!

Anna Karenina 860 csillagozás

Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina Lev Tolsztoj: Anna Karenina
Könyvtár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Sok regény szól a házasságtörésről, mind közül a leghatalmasabb Tolsztoj Anna Kareniná-ja. Karenina szerelmét és megsanyargatását egy évszázad múltán is közel érezheti magához az olvasó, noha az Anna körül zsibongó nagyvilági társaság elegáns könyörtelenségének rajza immár csak híradás az elsüllyedt történelemből. „A világirodalom legnagyobb társadalmi regénye” – Thomas Mann méltatta így az Anna Kareniná-t – egyszerre volt Tolsztoj művészi búcsúja a szerelemtől és gondolati előkészülete a prófétaszerepre. Egy kötetben szinte két regény: Annáéban Tolsztoj elmondhatta mindazt, amit az érzéki rajongásról egyáltalán tudott, és amit csak művészi alakban mondhatott el, Levinében pedig megfestette önarcképét, a helyzetével erkölcsileg meghasonlott földesúrét, akinek önvizsgálatát és felismeréseit később már csak röpiratok nyelvén vagy a gondolatnak szigorúan alárendelt szépprózában tudta megfogalmazni.

Eredeti mű: Лев Толстой: Анна Каренина

Eredeti megjelenés éve: 1878

>!
Európa, Budapest, 2012
1064 oldal · ISBN: 9789630795432 · Fordította: Németh László
>!
Európa, Budapest, 2011
928 oldal · ISBN: 9789630792776 · Fordította: Németh László
>!
Európa, Budapest, 2010
1064 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630791021 · Fordította: Németh László

23 további kiadás


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Konsztantyin Dmitrics Levin · Anna Karenina · Alekszej Vronszkij · Katyerina Alekszandrovna Scserbackaja · Sztyepan Arkagyics Oblonszkij


Hirdetés

Kedvencelte 221

Most olvassa 222

Várólistára tette 662

Kívánságlistára tette 201

Kölcsönkérné 4

Elcserélné vagy eladná

>!
★★★☆☆ Eladó Elcserélhető
rebel könyve Lev Tolsztoj: Anna Karenina
>!
800 Ft ★★★★☆ Eladó
szgone könyve Lev Tolsztoj: Anna Karenina
>!
800 Ft ★★★★☆ Eladó
szgone könyve Lev Tolsztoj: Anna Karenina
>!
600 Ft ★★★★☆ Eladó
bordasandi könyve Lev Tolsztoj: Anna Karenina
>!
200 Ft Eladó Elcserélhető
Holland könyve Lev Tolsztoj: Anna Karenina
>!
1.100 Ft ★★★★☆ Eladó
Marcsiiiz könyve Lev Tolsztoj: Anna Karenina
>!
2.000 Ft ★★★★★ Eladó
Csima_Gábor könyve Lev Tolsztoj: Anna Karenina
>!
600 Ft ★★★★☆ Eladó
madarka könyve Lev Tolsztoj: Anna Karenina
>!
★★★☆☆ Eladó Elcserélhető
LV55 könyve Lev Tolsztoj: Anna Karenina
>!
1.000 Ft ★★★★☆ Eladó
Hime_fairy könyve Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Kiemelt értékelések

+
>!
Timár_Krisztina SMP
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Újraolvasás vége.
Meglepő, hogy milyen kevésre emlékszem – a második olvasásból, pedig azt huszonévesen követtem el. És viszont: milyen sokra az elsőből, pedig akkor még gimnazista voltam, és nagyon untam. Az Anna-szálat. Bocsásson meg a világ. Én biza azok táborát erősítem, akiket Levin érdekelt, Levin érdekel és Levin érdekelni fog…* ;)
Hát… idáig tartott, míg megértem arra, hogy méltányolni tudjam Anna történetét is. De most már aztán igazán.

