A ​férjem valamit titkol 86% 273 csillagozás

„Olyan sok titok övezi az életünket, amikről soha nem szerzünk tudomást.”
Ez a könyv pontosan erről szól, a nagybetűs Titkokról, ami talán mindannyiunk számára ismerős lehet. Az egészen piciktől kezdve a nagy, életeket megváltoztató titkokig. Van, amelyik kiderül, és van amelyik örökre rejtve marad. A történetben 3 különleges nő sorsa kapcsolódik össze, mindhárom egyedi a maga módján. Cecilia, aki egy titokzatos levelet talál férjétől, Tess, akinek csalódnia kell a számára legfontosabb emberekben, és Rachel, akinek fel kell dolgoznia a múltat ahhoz, hogy továbbléphessen. Engem teljesen levett a lábamról az életük, a gondolataik. Moriarty már az előző könyvében is bebizonyította, hogy milyen jól ír, és itt is nagy hangsúlyt fektetett a karakterekre, alaposan, részletesen megismerhettem őket, igazi, élő szereplők voltak, akár a mi szomszédaink is lehetnének. A fülszöveg ellenére ne egy könnyed kis romantikus sztorira készüljön, aki olvasni szeretné, az írónő kemény témákat feszeget, tele érzelemmel, lelkifurdalással, valós vagy vélt bűnökkel, bosszúval, megbánással. Imádtam.

Nem tudom mivel is kezdjem az értékelést. Azzal hogy tetszett? Egy ilyen könyvre az mondjuk hogy tetszik?
Nem találom a megfelelő szavakat. Nagyon nehéz írni a könyvről. Magáról a történetről nem akarok írni, mert nem szeretnék elárulni semmit.
Adva van három nő:
1. Akinek a férje valamit titkol.
2. Aki a lánya tragikus halálán nem tud túllépni.
3. Akinek a férje bejelenti, hogy szerelmes a felesége unokahugába.
A három nő története valami folytán összekapcsolódik. Hogy mi is az? Olvassátok! Ajánlom!

És az epilógus…!

Annak ellenére, hogy a még mindig tartó olvasási válságom kellős közepén olvastam, ez a könyv nekem maga volt a tökéletesség. Nagyon szeretem, amikor ennyire mélyen vagyunk a szereplők gondolataiban és érzéseiben, annyira hihető volt az egész történet, hogy akaratlanul is arra gondoltam, hogy ezeket átélte maga az író is. Máskülönben honnan is tudhatná?

„Vannak titkok, amelyeknek az a rendeltetésük, hogy örökre titkok maradjanak!”

Úgy tűnik, mostanában csupa olyan könyvbe szaladok bele, ahol a családi titkoknak nagy szerepük van. De nem bánom, mert ez is nagyon tetszett.
Három nő – és családjaik – sorsán keresztül áll össze a teljes történet, és amint azt sejteni lehet, mindegyiküknek van valami titka, ami kihat a többiek életére is.
Bár engem nem zavart, de igazából úgy látom, Liane Moriarty szeret eléggé hasonló karakterekkel dolgozni: ebben a könyvben Cecilia szerintem nagyon olyan, mint a Hatalmas ki hazugságokban Madeline off, Tess pedig Jane-re emlékeztetett.
A fél csillag levonást azért adtam, mert a végkifejlettel nagyon nem vagyok kibékülve. spoiler

Izgalmas és jól felépített regény, nekem nagyon tetszett. Van benne rejtély, bonyodalom bőven, viszont ilyen nagy csavarra nem gondoltam, mint amit a végére épített be az írónő. Azt sejtettem, hogy nem lesz minden teljesen happy end, legalábbis nem mindenki számára, de ilyen végkifejletre nem számítottam. A fülszöveg alapján teljesen másként képzeltem el a cselekményt. spoiler Azonban az epilógus teljesen más szemmel láttatja az addig olvasottakat, felfedi azokat a rejtve maradt tényeket, amiket egyik szereplő sem tudhatott, s ezáltal teljesen másként tekintettek egymásra/önmagukra. Kár, hogy John-Paul és a többiek is teljesen más hitben, az igaz tények tudta nélkül kell leélniük az életüket.

