Az ​az édes, távoli harang (Gemma Doyle-történetek 3.) 269 csillagozás

Libba Bray: Az az édes, távoli harang

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Azóta, ​hogy Gemma Doyle belépett a baljós Spence Akadémia falai közé, az élete egy év alatt fenekestől felfordult. Meggyilkolták az anyját, az apja az ópium rabja lett. Gemma soha nem sejtett erőt fedez fel magában, amelynek segítségével szembeszáll a csípős nyelvű és rosszindulatú iskolatársnőivel, és hűséges barátnőt farag belőlük. E közben megnyílik előtte egy elvarázsolt világ, a birodalmak, amelyben elszabadult a fekete mágia. Gemma a fenyegető veszélyek ellenére uralma alá hajtja a varázserőt, és hihetetlenül izgalmas kalandok során szokatlan szövetséget köt az akaratos Felicityvel és a félénk Ann-nel, valamint Kartikkal, az egzotikus indiai fiatalemberrel, egy titkos társaság tagjával, akit mind a szigorú illemszabályok szerint működő viktoriánus társadalom, mind a körülmények eltiltanak tőle, de akihez mégis gyengéd szálak fűzik. Gemma kettős élete most ér a fordulópontjához: egyszerre készül elhagyni a Spence Akadémiát, hogy első londoni báli szezonja alkalmával… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2007

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
840 oldal · ISBN: 9789633732281 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin, Neset Adrienn, Rigó Béla
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
840 oldal · ISBN: 9789633732298 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin, Neset Adrienn, Rigó Béla
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
836 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632452715 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin, Neset Adrienn

1 további kiadás


Enciklopédia 24

Szereplők népszerűség szerint

Gemma Doyle · Kartik · Felicity Worthington · Pippa Cross · Ann Bradshaw · Dr. Theodore Van Ripple · Elena anya · Hugo Fowlson · Mrs. Lillian Nightwing · Sarita · Thomas Henry Doyle

Helyszínek népszerűség szerint

London


Kedvencelte 56

Most olvassa 14

Várólistára tette 168

Kívánságlistára tette 120

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

dorib99 P>!
Libba Bray: Az az édes, távoli harang

Ezt a részt is nagyon szerettem, még sosem olvastam egyhuzamban ennyi oldalt. Úgy gondolom, hogy ennek a könyvnek is megvolt az a különleges hangulata, mint a többi résznek. Nagyon izgalmas volt, tele váratlan fordulatokkal. Sok rész meglepett, és sok rész elszomorított. Gemmának rengeteg megpróbáltatáson kellett átesnie, nagyon erős hölgy vált belőle. Kartik és Gemma szerelme pedig különleges helyet foglal el a szívemben. ♥

Violet_Finch_PMónika>!
Libba Bray: Az az édes, távoli harang

Az első gondolatom a könyvről,hogy miért sikerült ez 800 oldalasra??
Libba Bray annyira precízen ír a korról amelybe belecsöppenünk ( 19.század) és az akkori hogy is mondjam….szabályokról,hogy kicsit untam. Nekem ez már túlságosan elnyújtott volt. Míg az első kettőnél nem bántam és nem is volt észre vehető itt sokszor éreztem,hogy vannak felesleges jelenetek.
Először 4 csillagot akartam adni,mert lehúzott ez a dolog,de végül elérkeztem az utolsó 200oldalra ami miatt mégis azt mondtam,hogy huuu ez 5csillag lesz.
spoiler
spoiler
Mi ez a Katrik dolog??? :,(
Nagyon meglepődtem ,hogy az írónő spoiler . Mivel nem olvastam értékeléseket ez nagyon ledöbbentett. Sírtam miattuk. Nagyon nem értek egyet ezzel a véggel. Gemma sem érthető nekem. spoiler
Azért kedvenc lesz a sorozat. :)

3 hozzászólás
Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Libba Bray: Az az édes, távoli harang

Gemma Doyle-történetek 3

Mit is mondhatnék, nagyon hosszú volt, kevesebb több lett volna, de azért tetszett, csak nehezen rágtam át a több mint 800 oldalon magam.
Eléggé szövevényes volt ez a befejező rész és ez a rész sem volt olyan jó, mint az 1. rész.
Az egész történet egy felfokozott érzelmi hullámvasút volt, csetlett-botlott a főhősnő, mindenféle befolyás alá került, ide-oda rángatták a barátai mindenféle érzelmi zsarolással, miközben a helyét kereste a világban. Nem nagyon tudott mit kezdeni a ráhárult hatalommal és felelősséggel. Igaz sok volt a rejtély, a kusza látomások, amik mindig több kérdést vetettek fel, mint válaszokat adtak. Talán ezért lett ez a rész ilyen hosszú.
Azért nem volt rossz, volt sok izgalom is benne, és olyan nagyon nem is nevezném romantikusnak.