Úgyhogy én most nem fogom ide leírni azt, amit oly sok más értékelő, hogy mennyire sajnálják Annát (és/vagy az életében részt vevő egyik és/vagy másik férfit), és mennyire felháborító, hogy aki semmi mást nem akar, csak békében élni, hazugság és csalás nélkül, annak ilyen sors jut, míg aki titokban műveli ugyanazt, amit Anna,** annak a világon semmi baja sem esik, sőt akár fel is emelheti a világ. Ez legyen evidens.
Arra azért hadd figyelmeztessem a volt és leendő olvasókat, hogy ne sértődjenek/rémüljenek meg, ha a regény címszereplőjéről különösen kezdetben túl keveset találnának olvasni. :) Először is az, hogy egy regény arról fog szólni, amit a címe ígér, egyáltalán nem magától értetődő (ld.: A három testőr). Másodszor… olyan biztosak vagytok ti abban, hogy a mellékszálak és a mellék-mellékszálak nem arról szólnak? Érdemes keresni a kapcsolódási pontokat és a párhuzamokat, különösen ami a házasságokat, házasságtöréseket és az azokra adott személyes (no meg társadalmi) reakciókat illeti. Én most jó sokat találtam, igaz, harmadszorra már könnyű, meg hát kerestem is.
Ha pedig valakinek a társadalomról, gazdaságról, vallásról folytatott hosszadalmas-elmélkedős párbeszédek ellen volna kifogása, és nincs meg benne az a képesség, hogy ezekben egyszerűen Tolsztoj stílusát élvezze (mert tudom, hogy vannak ilyen emberek, és én komolyan tisztelem őket), akkor vigasztalódjon: semmit nem veszít, ha ezek közben gyorsolvasásra kapcsol. Amikor láttam, hogy ezek alatt a beszélgetések alatt Levin (is) elveszti a fonalat, unja magát, dühös lesz, vagy csak hagyja magát sodortatni az árral, hát akkor tiszta lelkiismerettel csináltam én is ugyanazt.*** :D

Amúgy ahhoz is érnem kellett, hogy észrevegyem: ezek a bizonyos párbeszédek nagyon-nagyon gyakran a városi-hivatali élethez kapcsolódnak. Van a regénynek egy kimondott-kimondatlan, de borzasztó erősen jelenlevő alapellentétpárja: a nagyvárosi és a falusi élet ellentéte. És a regény úgy van megírva, hogy a nagyvároshoz kapcsolódjon mindaz, ami illúzió – a faluhoz mindaz, ami valóság (már legalábbis a regény világában az).
Ahogy közeledünk a nagyvároshoz, egyre több a képmutatás, a hazugság, az önáltatás, az üres beszéd – a névleges állások, amelyekben nem kell munkát végezni (minél hosszabb nevű az állás, annál kevésbé), vagy a logikus és következetes gondolatmenetek, amelyeknek vagy semmi közük ahhoz, amiről szólnak, vagy senkit nem érdekelnek. Ebben a világban játszódik az Anna-szál, és a magányosságok történetévé válik, ahol még véletlenül se érti meg egyik ember a másikat, akkor se, ha húsz éve ismeri. És ha valaki ebben a világban nem akar csalni, hanem igazságot akar, az ezekkel az illúziókkal, ezzel a világgal direkt szembemegy… ami bizonyos erkölcsi szint fölött elkerülhetetlen… és hát az ilyet hívják, sajnos, tragikus vétségnek, amely éppoly katasztrofális, mint amilyen tiszteletre méltó.
Ahogy közeledünk a faluhoz meg a bizonyos orosz néphez, úgy közeledünk ahhoz is, amit a regény igaznak tekint – és borzasztó rokonszenves dolgokat tekint igaznak, nehéz elfogulatlanul tekinteni rá: a cselekvő jóságot, az őszinteséget, az önmagát sem értő, de attól még senkinek (önmagának sem!) ártó életet, a mellérendeltséget, ahol nincs szükség hierarchiára, a belső és külső békét. Ebben a világban, ahol senkinek nincs szüksége illúziókra, a lehető legmélyebben tudják megélni a születést, és megélni a halált is. spoiler Ez a kettő, ami lényeges, és csak ez a lényeges.
Ennek a világnak a lakói nem magányosok: amikor egymásra találnak, onnantól kezdve, ha folyamatos konfliktusok árán is, de egymás megértésére törekednek, és sikerrel is járnak. Jaj, de szép.
És minden elismerésem Tolsztojé, hogy ezt az ideálvilágot oly kevéssé idillikusra tudta megírni, földdel, sárral, izzadságszaggal, trágyaszaggal, káromkodással teli, hogy az ember még el is hiszi neki. Legalábbis addig, amíg be nem csukja a könyvet. De hátha utána is. :)

