Szonyecska 819 csillagozás

Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ljudmila ​Ulickaját a Szonyecska tette ismert íróvá hazájában (egy 2006-os felmérés szerint ma ő a legnépszerűbb kortárs szerző Oroszországban), és ez a könyv volt az, amelynek külföldi megjelenésével először Franciaországban, majd szerte a világon a legnevesebb kortárs orosz íróvá vált. A Szonyecska Chilétől Japánig több mint húsz nyelven jelent meg, s ez nem véletlen, hiszen a kritikusok szerint nem kisebb elődök, mint Csehov és Turgenyev szerelmes történeteit idézi meg a nálunk is népszerű írónő nagyszerű regénye. A Szonyecska egy női sors szívet melengető és szívbemarkoló története, szovjet is, orosz is. Szovjet, mert Szonyecska élete a vad sztálinizmus, a világháború, majd a létező szocializmus kulisszái között zajlik, orosz is, mert a félszeg, előnytelen külsejű könyvtároslány egyetlen feltűnő tulajdonsága, hogy kislány korától kezdve elszántan, szenvedélyesen, mámorosan olvassa a nagy orosz irodalmat. Igazi élete az irodalom valóságában zajlik, Anna Karenyina szerelmi… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1995

>!
Magvető, Budapest, 2022
96 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631425437 · Fordította: V. Gilbert Edit
>!
Magvető, Budapest, 2020
92 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631425437
>!
Magvető, Budapest, 2018
92 oldal · ISBN: 9789631436921

8 további kiadás


Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Robert Viktorovics


Kedvencelte 59

Most olvassa 28

Várólistára tette 237

Kívánságlistára tette 191

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Karinthy>!
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

Ulickaja Szonyecskája lassan folydogáló történet 92 oldalban, amiben különösebben nem történik semmi, csak Szonya éli az életét. Egyszerre semmiről és mindenről szóló történet.
Milyen szép a világ! Sokfélék vagyunk, olyan sokféle élethelyzetben, hogy nem is tudjuk ezt a sokféleséget teljesen befogadni, átérezni, lehetetlen azonosulni vele.
Az írónő nagyon érzékletesen ír, az érzelmek kusza szövevényeit nemes egyszerűséggel ábrázolja.
Végül mit gondolok Szonyecska viselkedéséről? Bölcsesség ez vagy „együgyű balgaság”? Még nem tudom. De nagyon szeretném tudni…

( Szerettem. Fokozta az olvasásélményt a könyv erős dohos pinceszaga, amiért odáig vagyok, mióta kisbabát várok… :D … legalább oldalanként szagolgattam, nem győztem betelni az illattal és nem utolsó sorban a gyönyörű nyelvezettel megírt sorokkal… )

2 hozzászólás
n P>!
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

Ulickajatól a Szonyecska volt az első könyvem, de nem most, ez újraolvasás. Emlékszem Szonyára, hogy mennyire megkedveltem az egyszerűségét, a néha érthetetlennek tűnő beletörődését, elfogadását annak, ami az életében történik. Irigyeltem a rácsodálkozását a könyveken kívüli világ dolgaira, az örömös perceinek megtalálását, azt, ahogy a történelem viharos éveiben is elszánt és szenvedélyes tudott maradni. …az álmait is mintha olvasta volna Szonyecska ilyen. Lehet őt ezért nagyon szeretni és lehet ugyanezekért nem. Ulickaja pedig ilyen, hogy minden olvasót meg tud találni azzal, hogy úgy olvasod, mintha vele történt volna és ezáltal veled is megtörténik. Ezeket az emlékeket akartam újraélni most és sikerült is. Kedvencelni akartam, de már ott volt.

