Lev Tolsztoj: Anna Karenina 4.36 / 378
Életem legmeghatározóbb könyve. Azóta az egyik kötet mindig ott van a táskámban.
Ó, nagyon imádom :)
Csak az orosz gazdaság…Csak az nem fog hiányozni :)
Nagyon jó! A két kedvenc jelenetem: Anna találkozása a fiával, s Levin vívódása felesége szülésénél. Mindenkinek ajánlom.
Azért ebben a kategóriában a Bováryné a góré.
Vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban: a lélekrajz gyönyörűséges, de a végén leginkább megkönnyebbültem: de jó, hogy a XIX. századnak már vége!
Furcsa volt. A végén már én is azt kívántam, hogy valahogy legyen vége az egésznek. Így kész megváltás a halál.
Ennek a regénynek sok más mellett az az egyik legnagyobb erőssége, hogy végigviszi egy szerelem történetét. A könyvek (filmek) többségében csak a love-ig jutnak el, vagy eleve azzal kezdődik, hogy már kifújt a kapcsolat. Ebben viszont minden benne van az elejétől végéig.Spoilerek!
Eszméletlen jó – és egyszerűen nem is értem, hogy egy felnőtt férfi hogy láthat bele fiatal lány lelkébe –, ahogy leírta Kitti hangulatát a bálban. A másik kedvenc részem, Vronszkij és Anna vergődése külföldön (pl ahogy festéssel próbálkozik). Telitalálat. Az is nagyon szép, ahogy Kitti és Levin kapcsolata mégis kibontakozik, miközben tudják, hogy Vronszkij emléke mindig be fogja árnyékolni kicsit a „boldogságukat”, de ők azért mégis megpróbálják, nem is annyira nagy szerelemből, hanem mert így akarják, így rendeltetett. És még hosszan lehetne írni róla…
Mikor kötelező volt, truccból nem olvastam. Nekem ne mondja meg senki mit olvassak! Aztán csak elolvastam és tetszett.
Egyike azoknak a könyveknek, amelyeket kötelezőként olvastam, és ma a diákjaimnak hozom fel példának arra, hogy a „kötelező” jelző nem az elrettentést és a szankciót, hanem az emberré válásukat szolgálja.
Nekem talán a legrosszabb olvasmányélményem volt. Egyfelől mert az elolvasásához egy Orosz tél kell, másfelől mert sokkolt, amikor Vronszkíj lovának szuszogásáról kellett olvasnom…
Aki szereti az orosz, igazi szenvedős romantikát, annak kötelező. Gyönyörű szép regény.
mióta Tolsztoj a kezembe került, ellenállhatatlanul vágyom rá, hogy megtanuljak oroszul, eredetiben akarom olvasni. közérthetően fog meg elmondhatatlan dolgokat, kinek volt még olyan érzése, miközben Tolsztojt olvasta, hogy a számból vette ki a szót?
Eddigi életem egyik legjobb olvasmánya volt. Engem teljesen lenyűgözött a lélektaniság, amely Tolsztoj Anna Kareninájában megjelenik. A pontos leírás, mellyel bemutatja a szereplők érzéseit, gondolatait, olykor-olykor már olyanok voltak, mintha én érezném ezeket. Éreztem Anna kétségeit Vronszkij szerelme iránt, Levin hitetlenségét Istenben, Alekszej Alekszandrovics döntésképtelenségét… Maradandó élményt jelentett! Nem szeretem azokat a könyveket, amelyek túl részletesek, túl körülményesek (pl.: oldalakon keresztül írja le a táj szépségét), de ebben a regényben még az sem zavart, ha egy-egy leírás hosszabbra sikerült. Imádtam. Tényleg olyan volt, mintha azt éreztem volna, amit a szereplők.
Jó volt, de a vontatottsága és a túl sok mellékszál nem igazán jött be.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Úgy olvastam végig a két kötetet, mintha az életem függne tőle. Aztán a végén maradt a csend, a hiány… Néhány mondat Anna haláláról, Vronszkijról, a gyermekükről… és vége. A sok szenvedésnek egy pillanat alatt. Alapmű, ahogy nekem a Háború és béke is.
a nő aki még írója is megsiratott, de akinek mégis el kellett buknia ahhoz hogy halhatatlanná váljon.