* Én kérek elnézést, az idézetért is, meg a kiforgatásáért is.
** Értsd: úgy csinál, mintha titok lenne, miközben ő is tudja, hogy mindenki tudja, és mindenki tudja, hogy ő is tudja, hogy mindenki tudja, de azért mindenki úgy csinál, mintha titok lenne.
*** Nem sok irodalmi hős létezik, akihez gondolkodás nélkül feleségül mennék, ő az egyik. :D Mondjátok már meg, hol lehet ilyen alakokkal összefutni?! Falun éltem le a fél életemet, de valahogy egy Levin se került az utamba, se kicsi, se nagy…****
**** Újfent én kérek elnézést.

>!
Európa, Budapest, 1971
882 oldal · keménytáblás · Fordította: Németh László
9 hozzászólás
+
>!
Miestas
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

* Spoiler veszély*

Kedves Anna, Drága barátném !
Sajnálom, ami veled történt, mint azt utóbb Tolsztoj barátunk elbeszéléséből megtudtam. De hát miért ? Miért nem használtad azt az okos, művelt fejedet? Hogy engedhetted eddig fajulni a dolgokat, mindezt egy férfiért, vagy háromért? Ki tudja már! Megérte? Nem! Persze, hogy nem!

Akiket te annyira nagyra tartottál, akik miatt otthon emésztett a kétségbeesett magány, azok a kisujjadig sem érnek fel, de te azt hitted jobbak, tisztábbak nálad. A fenét, csak jobban bírják a kritikát, vagy nem derült ki a bűnük, a bűn, hogy szeretni a legszebb és legcsodálatosabb dolog a világon. Elsietted a házasságot, valljuk be, de ezen már kár rágódni, később meg tulságosan ragaszkodtál hozzá. Hiba volt, de te ebből már nem tanulhatsz, de az utánad jövő Annák igen. Reméljük nem volt hiábavaló tetted, lám még a XXI.században is ezrek gondolkodnak tetted miértjéről, a szerelem jogáról, a bűn fogalmáról.
Ég veled Anna.

18 hozzászólás
+
>!
Frank_Spielmann IMP
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Tolsztojt tényleg nem hiába tartják a regényirodalom egyik csúcsának. Ha csak a Háború és békét írja meg a nagy könyvekből, akkor is az lenne, de az Anna Karenyina még tovább viszi ezt az egészet. Azt hittem, annál „tökéletesebbet” nem tudott írni, de de.

A nagyregény kényes állat, nem lehet csak úgy ukkmukkfukk ihletből megírni. Cervantes és Rabelais még írhattak ezeroldalas könyveket így (nagyon jókat), de Tolsztoj idejében már „föltalálták” a szerkezetet, tehát a szerkesztést is.