Ui: Már érzem, hogy lesz egy harmadik olvasásom is, mert ezt most meghallgattam:
A mitologizmus és a realizmus öröksége L. Ulickaja: „Szonyecska” c. művében
dr. PhD. Szabó Tünde (egyetemi docens – NYME Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Kar Szláv Filológiai Intézet Orosz Nyelv és Irodalom Intézeti Tanszék)
http://videotorium.hu/hu/recordings/details/10537,A_mit…

1 hozzászólás
DaTa>!
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

Ha minden Ulickaja könyv olyan, mint ez, vagy a Médea gyermekei, akkor felkerül Ő bizony a legkedvesebb íróim listájára. Szonyecska kicsit, illetve bizonyos helyzetekben nagyon én vagyok. Tökéletes kisregény. Hibátlan minden sorában.

3 hozzászólás
Zsuzsi_Marta>!
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

Az írónő ebben a rövidke regényében nem csupán írói, hanem a lelkek kiváló ismerőjeként is bizonyította tehetségét, tette mindezt a tőle megszokott közvetlenséggel, letisztult mondataival, olykor cinizmussal is spékelve.
Közvetlen hangja, előadásmódja egy baráti beszélgetés történetmeséléséhez hasonló. spoiler Szereplői hétköznapi emberek, gondokkal, mindennapi megélhetésükért vívott csatáikkal. Úgy gondolom, mindannyian, akik őt egyik kedvenc írójukként könyvelik el, ezek miatt kedveljük őt és műveit.

Szonyecska gyermekkorától indítja a cselekményt, akinek az olvasás varázsa már akkor is menedéket, oltalmat, vígaszt jelentett, miközben kitárul a világ, egy egész más világ, mint amiben ő él, így gyógyírként feledtető is. Érdekesen alkalmazta Ulickaja a kislány, majd az idősödő Szonyecska könyvekhez fűződő szenvedélyét, menekülését, szinte keretet adva a történetnek, indításként és lezárásként hangsúlyozva.

Szonyecskát egy, a háború romjain kibontakozó szerelem, majd házasság, család „ragadta el” a könyvektől, s az olvasás iránti szerelmét férjéhez, Viktorovicshoz fűződő érzelmei váltották fel.

Az írónő több sorsot vázol fel párhuzamosan, rá jellemző módon igazi asszonysorsokat helyezve előtérbe. Reményvesztettség, várakozás, vágyakozás, hűség mellett mérhetetlen mennyiségű megbocsátás, belenyugvás, beletörődés mind-mind fellelhető Szonyecska életében. Szerelem, tervek, remény, összetartozás, biztonság éppúgy, mint a magány, majd elmagányosodás.

Miközben bennem tiszteletet és sajnálatot is keltett Szonyecska és megérintett hányatott élete, ugyanakkor kissé értetlenül szemléltem áldozatvállalását, tűrését és magyarázatát az őt ért csalásra, megcsalásra vonatkozóan…
Rövid, gyors olvasmány; mély nyomot hagy Ulickaja rajongó olvasóiban. Egyik kedvencem tőle.

dontpanic IP>!
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

Szonyecska vonz vagy taszít? Megértem vagy felháborít? Felnézek rá vagy megvetem? Hagyta, hogy megalázzák vagy végig megmaradt a tartása? Okos volt vagy buta? Boldog volt vagy boldogtalan? Homályban élt vagy tisztábban látott mindenkinél?

Gondolkodom.

2 hozzászólás
csauperjel>!
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

Szonyecska Stoner húga. Ulickaja szép nyelvezettel meséli el a lány történetét, aki szeretett olvasni, akinek vigaszt nyújtott az irodalom. Sokan érezhetünk vele együtt. Szonyecska végtelenül naiv és sztoikus karaktere képes mindig mindenben meglátni a jót, olyan helyzetben is, mikor az teljesen szokatlan. A prédikátor jutott eszembe róla: “A jó napokban élj a jóval, a rossz napokon pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik.”

