Amikor kitör az első világháború, Belle Reilly férje, Jimmy beáll katonának, és Észak-Franciaország halálos lövészárkaiba vezénylik. Belle képtelen tétlenül várakozni, és önként jelentkezik frontszolgálatra. Őt is Franciaországba küldik vöröskeresztes mentőautó-sofőrnek.
Belle a frontvonal mögött a maga mindennapi, kegyetlen valóságában tapasztalja meg a háborút, amelyben mindent elveszíthet, amit szeretett és amiért egész életében küzdött…Tiltott szenvedélyek, hűség és szerelem közt vergődve súlyos döntéseket kell hoznia. Vajon engedni fog a háború sötét erőinek, vagy közbeszól a sors, és végül megtalálja a boldogságot?
Ígéret (Belle 2.) 52 csillagozás
Kedvencelte 3
Várólistára tette 36
Kívánságlistára tette 24
Kiemelt értékelések
Izgalmas, fordulatos könyv. A letehetetlen kategóriába tartozik, mégis egy kis csalódást jelentett. Az előző részben Belle annyi szörnyűségen ment keresztül, hogy bíztam benne, na majd a folytatásban jóra fordul a sorsa. Igen, ez meg is történt pár fejezet erejéig, aztán következtek az újabb borzalmak. Különösen a háborús részek és Jimmy sérülései voltak sokkolóak. Szerintem kegyetlenség volt az írónő részéről így alakítani az egyik kedvenc szereplőm sorsát. Egy bizonyos ponttól pedig már vártam, hogy vége legyen, mert tudtam, hogy bárhogy is alakul a történet lezárása, nem leszek túl boldog tőle.
Akármennyire is megérdemelte volna Belle az előző kötetben már átélt szörnyűségek után a csendes és nyugodt életet szerető családja körében és hőn áhított kalapos boltjával egyetemben, az I. első világháború kegyetlenül közbeszólt.
De Belle most is megmutatta erős oldalát, ahogy kitartásával és állhatatosságával próbálta legyűrni az élet nehézségeit.
Nagyon örültem, hogy olvashattam megint róla és a családjáról, mégis, a háború borzalmai és következményei ellenére is, a kelleténél egy hajszálnyival rózsaszínűbb volt ez az egész történet.
Az olvasás kezdetén vettem észre, hogy ez tulajdonképpen egy második rész, az első rész a Belle volt. Ha már így jártam, bíztam benne, hogy nem lesz ezzel probléma, majd beavat Lesley Pearse az előzményekbe is. Így is volt, azt hiszem megértettem.
Vagy én változtam meg nagyon, vagy Lesley Pearse ír mostanában máshogyan. Az első könyveit nagyon szerettem, aztán azt éreztem egyik könyve olvasásakor, hogy jó volt, de felesleges volt ennyire hosszúra írnia. A kevesebb néha több elvvel jobb könyv lehetett volna. Ennél a könyvnél is ezt éreztem. Jó volt a történet, már-már a letehetetlen kategóriába sorolnám, még csak azt sem mondom, hogy bárhol is unalmas lett volna. Olvastatta magát, de voltak néhol benne felesleges oldalak, felesleges mondanivalók.
Mindettől függetlenül szerettem Belle-t, talpraesett, határozott, erős egyéniségű, tisztességes fiatal lány, kedveltem a többi szereplőt is, és a szerelmi szál is kielégítő volt.
Amit én hibának találok a könyvben és tulajdonképpen ez is egy felesleges dolog (bár, ha több hétig olvassuk a könyvet, akkor talán mégsem), hogy időről időre összegzi a történéseket, Belle fejével, gondolataival. Ez is felesleges volt, hiszen nem felejtettem el én sem, hogy mik történtek eddig. És a könyv végén felfigyeltem egy párbeszédre, ami nagyon furán, életszerűtlenül hangzott két szerelmes beszélgetésében.
Íme:
„ – Mégis eljöttél hozzám a kórházba?
– Igen. Nem tudtam ellenállni, miután hallottam, hogy meghalt a barátnőd. Csak látni akartalak, nem is reméltem többet. De amint megláttalak és megcsókoltalak, magával ragadott az örvény.
– Igen, én is így éreztem – bólintott Belle. – A hatalmába kerített egyfajta őrület, ami minden ésszerűséget, kötelességtudatot és erkölcsi tartást elhomályosított.”
Vagy csak nekem túl negédes ez a szöveg? Szerelmes emberek nem beszélgetnek így…:) Vagy a múlt század elejének tudható be ez a stílus?
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2015/05/lesley-pearse-igeret.html
Évekkel korábban olvastam az első részt, nem is nagyon emlékeztem már rá. Szerencsére a sok visszautalás miatt eszembe jutott a történet. Akkoriban jobban kedveltem Belle-t.