Tolsztoj a realista (hogy ez a szó mit jelent – talán csak kisebb írók műveire lehet alkalmas ilyen besorolás, szerintem Tolsztoj nem realista, vagy nem csak az, vagy nem abban a földhöz ragadt értelemben, de legyen most az egyszerűség kedvéért, a modernizmus előtti, és a kezdetek utáni irodalmat értve alatta: realista) regény szerkezetét a csúcsra vitte. Utána már nem érdemes ilyesmivel bajlódni, mert valószínűleg nem lehet jobbat írni ilyenfajta regényből, mint például ez. Lett is helyette modernizmus (Joyce, Gide, ilyenek), aztán posztmodern, meg a többi burzsoá huncutság.

Mielőtt erre rátérnék, hogy miért is olyan tökély ez a szerkezet, egy észrevétel: a Háború és békében és az AK-ban is rettentően ellenszenvesek és idegesítőek (nekem) ezek a büdös burzsojok, akiknek az életük ebédekből és vacsorákból áll, ahova persze minden hasonlóan gazdag embert meghívnak. Ha éppen nem esznek, akkor a szalonban hallgatják valamelyik eladó lány zongorajátékát, és olyanokat mondanak rá, hogy charmant. Persze ezek nem igazi burzsoák, Oroszhonban ez nem is nagyon tudott kialakulni, hanem arisztokraták, de ez mindegy is. A lényeg: nem csodálkozom, hogy Oroszországban történt meg az első sikeres kommunista forradalom. Hát fúj, kérem!

Szóval a szerkezet. Sokszor olvastam már ellenpontról, és végre rájöttem, mi fán terem az. Lehet, hogy ez nem is az, de nekem az. Három fő szála van a regénynek, ebből az első kettő szorosan összekapcsolódik: kezdődik a regény Sztyepan Oblonszkij megcsalásának leleplezéséből. A feleség el akarja hagyni, el akar válni, de jön Oblonszkij tesója, a címszereplő, és rábeszéli a feleséget, hogy bocsásson meg. Együtt maradnak végig. Ez történik az első részben. Itt találkozik Anna a későbbi szeretőjével, Vronszkijjal, akivel rögtön egymásba is szeretnek. Ez nem spoiler, de Anna is megcsaló lesz, mint a testvére, viszont nem olyan alávaló módon, mint Sztyepan, hanem szerelemből, szenvedve végig. (Ennyit talán csak Csehov darabjaiban szenvednek.) Anna viszont elhagyja a férjét. Ez a két szál így ellenpontozza egymást. A másik nagy, és talán a legfontosabb szál Levin és Kitty története. Itt is van ellenpont: a könyv felénél történik, hogy Levin és Kitty eljegyzik egymást és kitűzik az esküvő időpontját. Ezzel egyidőben hagyja el Anna a férjét. Ohó! Még van ezernyi kis és nagyobb példa a regényben, de azokat az engem követő kutatókra hagyom. (Tréfa!)

Abban is nagy huncut ez a Lev(in!) Tolsztoj, hogy a címszereplőt a hetedik rész végén megöli, de a regény mégis folytatódik tovább, van még egy nyolcadik rész is, ahol a Levin-szálat is úgy-ahogy elvarrja. (Csak annyira, amennyire az életben ez lehetéges.) Nem hiszem, hogy ez véletlen lenne, vagy bénázás, hogy jaj, még ezt a szálat is el kéne varrni. De hogy pontosan miért is olyan jó ez, nem tudom. De jó, mert Anna halálával befejezni a könyvet valahogy csalódás lett volna. Hatásvadász. Plusz ide illik az Utas és holdvilág utolsó mondata is: „És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.” Nem mondom, hogy Tolsztoj le akar beszélni bennünket az öngyilkosságról, de rábeszélni se akar senkit. Talán inkább azt mutatja meg, hogy attól, hogy valaki meghal, az élet még megy tovább az élők számára. És élők mindig vannak.

Kedvenc. Remekmú.

