Ketten (A Szent Johanna gimi 6.) 95% 840 csillagozás ↑ 7%

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Arra kaptam fel a fejem, hogy mindenki füttyögni és tapsolni kezd, és körülöttem mindenki felfele néz.
– Mi az? – kérdeztem, és megkértem Bálintot, kicsit álljon arrébb, hogy lássam, amit a többiek. Aztán összeráncolt szemmel néztem a termünk felé, ahol Cortez kinyitotta az ablakot és… Úristen. Akkor már a szám elé kaptam a kezem, ügyet sem vetve arra, hogy a forrócsokim leesett, és kiömölve mély, barna lyukat vájt a hóba.
Cortez belekapaszkodott az ablakkeretbe, majd fölpattant egy padra, és kiállt az ablakba! Mindenki döbbenten nézte, Ricsi vigyorogva bólogatott, Virág elképedve bámulta, Dave és Macu vették telefonnal, Zsolti fütyült, Kinga ordított, hogy „Megőrültél? Kiesel!!!”, az a-s lányok sipákoltak, mindenki más pedig lefagyva, elképedve nézte.
– Oké – szólalt meg Cortez, amikor biztonságosan megfogta az ablakkeretet, és kihúzta magát. – Figyelnétek kicsit? Kösz – kezdte, és tekintetével körbepásztázta az udvart, majd megállapodott rajtam. Jaj, ne! Azt hiszem, legalább kétszáz volt a pulzusom, és alig mertem levegőt venni, annyira féltem, hogy baja esik. – Ott a padon… – mutatott felém.
– Hagyd abba! Könyörgöm, hagyd abba! – motyogtam alig hallhatóan. Az egész udvar felém fordult, én pedig még soha, de soha nem égtem ennyire.
– …a barátnőm! – kiáltotta. – Reni, köszönnél a többieknek? – szólt oda nekem. A fejemet fogva felnéztem, és bénán intettem egyet, úgy általánosságban.
Azonnal zúgolódás kezdődött, mindenki susogni meg duruzsolni kezdett, közben folyamatosan hol engem, hol az ablakban álló (!!!) Cortezt figyelték.
– Ha valaki még nem tudná esetleg… – magyarázta. A legtöbben bólintottak, de néhányan rávágták, hogy „oké”. – Ja – kapott Cortez a fejéhez, mintha csak megfeledkezett volna valamiről. A hirtelen mozdulatát egy rakás felszisszenés és ösztönös reflexmozdulat kísérte, mert úgy tűnt, most zuhan ki. – És szeretem – tette hozzá mellékesen, én pedig elmosolyodtam, és alig hallottam valamit a fülemben zúgó vértől. Ricsi megbökte a vállam, Virág tapsolva ugrált, a többiek meg „húú”-ztak és füttyögtek.
A következő pillanatban Máday rontott ki az ajtón, és felnézett az épületre.
– Antai-Kelemen Ádám! Tíz másodperced van, hogy megjelenj az irodámban! Azonnal szállj le onnan! – üvöltötte kivörösödött fejjel.
– Ha nem gond, gyalog mennék – felelte Cortez.

92-93. oldal

– Nézzük, Nagy Zsolt mit szeretne elérni az életben – olvasott bele. Aztán unottan felnézett. – A buszt.

65. oldal

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ebédszünetben Kinga odalépett Cortezhez, és suttogva megszólalt.
– Vidd ki Ricsit.
– Jó. Lehívom a büfébe.
– Nem, az nem jó, meglátja a tortáját! – rázta a fejét.
– Akkor hová hívjam? – kérdezte Cortez.
– Hívd ki magaddal a mosdóba.
– Kinga! Lehet, hogy a lányok együtt járnak mosdóba, de mi általában megoldjuk egyedül is – közölte.
– Nem érdekel! Hívd el!
Cortez zavartan beletúrt a hajába, aztán elröhögte magát.
– Felőlem – mondta, majd Ricsi felé nézett. – Megyek a mosdóba. Jössz?
– Mi van? – kérdezte Ricsi elképedve.
Én visszafojtott nevetéssel néztem őket, majd segítségkérőn Zsoltihoz fordultam, aki szerencsére kapcsolt.
– Én megyek veled.
Ricsi összevissza kapkodta a fejét, végül feltápászkodott.
– Akkor menjünk együtt – hagyta rájuk.
– Kell még valakinek? – kiáltotta Zsolti. Az egész osztály felröhögött, mire mindhárman kimentek a teremből.

