A testbérlők 80% 260 csillagozás ↑ 6%

Az első olyan könyvem volt ez, amihez ugyan olyan könyvjelzőm is volt:)))
Borító meseszép,az egyik idei nagy kedvencem!
Első oldaltól elvesztem benne,érdekes egy jövőt hozott létre az írónő,meg kell hagyni.Mondjuk én már most simán cserélnék egy 16 éves testre:))))de nem örökre,de egy nap kipróbálás simán jöhetne!Voltak benne fura részek,számomra logikátlanok,de egészében tetszett,érdekes volt.
Nem egészen értem, hogy akkor kell Michael vagy sem???!!!
Na és az Öreg?:))Ki ő?
És mikor jön a következő rész?:)))

Szeretem a disztópia regényeket. Ezt a könyvet pedig már a legelején a határozottan kell kategóriába soroltam, amikor elolvastam a fülszövegét és megláttam a borítóját. Érdekes világot ismerünk meg a történetben, ahol csak fiatalok és idősek élnek. Hiányzik a köztük lévő korosztály. A testbérlés iránt határozott igény mutatkozik a gazdag és idősebb korosztály részéről. Ugyan ki ne akarna fiatal testben lenni, akár rövid időre is. Ez a transzhumán dolog azonban nagyon sok lehetőséget és konfliktushelyzetet rejt. Nem is marad kiaknázatlanul ez a lehetőség a regényben. Szerelmi háromszög van, mert kötelező, de azért nem túl erős. A cselekményen nagyobb a hangsúly. Callie szimpatikus főszereplő volt. A könyv nagyon olvasmányos. Nagyon vártam, hogy megjelenjen, nagyon örültem neki, amikor a kezembe foghattam és nagyon tetszett, amit olvastam.
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2012/06/lissa-price-testberlok.html

Ez aztán az a könyv, amiről fogalmam sincs mit írjak. Eszeveszetten jó disztópia, ami az Éhezők viadala utóda? Nem. Rossz könyv, amit elégetnék? Nem. Valahol a kettő között mozog, néha felgyújtottam volna, aztán eloltanám és olvasnám tovább.
Legjobban így lehet összefoglalni: Hamupipőke sci-fi thrillerrel. Semmi akció (nem tudom, én aztán adrenalin löketet ebben nem láttam, hiába ezzel reklámozzák), semmi nyomozás, csak tengődés és tépelődés. Az alaptéma tökéletes, és kirázza az embert a hideg, hogy végül is prostitúcióról van itt szó.
A világkidolgozás az, ahol ez igazán elvérzik. Olyan nagy lyukak vannak benne, amin még egy kamion is átfér. (Megütünk valakit, mert akkor nem lesz szép, hogy kiválasszák bérleti testnek, de olyan jövőbeli csodatechnikák vannak, hogy mindenkit széppé tudnak varázsolni.)
Karakterizálás: nem sok, a főhős idegesítő és sötét, de attól függetlenül még nem ez volt a legzavaróbb, hanem a felesleges szerelmi háromszög, mert nincs érzelmi mélysége a könyvnek.
DE A VÉGE! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! A VÉGE! Azért kapott egy bónusz csillagot, és azt mondom, mégis érdemes egy nyári regényként elolvasni, ha nem várunk túl sokat tőle.
Amúgy a fordítás borzalmas… Ha szőrösszívű lennék levonnék érte egy csillagot, de nem teszem.