5 hozzászólás
+
>!
Amadea
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Anna örök.
Lenyűgöző, nagyívű történet, igazi téli olvasmány. Anna karaktere bűvölt el a legjobban, elképesztő, mekkora erejű hősnőt alkotott meg Tolsztoj, talán nincs olvasó, akit ne babonázna meg, legyen az nő vagy férfi. Az ő története érdekelt a legjobban, de majdnem ilyen élvezetes volt Kitty és Levin, Sztyiva (Anna testvére) és Dolly szálát olvasni. Egyedül Levin jellemfejlődésének gyötrő állomásai zavartak, néha legszívesebben megráztam volna a vállánál fogva. Imádtam a visszautalásokat (többek között ezért szerettem annyira A sündisznó eleganciájá-t is) és az érzelmek hiteles leírását, sokszor úgy éreztem, a saját gondolataimat olvasom.
Az év egyik legjobb regénye lesz számomra:)
http://amadea.freeblog.hu/archives/2011/01/30/Anna_orok/

71 hozzászólás
+
>!
gybarbii P
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Hűűűha…
Már olyan régóta terveztem elolvasni, és mennyi ideig olvastam!! Azért büszke vagyok magamra, többen is furcsa fejjel néztek rám, hogy minek is olvasom én ezt a könyvet…
Mit is mondhatnék, amit előttem még nem írtak le több százan??
Úgy érzem, Tolsztoj bácsi miatt kezdem megszeretni az orosz irodalmat… :) Nemhiába tartják a világirodalom egyik legkiemelkedőbb alakjának! Korábban csak az Ivan Iljics halálat olvastam tőle, azt is csak azért, mert gimiben kötelező volt. Nem tetszett, sem a könyv, sem a történet, sem a stílus… Azonban az Anna Karenina! Magával ragadott az egész a könyv, a történet összetettsége és mélysége. És Tolsztoj stílusa!
Tényleg nem akarom ismételni, amit már annyian leírtak előttem. Persze, én is sajnáltam Annát, de jobban érdekelt volna még egy-két dolog Vronszkij életérőlspoiler Valahogy én végig úgy éreztem, itt nem is Anna, hanem Vronszkij az áldozat a történetben. És hát még ott van Levin és Kitty! Az ő életükről is szívesen olvastam volna még, főleg Levin gondolatairól… És a kis Anna Karenináról… Bár a sorok mögül azért jó pár dolog eljut az olvasóhoz, de azért mégis…

4 hozzászólás
+
>!
Chöpp 
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Annak ellenére, hogy én személy szerint az egész szereplő bagázsra „haragszom”, természetesen el kell olvasni. Jó, mert Tolsztoj.

+
>!
prezzey
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Évek óta halogatom az elolvasását, mert egyrészt nem szeretem a nagyon hosszú könyveket (ugyanazt több kötetre bontva sokkal hamarabb elolvasom, mint egy tégla-méretű izében), másrészt meg kicsit úgy lett tálalva nekem, mint egy szerelmes regény, azokat pedig nem igazán szeretem. De az Anna Karenina annyira hivatkozási alap, hogy már csak azért is érdemes elolvasni, legalábbis ezzel biztattam magam… meg szeretem az orosz írókat.

Nagyon tartottam tőle, hogy unni fogom a könyvet, vagy majd idegesít – főleg miután egyik-másik nagyobb vihart kavart értékelés felbukkant a frissemben –, de nagyon tetszett. Persze, a szereplők helyenként tényleg rettenetesen idegesítően viselkednek (kb. mindenki, néha bizony még Tolszt… akarom mondani Levin is), de épp ez is a lényeg – úgy olvasva, hogy Tolsztoj a korabeli értelmiségről akarja megmondani, hogy mennyire értelmetlenek voltak helyenként, meg hogy a társadalmi helyzet mennyire visszás volt (és ezt ő már akkor mennyire látta), mindjárt értelme lesz mindennek. Szigorúan szerintem. :D Nyilván sokszor gondol arra az ember, hogy mit nyígnak annyit a szereplők hülyeségeken, meg hogy ma mennyivel egyszerűbben meg lehet oldani mindent – más dolgokat meg nem –, vagy hogy mennyire másként állunk hozzá a gyerekekhez. De épp ez a fontos. Ma meg más értelmetlen dolgokba pusztulunk bele ennyire. (Ha meg valaki depressziós, tényleg mindent képes negatívan látni, de innentől tovább elég spoileres lenne.)

