Útvesztő (A Szent Johanna gimi 7.) 95% 735 csillagozás ↑ 7%

Nem igazán hiszem, hogy tudok bármi értelmeset írni.
A lényeg:
– Reni egészen magára talál és még humora is van :)(:
– Cortez normális, sőt a normálisabbnál is normálisabb
– Virág és Ricsi… ők szimplán Virág és Ricsi és szeretjük őket. pont.
– ahogy az összes többi felnőttség küszöbén álló szent johannást szeretjük

De hogy a francba lehet így vége??????????????????????
Ez igazságtalanság. Pont.

HÁT MI AZ ISTEN VOLT EZ ITT A VÉGÉN? Egy sarokba akarok bújni, átkulcsolni a térdemet, és hintázni, mialatt a Star-Spangled Bannert dúdolgatom.
Imádom, az abszolút kedvenc részem, simán lekörözte a Reményt. (Nem, a borító színe nem befolyásolt. Annyira.)
Olyan szinten átitta az egész könyvet az a mindjárt vége hangulat, hogy sokszor összefacsarodott a szívem, szilveszterkor el is sírtam magam, labilis állapotba kerültem, azt hiszem.
Komolyan nem tudom, mit mondjak, ezen a részen nevettem a legtöbbet, mindenki imádtam, Dave, Gábor és Zsák hihetetlenül belopta magát a szívembe. A csavarokra azért számítottam, de mégis jó pár szíven ütött, mikor elértem hozzájuk.
És, jajj, most mit írjak? Cortezt még jobban imádom, mint valaha. Annyi minden kiderült, és annyira csodálatos, ahogy Renivel viselkedik, és egyszerűen meg akarom ölelni. I wanna hug him :c hug him tight :cccc (Azért még mondjuk morcos vagyok, mert kigúnyolta a brit akcentust. Oké, már nem vagyok morcos.)
És ez a hülye függő vég :c Eddig is mindig szenvedtem az új megjelenésig, de őszintén? A következő lesz az utolsó megjelenés, az utolsó dedikálás, az utolsó félév, a vége következik. És nem vagyok biztos benne, hogy akarom. Megöl a kíváncsiság, de túlságosan ragaszkodom.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

ÜBERSPOILER!

És az még véletlenül se olvassa el, akinek nagyon tetszett a könyv.