Gyöngyi0309>!
Libba Bray: Az az édes, távoli harang

Nagyon szeretem ezt a kort, az előző két kötet tetszett is, leszámítva az idegesítő barátnőket.
Szkeptikus voltam, mert én lezártnak találtam az előző részt, jó, persze voltak azért nyitott kérdések, hogy kivel mi történik, de ilyen alapon szinte mindenhez lehetne folytatást írni.
Tény, hogy kicsit túlírt, viszont egész jó befejezés kerekedett belőle, tetszett, hogy nem úgy zárult, hogy spoiler
Gemma hatalmas fejlődésen megy keresztül, pedig nehezen hittem, mivel itt is sokat tipródott. Pippa sosem volt szimpatikus szereplő, nem értettem, hogy a lányok miért ragaszkodnak hozzá. Kivéve Felicityt, tetszett az írónő merészsége az ő karaktere kapcsán.
Nagyon szeretem a viktoriánus kort, meg a fantasyt is, így együtt a kettő kellemes olvasmány volt.
Gemma családja nagyon idegesítő, Brigidet szerettem, illetve megkedveltem a végére az igazgatónőt is.

zsofigirl>!
Libba Bray: Az az édes, távoli harang

(Note to self: el kellene felejteni, hogy ha egy sorozat részei növekvő pontszámot kapnak, az azt jelenti, hogy egyre jobb. Nem, csak akiknek nem tetszettek az előző részek, nem folytatják.)

Nem ez volt a kedvenc részem a Gemma Doyle sorozatból. Ettől függetlenül tetszett, de nem ez volt a legjobb. A végén az interjú az írónővel, nagyon tetszett, nem is értem, egy ilyen dilis csaj hogy tud ilyen hitelesen belehelyezkedni a viktoriánus korba?! :)

1 hozzászólás
Mazsidrazsi>!
Libba Bray: Az az édes, távoli harang

Gyönyörű és számomra izgalmas és nyitott lezárása egy sorozatnak.
Nem mondom, néha nem értettem, hogy minek ennek a könyvnek 800 oldal??!! Voltak felesleges részek, de tudom, hogy ezek nélkül nem értettük volna meg a szereplők jellemváltozásait. Mert Gemma amiken keresztül ment, az félelmetes. A barátairól nem is beszélve.
Érdekes volt olvasni, továbbra is tetszett a felépített világ. A csavarok a végén pedig…Haragszom értük. Főleg Kartik miatt….fúúúúúú…. Ezzel a befejezéssel számomra nem lett minden lezárva, sőt, elég sok kérdésem maradt! Úgy érzem, ennek még ülepednie kell :D

Roni_olvas>!
Libba Bray: Az az édes, távoli harang

Nem szoktam egy könyvről egyből, a befejezése után értékelést írni, mert általában kell egy pici idő, amíg leülepedik az emberben, gyökeret ereszt és gondolatokká válik.
Most csak azért teszek kivételt, mert muszáj kiírnom magamból, muszáj ledobnom magamról azt a fájdalmat, amit rám rakott… Életemben azt hiszem, nem sírtam még így könyvön, mint most…Egyszerűen nem bírom abbahagyni, nyelem a könnyeimet, mert jólesik, mert tudom, hogy másképp nem lehetett volna lezárni, mert tudom, hogy minden úgy van jól, ahogy van. Hogy így kellett lennie. És ezért nem tudom eldönteni, hogy végül is kinek is volt igaza: Gemmának, aki a szabad akaratban hitt, vagy Kartiknak, aki a Sorsban…
Azt hiszem, összességében elmondhatom, hogy csodaszép lezárása volt ez egy mágikus, varázslatos történetnek, még akkor is, ha úgy éreztem néha, hogy feleslegesen hosszúra van nyújtva – főként az elején –, és lényegtelen apróságokkal és felesleges áldozatokkal teli. Mert a vége, a végső csata tökéletes volt: izgalmas, meglepő, feszültséggel és félelemmel teli, fájdalmas és katartikus végkifejlettel, aminek a levezetése a könyv legvégéig elhúzódott és elkísért, hogy ott aztán egy hajszálnyi reményt ültessen a szívünkbe…hátha mégis…

2 hozzászólás
Sorry_the_voices_told_me>!
Libba Bray: Az az édes, távoli harang

Egy majdnem egy évig tartó olvasási válság során kezdtem el a befejező kötetet…. hiba volt, az első 300 oldalra alig emlékeztem, amikor újra levettem a polcról. Végig azon járt az eszem, hogy miért ilyen vontatott, miért ilyen sok és lassú. Na igen, meg lehetett volna írni fele ilyen hosszan is, de ettől függetlenül méltó befejezése a sorozatnak. Szeretem ezt a kort, szeretem Gemmát és Kartikot. Sírtam… nagyon sírtam a befejezésen, de ez a legtökéletesebb lezárás.