8 hozzászólás
Porcsinrózsa>!
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

Elképesztő, hogy ebbe a nem egészen száz oldalas remekműbe mennyi mindent sűrít Ulickaja. A szereplők jellemrajza mellett az éppen aktuális korszakok, politikai vonulatok, művészeti irányzatok is megvillannak.
De Ulickaja számára a lényeg mindig az ember belső világa. Szereplői girbegurba utakat járnak be, s a maguk módján igyekeznek kihasználni a szürke, egyhangú életük adta lehetőségeket. Álarcaik mögül kilátszik szánalmas Jánusz – arcuk, miközben kicsinyes játszmáikkal élni, és túlélni próbálnak.
Szonyecska számomra kimagaslik közülük. Ez a lenézett, lekezelt, elhízott öregasszonnyá váló alak a legkülönb mindannyiuk között. Épp azért, mert nem törekszik másnak látszani, mint ami valójában. Megcsalt, megalázott, esendő ember. Méltósággal hordozza a megszégyenítést, életcélját, irodalmi szomjúságát pillanatnyi, apró boldogságforgácsokra cseréli. Szolgál, miközben kiszolgáltatottá válik. Lelke mélyén mégis fénylik az öröm, mert az életet olyannak fogadja el, amilyen adatott neki.

4 hozzászólás
eme>!
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

Na ilyenkor örülök, hogy kihívásfüggő vagyok. Mert előveszek régen tervezett, de mindig halogatott könyveket, vagy egyszerűen belevágok az ismeretlenbe. És gyakran megtörténik, hogy nem bánom meg. Mint most is.
Alig pár oldal ez a kis regény és mégis, a 19. századi nagy orosz regényeket idézi. Felvillantja azt, ami azóta is mintha változatlan maradt volna, és persze rávilágít a különbségekre. A többszáz oldalas regények ráérős hömpölygésű drámája gyors, sodró lendületet vesz, a környezet megváltozik: fakóbb, nyomasztóbb, sivárabb, embertelenebb lesz – 20. századi. Ami megmaradt a régi századokból: olvasásélménnyé válik – csak az ebbe való menekülés, az ebből való erőt merítés marad meg. Mert Szonyecska a nagy orosz regények révén válik Szonyává, aki hűségesen és önfeláldozón kíséri férjét a száműzetésbe. De milyen világban kell ezt megtennie… Itt már a mások életével, sorsával való rendelkezés rég bevett gyakorlat, és a büntetés és bűnhődés nem a bűnösnek jár. Robert Viktorovicsnak nem jut Raszkolnyikov-sors. A hitét vesztett, nyugati gondolkodású (l. nem oroszos keresztnév: Robert) művész tudja: itt minden elveszett. A Viktor (Győző) apák fiai csak vesztesek lehetnek, bárhogy alakulnak a dolgok:
„Szonya egyszer, némi pátosszal a hangjában, ami egyáltalán nem volt jellemző rá, álmodozva így szólt:
– Győzni fogunk, vége lesz a háborúnak, és akkor majd olyan boldogan élünk…
Férje szárazon és epésen szakította félbe:
– Ne áltasd magad. Prímán élünk – most. Ami pedig a győzelmet illeti… Te meg én mindig vesztesek maradunk, akármelyik győz is az emberevők közül.”
Szonya azonban, az igazi nagy orosz hősnőkhöz hasonlóan, megpróbál vesztesként is győzni, lemondással, önfeláldozással felülemelkedni sorsán. Hogy végül mégis csak Szonyecska lesz belőle, talán nem is az ő hibája. Az emberevők világában ennél többet nem lehet elérni. Sőt, a próbálkozás, mintha picit nevetségessé válna, mintha ironikusan megmosolyognánk dacos ragaszkodását. Ez a mosoly azonban keserű. Jobb volna hinni abban, hogy a Szonyák világa az igazi.

9 hozzászólás
gumicukor>!
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

Már nagyon régóta szerettem volna Ulickajat olvasni, de soha nem kerítettem rá sort. A Szonyecskát rövidsége miatt egy kihívás miatt vettem kézbe és egyszerűen I-MÁD-TAM. Minden egyes sorát. Ha ilyen, vagy ehhez hasonló a többi Ulickaja könyv is, akkor ide vele most azonnal az összeset.