Na, hát hol is kezdjem? Azt hiszem, végérvényesen elfelejtettem, milyen gimnazistának lenni, vagy ez a történet lett iszonytatóan giccses így a mágikus heteshez érve. Nem nagyképűségből, de erősen az utóbbi felé hajlok.
Mert mi is a gond ezzel az amúgy sem világmegváltó sztorival? Az, hogy az eddigi erősségeit, vagyis a humort meg a könnyedséget is kezdi háttérbe szorítani a tény, hogy az írónő kezdi egyre inkább beleélni magát a saját maga kreált tündérmesébe, miszerint a szürke egér is lehet királylány, ha a jópasi ráveti a szemét, ahol minden tizenéves magasrendű morális értékkel rendelkezik, és ahol akármit megcsinálhatnak a jófejek egy magángimiben, úgysem vágják ki őket… Ráadásul Renáta ömlengései egyre kiborítóbbak, arra pedig továbbra sem jöttem rá, hogy Cortez ugyan mitől olyan menő, hogy egy pillantásától elcsendesedik a tömeg, mindenki vele akar járni, akármennyit alázza is a lányokat, és azon túl, hogy jól néz ki, mégis mit lát benne fantasztikus főhősünk – és ez fordítva is igaz.
A korábbi szereplők és események is teljesen kiüresedtek, már tényleg minden le van írva, csak most még több Converse-t meg McDonald'sot reklámozunk, mindig ki van írva, hány minyont töm Renáta a képébe stb. A Zsolti-Kinga szakítás az egyetlen érdekes színfoltot is kinyírta a sztoriból, és a Dave-es bekapcsolódás, úgy ahogy van, minden ömlengéssel kicsit hányingerkeltő. De mivel ők annyira jó fejek, még ezt az amúgy durván kínos szituációt is jobban kezelték, mint a kínai filozófusok.
Káprázatos Renátánkra amúgy új szót találtam ki: könyvféreg. Mert ugyebár a könyvmolyok azok mi vagyunk, akik ide írjuk az értékeléseinket-karcainkat, ő pedig saját bevallása szerint is csak átrágja magát a könyveken, a végén nincs véleménye, és az elmaradhatatlan smileykon túl sokat nem tudunk meg a nagy irodalmi alkotásokról, amik a kezében kötnek ki.
Cortez kiakasztó szerelmi vallomásai is súlyosbodnak, ami szerintem egy fiú esetében, még ha ennyire szerelmes is, akkor is túlzó, de ennél jobban már csak Renáta mindent megmagyarázási kényszere volt viselhetetlenebb.
Amitől pedig végképp a falnak mentem, az engem is ugyanúgy érintő kérdés, szóval nem mondhatja senki, hogy már kinőttem volna: nevezetesen a továbbtanulás, karrierépítés. Mert szuper, tényleg, hogy mindenki love 4ever, csakhogy néha érthetetlen magyarázatok születtek arra, hogy mondjuk Cortez a nyelvi tehetségével és azzal a szülői háttérrel miért dobja el a lehetőségét annak, hogy akár a Borostyánligába is bekerülhetne, csakhogy Renátával együtt lehessen örökké? A többieket nem hozom most ide, hogy azért legyen mit olvasnia annak, aki mégis végigfut az értékelésemen, mielőtt kézbe vette volna ezt a gyöngyszemet, de lesznek még meglepetések.
Tudom, hogy én mélységesen lenézem Renátát, pont azért, mert a kar simi-simiken kívül semmilyen valódi támaszt nem ad a barátainak, akik segítettek a szánalmas életlén, de most már pofátlanul sokat nyavalyog és nagyon menőnek érzi magát, csak mert véletlenül jó osztályba került, de hogy ő mivel építette ezt a közösséget, az rejtély, csak azt tudom, hogy az a-sok le vannak nézve…
Ha nem érne véget a következő körrel a sorozat, itt megálltam volna.

Reni, Reni, Reni, néha annyira meg tudnálak simogatni egy baseballütővel!
Cortez, maradjon olyan, mint amilyen vagy!
Zsolti, imádlak, ha ráunsz a konditermes csajokra, itt vagyok!
Arnold, lődd már le magad!
Virág, még mindig buta vagy, de azért szeretünk!
Ricsi, hozzád köthető a könyv legszebb vallomása, pacsi neked!
Kinga, te vagy a legvagányabb, csapj oda mindenkinek! :)

Amúgy meg köszönet Leiner Laurának, hogy két napra kiszakított a valóságból, hogy újra átélhettem a gimis szalagavatót, és hogy minden hibája ellenére ismét egy szerethető könyvet írt számunkra.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ilyen függővéget? Na neeee. Hogy fogom ezt csillagozni? Miért csinálja Laura ez velünk? Miért?
Tanácstalan vagyok. Na, de kezdjük az elején.
Nem összehasonlítani szeretném a Reménnyel ami azért a fő kedvencem a sorozatban, mert egész végig szeret, nem szeret, szívből szeret mégis játékot játssza Reni Cortezzel egyetemben. Hiába, kell ide a dráma, de persze a happy end is. :)
Nem. Ilyen értelemben végig boldog volt a könyv, mialatt könnyesre nevettem magam Reni botlásain, Cortezzel való kapcsolata alakulásán na és az újdonsült észrevételeimen.
– Reninek van humora. Jé!
– Hiába idegesít Virág sötétsége, az a bizonyos poén mindent visz. :D
– Ricsi romantikus oldala. Annyira édes… :)
– Utálom Arnoldot. Nagyon. Mégis úgy érzem, ez kellett ide.
Miközben Cortez a világ leghelyesebb pasija szerepében tündöklik, (hát igen…ilyen is csak a mesékben van) jobban megismerhetjük az osztály kevésbé szereplő tagjait, Gábort és Jacques-ot, aminek őszintén örültem. Megszínesítik a hétköznapokat, ahogy az a tény is, hogy Dave és Kinga… Igen. Ez az a fordulat, amire nem számítottam. Több csattanót is eltaláltam már, de ez…Jobban meglepett, mint anno Virág és Ricsi. De régen is volt :(
De persze a könyv nem volt feszültség mentes. Olyan problémákkal szembesültek, ami teljesen aktuális, amire rágondolva engem is idegesség fog el, hiszen hamarosan nekem is problémát fog okozni a döntésképtelenség. Ez az egész könyvre rányomta a bélyegét, amitől olyan keserédes lett a hangulata, hogy nekem is majdnem könnybe lábadt a szemem.
Hát igen. Senki sem mondta, hogy könnyű lesz a végzős év…

