Sindzse ​szeme (Leslie L. Lawrence 1.) 84% 442 csillagozás

Nagyon sok éve nem olvastam tőle,mert egy idő után úgy éreztem minden története egyforma. Most nem tudom milyen megfontolásból elővettem. Itt ismerkedtem meg vele, anno még anyuéktól csórtam el a könyvet Most ugyan ilyen izgalommal mint rég kezdtem bele és daráltam le. Beszippantott a Himalája… :) Jó érzés volt újra olvasni és nem is emlékeztem itt bizony még a feleség is benne volt a sűrűjében. Szerintem most megint előveszem a köteteit…

Mindennemű túlzás nélkül állíthatom, hogy az idei év (eddigi) legnagyobb meglepetése volt számomra ez a könyv. Korábban nem volt még szerencsém Leslie L. Lawrence műveihez, és teljesen másra számítottam. Azt gondoltam, tele lesz hosszadalmas és (számomra) érdektelen leírásokkal, illetve a terjedelme miatt nem lepődtem volna meg a sok töltelékjeleneten, felesleges mellékszálon sem. Nos, ezekkel egyáltalán nem találkoztam, volt viszont izgalom, feszültség, tökéletesen felépített és időzített cselekmény. A hangulatteremtés kiváló, a vallásos-misztikus vonal sem erőltetett, pont ideális mennyiségű és mértékű. Egy picit tartottam tőle az elején, hogy spoiler

Huhh. Hát ezt is befejeztem. Érdekes, hogy míg más könyvnek általában az eleje nem tetszik és a végére tud esetleg meggyőzni, itt mintha pont fordítva lenne. Az eleje tetszett, magába szippantott, de aztán valahogy leült a sztori. Jó voltak ilyen – olyan gyilkosságok, de „túl sok” volt a gondolkodás/elmélkedés. A végén ilyen Poirot szerű elmagyarázás volt, bár itt ugye már nem volt ott a gyilkos, de azért hasonlított hozzá. Illetve, én azt vártam, hogy együtt derítjük ki, ki is lehet a gyilkos és a miérteket is. Végig hiába gondolkodtam ki is lehet, nem igazán tudtam rájönni, de a végén szembesülni azzal, hogy azért nem, mert egy csomó infót velünk meg sem osztott az író. Hát így nem tudom volt egyáltalán aki kitalálta? Hogy egy spoiler a gyilkos? És Ő szervezte ezt az egészet? Ez nekem csalódás volt, szeretem kitalálni, vagy utána szidni magam, ha nem, hogy miért is nem láttam/vettem észre ezt és ezt, pedig teljesen logikus, de itt nem ez történt. Azért nem volt ez rossz könyv, csak én nem ezt vártam.:) Egyszer olvasós.

A jégbe fagyott sárkányos vadhajtás után valóságos felüdülés volt ezt az első Lawrence-történetet újraolvasni. off A későbbiek ismeretében is roppant cselekményközpontú, fordulatos, akciódús kötet, nem beszélve a keleti kultúráról szóló érdekes, ismeretterjesztő részekről. Sok párbeszéd, rejtélyes körülmények között életüket vesztő tudósok, könyörtelen időjárás… Tíz kicsi néger a Himalájában. Ráadásul egy teljesen másik Leslie képét rajzolja meg az olvasónak, s elmondható, hogy bőven jut csattanó a végére is.

Mivel négy év után alig emlékeztem belőle valamire spoiler gyakorlatilag az újdonság erejével hatott és nagyon jó élmény volt, megérdemelten jár neki az óriási öt csillag. Érdekes, hogy egy kereken negyven éves könyvről beszélünk, de szerintem ha csak ezt az egyet írja meg, már akkor is bőven marad létjogosultsága, sőt túl is teljesít vele, ugyanis ebben zanzásítva minden ott van már, ami a többiben, csak még nem a jak túloldalára billenve.

“– Nem mondom, csavaros egy ügy – dünnyögte valaki.”

Nagyon örülök, hogy elolvastam: kikapcsolt, szórakoztatott, megnevettetett, lebilincselt. Új vizekre eveztem a műfajjal, jól esett egy kis kikukkantás a fantasy könyveim alól.