Jó volt ez a rész, az első világháború szerintem kegyetlenebb volt, mint a második, a háborús borzalmakat jól lefestette az írónő, ahogy a karaktereket is jól kidolgozta. Jimmy-t több szempontból is sajnáltam, én őt jobban szerettem, mint Etienne-t.
Kicsit nekem gyorsak voltak a váltások, helyek közötti ugrándozások, hipp-hopp a háborúban termettek a lányok, illetve a végén is minden ment, mint a karikacsapás. Igaz, hogy időm is kevesebb volt, de kicsit unatkoztam is a regényen, kicsit túl lett nyújtva. Ennek ellenére szeretem Lesley Pearse könyveit, a maga nemében szórakoztató.
Olvasmányos, érdekes, szórakoztató. Bővebben: http://ilovebooks.blogger.hu/2017/01/28/lesley-pearse-igeret
Sokkal jobban tetszett, mint az első rész annak idején, bár azzal is elégedett voltam. Ez most élvezetesebb volt, jobban kimunkált, mind történetében, mind a szereplők ábrázolását tekintve. Jól érthetően és érzékletesen írta le a háború borzalmait és a szereplőkön keresztül azt is, mit vált ki a háború, a nélkülözés, az embertelen körülmények és a sérülések a katonákból és a hozzátartozóikból.
Izgalmas volt végig, talán csak a végkifejlet volt túlságosan elnyújtott és szájbarágós, most jobban örültem volna, ha a történet legvégét nem írja le ennyire részletesen az írónő, hanem befejezi a könyvet a tengerparton egymásratalálós jelenetnél. Hogy nem így történt, számomra egy kicsit suta lett ez a rész, és ez egy fél csillag levonást eredményezett az értékelésemnél :)
Az I. világháború borzalmaiból és a főhős, Belle életének tragédiáiból egy kemény, elgondolkodtató regény született. Szinte együtt éltem végig a könyvvel, és próbáltam felfogni, hogyan lehet képes az emberi elme ennyi szörnyűséget átélni.
A regény kezdetén Belle élete férjével és bájos kalapboltjával akár idillinek is nevezhető, majd egyszer csak kezdetét veszi a személyes és a közösségi tragédiák sorozata. A főszereplő irigylésre nem méltó élete ellenére irigylésre méltóan erős. Nem szűnik meg küzdeni és szeretni, amelyről mindannyian példát vehetünk. A regény végén, bevallom, már csak egy újabb katasztrófára számítottam, de szerencsére az igaz szerelem mindent kibír. Számomra a könyv üzenete az, hogy a legkilátástalanabb helyzet után is várhat ránk igazi boldogság.
Belle és Jimmy hiába álmodott egy boldog életet, közbe szólt az első világháború. Az írónő élethűen ábrázolja a háború borzalmait. A brit Expedíciós Hadsereg korán sem volt olyan erős és felszerelt, mint a németeké. Jimmy ott volt 1916. február 21.-én Verdunban, majd részt vett a somme-i csatában. A brit hadsereg fele odaveszett a biztos halálba küldték őket. Az ypres-i csatában Jimmy súlyosan megsérült, elvesztette bal karját és lábát. A valaha életerős ember egy megkeseredett ronccsá változott. Belle, aki önkéntesként szintén átélte a borzalmakat, minden erőfeszítése ellenére nem tudta férjét kihozni az apátiából. Már többé semmi sem lehetett ugyanaz.
Az írónő szövegvezetése izgalmas, a sok tragédia, a komor hangulat ellenére mindig ott a reménysugár. A karakterek kidolgozattak. Szinte együtt éltem a szereplőkkel.
Az írónőtől megszokott színvonalat kaptam a könyv olvasása után, a Bízz bennem mélységéig ugyan nem jutott el, viszont döbbenet, hogy szegény Belle- nek milyen sorsot írt meg. Tényleg úgy gondoltam, hogy az első rész után jobb sora lesz Bellének, de amin keresztül ment,azt senkinek sem kívánom. Örülök, hogy a végén rátalált a boldogság.:-)
Népszerű idézetek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bernard Cornwell: Az ördöglovas 90% ·
Összehasonlítás - Bernard Cornwell: Sharpe tigrise 89% ·
Összehasonlítás - C. S. Forester: Hornblower parancsnok ·
Összehasonlítás - Manda Scott: Tisztítótűz 79% ·
Összehasonlítás - Jeffrey Archer: Majd az idő eldönti 95% ·
Összehasonlítás - David Gemmell – Stella Gemmell: Trója – Királyok bukása 94% ·
Összehasonlítás - J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura 94% ·
Összehasonlítás - Joe Abercrombie: Miután felkötötték őket 94% ·
Összehasonlítás - Aaron Dembski-Bowden: Az első eretnek 95% ·
Összehasonlítás - Dan Abnett: Anarch 95% ·
Összehasonlítás