Szonyecska élete annyira hétköznapi, semmi óriási magasság vagy mélység nem történik benne. Csak szépen lassan folydogál. Eddig a pontig a könyv egy unalmas semmi lehetne, de ekkor lép a képbe az írónő. Egyszerűen zseniális ez a nő! Lényegretörő, tárgyilagos, egyetlen felesleges szó sincs benne, de akkorát üt, hogy csak pislogtam. Nincsenek szavak, hogy mennyire jó a stílus. Komolyan mondom, szóhoz se jutottam.

Mindegyik szereplőnél azt éreztem, hogy hús-vér emberek, velem lélegeznek annak ellenére, hogy maximum 10 sorban mutatták be az előéletük egyes, kisebb-nagyobb szegmenseit. Nem tudunk meg sokat a nagyon mély gondolataikról, vágyaikról, miértjeikről, mégis annyira élnek. Külön imádtam az olyan apró szösszeneteket, mint hogy az utolsó oldalon tudtuk meg Szonya teljes nevét. Vagy hogy olyan apróságot, mint Szonya anyjának halálát csak egy fél mondatban vágta oda csak úgy mellékesen. Külön tetszett az is – oly sok minden mellett –, hogy milyen simán, zöttyenés nélkül ugrott az időben 10-20 éveket a történet. Zseni az írónő!

A konklúzióm az, hogy ide nekem az összes Ulickaja könyvet most azonnal. És köszönöm a kihívásnak, hogy muszáj volt egy rövid könyvet keresnem.

vicomte P>!
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

Ez a kisregény, amelyben hiteles és lehangoló korrajzot is kapunk az egykor volt Szovjetunió lakóinak hétköznapi nyomorúságáról, indulatoktól mentesen pergeti végig egy olyan nő életének jó negyven évét, a késő kamaszkorától, öregségéig, aki számára minden, amit a sors nem csapásként mért rá, jámbor fatalizmussal fogadott ajándékká vált.

Ami igazán tragikus és felemelő is ebben a könyvben, hogy Szonyecska számos olyan dolgot is szentekhez illő türelemmel fogad el, ami bárki más számára istencsapása lett volna.

Az, hogy ezeket így élte meg, elsősorban abból ered, hogy nőként jelentéktelennek érzi magát, és emiatt nem hogy büszkeség, vagy dacos öntudatosság nem alakult ki benne, hanem ösztönösen, szinte egy zen buddhista szerzeteshez illő bölcsességgel nem akar birtokolni vagy irányítani semmit, csupán kívülállóként figyeli a világot, mintha az életet is csupán könyvként olvasná, ahogy a kedves regényeit.

Hogy ez tragédia-e vagy épp áldás, nehéz megítélni, de ha arra gondolok, hogy egy olyan korban és egy olyan országban sikerült Szonyecskának boldognak és nagylelkűnek lennie, amikor és ahol az emberek kilátástalanságba süppedve, rettegve vagy gyűlölködve élték le az életüket, akkor úgy gondolom, hogy inkább áldás volt ez a számára.


Népszerű idézetek

olvasóbarát>!

Teljes húsz éven át, héttől huszonhét éves koráig Szonyecska szinte megszakítás nélkül olvasott. Úgy zuhant az olvasásba, mint az ájulatba, amiből csak a könyv utolsó lapján tért magához.
Rendkívül tehetségesen olvasott, mondhatni, egyenesen zseniálisan.

6. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás · olvasó
Natasha>!

– Amerikáról már a húszas években is az volt a benyomásom, hogy a reménytelen hülyék országa. Ezek szerint azóta sem lettek okosabbak.

41. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Amerika
1 hozzászólás
Miamona>!