Hihetetlen! Nehezen tudom megfogalmazni az érzéseimet, de igyekszem. Először végre egy olyan kötet, amin sírtam. Voltak megható, és szomorú pillanatai. Meg nevetségesek, hasfájósan jó poénokkal, amik nem is voltak olyan eredetiek, de mégis órákat nevettem rajta. Az első pontnál, mikor nevetni kezdtem, azt mondtam magamba: igen! Ezt kell érezni a könyvek olvasásakor! Ez a jó könyv!

De aztán másban is segített. Mégpedig abban, hogy az eddigi álmom, hogy mihez kezdek gimi után, szertefoszlott. Eddig magamnak se mertem bevallani, de mégsem erre a pályára való vagyok, és a végső lemondáshoz ez a könyv vezetett. Egyelőre csak tudom, hogy ezért hálásnak kellene lennem, de felfogni még nem fogtam fel.

A párkapcsolati alakulatok megleptek, de elégedett is vagyok velük. Minden szép, és kerek. Kivéve a vége. Nem tudom, megöleljem-e Laurát, vagy agyonverjem, hogy így fejezte be,ennyire függően, mert egyrészt de jó, imádom azt az érzést, amikor várom a folytatást, de másrészt most megöl a kíváncsiság.

Hát, ez van. Szeretem :)
http://worldwithbooks.comule.com/?p=1250

Mit is mondhatnék? Egy szó: IMÁDOM!
Borító: 5/5 – mindenki azt mondja,hogy ez a legszebb.. szerintem az ötödik rész borítója az egyik legjobb. :)
Cselekmény: Imádtam a nyáltengeres részeket + nagyon sokat nevettem.
Végre Laurának sikerült pár olyan könyvet beletennie a cselekménybe,amit én is ismerek. :D
Pár dolog amit megemlítenék:
1.Bevallom nagyon féltem amikor az ustreamben meghallottam,hogy egy pár szakítani fog. Szerintem velem együtt mindenki arra gondolt,hogy Reni és Cortez kapcsolata fut zátonyra. A másik esélyes Zsolti és Kinga volt. Önző dolog lenne kijelenteni ,hogy örülök,annak hogy ők szakítottak,de szeritnem ezáltal sokan megkönnyebbültünk.
2. Meglepetések. Nagyon tetszett Kinga és Dave egymásra találása. Ez volt az egyik legnagyobb meglepetés a könyvben.
3. Konfliktusok: Végre egy jó kis balhé kezdődött el, amit remélem a későbbiekben egy kicsit jobban ki fog nekünk bontani Laura.
4. Szereplők: Minden egyes részben változó,hogy ki az akit/akiket szeretek. Aktuális kedvenc az álompár: Szenyor Nagy Zsolt vs. Máday Emila
5.. Örülök/ örültem annak,hogy olvashattam,akik körülöttem voltak velem együtt nevettek Szenyor Nagy Zsolt hülyeségein.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az egyik szemem sír (inkább zokog), a másik meg nevet. Igazából ezzel az egy mondattal tudnám jellemezni az egész könyvet. Sírok, mert bármennyire nem szeretném, bármennyire nem akarom, egyszer mindennek vége, és ez a rész gonoszul emlékezett erre. Nevetek, mert a Szent Johannában még mindig zajlik az élet, ami egyet jelent a rengeteg hülyüléssel, poénokkal meg mindennel.
