Rettentő gyönyörűség 82% 250 vélemény

Élvezet volt olvasni, mert olyan szép és igényes a nyelvezete, 19. századi leányintézet mindig nyerő téma nálam, 24 órán belül átrágtam magam rajta. Mindezek ellenére csak 4 csillagot kap, mert a következő dolgok zavartak:
– kissé homályos misztikus rész
– vártam, hogy történken valami Kartikkal, tudjunk meg róla többet, ez nem sikerült:(
– a lányok barátságáról nehezen tudtam eldönteni, hogy tényleg barátok e, vagy csak nagyon akarják, valahogy úgy, amint amikor annyira szerelmesek akarunk lenni, hogy maga az érzés bolondít el a célszemély helyett.
– Miss Moore is végig gyanús volt nekem, itt is vártam, hogy napvilágot lát egy titok…

Szóval be kell szereznem a következő könyvet, hátha feloldja ezeket a zavaró dolgokat:)

Ez üdítő újdonság volt számomra – nem volt benne semmi túlzó rész, a főszereplőt is nagyon kedveltem (ami igazán csoda). Tetszett, hogy a romantika ebben a könyvben nem játszott hatalmas szerepet – szóval nem lett 20% után olyan mint egy rózsaszín nyáltenger…
A vége – ott nekem végem volt teljesen. Egyáltalán nem számítottam ezekre a fordulatokra, s teljesen megleptek, persze pozitív értelemben.
Igazából a legjobb az egész könyvben, hogy nem találtam benne hibát – még ha nem is okozott nekem teljes katarzist, nem tudtam benne semmit sem kifogásolni. Ritka az ilyen könyv.

Nagyon szeretem azokat a könyveket, amiknek megvan a maguk hangulata. A Rettentő gyönyörűség is ezek közé tartozik. Már az alapötlet is tetszik, a kivitelezés szintén. Tetszettek a naplós részek, nagyon meglepett, hogy ki volt Mary Dowd. Azt szeretem ezekben a könyvekben, hogy mindig van valami a történetben is, ami kapcsolódik az idézethez. Itt a Shalott kisasszonya az idézet, erről elemeznek egy képet és azt hiszem, néhány lány ezt a verset mondja az egyik jelenetben. Gemmát megkedveltem, Kartikot szintén, de Gemma barátnői… egyszerűen borzalmasak! Én az ilyet nem nevezném barátnak, olyan, mintha csak azért lennének Gemmával, hogy át tudjanak menni a Birodalmakba. Mindenért őt hibáztatják, miközben ők azok, akik hülyeségeket csinálnak. Csak miattuk vonok le egy csillagot. Hogy a hibáztatásnál maradjunk: minden miattuk van! :D A borító rettentő gyönyörűséges, imádom, ahogy a címet is.

Izgalmas, mesés, sok idéznivaló mondattal (ez fontos:). Itt van ugye a kor, amelyben a lányokat beskatulyázzák és nem lehet kitörni, ahol szó szerint idézve üres az életük, a lányok mégis találnak kiutat. Egy másik világba… A csavarok hatásosak voltak, bár azt sejtettem, mi történt Elena Anya kislányával:( Mary Dowd naplójának utolsó bejegyzése kellően elborzasztó, a lány kiléte pedig olyan volt, mint derült égből a villámcsapás. Kartik személye nagyon tetszett, még az is, hogy nem voltak naaagy romantikus jelenetek. Hiszen, ha rögtön az első könyvben összejönnek, hol maradnak az izgalmak a következőben? Kartik figurája és a kapcsolatuk még rejtélyesebb ettől a kis elhúzástól, jobban felcsigázza az olvasót. Negatívuma nem sok van, az elején kicsit soknak éreztem a tőmondatokat, Felicityéket pedig megcsapkodnám egy húsklopfolóval… Még van képük Gemmát hibáztatni, amikor ők akartak mindenáron átmenni a birodalmakba! Na mindegy, akkor is ötcsillagos történet, kezdem a folytatást:)

Az elején unalmas volt, aztán a végére megjött a kedvem az olvasáshoz. MÉG, még, még!!! Kell a következő rész! :D

Nekem tetszett. Érdekes volt, ahogy a valóságot összefonja a varázslattal. És eközben bepillantást nyerhetünk a rangok és pénz világába, amely néha fontosabb mint maga az ember…
Kíváncsi vagyok a folytatásra, főleg mivel jó pár nyitott kérdést hagyott bennem ez a könyv.

Nagyon – nagyon tetszett. A nyelvezete, az egész stílus. Az elején kicsit mintha magamat láttam volna Gemma és az édesanyja közötti kapcsolatra tekintve. Az események utána hirtelen fordulatot vesznek, elvárják, hogy a főhősnő megfeleljen a kor által előírt követelményeknek, de Gemma már az elején tudja, hogy ő egy teljesen más sorsú lány. A végét egy kicsit sajnáltam, mert Pippát teljesen megkedveltem, a szívemhez nőt, de valahol mélyen megértettem a szándékait, hiszen ki vágyna arra, hogy hozzákényszerítsék szerelem nélkül egy nálánál idősebb úr kegyeibe? Persze igen, az akkori korban ez számított, a pénz, a nők pedig csupán „árucikkek” voltak.
A folytatásokat is hamarosan kézügybe veszem majd

A misztikus része zavaros volt, de a XIX. századi lányiskolai éltenének hangulata tetszett.

Kellemes kis olvasmány volt ez. Bár eleinte kicsit tartottam tőle, mert a korszak ahol játszódik, nem mindig áll közel a szívemhez, viszont túl sok ismerős ajánlotta, és mikor megkaptam ajándékba, még inkább nagyobb lett a „nyomás”, hogy elolvassam.
Tetszett a világok közötti kapu, érdekes volt Mary és Sarah kapcsolata… és kíváncsi vagyok, hogy mi vár még a lányokra. Hát akkor… második részre fel! :D

Az eleje picit nehezen indult, de aztán szépen jöttek az érdekesebb dolgok. A végén maradt egy kevés hiányérzet bennem, amit nem tudok minek tulajdonítani, ezért kíváncsian vártam a következő részt. Alapból szeretem ezt a korszakot, így nagy reményeket fűztem hozzá, hogy egy nagyon jó kis történetet fogok kapni és nem csalódtam. :)