Vhrai P>!
Libba Bray: Az az édes, távoli harang

Nagyon jó lezárást kapott a történet. Talán itt jött bele az írónő legjobban a korszak ábrázolásába. Nagyon meglepett, mennyire foglalkozott a korabeli társadalmi problémákkal. A karakterek is rengeteget fejlődtek. Viszont a fantasy szál nagyon gyengécske volt, néhol már-már vicces.

Virág_>!
Libba Bray: Az az édes, távoli harang

Megmondom őszintén, nem vagyok oda a Gemma Doyle-trilógiáért… A sorozat mindegyik kötete egyre közelebb vitt a történettel való kibéküléshez, mégsem tűnnek el teljesen azok a negatívumok, amik a legelső részben csak úgy hemzsegtek. Elég rossznak gondolom a kezdést, és ezt már korábban ki is fejtettem. Hogyha erre alapoztam volna a döntésemet, biztosan nem álltam volna neki a folytatásnak de végül felülkerekedett bennem a kíváncsiság és a remény, tapasztalatim szerint ugyanis nem érdemes mindig az első kötet alapján döntést hozni egy sorozat sorsáról.
Ez sem lett a szívem csücske, ugyanakkor mégis sikerült végre megtalálnom a történet pozitívumait, a várva várt izgalmakkal teli fordulatokat és egy jó főszereplőre valló tulajdonságokat:

Nagyon tetszik, hogy a birodalmakon belüli (és kívüli) összeesküvések, fondorlatos tervek és a véget nem érő titkok sorozata mellett a viktoriánus korszak is élesen elénk tárja szépségeit és igazságtalanságait. Gemma karaktere miatt természetesen női szemszögből tekinthetünk körbe ebben a világban, ami egy másik Cecilyhez hasonló főhősnő esetén már koránt sem lenne igaz (hiszen melyik is író akarná elijeszteni az olvasókat?), és Gemma már nagyon régóta tudja és érzi, hogy ő nem ilyen szűk látókörű társaságba vágyódik.

Korábban említettem, hogy a birodalmak ötlete nagyon felvillanyozta a kíváncsiságom, de mindegyik kötet végén maradt bennem egy kis hiányérzet, most viszont megtört ez a folyamat (bár 822 oldalon keresztül nem is csoda). Nagyon élveztem, az utolsó 100-120 oldal után pedig legszívesebben ordítottam volna. Hogyha az egész sorozat úgy magával ragadott volna, mint ez a cselekménydarab, akkor biztosan bedobtam volna a kedvencek közé. Akkor mi itt a probléma? A szereplők, a hisztijeik és az apróbb ellentmondások, amit csak a történet vége tudott pár órára elfeledtetni velem… Ekkora csattanót viszont nem várhatok el minden kötet végére.:)
A szerelmi szál VÉGRE rendesen kibontakozott, ez viszont már korábban is jöhetett volna, én biztos több szerepet szántam volna a Kartiknak a korábbi részekben.

Nagyon tetszett a történet mondanivalója, hogy végeredményben az egész életünk illúziókból magunk köré vont falból áll össze, amíg az őszinteség nem tör lyukat rajta. Nem igazán érdekli sok embert az igazság, hogyha akad az adott helyzetre egy sokkal kényelmesebb magyarázat is, a viktoriánus korszakban pedig különösen igyekeztek eleget tenni mások elvárásainak, és láttatni velük mindazt, amit látni akartak. És ha csak szimplán önmaga akart lenni valaki, lázadásnak vették, és egész életében szégyenkező és vádló pillantásokkal kellett szembe néznie. Az ettől való rettegés teljesen elnyomja a legtöbb nő szabadságvágyát, és kitűnő angol úrihölgyekké válnak. Ilyen szempontból Felicitynek jár egy jó pont (támogatom a párizsi "magán divatprojektjét"), Gemma pedig már úgyis a kezdetektől fogva lázadólélek volt.:D

Most pedig a másik oldalról nézve a történetet (röviden):
– Fee-t meg tudtam volna sokszor folyatni egy kanál vízben
– Hiába harcolt Ann a sorsa ellen, az én szememben tökéletes szolgálólélek volt.
– Egy szál hálóköntösben a csontig hatoló, hideg Télvidéken… Hogyhogy nem fagytak meg??
– Senkinek se tűnt fel, hogy Nan felbukkanásakor sehol sincsen Ann?

