Az ​erő (The Secret Circle - Titkos Kör 3.) 80% 96 csillagozás

Titkos Kör 3

Ez a rész is rém izgalmas volt, meglepő fordulatokkal, nagyon tetszett.
Pörögtek az események, csak úgy kapkodtam a fejemet. A karakterek sokrétűek, változatosak voltak és mindenféle emberi érzést és cselekedetet megtalálhattam olvasás közben. Persze megint hajnalig olvastam, mert nem tudtam letenni.
Szerencsém volt ezzel a résszel, mivel ez egy kaszált sorozat, mégis akár vége is lehetne, mivel úgy tűnik, lezárult egy korszak főhőseink számára.
Nagyon féltem, hogy erősen függő vége lesz, mivel az 1-2. rész ilyen volt, de szerencsére nem ez történt. Hurrá!!!
Persze szívesen olvasnám a további részeket is, ha a KMK mégis megjelentetné.

Egy kicsivel jobban tetszett, mint az előző rész, de azért élvezhetőnek nem mondanám.
Tény, hogy akciódúsabb, viszont a korábbi részekhez hasonlóan ez is kiszámítható. Ahhoz képest pedig, hogy a második rész nyújtva lett mint a rétes, ebben pont az ellenkezőjét éreztem: eléggé gyorsan és kapkodva lett befejezve. A szereplőkkel kapcsolatban sem változott a meglátásom, egyiküket sem kedveltem meg igazán.
Nem egy nagy eresztés ez a trilógia, bár ha a Vámpírnaplókat veszem alapul, lehet, hogy a tévés sorozattal kellett volna inkább próbálkoznom…

Megpróbálom összefoglalni:
Kedvenc szereplőim:
Chris, Doug és Nick
Majdnem hánytam olvasás közben a spoiler résznél :A
Kedvenc részem az egész sorozatból:
Amikor tököt lopnak + minden Chris, Doug rész

Egyszer elég volt elolvasni az összes részt. Nagyon gyenge a sztori, a sorozat sokkal jobb volt.

Úgy gondolom, Az erő teljesen korrekt lezárása a Titkos Kör sorozatnak. Az írónő próbálkozott csavaros, boszorkányosabb elemeket bevetni az érdeklődés fenntartásához, amelyek nálam sajnos nem közelítették meg a kívánt hatást. Alig vártam, hogy kiolvassam, és az dühített a legjobban, mikor a szemeim hiába szerettek volna sebesebben cikázni a sorokon, ha jó párszor majd' lecsukódtak az unalomtól. A vége felé azonban határozottan fokozódik a cselekményesség, ugyanis a szereplők egy konkrét névvel és azonossággal rendelkező ellenséggel ütköznek össze.
A karakterektől nem sok újat tudok írni, Cassie mintha egy leheletnyivel talpraesettebb lett volna, Faye viszont csalódást okoz, sokkal ostobább. Korábban azért érvényesült valamennyire az alattomos, zsarnoki énje, most viszont kifordult önmagából: vészjósló vadmacskából talpnyaló pincsivé alakult át. Kedvenceim talán a szeleburdi Chris és Doug, valamint a mufurc Nick.
Örülök, hogy hosszas tipródás után rávettem magam a Titkos Kör továbbolvasására. Az első kötethez 2014-ben volt szerencsém, tehát igazán megérdemelte a továbbolvasás lehetőségét. Az biztos, hogy a legminimálisabb szórakozáson kívül abszolút nem hagyott bennem mély nyomot, ennek ellenére megkönnyebbülés ezt a könyvsorozatot is letudni. :D

Hát jó volt!
Két nappal később lenyugodva már kicsit más, de akkor is jó volt.
Elég kiszámítható, de érthető és világos.
Egyedül a három banya nevével gyűlt meg a bajom.
A legjobb részek, amikor Cassie álmodik, és amikor rituáléznak.
Nekem akkor is Nick a favorit..

Nem volt olyan rossz, de jó sem!
Az első két rész volt az a könyv, amiatt elkezdtem olvasni, szóval annyira rosszat nem mondhatok róla, de azóta már eltelt pár év, és nem illik hozzám ez a sorozat. De elment! Egy laza kis olvasásnak megfelelő.
Jaaa, és 3 szót megtaláltam benne az egyik kihívásra. Már csak ezért is megérte. :D

A végére nem lett ez rossz sorozat, csak hiányzott belőle ez-az.
Ami ebben a részben nem tetszett, az az, hogy a megoldást összecsapta az írónő. Kifejthette volna még pár oldalon az „összecsapást” és a Dianában, de még Adamben is zajló érzéseket, mert azt elég nehéz elhinnem, hogy csak úgy megtörténtek a dolgok, ahogy a végén az le van írva.
Ezeket leszámítva egész jó tinisorozat. De tényleg, a hangsúly a tinin van. :)

Kicsit elkeseredtem, amikor megláttam, hogy EZT IS folytatta az írónő. Szerintem ez a sorozat így volt jó, ahogy megírta, kár hogy nincsenek új ötletei, hanem a régi sorozatokat rontja el. Na de hátha nem.

Örülök, hogy a hatalmas konfliktus ígérete az előző könyv végén csak részben fizetődött ki. Olyan könnyen lehetett volna még inkább rontani a helyzeten, ha mindenki jobban hagyja a félreértéseket kibontakozni, mint kellett volna.
Cassie végre lassan megtalálta az erejét, most sokkal jobban tetszett a karaktere. Meg vagyok átkozva azokkal a kedvenc karakterekkel, mint Nick… :( Viszont nagyon tetszett az az összetartás, amit a Kör mutatott tagjaik iránt.
A főgonosz kiléte nagyon könnyen lelőhető, spoiler, de a megszokott elnyúzott konfliktusokat mellőzte a szerző, hála az égnek.
A boszorkányság rész most már nagyon a Bűbájos boszorkákra emlékeztet, ami talán a kedvenc fajtám. Rímelős, Wicca-stílusú, a természethez kötött. Valamiért az a mágia jobban tetszik nekem. :)
És persze, happy end. Gyors lezárás hosszú felépítés után, mint egy hurrikán: hosszú vihar aztán percnyi ideig tartó végzetes pusztítás.
Végezetül pedig nem bírom ki:
„Kööör közepén állok, körbevesznek jó barátok…” XD
Tuti nem én vagyok az egyetlen, aki benyögte ezt a viccet.