Dél-Korea 90% 27 csillagozás

Nagyon színes. Szó szerint is, meg átvitt értelemben. Megkapjuk ugyanazt a történelem mesét, amit pl. a Mózes könyvben, csak itt szinte bejárjuk Dél-Korea vidékét, meg fővárosát. Én beléptem a guglitérképre és követtem, h hol is vagyok éppen. Amióta nézem a koreai filmeket, sorozatokat, egyre inkább úgy érzem, h teljesen hasonló a koreai meg a magyar nép, már csak a csináljuk! filozófiát kellene ellesni tőlük, nem az á, ez úgysemegy folyton ágáló hozzáállást gyakorolnunk. Egyszóval egy útikönyv, de nem cipelős, mert nagy és nehéz, de aki vonzódik az országhoz, annak megéri a csuklónyomorgatást.

Először is egy csodaszép, kemény táblás, rengeteg fotóval illusztrált, minőségi papírra nyomtatott könyvről van szó.
Másodszor van benne egy jó kis történelmi áttekintés és ezen túl részletes útikönyvnek is használható. Kötelező látnivalók, hol fordulj jobbra ha erre meg erre vagy kíváncsi, hová látogass el, mit nézz meg stb.

Amit hiányoltam, amiből többet el tudtam volna viselni (erre vártam igazán) az maga a kultúra, a szokások, a hagyományok, azok a különbözőségek melyek annyira mássá teszik Koreát bármely Európai országtól. Hát ebből nagyon kevés van benne.
Ennek ellenére ajánlom, mert összességében tartalmas, többnyire olvasmányos, jól összerakott könyv. Útikönyvnek sem lenne rossz csak ahhoz túl nagy és nehéz.
A képek mellé el tudtam volna viselni némi infót, hogy helyenként mit látok, hol járunk. Van ahol ott van, de nagyon sok helyen hiányzik.

Látogatója lehettem Dél-Koreának egy hosszú, nem mindennapi utazás keretein belül, ahol Lengyel Miklós fantasztikus idegenvezetőként kalauzolt végig egyrészt az ország történelmén, másrészt pedig szinte minden olyan helyen, amelyek megismerésével magát Dél-Koreát, illetve a dél-koreai embereket is jobban megismerhettem.
Az ott eltöltött tíz év alatt a szerző alaposan feltérképezte az ország területét és megismerkedett a nyelvvel, a kultúrával, lényegében mindennel, ami Dél-Koreát Dél-Koreává teszi. Ismereteit jó stílusban adta át; szakszerűen, de nem szárazon írt és mesélt, ráadásul rengetegszer fűzte hozzá a tényekhez saját gondolatait, érzéseit és tanácsait, amelyeknek köszönhetően még inkább lekötött az olvasás, csak ritkán kalandozott el a figyelmem.
Egyedül a kötet szerkesztésével kapcsolatban akadtak problémáim, örültem volna, ha a képek azon az oldalon szerepelnek, ahol szó volt róluk, illetve ha minden fotó mellé jár egy pár szavas leírás, hogy mit is látok pontosan. Egy ekkora könyvnél kicsit nehézkes, sőt, egy idő után kifejezetten idegesítő volt előre-hátra lapozni, hogy lássam is, amiről olvasok. Ettől eltekintve viszont elejétől a végéig élveztem és csak remélni merem, hogy egyszer lehetőségem lesz a saját szemeimmel is látni azt, amit most csak a rengeteg színes képen keresztül láthattam.

Egy útikönyv, ami egyáltalán nem utazás barát. Ez bizony otthoni olvasásra, lapozgatásra van. Egy színes- szagos koreai road tripet kapunk benne, ahol egy kicsit jobban megismerkedhetünk egy ketté szakadt nemzet történelmével és bebarangolhatjuk a látnivalóit. Érdekes és informatív!
Bevallom mivel Dél-Koreát én a dorámák és manhwak világából ismerem leginkább így nekem elég furcsa volt a magyarul fonetizált neveket látni.