Azokat a különleges női szemeket, amelyek mint a misztikus harmadik szem, döbbenetesen korán nyílnak ki a lányoknál, Szonyecska nemcsak egyáltalán ki sem nyitotta, hanem még összeszorítva le is hunyta.

13-14. oldal

petibácsi>!

Szonya vallása, mint a Biblia is, három részből állt. Csak a Tóra, a Nebiim és a Kebutim helyett ez a Leves, a Főétel és a Desszert volt.

66. oldal

1 hozzászólás
orvosi_székfű>!

Szonyának sok teje volt, könnyen szoptatott, a szoptatás, mellbimbójának finom gyömöszölésével, húzkodásával, a fogatlan ajkacskák finom kis harapásaival élvezet volt számára, amelyet férje megmagyarázhatatlan módon mindig megérzett, s ezen a kora hajnali órán csalhatatlanul fel is ébredt. Átölelte felesége széles vállát, féltékenyen magához húzta, és Szonya majdnem elájult ilyenkor a kibírhatatlan boldogság e kettős terhétől.

31. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mellbimbó · szoptatás
3 hozzászólás
Kek P>!

Az olvasás, amely lassan az őrület enyhe formáját kezdte ölteni, nem hagyta el Szonyecskát álmában sem: álmait is mintha olvasta volna.

6. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
2 hozzászólás
Kek P>!

Szonyecska rezzenetlen lelke nem ismerte fel a saját nagy pillanatát, gondolatai csak akörül forogtak, hogy nem kockáztat-e túl sokat, ha kikölcsönzi az olvasónak azokat a könyveket, amelyeket csak az olvasóteremben szabad használni…

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasó
Sárhelyi_Erika I>!

Szonyecska szinte megszakítás nélkül olvasott. Úgy zuhant az olvasásba, mint az ájulatba, amiből csak a könyv utolsó lapján tért magához. […] Az olvasás, amely lassan az őrület enyhe formáját kezdte ölteni, nem hagyta el Szonyecskát álmában sem: álmait is mintha olvasta volna. Lebilincselő történelmi regényeket álmodott, és a cselekmény jellegéből kitalálta a könyv betűtípusát, különös módon érzékelte a bekezdéseket és a központozást.

gwyneira P>!

Nőimádó, nőfaló volt, sok táplálékhoz jutott ebből a kiapadhatatlan forrásból, de mindig éberen őrködött a függetlenségén, ő maga félt volna ama női ösztön táplálékává válni, amely oly paradox módon bőkezű azokhoz, akik csak elvesznek tőle, s pusztítóan kegyetlen az adakozókkal.

12. oldal

encsy_eszter>!

Magát az írói tevékenységet éveken át vallási szertartásnak tekintette: a Pavlov nevű másodrangú írót, Pauszaniaszt és Palamoszt bionyos értelemben egyenrangú szerzőknek tartotta – azon az alapon, hogy a lexikonban ugyanazon az oldalon szerepeltek. Az évek során megtanulta önállóan megkülönböztetni a hatalmas könyvóceán igazán nagy hullámait a kicsiktől, a kicsiket meg a partmenti habtól, amely csaknem teljesen ellepte a modern irodalmi részleg aszketikus polcait.


Népszerű triviák

Boglárka_Madar>!

Átütő sikert az 1995-ben, Franciaországban megjelent kisregény, a Szonyecska hozott számára, amelyért Ulickaja Medici-díjat kapott 1996-ban.

[www.ulickaja.hu]

Kapcsolódó könyvek: Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

Kapcsolódó alkotók: Ljudmila Ulickaja


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Anders de la Motte: Halálos ősz
Sienna Cole: Az ígéret szép szó
Sienna Cole: Lefelé a folyón
Caroline Bernard: Frida Kahlo és az élet színei
Sarah Winman: Csendélet
Sabine Durrant: Így emlékezz rám
Schmöltz Margit: Botticelli szerelmei
Michel Bussi: Fekete vízililiomok
Jessie Burton: Múzsa
David Nicholls: Mi