Röviden összefoglalva: szerelmes regénynek tökéletesen alkalmatlan, társadalomkritikának tökéletes, és mivel én az utóbbit szeretem jobban, nekem nagyon tetszett. :]

Még annyit a végére, hogy sok volt benne az olyan friss és találó megjegyzés, ami tényleg meglepetésként ért, pedig nagyon sokat olvasok és javarészt kortársakat vagy huszadik századiakat… meg összességében is kimondottan gyorsan olvasható, egyáltalán nem nehézkes prózájú mű volt, végig élveztem.

Ja és van benne kettlebell, habár ez gondolom hogy rajtam kívül kevesek szívét fogja itt megdobogtatni. (A magyar fordításban simán „súlyzó” van, de megnéztem az eredetiben és tényleg kettlebell. :D )
            __
Ezekre a kihívásokra olvastam:
* 2011- Az Anna Karenina Éve
* Túl az 500-on!

4 hozzászólás
+
>!
Manni
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Tudtam én, hogy orosz író csak jó lehet. :)
Szerettem az elejétől kezdve. Ezek a szereplők élnek. Vannak hibáik, amikért megvetjük, és vannak erényeik, amikért szeretjük őket. Az udvariaskodásuk sem olyan visszataszító és mű, amitől általában borsókázik a hátam.
Biztos vagyok benne, hogy még sokszor el fogom olvasni. Esküvő előtt mindenképp, csak hogy biztos legyek a dolgomban. :D

13 hozzászólás
+
>!
csillagka P
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Vegyes érzelmekkel kezdtem bele a könyvbe és azzal is fejeztem be. Egy romantikus szerelmi történetet vártam és egy igazi szociológia tanulmányt kaptam. Miért kell egy nőnek ennyire okosnak és butának lennie egyszerre? Miért kell az életet addig bonyolítani amíg már a legegyszerűbb cselekedetben is négyféle egyéb indokot látunk? Miért nem tudunk elhinni, hogy a másik nem játszik az érzelmeinkkel? Anna nekem nem volt pozitív karakter ahogy Levin sem , ha választani kell akkor Dolly áll a legközelebb a szívemhez és Vronszkij érzéseivel tudtam a legjobban azonosulni. Sokat kaptam ettől a regénytől a közepén szinte faltam és azt éreztem igen minden idegszálammal rá tudok hangolódni Levin gondolakataira, de a végén elvesztettem a fonalat és valahol befejezetlennek és túlkomplikáltnak érzem az utolsó száz oldalt, ami érdekelt volna az nem tudtam meg helyette kaptam egy bonyolult és számomra szinte értelmezhetetlen erkölcsi fejtegetés, nem kellet volna.

