Alice Tükörországban 140 vélemény
Minden tükör kész varázslat: megkétszerezi a világot! Szinte kedvünk támad belépni és körülnézni abban a másik világban. Bizonyára mindenki érezte már ezt a vágyat, legalábbis gyermekként. Ám amire mi csak vágyunk, azt Alice véghez is viszi. A kandalló fölötti nagy tükörben ez a bájos és talpraesett leányka átlép egy különös, bolondos birodalomba. Itt a megelevenedett sakkfigurákon kívül olyan fura lények fogadják, mint a zsemlepke, a hintalódarázs, aztán Subidám és Subidú, no meg Dingidungi, hogy az Egyszarvúról meg Gyilkanyesszről ne is beszéljünk. Sok veszély közt, sok mókás kalandon át jut el Alice odáig, hogy királynővé koronázzák. A gyermekirodalom nagy angol klasszikusa, Lewis Carroll mellesleg a matematika professzora volt. Alice alakjaként barátja kislányát, Edith Lidellt tette halhatatlanná. Kötetünket, az eredeti angol kiadás nyomán, John Tenniel rajzai kísérik, a logikai fejtörőktől hemzsegő és nyelvi ötletektől sziporkázó szöveget Révbíró Tamás és Tótfalusi István magyarította.
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
 Móra, 1980 | 9631114953 | 108 | Révbíró Tamás, Tótfalusi István | Ugrás | |
| Móra, 1983 | 9631132285 | 106 | Révbíró Tamás, Tótfalusi István | Ugrás | |
| Szukits, 1997 | 9639020818 | 150 | Révbíró Tamás, Tótfalusi István | Ugrás | |
| Ciceró, 2005 | 9799635394844 | 152 | Révbíró Tamás, Tótfalusi István | Szecskó Tamás | Ugrás |
Most olvassa 1
Várólistán 45
Kívánságlistán 16
Aktuális kihívások
| Kihívás | Résztvevők | Véget ér | |
|---|---|---|---|
| Név a címben | ★ | 249 | 2013. április 30., 23:59 |
| 1001 könyv, amit… | ★★★ | 171 | 2016. december 31., 21:00 |
Népszerű értékelések
Nyugodtan pályázhatna a legfárasztóbb könyv címére. Abszurd, bizarr, és mégis, valahogy vonzó és szerethető. Kell egyfajta lelki világ és elborultság, hogy értékelni tudja az ember, megérteni meg külön művészet. Egyszerre nem is lehet. Ha lehet és ha kell egyáltalán.
Születéstelennapi ajándék címén meglepem majd magam vele. Mert már most vágyom vissza Tükörországba. Noooormális?:)
Nekem jobban tetszett, mint a Csodaországos :) Régen még lemezen is megvolt, sokat hallgattam, el tudtam mondani kívülről a Gruffacsórt. Most kicsit más volt újraolvasni, gyerekként szerettem, mert mese volt és számomra természetes, most meg szeretem, mert értékelem benne az abszurdot…
És egy életre megjegyzem magamnak, hogy a születéstelennapi ajándék jobb, mint a születésnapi, meg azt is, hogy nem illik fölszeletelni valakit, akit bemutattak nekünk.
Vegyes érzelmeim vannak a könyvvel kapcsolatban. Tény, hogy kevés ennél szürreálisabb olvasmányom volt. De továbbra sem értem, mire fel az Alice mizéria a világban, és továbbra sem tudom, hogy kinek is íródott a könyv. Nekem Alice egy elkényeztetett, hisztis kis hét-és-fél-éves, a kalandjai nem kötnek le, még viccesnek sem találom. Egy gyerek pedig nem érti a benne lévő szóvicceket. Talán a kettő között, egy tizenéves élvezni tudja, nem tudom, azon a koron már túl vagyok, de gyanítom őket is inkább a vámpírok kötik le…
Tükörországba jobb volt beugrani, mint Csodaországba. A sakkfigurák hangulatosak, a sakkjátszma is jó volt, és kicsit úgy éreztem, halad is valahová a mese. Persze a furcsa kalandozás ez alkalommal is tébolyba csapott át, de hát ha Alice-cel barangolunk, nem is csoda.