Voltatok már úgy egy könyvvel, hogy mikor először megláttátok, kézbe vettétek, elolvastátok a fülszövegét, valami furcsa, ismeretlen kapocs köttetett köztetek? Hogy egyszerűen éreztétek, ösztönösen tudtátok, hogy ez a Ti könyvetek, ez nektek tetszeni fog?
Én mostanában egyre többször érzem ezt… vagy az ellenkezőjét. És többnyire bejön.
Most is. Mert bizony a Testbérlők az Én könyvem lett!
A történet lendületes, tele fordulattal és csavarral, a karakterek nagyon sokrétűek és izgalmasak, a világ pedig, amit Price elénk vetít, annyira tökéletes vizuális élményt nyújt, hogy ha én a könyvre gondolok, nem betűket, hanem képeket látok magam előtt, mintha csak egy filmet néztem volna …
Callie alakja szerethető, nem túldramatizált, nem szupererős, de annál inkább emberi, a szerelmi szál nem csöpögős, inkább bámulatos, a mondanivaló hibátlan és nem szájbarágós, a könyv végén pedig olyan meglepetések várnak, amitől – ha elsőre nem is –, másodjára biztosan leesik az állad! :-)
A folytatástól sok jót, sok csavart remélek, mert az ígérete és lehetősége megmutatkozik – remélem, meglesz!
A világkép egyébként ismét csak megrémít és elborzaszt, csakúgy, mint a Tiszták esetében: mennyire bárgyú és ostoba is az ember! Egyszer mégiscsak a saját vesztét fogja okozni az állandó hatalomvágyával!
És még valami: érdemes lenne angolul olvasni, mert a fordítás sok helyen hibádzik, sok a félrefordítás, a rossz szórend vagy éppen az értelmetlenül összerakott mondatok! Jaj, nagyon szúrta a szemem…!
De a könyv maga: kedvenc!

Nagyon tartottam ettől a könyvtől, féltem, hogy csalódást fog okozni. Szerencsére erre már az első kézbevételnél rácáfolt, ugyanis egy szuszra elolvastam a felét.

Bár a regény közel sem tökéletes, vannak benne kissé idegesítő ismétlések, és a háromnegyede táján egy kissé leül, mégis kellemes érzeteket hagy maga után. Szinte végig izgalmas a történet, fordulat fordulat hátán következik, az utolsó fél oldalt vagy ötször elolvastam, annyira ledöbbentem.
Callie nem lett a kedvenc YA főhősöm, de azért szerethető karakter lett belőle. Nálam Madison lett a kedvenc, aki bár maga is testbérlő, mégis időben képes még felfogni, hogy nem a jó oldalon áll.

Ami a legelgondolkodtatóbb volt számomra, hogy tényleg képesek lennének az idősek ennyire semmibe venni a fiatalok életét, csak azért, hogy a saját értékeiket, munkájukat védjék? Lehetséges hagyni, egy egy egész korosztály haldokoljon? Hova lesz így a jövő? Ha jobban belegondolunk, ma pont fordítva történik, a fiatalok nem szeretnek törődni az idősekkel, sőt, az egész társadalom hajlamos teherként tekinteni rájuk.

Alig várom, hogy a második részt olvashassam, ami egyben a befejező kötet is. Remélem legalább olyan jó és izgalmas lesz, mint A testbérlők.

Tetszett, a hibái ellenére is. Illetve csak két hibát tudok mondani, bár ez is ilyen kinek hiba kinek nem :) Nem bővelkedik leírásokban, viszont rengeteg párbeszéd van benne.
Nekem nem volt hiba egyik sem. Általában a leírások idegesítenek, kevesen vannak akik igazán a történet részévé tudják tenni, és már az elején úgy éreztem, hogy Lissa Price is ilyen lenne, de szerencsémre nem erőltette túl a dolgot.
A párbeszédeit pedig szerettem. Rengeteg van benne, majdnem az egész könyv abból áll, de prögösek és valóskat. Nem szakítja meg őket értelmetlen közbeékelésekkel, és egyszerűen úgy jók ahogy vannak.

A történet pedig, na az nagyon pörög :) Ebben az egy könyvben több minden történik, mint másoknál 5 könyvön keresztül. Haladtunk, nem adott időt a lamentálásra vagy hogy megunjam. Folyamatosan derültek ki újabb és újabb infok, és a vége kis morzsa, na tényleg kíváncsivá tett, mert most már tuti, hogy valami éktelen nagy csavar lesz benne, de egyenlőre csak halvány tippjeim vannak, mi lehet majd az :)

Egy dolog hiányzott csak, nem tudtam egyik szereplőt sem igazán megszeretni. Olyan baráti kapcsolatban maradtunk mindenkivek. Senki nem húzott fel, nem akadtam ki rajta, vagy álltam előtte értetlenül, de igazán senki nem is hatolt a szívem mélyére… de ettől még tetszett, és várom a folytatást!