147-148. oldal

– Igen. A feladat egyszerű. Elkezdek egy idézetet, ti pedig befejezitek.
…..
– „S a kis szobába toppannék, röpült felém anyám…”
– Kinyitom az ablakot, hadd röpüljön tovább – vágta rá Zsolti.

38. oldal

(…)
– Antai-Kelemen, csukd be az ablakot. Anélkül, hogy kárt tennél magadban. Menni fog? – nézett gúnyosan Cortezre, aki unottan felállt, és kérdőn a tanárra nézett.
– Kívülről vagy belülről? – kérdezte. Mindenki felröhögött, Kardos pedig a fejét rázva fejezte ki nemtetszését.

101. oldal

– Ezt vegyétek figyelmeztetésnek. Más. Pósa!
– He? – nézett fel álmosan Ricsi.
– Talán tessék – ciccegett az ofő.
– Bocs – legyintett Ricsi.
– Talán bocsánat.
– Oké.
– Talán rendben! – kerekedett el Haller szeme. – Na, most már azt se tudom, mit akartam mondani – vakargatta a fejét.

64. oldal

(…)
– Programom van valakivel – mondta mosolyogva.
(…)
– Ismerem?
– Igen.
– Lány? – kérdeztem félve, összehúzott szemmel, előre rettegve a választól.
– Lány – bólogatott.
– Oké. Jó szórakozást. – Az összes okos magazin azt írja, ilyenkor kezeljük lazán a helyzetet, és ne mutassuk ki, hogy éppen összetörtünk. Ahha. Könnyű azt mondani.
– Kösz, meglesz – mondta.
(…)
– Hát, akkor klassz délutánt. Érezzétek jól magatokat. Meg ilyesmi – motyogtam, és indultam befelé. Cortez elkapta a kezem, és visszahúzott.
– Féltékeny vagy? – kérdezte elfojtott mosollyal.
– Nem – vágtam rá kapásból. – Kéne? – kérdeztem vissza némi töprengés után.
– Lehet. Szép. Okos. És nagyon szeretek vele lenni…
– Ez nagyszerű – mondtam elkerekedett szemmel, és úgy éreztem, végem van, mindjárt elbőgöm magam.
– Segítek neki angolból, mert iszonyat béna – tette hozzá, mire hitetlenül a szemébe néztem, és a tenyerembe temetve az arcom, megkönnyebbülten elröhögtem magam
– Szerinted ez vicces volt?
(…)
– Oké, elég lesz – lapoztam idegesen a könyvemben. – Ez nem fair – néztem fel. – Most tök nevetségesen érzem magam… Elvégre féltékeny voltam magamra – tűnődtem, Cortez meg a fejét fogva felröhögött. Haha. Szörnyen vicces.

454. oldal

– Nos. Árvácskáról azt kell tudni – kezdte Dave a felelést –, hogy árva volt.
– Zseniális a logikád – mondta Kardos
– Köszönöm szépen, igyekszem – mondta Dave büszkén.

452. oldal

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

– Oké és neked mi volt a zenéd? – kérdeztem törökülésben ülve a babzsák fotelemen.
– Sírós zeném? – kérdezett vissza elég fura arccal.
– Gondolom, az nem volt – vágtam rá azonnal. Ez a sírós zene abszolút lányos dolog. Legalábbis általánosságban. Bár Petinek is van sírós száma. Na, mindegy, ez más téma.
– Hát. Remélem, nem omlik össze benned egy világ, ha azt mondom, nem sírtam.
– Nem, semmiképp – bólogattam nevetve.
– De voltak zenéim.
– Tényleg?
– Aha. Volt egy gigányi „megölöm Neményit” számom – közölte, én pedig csak mosolyogtam.
– Akkor azt hallgattad szünetekben?
– Többnyire.
– Sajnálom – néztem rá őszintén, mire megragadta a karom, és magához húzva átkarolt.
– Én is. Miattam ezt kellett hallgatnod – csóválta a fejét a laptopomra nézve.

242. oldal 7. bekezdéstől

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mivel ideiglenesen Máday lett az ofőnk, a fiúk úgy döntöttek, bevágódnak nála, ha már így alakult. Nos, a tervük, miszerint az aulában Cortez gitárkíséretével és Ricsi tapsolásával Zsolti elénekli neki a „Máday néni, úgy szeretjük önt” című dalt, nem igazán jött össze.
…
Hogy is van a refrén? Valami olyasmi, hogy:
"Máday néni, Máday néni, akkor is jön, ha senki nem kéri,
Szigorúan néz, és vonalzóval méri
A diákokat a Máday néni".

318. oldal