Ez a sok szójáték nagyon jó volt, jó agyzsibbasztósak, ami most el kellett nekem. Aztán Alice cicái! Én is akarok ennyi cicát és beszélgetni velük.
Elején kicsit szomorú voltam, hogy ezt a kötetet nem Kosztolányi fordította, de Révbíró Tamás „átköltését” is élvezetes volt olvasni.
Az eredeti címe nagyon tetszik Through the Looking-Glass. Némileg jobban élveztem, mint a csoda országát, már kevésbé éreztem bizarrnak. Talán eredetiben kéne olvasnom, mert még magyarul is elég jók a szójátékok, de eredetiben talán még élvezetesebbek. Jó tudom én, azt mondják Caroll ezzel az angol viszonyokat parodizálta, de akkor sem tetszik. Nem igazán mese, de felnőtteknek sem igazi. Olyan sehovasemtudomtenni. Rowling élő sakktáblája nem is olyan eredeti, örültem Humpty Dumpty-val összefutni, őt már máshonnan ismertem. Összességében még mindig nem szeretem de az utolsó sor egy plusz csillagot ér, így többet kap, mint elődje.
Már régebben olvastam a Csodaországban-t, így tudtam, hogy körülbelül mire számítsak. Egész jó volt. Nem lett kedvenc, de tetszett. Jobban át tudtam érezni a kalandokat, bár lehet, nem fáradtan kellet volna mindig olvasnom, de azért sajnálom, hogy most kiköltözik a táskámból. Néha értettem, mit szeretne megjeleníteni furcsa, kicsavart, világ nézetével, néha nem. De attól, még jót nevettem rajta.
Sokkal jobban tetszett, mint az első része (arra gondoltam, hogy lehet, hogy a kiadás is tehet róla, mert a Csodaországos az ocsmány volt, ezért meg kb odavoltam). A versikék jól voltak lefordítva, mondjuk Humpty dumpty lefordításáért eléggé haragudtam. Sok minden felbukkant, amit a Disney filmben is felhasználtak, úgyhogy nem volt teljesen újdonság. Aranyos kis történet.
Én igazán nem tudom, hogyan is volt… Nagyon úgy rémlik, hogy egy mini-rajzfilmsorozat készült anno ebből a történetből, néhány része még mindig meg van videokazettán (az egykori „Szív Tv”-ből rögzítette szalagra egy rokonom). Pl. a „Rozmár és az Ács” mesét szó szerint láttam magam előtt, ahogy olvastam… Ahogy az osztrigák jönnek ki a vízből… Áh, haladéktalanul utána kell ennek járnom. :/
Egyébként érdekes volt a könyv, Alice-szel végiglépkedni a mezőkön. :) Kedvencem a „Tűk és tavirózsák” fejezet, ahol a Fehér Királynő mesél Alice-nek az időről és az emlékezetről, ami mindkét irányba működik (arra is emlékszik, ami csak később történik meg). :D
Szeretem Alice világát. De a Csodaországos talán jobb volt. Ebben viszont több volt a szóvicc, amit én nagyon szeretek. ^^
Egy feliratfordításom miatt kellett a könyv egy részlete, viszont nem bírtam megállni, hogy ne olvassam el, amint végeztem. Ahhoz képest, hogy másnap zárthelyit írtam volna, azért egész éjszakán át olvastam. Meglehetősen morbid és szürreális, tele szimbólumokkal, komoly és mély tartalommal. Még mindig a kedvencem ebből a Rozmár és az Ács része az osztrigákkal. Először ezt mesében láttam (Disney és Jetlag Prod.), aztán az értelmezését a Dogmában hallottam viszont, az Alice: Madness Returns játék során már nem annyira jött át a rész jelentősége, mostanra pedig sikerült elolvasnom. Írva minden másabb benne, hangulatosabb, s nekem sikerült még egy kis hindu áthallást is felfedeznem benne. Igaz, a MEK-en keresztül olvastam, de ha látom, akkor beszerzem könyvformában is mindenképp.
