Leslie L. Lawrence, a híres keletkutató és rovartudós ismét veszélyes feladat előtt áll: ki kell derítenie, valóban visszatért-e a Vérfarkas a Spitzhorn tövében fekvő kis svájci falucskába, ahol évekkel ezelőtt már meggyűlt vele a baja. Ezúttal is először kutyák esnek áldozatul a Dög kegyetlenségének, majd átharapott torkú áldozatok jelzik, hogy a démon újra életre kelt. Ráadásul rövidesen ismét megtelik a Hold, s a Spitzhorn vidékére köszönt a Vérfarkas éjszakája. Leslie L. Lawrence fogai közé szorítja elmaradhatatlan pipáját, kezébe veszi 38-as Smith and Wessonját, s felszáll a penzióba vezető kisvasútra, hogy a Gonosz szemébe nézzen.
A vérfarkas visszatér 96 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1992

Kedvencnek jelölte 9
Most olvassa 2
Várólistán 7
Kívánságlistán 4
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Első LLL könyv, szerintem nem igen lesz több, bár jót szórakoztam, de nem az esetem.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Számomra egy kicsit csalódás volt a történet, mert nem sok olyan szereplő volt benne, aki az előző részben is szerepelt volna. A történet egyébként nagyon jó, bár szerintem A vérfarkas éjszakája jobb. Jó érzés volt a már ismert helyszíneken még egyszer végigmenni; visszaemlékezni a régi időkre. A szereplőktől mint már említettem nem vagyok elájulva, szerintem az életben maradt szereplőket igazán bele lehetett volna rakni. De hát nem én vagyok a szerző. :)
Leslie L. Lawrence, aki mindent tud, de semmit sem csinál. Mint mikor végignézi mások halálra kínzását biztonságos távolságból. A fegyverét mikor is használta? A „kínai” simán hipnotizálta a „testvéreket”, de a fehér láma nem tudta Mónikát.
Remek munkát végzett?!
Kész csoda, hogy voltak túlélők!!
Szép munka volt?!
Mégis mi?!
Tényleg össze volt csapva.
Életem első „felnőttes” regénye, általános iskola hatodik osztálya felé. Akkor teljesen el voltam tőle ájulva, mint lélegzetelállító krimi. Persze, nem volt összehasonlítási alap. :) Szerettem László könyveit, csak idővel meguntam, a filmbe illő, elcsépelt fordulatokat.
Nagyon jó. Nem nagyon kötődik az előző részhez, de azért nem baj ha azt is elolvassuk. Leslie megint ügyesen nyomoz. Nagyon szuper a történet, vannak benne csavarok, jó sok szereplő, és több szál is. És a végén pedig a befejezése is tetszett. Ez még nem annyira klisés, mint az új könyvei. Csak ajánlani tudom.
Az az igazság, hogy én ezt nagyon untam. A könyv kétharmadáig nem történik semmi -egy-két apróságot leszámítva-, de sajnos azután sem sok. Egy darabig az volt az érzésem, hogy a szereplők csak körbe-körbe kóvályognak, hátha megoldódik az ügy magától, de persze nem. És még a vége sem okozott meglepetést. Az előző rész sokkal izgalmasabb volt.
A női szereplők pedig egytől egyig idióták, akik azért voltak jelen, hogy meglegyen a létszám. Mert amúgy semmit sem csináltak – a nyafogáson kívül –, amivel előbbre vitték volna a történetet.
De azért hogy nem legyek ennyire negatív, azt meg kell említenem, hogy a leírások szépek, az író fogalmazása gyönyörű. Csak nagyon vártam már a végét.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nem rossz könyv, bár nekem kicsit csalódás volt az előzőhöz képest. Olyan mintha túl sok mindent akart volna beleszőni a regénybe. Ami még nem tetszett az a halálesetek kezelése. Az még oké, hogy távol a civilizációtól (pl.: Himalája) nem igazán foglalkoznak a gyilkosságokkal, mivel nem igazán van kinek. Na de ez Svájc itt azért csak akadnak rendőrök, még ha olyanok is amilyenek, de ahogy Sheridan halálán továbbléptek, az ő hibája volt és ennyi azért ez nekem kicsit nem feküdt.
Olyan összecsapott volt az egész regény, a többi könyvéhez képest.
Hu hát nem írtam valami sok pozitívumot, de most ez maradt meg bennem, érdekes mikor először olvastam még nem tűnt fel.
Népszerű idézetek
– …Szóval, gondoltam, jobb a hangulatnak, ha valóban kint vagyok a természet lágy lábai között…
– Ölén.
– Így is lehet mondani.
– Más állatot nem ölt meg? Gondolok egyéb négylábúra, macskára, tehénre, libára…
– A liba kétlábú.
– Két libára gondoltam egyszerre.
[a hold] Mint a frufruját vesztett pulikutya, „aki” fél is a szemérmetlenül rátárulkozó világtól, de kíváncsi is rá, ezért a szobafüggöny rojtjai mögé búvik első rémületében.
Természetesen tisztában voltam vele, hogy vérfarkas nem létezik, mint ahogy vámpírok vagy kísértetek sem. Valamennyien magunkban őrizzük a démonjainkat, s bizony kellemetlen perceket tudunk szerezni velük embertársainknak, ha hébe-hóba kiszabadulnak belőlünk.
A lány, Isabelle, beugrott a bokorba és eltűnt. Mr. Segal is beugrott a bokorba és eltűnt. Én felálltam és idetűntem.
Walvogel felügyelőt, gondolom valamennyien ismerik. Többé-kevésbé a barátjuk.
Irmscher a fülét rejtő géz fölé emelte a tenyerét.
-Ki … a bará…tunk?
Ezúttal senki sem válaszolt neki.
343. oldal
Bár nem erős oldalam a sanghaji kínai, főleg ilyen távolságból, gyantától eldugaszolt füllel, annyit mégis megértettem, hogy Mr. Liu az édes jó anyját emlegeti annak a csirkefogónak, aki csapdákat helyez el békés, éjszakai ligetekben.
– …Zürichben csupa okosok ülnek. Akkora a fejük, hogy repülőtérnek használják őket a hattyúk.


