5 hozzászólás
+
>!
Rea
Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Először is köszönet @Andiamo-nak, amiért meghirdette ezt a közösen olvasós eseményt. Szükségem volt egy ilyen motiváló erőre, hogy egy évek óta halogatott könyvbe végre belekezdjek. 800 oldaltól az ember ösztönösen tart kicsit, de nem kell félni!! :) Tényleg olvastatja magát, pedig azt hittem, hogy legalább két hónapig fogok kínlódni vele. (8 napos lelkes olvasás lett belőle.) Nemcsak a kíváncsiság és női romantikus hajlamom hajtott előre, hogy megtudjam végre Anna és Vronszkij szenvedélyes szerelmének kimenetelét, hanem egész érdekesnek találtam ennek a korszaknak a vallási, társadalmi, filozófiai problémáira választ kereső Levin(vagyis LevTolsztoj) gondolatait. Érzi az ember, hogy minőséget olvas, bármiről legyen szó. Ha valaki azt mondja nekem, hogy oldalakat leszek képes rendesen(átlapozás nélkül) elolvasni munkás, paraszt, földesúr viszonyainak problémáiról, sose hiszem el… és mégis. Levin híres kaszálós jelenete kimondottan kedvenc lett. Anna –Vronszkij viszonyának ellensúlyozásaként bemutatott Levin és Kitty történetét legalább olyan fontosnak és izgalmasnak találtam. Ezzel kicsit kiegyenlítődött az a hiány, amit amiatt éreztem, hogy Anna kapcsolatában a boldog végkifejlet elmaradt. Bár ez törvényszerű volt. Aki ennyire szembeszáll kora társadalmi elvárásaival saját egyéni boldogságért, bukásra van ítélve. Ámulat, hogy Tolsztoj milyen jó lélekrajzokat ír. Ahogy egyik-másik szemszögéből olvastam, ha nem is mindig egyetértést, de empátiát mindenképpen kiváltottak. Vronszkij ellenállhatatlan,no..ha ítélném Annát, nem azért tenném,mert boldog akart lenni vele, hanem mert nem tudott élni a lehetőségeivel. De nem ítélek, Tolsztojnak nyilván célja volt azzal, hogy így írta ahogy…Elsőosztályú regény!
(Bevallom egy fokkal még jobban tetszett, mint a Dosztojevszkij egy hónappal korábban. De szívesen adok mindkettőnek esélyt még..csatázzanak csak a kegyeimért;)

21 hozzászólás

Népszerű idézetek

+
>!
cz_z

A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.

(első mondat)

2 hozzászólás
+
>!
KV

A tiszteletet azért találták ki, hogy elrejtsék a puszta helyet, ahol a szeretetnek kellene lennie.

4 hozzászólás
+
>!
KV

Az élet egész tarkasága, gyönyörűsége, szépsége fényből és árnyból tevődik össze.

49. oldal

1 hozzászólás
+
>!
Paan

– Mindig szerettelek s ha szeretünk, az egész embert szeretjük, amilyen, nem amilyennek akarom, hogy legyen.

188-189. oldal (5./18., Európa könyvkiadó, 1960)

+
>!
Sárhelyi_Erika I

(…) mint a napra, igyekezett nem ránézni; azonban, mint a napot, látta anélkül is, hogy ránézett volna.

1. kötet 40. oldal (Európa)

+
>!
Sárhelyi_Erika I

(…) Sztyepan Arkagyics fogta a kalapját, s megállt eltűnődve, nem felejtett-e el valamit. Kiderült, hogy nem felejtett el semmit, kivéve, amit el akart felejteni – a feleségét.

1. kötet 17. oldal (Európa)

+
>!
rosa_canina

Hogyha ahány fej, annyi ész, akkor ahány szív, annyiféle szerelem.

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
1 hozzászólás
+
>!
zsofigirl

A művelődésnek épp ez a célja: mindenből élvezetet csinálni.

42. oldal

1 hozzászólás
+
>!
KV

A művészet nem tűr vitát és okoskodást.

+
>!
padamak

Terhet vinni, s közben a kezeddel is csinálni valamit, akkor lehet csak, ha a teher a hátadra van kötve. Ez a házasság. (…) De ha házasság nélkül cipeled a terhet, a kezed úgy teli lesz, hogy nem kezdhetsz semmit vele.

404. oldal, I. kötet


Hasonló könyvek címkék alapján

Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Holt lelkek
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Victor Hugo: A nyomorultak
Ivan Alekszandrovics Goncsarov: Oblomov
William Makepeace Thackeray: Hiúság vására
Stendhal: A pármai kolostor
Stendhal: Vörös és fekete
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak / Feljegyzések a holtak házából
Jókai Mór: Az arany ember