!

A kedvenc játék 9 vélemény

Leonard Cohen: A kedvenc játék
Molybolt

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Leonard Cohen e fiatalkori, 1963-ban megjelent önéletrajzi ihletésű regényének főhőse, Lawrende Breavman, régi montreali zsidó család fia. A művészi ambíciókat dédelgető, de alapvetően a pillanatnak élő fiatalember megtagadja nagyiparos családját. A lírai regény filmszerűen, expresszionista erővel villantja fel élete meghatározó eseményeit, érzéseit: apja korai, alig felfogott halálát, anyja fojtogató szeretetét, amely végül elűzi otthonról, de örök bűntudatot hagy benne, és érzelmileg megkeményíti, ellentmondásos viszonyát Krantzcal, gyermekkori barátjával, akivel éjszakánként rock- és klasszikus zenére autóznak a kihalt országutakon és városokon át, valamint a hipnózissal és szexszel folytatott kísérleteit. A főhős bevallva vagy bevallatlan, „kedvenc játékát” űzi: nyomot szeretne hagyni a világban…

Borítók 1

Fülszövegek 1

KiadásISBNOldalFordítottaIllusztrálta
Ulpius-ház, 20039639475319304Szűr-Szabó KatalinUgrás
Hirdetés


Most olvassa

Most nem olvassa senki.

Összes olvasás 22

Várólistán 4

Kívánságlistán 2

Elcserélné vagy eladná

Elcserélhető
olvasóbarát könyve

Népszerű értékelések

!Nicholas_Flood 2011. május 10., 11:05

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nem tudom, nem értem ezt a regényt. Szexuális frusztráltság mindig is zavart. Miért van az, hogy a szerelemnek még az ideálját is le kell rombolni? Igaz, hogy van a test, ami elcsábul, és van a szív, amely őszintén képes elcsábulni, de akkor is: legalább egy éjszakára legyen igaz. Reflexió nélkül, tisztán, csak a pillanatban is, de igaz. Még ha elveszítjük, akkor is legyen igaz. Itt viszont nem: a barátság is kérdőjelessé válik, mintha minden csak véletlen földrajzi találkozás volna, a szerelmek is átmeneti házak a magány elől, vagyis inkább a társas magány felé. Ez akkor is frusztrál, ha sok igazság van benne. Szeretnék régimódi lenni és hinni az eszmékben, és ezért az ilyen könyvek mindig letaglóznak az igaz, de romboló mondataikkal.

!kvzs 2011. szeptember 20., 18:15

Nem értem ezt a regényt (regény ez egyáltalán?). Jobban járt volna az egész történet, ha Cohen inkább dalban írja meg. Képek, benyomások, érzéstöredékek egymásutánja a könyv, amit láthatóbbá, érezhetőbbé tehetett volna a zene, a hang. Így csak a néha értem, de leginkább nem, és a hiányzik valami maradt… De az is lehet, hogy most nem vagyok hozzá eléggé zeneszerző :)
Köszönöm a könyvet @vargarockzsolt!

4 komment
!Mirelle 2009. február 21., 09:45

ISBN:
963 947 531 9

303 oldal
Fordította:
Szűr-Szabó Katalin

Leonard Cohen e fiatalkori, 1963-ban megjelent önéletrajzi ihletésű regényének főhőse, Lawrence Breavman, régi montreali zsidó család fia. A művészi ambíciókat dédelgető, de alapvetően a pillanatnak élő fiatalember megtagadja nagyiparos családját. A lírai regény filmszerűen, expresszionista erővel villantja fel élete meghatározó eseményeit, érzéseit: apja korai, alig felfogott halálát, anyja fojtogató szeretetét, amely végül elűzi otthonról, de örök bűntudatot hagy benne, és érzelmileg megkeményíti; ellentmondásos viszonyát Krantzcal, gyermekkori barátjával, akivel éjszakánként rock- és klasszikus zenére autóznak a kihalt országutakon és városokon át, valamint a hipnózissal és szexszel folytatott kísérleteit. A főhős bevallva vagy bevallatlan, „kedvenc játékát” űzi: nyomot szeretne hagyni a világban…

Leonard Cohen 1934-ben született Montrealban. Művészi pályája 1956-ban kezdődött, amikor megjelent első könyve, és az ezt követő három évtized alatt tizenegy kötetével, valamint tizenkét albumával Kanada, az Egyesült Államok és Európa egyik legnépszerűbb és legnagyobb hatású művésze lett. A magyar olvasó, aki feltehetően jól ismeri az énekes Leonard Cohent, most végre megismerkedhet az író Leonard Cohennel is. „Létezik-e olyan ellenállhatatlan és lenyűgöző kanadai regény az ifjonti szorongások felderítéséről, mint amilyen J. D. Salinger Zabhegyező-je? Hát persze… Leonard Cohen első regénye, A kedvenc játék…”
Globe and Mail (2000. január)

!olvasóbarát  2011. július 26., 18:41

Ez az első kötet amit olvastam tőle, de úgy döntöttem inkább marad a zene. Énekesként nagyon kedvelem, de ez a regény számomra nem jelentett különösebben nagy élményt. Persze életrajzi és bemutatja a családot ahonnan érkezett, a lányokat, akiket szeretett, de mindez kevés ahhoz, hogy érdekfeszítő legyen a mű. Feledhető benyomást tett rám.

Külső linkek

Nincsenek linkek.

Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el