Több szálon futó történet, ahol minden és mindenki összefügg mindennel. Ez most egy jól kivitelezett verziója ennek a műfajnak. Nagyon jók voltak a leírások, tetszett, hogy ennyire részletesen megismerhettük a szereplőket és az érzéseiket. Jól esett a könyv olvasása, segített rálépni arra az útra, ami során kilábaltam egy hatalmas válságból.

Hm… Megint egy olyan könyv, ami után nehezen találok szavakat. Megdöbbentő, és mindeközben zseniális történet. Ahogyan felépítette az írónő a könyv szerkezetét, kellőképpen fokozza az izgalmakat, így egy pillanatig sem tűnik unalmasnak, és letenni szinte lehetetlen. (Ettől függetlenül sajnos muszáj volt néha letenni…) Bár őszintén szólva, utólag tűnik így, egészben látva, mert eleinte kicsit nehezen szoktam bele stílusba. Ilyen az élet, utólag látjuk csak meg néhány dolog értelmét.
Mostanra pontosan tudom, hogy Liane Moriarty neve garancia a különleges, egyedi, nehéz élethelyzetekről szóló történeteknek, mégis kicsit hétköznapi, egyszerű köntösbe öltöztetve. A szereplői hús-vér, hétköznapi emberek, akikben sokszor magunkra ismerhetünk. Jól kidolgozott minden karaktere, és ez ismét egy olyan történet, amely rávilagít arra, hogy semmi sem fekete vagy fehér, és arra, hogy bármilyen klisé is, néha tényleg csak meg kell vizsgálni mindent és mindenkit egy másik szemszögből.
A könyv tele van olyan apró emberi dolgokkal, amelyek bebizonyítják, mennyire gyarló az ember, hogy a harag, a félelem, a magány mennyire rossz tanácsadó, és hogy a döntéseinknek súlya van, még akkor is, ha csak később fizetjük meg az árát. Elgondolkodtató, fantasztikusan megírt lélektani dráma, ahol, csakúgy mint az életben, végül minden a helyére kerül. Szeretem az ilyen könyveket, remek olvasmány volt.

Vannak titkok, melyek jobb, ha soha nem derülnek ki és vannak olyanok is, amelyeket nem kéne rejtegetni. Mindenesetre semmiképp nem szeretnék egy olyan titokkal szembesülni, amire a könyv címe utal. Bevallom, nem is sejtettem, hogy miről lehet szó. Az írónő igazán mesterien bonyolítja a szálakat, amelyet ráadásul még fokoz azzal, hogy olykor rámutat arra is, hogy mi lett volna, ha valami másképp történik. Három nő életébe is belecsöppenünk egyszerrre, s mindhárom megérdemelne akár egy-egy külön könyvet. Ezt viszont most mindenképp megvenném, ha nem lenne saját példányom.

Nagyon-nagyon kellemes csalódás volt! A hasonló, gyönyörű borítójú könyvektől mindig tartok egy kicsit, mert általában túl szenvelgősek, szépek, émelyítőek nekem. Hála Istennek itt erről szó sem volt.
A fülszöveggel ellentétben három nő sorsát követhetjük nyomon, pontosabban egy hetét, amikor mindegyikük élete gyökeres változáson megy keresztül. Igazából annyira jól ír az írónő, hogy mindegyik nőt kedveltem, bár Tess állt hozzám a legközelebb. Annyira igazak voltak a gondolatai, nem tudom ezt másképp írni. Ironikusak, keserűek, tele humorral és igazsággal. Néha hangosan felnevettem a könyv elején, amikor egy-egy gondolatát elolvastam. Aztán már inkább a történet ragadott magával, és senki ne gondolja azt, hogy ez egy humoros könyv, de attól még a maga életszerű módján néhol bizony vicces.
Egy apró csillagot levonok a vége miatt. Volt olyan szál, ami zseniálisan lett lezárva, de volt sajnos olyan, amit más megoldással képzeltem el.

Ez nekem most rettentően lassú és vontatott volt. Ugyanazokat a köröket futottuk le többször is, persze értem, hogy a döntések közötti dilemmát valahogy érzékeltetni kellett, de nekem így már unalmas volt egy kicsit. Az utolsó pár fejezet viszont eléggé felpörgette a történetet. Az epilógus rész külön tetszett, szeretem ha nem hagynak nyitott kérdéseket egy sztori végén. Azért mennyi minden másképp alakult volna, ha nincs az a sok TITOK.