A kiadónak egy pacsi a keménytáblás strapa kiadásért és a gyönyörű borítóért!

„A koreai igen kíváncsi népség. A külföldi látogatótól leginkább azt igyekszik például megtudakolni, hogyan tetszik az ország, ízlenek-e a koreai ételek és italok, mire emlékszik vissza legszívesebben az itt látottak közül.”

Nagyon informatív és érdekes. Fura, hogy Miklós azért tanult az egyetemen koreaiul – és így megszülethetett a könyv –, mert magassága alapján alkalmasabbnak találták ennek a nyelvnek a tanulására. off
Rengeteg új ismerettel bővítettem a koreai tudásomat. Egy igen alapos könyv, mely túlmutat egy átlagos útikönyvön. A térképeket és a képek aláírását hiányoltam, ezért kap csak négy csillagot.

Turistakalauznak remek könyv. Leír minden sok fontos tudnivalót, amit egy Korába látogatónak tudnia kell, azonban ennél nem sokkal több. Egy idegen látogató nézőpontjából látjuk az országot. A koreai nép életébe, tapasztalataiba, világlátásába nem kapunk betekintést, pedig én inkább arra lettem volna kíváncsi.

Nagyon szuper, érdekes könyv!
Örülök , hogy végre Magyarországra is kezd „beszivárogni" a koreai kultúra.
Rengetek szép kép, és érdekességek vannak ebben a könyvben!
Mindenkinek ajánlom! :))))) <3

Egészen intenzív élményt nyújtott ez a könyv, megdolgoztatta az agyamat a sok földrajzi elnevezés és helyszín. Lengyel Miklós jó áttekintést adott Dél-Koreáról, az ország történelméről, illetve a látnivalóiról. Az útleírást szépen kiegészítették a gyönyörű, néhol teljes oldalas fényképek, kár, hogy magyarázat ritkán tartozott hozzájuk, így sokszor csak következtetni lehetett arra, hogy mit is láthatunk rajtuk. A követhetőséget segíthette volna, ha néhol-néhol egy mini-térképet mellékelnek, hogy éppen az ország mely részén járunk, mert így kicsit egybefolytak a helyszínek.
Örültem volna, ha egy kicsivel több szó esik a koreaiak mindennapjairól, szokásaikról, mert ezek inkább csak meg lettek említve.
Ha valaki szeretne ellátogatni az országba, akkor bátran ajánlom neki ezt a könyvet, biztosan sok ötletet tud meríteni belőle. Talán túl sokat is, mert pár hét sem lenne elég, ha fel szeretnénk fedezni az országot.

Ezt is csak jelöltem, hogy befejeztem – örök olvasgatós gyönyörűség.

Ennél a kötetnél is túlzás lenne azt állítani, hogy befejeztem, mert jóval tovább is el tudnék merülni benne, előröl is tudnám kezdeni, de hát könyvtári, ugye.
Az eleje nagyon tetszett, a történelmi leírások, honnan ered az Észak-Dél szétválás – habár erről már korábban is olvastam, de minden alkalommal ugyanúgy elborzaszt. Nagyon tetszett a zászló valamint az írás magyarázata, imádtam a képeket – azért kap levonást, mert jóóóval több gyönyörű képet is el tudtam volna viselni, és némileg kevesebb szöveget.
Bevallom, a vége felé közeledve, a buddhista templomoknál már elvesztettem a lelkesedésem. Örültem annak is, hogy mennyire áthatotta a kötetet a szerző szeretete, mert tényleg egy olyan ember írt róla, aki több időt is töltött ott.
Mindig csodáltam a koreaiak élethez való hozzáállását, az optimizmust, de főleg a régi és az új egymás mellett élését. Azokat a sorokat olvasva, amikor az újbóli felemelkedésükről olvastam – hiszen megannyian próbálták leigázni őket, ők mégis újra-meg újra talpra álltak –, csak büszkeséget éreztem.