Ezek ellenére élvezhető volt a történet, úgyhogy nem bántam meg, hogy rászántam magam a folytatásokra.:)

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Luna_Iceshard>!

Van egy ősi szólás, amelyet még Indiában hallottam. Eszerint ahhoz, hogy tisztán láthassunk, először el kell sírnunk a könnyeinket.

788. oldal

15 hozzászólás
kataa_>!

Jogunk van álmodozni, és úgy gondolom, ebben rejlik a varázslat legnagyobb ereje: a hit, hogy a lehetőség a fán terem. Csak fel kell nyúlni érte… Remény tölt el bennünket. A változások felpezsdítik a vérünket. Bármi lehet belőlünk.

2 hozzászólás
doro33>!

– Ön is érezte már magát így?
– Magányosnak?
Keresem a megfelelő szavakat. – Nyugtalannak. Mintha még nem találkozott volna az igazi önmagával. Mintha elsétálna mellette a ködben , és a szíve megszólalna: Ó! Hát itt vagy! Téged kerestelek! De minden túl gyorsan történik, és az a hiányzó rész megint eltűnik a ködben. És aztán minden hátralévő percben ezt keresi.[…]
– Tudja mit gondolok? – mondja végül Kartik.
– Mit?
– Azt, hogy néha megpillanthatjuk a hiányzó részt valaki másban is.

474. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Gemma Doyle · Kartik
Betti_>!

Érdekes, mennyire nem hiányzik a gyengédség, amíg nincsen, de ha valaki megajándékoz vele, akkor semennyi sem elég belőle. A legszívesebben megmártózna benne az ember.

222. oldal

Belle_Maundrell>!

Mi magunk teremtjük meg azokat az illúziókat, amelyek segítségével tovább élhetünk. És egy nap, amikor már nem vakítanak el, és nem is vigasztalnak, leromboljuk őket, egyik csillogó téglát a másik után ütjük ki a falból, míg nem marad más, csak az őszinteség ragyogó fénye. Felszabadít ez a fény. Kell. Rémisztő. Mezítelenül, kiürítve állunk előtte. És amikor a szemünk már nem bírja tovább, új illúziót teremtünk, amely ismét megvéd bennünket a nyugtalanító igazságtól.

799. oldal

Betti_>!

Nem akarom azzal tölteni a hátralévő életemet, hogy állandóan összehúzom magam, hogy ebbe a beszűkült világba beférjek.

796. oldal

Betti_>!

Néha a talán is elég ahhoz, hogy mindent el tudjon viselni az ember.

445. oldal

K_Maria P>!

Senki sem látja, ki vagyok valójában. Mindenki annyit lát belőlem, amennyit akar, amennyit kér belőlem. Hogy valójában ki vagyok, és mit gondolok, az senkit sem érdekel!

426. oldal

Victoria_Latte>!

Az igazság olyan méreg, amelyet nem köphetek ki.

424. oldal

Belle_Maundrell>!

Rózsák rózsája, világszép virág!
Vak tenger árja mossa partod át.
Gyász-kikötőben zeng egy égi hang,
Hív az az édes, távoli harang.
Úgy fáj a szépség! Így lehet örök,
Lebeg fölöttünk, s a tenger fölött.
Hajóink szellem-vitorlája hull.
Egyenlő sorsot ígért rég az Úr.
Az ő csatáit vívjuk, míg szabad,
Így süllyedünk el csillagunk alatt.
Többé nem halljuk, szívünk hogy kiált,
Szorongva kérve éltet vagy halált.

– részlet W. B. Yeats Harcok rózsája című verséből

Kapcsolódó szócikkek: William Butler Yeats

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem
Joss Stirling: Misty
Tracy Wolff: Vonzódás
Emily J. Taylor: Hotel Magnifique
Rainbow Rowell: Csak így tovább
Mackenzi Lee: Loki: A csínytevő sorsa
Charlie N. Holmberg: Az üvegmágus
Michelle Zink: Prófécia
Richelle Mead: A halál csókja
Soman Chainani: A király esztelen