Azon gondolkozok, milyen különbség lehet külsőleg egy 80 és egy 150 éves nő között. Azt hiszem,semmilyen.
Azon töprengek, hol olvastam ezt a történetet. Azt hiszem, sok helyen.
Azon filózok, milyen értékekkel, újdonságokkal bír ez a sztori. Azt hiszem, semilyennel.
Azon morgolódok, minek olvastam el.
Mert az elején reménykedtem, hogy tetszeni fog, aztán egy ideig érdekes volt, aztán leült, végül lefeküdt, és már csak azért olvastam végig, mert több kihíváshoz is szükségem van rá

Nem nagyon olvastam még disztópiás regényeket, ezért nincs nagy összehasonlítási alapom, de nagyon tetszett!
Az alapötlet nagyon jó, a karakterekkel sincs bajom. Egy-két logikátlanságot találtam benne, de végig élveztem és olvastatta magát. És a vége… Ide a második részt! :)

Nagyon tetszett. Maga az ötlet, hogy idős gazdag emberek nagy pénzekért fiatal testeket béreljenek, szerintem nagyon ütős. Egyszerre bravúros technikai értelemben és bizarr fizikailag. De őszintén, ki nem gondolt arra, hogy öreg szottyadt testét szívesen kicserélné egy fiatalabbra? GONDOLATBAN:)
Itt viszont ez a „valóság”. Meg kell mondjam, egy kevéske gondom volt Callie karakterével, de messze jobb karakter, mint az átlag ya felhozatal. El lehet filózgatni a belemagyarázható mondanivalókkal, mint szabadságjogok stb, én szimplán csak élvezettel olvastam. Bővebben a linkeknél.

Mit tennél, ha 16 évesen elvesztenéd a szüleidet, a lakásodat, a marsallok folyamatosan a nyomodban lennének, ráadásul a beteg öcsédről is gondoskodnod kell? Mit tennél, ha az egyetlen elérhető kiút az Elsőrendű Állomások által felajánlott lehetőség, a tested kibérlése lenne? Mit tennél?!
Callie egy közelebbről meg nem nevezett jövő Amerikájában lakik. A világ két részre szakadt egy háborúban, amit végül senki nem nyert meg. Amerika a másik fél a technológiáját teszi tönkre, számítógépeket, repülőgépeket, a tőzsdét, válaszul ők biológiai fegyvert vetnek be, spórafejű rakétákkal bombázzák le Amerikát. Kevesebb, mint egy év elteltével az ivarképes lakosság eltűnik a Föld színéről és Amerika a minden jogától megfosztott kiskorúak és a fékek hiányában egyre önzőbbé és gátlástalanabbá váló szépkorúak országa lesz. A háttérről röviden ennyit, maga a könyv sem sokkal részletesebb. Aki részletesen kibontott világképet szeretne, az reménykedhet abban, hogy a második részben mindez nagyobb hangsúlyt kap, másrészt petíció formájában levelekkel bombázhatja az írónőt egy előzménykötet megírása érdekében. Nekem nem volt hiányérzetem. A történet egyedi, tele van nem várt csavarokkal, fordulatokkal, nehezen fogod tudni letenni. Callie karakterét imádtam, nem sír, nem nyavalyog, teszi, amit tennie kell. Kitartás, kicsi lány, már csak egy rész van hátra. Az Agave-nek szeretnék gratulálni, ismét kiválogattak az ocsúból egy gyöngyszemet, a könyvborító is csodaszép. Viszont nem szerencsés az Éhezők Viadalához hasonlítani, azon kívül, hogy mindkét könyv főszereplője egy 16 éves lány, akinek kisebb testvéréről kell gondoskodnia, a hasonlóság ki is merül. Ez a könyv nem szorul rá az Éhezők Viadala hírnevére, önállóan is meg fogja állni a helyét.
Kiskorú vagy? Szép vagy? Menekülj, mert elveszik a tested!