Első könyvélményem Leslie L. Lawrence-től és biztosan nem az utolsó.
Tavaly ugyan elkezdtem olvasni, de akkor nem jutottam sokáig, más hangulatra vágytam. Most újrakezdtem és mire eljutottam odáig, ahol feladtam, ötször megbántam, hogy akkor nem folytattam.
Nagyon jól szórakoztam olvasás közben, sokszor már a fejemet fogtam a hihetetlen fordulatoktól, jókat derültem a nevetséges szitukon. Amikor azt hittem, hogy márpedig én tudom, ki a gyilkos, 5 sorral lejjebb a feje tetejére állt minden és csak lestem, hogy mi jöhet még.
A könyvben rengeteg a párbeszéd, nagyon figyelni kell, mert vannak mellébeszélések is meg mindenféle spekuláció, de a végére szépen kikerekedik az egész.
Tetszett, hogy a tempó nem lassult le, felesleges sorok nem voltak, végig titokzatosak maradtak a karakterek, a feszültség gyönyörű ívben nőtt, a nagy kérdésekre mind választ kaptunk a záró részben. Ajánlom.

Kedvenc helyszínem a Himalája, a kolostorok világa. Szinte látom magam előtt a helyszínt, ahogy olvasom a könyvet, spoiler Gyilkosságok, hullák voltak megint bőven. Leslie megint formában volt, nem unatkozott egy percig sem. Tetszik, hogy tiszta fantasy az egész, spoiler Miss Baxter szimpatikus volt, mosolyogtam rajta és miatt egy párszor. Nem igazán jöttem rá, hogy ki lesz a bűnös, valami mindig más útra vitt. Eve nem mindig volt szimpatikus a számomra. spoiler Na ezen nagyon meglepődtem. Kémeké a világ.

Tipikus LLL könyv, de ahogy rájöttem, ez volt az első a Leslie L. Lawrence sorozatból.
Emlékeztetett a Tíz kicsi négerre, mert ott is úgy trombitálnak össze egy helyre egy csomó egymást nem ismerő embert. ott is a házigazda személye több kérdést vett fel, ki is ő? Csak az itteni szereplők tudósok. És ugyanúgy hullanak az emberek, mint a legyek. Lehetne ettől egy pszichothriller is, de mégsem az, valahogy nem rágja le az ember a 10 körmét, ki lesz a következő áldozat.
A megoldás, nyomozás, szokásos, a többi könyvhöz hasonlóan zajlik.
Viszont tagadhatatlanul van egy hangulata, ami egy másik AC könyvhöz teszi hasonlatossá, a Gyilkosság az Orient expresszen. De csak a hó miatt.

Meg kellett, hogy állapítsam, hogy nem jó ám sűrű egymásutánban Laci bácsi könyveit olvasni, mert egy idő után nem lehet tudni, hogy ki kivel van.
Most is olyan érzésem volt, hogy mintha már ismerném a szereplőket, persze a főszereplő ugye adott, ő már szinte családtagnak számít nálunk.
Kicsikét ez a könyv is Tíz kicsi négeres volt, hullottak a szereplők, mint a legyek, a kés meg hol eltűnt, hol előkerült valakiben.
Szinte éreztem a hó hidegét, ahogy mentek felfelé-lefelé, hol ide, hol oda a hegyen.
Mintha velük mászkáltam volna, menekülve a „késdobáló” elől.
Nagyon szeretem azokat a részeket olvasni, amelyek a valós földrajzi ismeretekről szólnak, észrevétlenül beleszőve a történetbe.
Jó pedagógus válhatott volna LLL-ből.
Hihetetlen a tudása, az ismeretanyaga, félő, hogy nem is fogja tudni átadni mindazt, amit tud.

Ezt a könyvet, már nagyon régen el akartam olvasni. Még régen kaptunk ismerősöktől egy Sindzse szeme társasjátékot az az egyik kedvencünk, emiatt érdekelt a könyv is, de nehezen vettem rá magam az olvasásra. Nem csalódtam benne. Nagyon érdekes volt. Van benne minden ami egy kalandregényhez kell :)

Ez a rész is nagyon durva volt, és nagyon tetszett! Végig izgalmas volt, megint nem tudtam kitalálni, hogy mi is történik. Lawrence stílusát még mindig nagyon bírom, a humorát és az írásmódját is.
A helyszín, a nepáli kolostor is jó ötlet volt, még közelebb hozta hozzám a keleti kultúrát.
A szereplők is érdekesek és kiszámíthatatlanok voltak, a jók szerethetőek voltak, a rosszak kevésbé. :'D spoiler
Összességében ez a könyv is nagyon jó volt, csak ajánlani tudom!