1 komment
Az az igazság, hogy ez nekem sokkal jobban tetszik, mint a Csodaországban. Talán kevésbé zagyva, vagy nem is tudom.
Népszerű idézetek
– Tudod – folytatta kis szünet után –, az a legjobb, ha az ember mindenre fölkészül. Ezért is hord a lovam bokavédőt.
– És az mire jó? – tudakolta Alice.
– Cápaharapás ellen – hangzott a válasz.
79. o.
Én a te korodban naponta félórán át csak ezt gyakoroltam. Volt úgy, hogy már reggeli előtt hat lehetetlen dolgot elhittem.
Tűk és tavirózsák
– Ó, Tigrisliliom – mondta Alice a szélben kecsesen hajladozó virágszálnak –, bárcsak tudnál beszélni!
– Tudunk beszélni – mondta a Tigrisliliom –, ha van, akivel érdemes.
Alice úgy meglepődött, hogy egy percig szólni sem bírt, még a lélegzete is elállt. Kisvártatva, miközben a Tigrisliliom egyre csak himbálózott a szélben, félénk hangon, szinte suttogva mégis megszólalt:
– És minden virág tud beszélni?
– Akárcsak te – mondta a Tigrisliliom –, és jóval hangosabban is.
– Csak tudod, nem vall jó modorra, ha mi szólítunk meg valakit – szólt közbe a Rózsa. – Komolyan mondom, az előbb már vártam, mikor állsz szóba velünk! Mondtam is magamnak: „Van valami az arcában, bár okosnak épp nem nevezhető!” A színed pedig kifogástalan, és már az is sokat számít.
– A színe nem érdekel – jegyezte meg a Tigrisliliom. – Hanem ha a szirmai egy picit jobban felkunkorodnának, mindjárt rendesebben nézne ki.
A BESZÉLŐ VIRÁGOK KERTJE
Hallod, hogy hull a hó az ablakra, Cili? Milyen kedves, puha a hangja! Mintha simogatná az ablakot. Vajon szereti a hó a földeket meg a fákat? Amikor jó melegen bebugyolálja őket fehér takaróba, talán azt mondja nekik: „Aludjatok csak, amíg újból eljön a nyár.” És mikor felébrednek, Cili, mind zöld ruhába öltöznek, és táncolnak, amikor fúj a szél… Jaj, de szép is ez! – kiáltotta Alice, és tapsolt, ledobva a gombolyagot. – Bárcsak igaz volna! Hiszen a fák olyan álmosnak látszanak ősszel, mikor sárgulnak a leveleik.
Dadus! Most játsszuk azt, hogy én egy éhes hiéna vagyok, te meg egy darab csont!
Első fejezet
– A Fehér Királynőnek tetszik lenni?
– Hát igen, bár tetszeni éppen nem tetszem magamnak – mondta a Királynő. – Egyáltalán nem
az én ízlésem szerint vagyok öltözve.
Tűk és tavirózsák
– Hét év és hat hónap! – ismételte Dingidungi elgondolkodva. – Kellemetlen életkor. Ha tőlem
kértél volna tanácsot, én bizony azt mondtam volna: „Hagyd abba hétnél!”, de most már késő.
– A növekedéshez nem szoktam tanácsot kérni – mondta Alice kissé sértődötten.
Dingidungi
Nagyon ostoba szokásuk a cicáknak (jegyezte meg egyszer Alice), hogy akármit mond nekik az ember, mindig dorombolnak. „Legalább annyit tudnának, hogy igen helyett dorombolnak, nem helyett miákolnak vagy hasonló – vélekedett Alice –, máris el lehetne beszélgetni velük. De hogyan lehet szót érteni valakivel, aki egyre csak ugyanazt hajtogatja?”
Ki álmodott?