Úgy éreztem, hogy mindennek van egy napos oldala, és egy árnyoldala. Ott van például Cortez. Egyre jobban megismertük, jobban „beleláttunk a fejébe”, ez azonban azzal járt, hogy még jobban elszomorodtam, mikor összeveszett a szüleivel vagy amikor érte jöttek. Arnoldnak tökre örültem hogy megy a szalagavatóra, még ha csak a főpróbára is, de már az első néhány mondatából kiderült számomra, hogy ugyanolyan bunkó maradt mint az előző részben, mikor Renivel veszekedtek. Őszintén? Nem is bánom, hogy ez lett a vége. És végül, a legnagyobb meglepetés, amit még mindig nem tudtam feldolgozni, egy ideig még nem is fogom szerintem, Kinga, Zsolti és Dave. Megértettem Kingát meg Zsoltit, azt hogy miért mentek szét, és a barátság szerintem még jobb kettőjük között, mintha járnának. Ugyanakkor Kinga és Dave számomra még mindig a „miért?” kategóriába tartozik. Ne értsetek félre, aranyosak együtt meg minden, de nekem valahogy nem az igazi. Persze, lehet hogy mire tizedjére olvasom újra már ők lesznek a második kedvenc párom, de az még kicsit odébb van. Az első számú kedvencem még mindig Ricsi, nagyot aratott a „miért bírja Virágot?” beszédével, és előjött a „jajjjj én is akarok…*-*” érzés, ami igazából szinte az egész könyvön át végig kísért.
És hogy ennyi jó, meg kevésbé jó után (amik azért mégiscsak kellenek a történetbe) miért vontam le a fél csillagot? Azért mert nem akarok elbúcsúzni a szereplőktől és a történettől a következő részben. Meg fogom siratni őket, az biztos.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ricsit állon rúgták, csak hogy mindenki tudja. Nem hiszem el, hogy Reni még mindig ennyire tré angolból. Van benne Happy Tree Friends, de rég láttam. :) Szalagtűző: az enyém sokkal szarabb volt, annyit mondok dirty dancing, blöe. Pályaválasztási gondok merülnek fel. A szülők meg a továbbtanulás elég nehéz téma. mondjuk nekem egyikkel sem volt gond. Arnold elég farok ebben a részben. Reni bölcsész lesz, mi más? Cortez meg elég buzis szakmát választott, na mindegy. Kinga és Dave, nahát. Ez is undorítóan boldog rész volt az utolsó oldalakig. Aztán jön a nagy kérdés, hogy ki hova kerül. Hát azt gondolom, ha Renáta kibírta 85 napig Cortez nélkül, akkor tán én is kibírom februárig. Remélem addigra jön a befejező rész.

Azt hiszem, nem árulok el túl sok újdonságot azzal, hogy változatlanul imádom az egész bandát, egyszerűen fizikai fájdalom lesz elszakadni tőlük. Márpedig „alattomosan” ugyan, de átlengte a fájdalmas és közelgő búcsú a könyvet, akármennyire is próbáltam nem erre koncentrálni.
De nem nevettem még ennyit egyik részen sem, még Reni is sziporkázott, ami nem vall rá. :) Ámulva, csodálkozva vettem tudomásul a változásokat, nosztalgiáztam egy sort a szalagavatón, és tudtam, hogy az állandó hajsza nekik is hiányozni fog egyszer. :) Cortez, Ricsi, Dave és Zsolti változatlanok, imádnivalóak mindannyian, Kinga pedig hatalmasat nőtt a szememben. :)
Nem szeretnék még erre gondolni, de sajnos elkerülhetetlen a búcsú… Addig is még ennyit: ha utad egyszer a végéhez ér, ne felejtsd el, hogy honnan jöttél! :) :(