Egyedül (A Szent Johanna gimi 3.) 93% 839 csillagozás ↑ 6%

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Komolyan? 22 éves vagyok és élvezek egy ilyen könyvet? ÁÁÁ…hihetetlen….de….eddig ez a könyv a kedvenc. Imádom, amikor a főszereplő szenved, na itt legalább az egész könyv arról szól, hogy mennyit kínlódik Renáta, imádtam. Egy főszereplő igen is szenvedjen, nem kell mindig vidámnak lennie és nem kell mindig megmenteni őket.
Virágot sajnáltam, hogy irtó keveset szerepel benne, de sajnos most ez van, a következő rész címe Barátok, ott elég valószínűnek tartom, hogy majd sokat lesz. Viszont kicsit ki is ábrándultam belőle ebben a részben, eléggé szemét volt. Én nem bocsájtottam volna meg egy ilyen alaknak.
Kingát viszont még mindig nem kedvelem, de egy kis pozitívumot szeretett ebben a könyvben, Arnold sem volt olyan sokat, inkább csak említik, ami naaaaaagyon szomorúvá tett engem, mert nekem ő a kedvencem. Ráadásul az a dolog, ami lesz vele ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ nem igazság!!!
Cortezt továbbra sem értem, egyszer ilyen, egyszer olyan. Nem értem még mindig, hogy miért ő a hősszerelmes, igazából szerintem Ricsi sokkal menőbb, mint ő, jobbak a beszólásai, a kinézete is sokkal menőbb és neki sincsenek túl jó jegyei sőt elég sokszor keresi Renáta társaságát, érdeklődő. Jobban el tudnám képzelni őt Renáta mellé, vagy Arnoldot, de Cortezt semmiképpen sem, nagyon nem egymásnak valóak az eddigiek alapján, az ilyen szerelem nem sokáig tart igazából (ha összejön a két személy), de ez van. Meglátjuk, hogy mi lesz. : ] Reméljük a legjobbakat.
Vladárt még mindig nagyon csípem, olyan kis szemétül aranyos. <3
Az események is eléggé felugrottak itt is, nem unalmas semmi sem, habár Renáta még mindig sokat ismétel bizonyos mondatokat, talán ez az egy zavaró dolog van benne.

Várom a következő részt. Imádtam!

Kinga: 5/4 – ha le tudná vetkőzni pökhendiségét és állandó versenyezhetnékét, egész normális lenne
Arnold: 5/5 – stréberek gyöngye
Renáta: 5/3 – Most már eleget nyafogott, remélem, a következő kötetre javul a helyzet.
Virág: 5/? – Ajj már…
Jalapeno: 5/4 – meghallgatnám őket
Cortez: 5/5 – Bírom.
Robi, Andris: 5/5* – Kockáááák!!!
Osztályközösség: 5/5 – Összetartanak. Tetszik.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Először akkor mosolyodtam el, amikor megláttam, hogy moly.hu. Azért kiakasztó hogy Ricsi kedvence elvileg a FNM, de sosem hallgatja. Ezen sürgősen változtatni kell. Amúgy nekem nem egy Arnold, hanem egy Ricsi volt a legjobb barátom, elkísértem görkörizni, zenekari próbákra, lesúgtam neki, amihez hülye volt, ő meg rajzolt helyettem, mert én meg azt nem tudtam. Na ennyit rólam, annyira egocentrikus értékeléseket írok.
Van benne egy általunk is sokszor feltett kérdés, hogy miért a neten és miért nem a valóságban éljük az emberi kapcsolatokat. Renáta érzelmi analfabéta és túl sokat bőg, ez már túlzás. És idegesítően tudja elcseszni a dolgokat. Virágot meg jól hókon kellett volna vágni, de amúgy is az Dórilyány történet úgy gáz ahogy van, és a befejezése is fura. De amúgy elég sok valakit fejbe csaptam volna a könyvben, szinte csak Kinga hozza a megszokott önmagát. Van benne baki is, pl. azt írja, hogy Reninek nincs zenekaros pólója pedig ott a Beatles, amit aputól kapott. Hah! Izgi volt egyébiránt, jöhet a négyes.

Az egyik szereplő(aki mellesleg a legokosabb),a Moly.hu klub tagja. :)

Mondja már meg valaki Renátának, hogy a trapézfarmer utoljára a kilencvenes években volt divat, és vannak még jó zenék a Beatles-en meg az Oasis-en kívül! De egyébként szerintem rendkívül hitelesen szenved a csaj, én legalábbis hasonlóképpen bírtam viselkedni ennyi idősen. Egyre jobban tudom értékelni a sorozatot, és a nem túlzottan bújtatott didaktikája miatt (is), biztos, hogy egy pár év múlva a lányom kezébe nyomom majd.Ja, és végre nevetni is tudtam rajta, eddig csak pilláztam, amikor azt írtátok, hogy jó a humora. Egyébként meg egy jó szerkesztő/lektor ki tudta volna gyomlálni a sok ajtóbecsapást meg tapsikolást, és akkor szövegileg is rendben lenne.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Röviden, tömören: Reni oltári idióta. A véleményt nem kívánom kifejteni.
[Egyébként meg: Arnold még mindig favorit és igazat adok neki.]

2012. 11. 18. – picit bővebben

Miért is adtam csak 2 csillagot az eddigi 3,5 helyett?
1) Tessék elolvasni az előző 2 értékelésemet. Ami ott gond volt, az majdnem teljesen itt is megvolt. (Ami változott: Virág szerelmi életének eleje aranyos volt, illetve a korábban [ennél az értékelésnél] említett „Arnold-dolog”. A többi maradt.)
2) Ami picit zavaró volt: Arnold fene nagy titkolózása (ami a hátralevő félévet érinti, nem a másik). Persze, érthető, ld. a tömör összefoglalásomat ennél a résznél.
3) Szilveszter. Ha valaki nekem azt mondja ezek után, hogy Renáta egy intelligens és okos kamasz, valószínű' mentőt hívok hozzá.
a) Ha valakivel megyek valahová (akár gyertyatartóként is, amikor ráadásul nyilvánvaló, hogy xy rossz hatással van rá), akkor vele megyek, figyelek rá. Nem hagyom elkódorogni. Plusz ha tudom magamról, hogy én vagyok a felelősségteljes, akkor magamnál tartom a ruhatár kulcsát. Az meg abszolút alap dolog, hogy bérlettől és telefontól soha, de soha nem válok meg.
b) Az „Ádám-probléma”. Engedtessék meg nekem, hogy ennél a pontnál kulturáltan üvöltsek egyet és lépjek tovább rajta, jó?

Összegezve: R kamaszkora elkezdődött, hülyébbnél hülyébb döntéseket hoz; nem hallgat a jó tanácsra; javarészt a saját hibája miatt maradt egyedül [van más emberi lény Budapesten a SzJG népein kívül is – lehetne árnyalatnyit nyitottabb] – de legalább szent a béke Virággal. Hurrá!

Kiegészítés #1: Kedvelem Zsoltit meg Ricsit.

Kiegészítés #2: R nagyon ügyes, hogy Az arany iránytűt olvassa. Jómagam béna lehetek, mert csak filmen tudom nézni. *sóhaj*

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ne hagyj eeeeeeeeeeeeeel! Nem mehetsz el, nem hagyhatsz itt engem minket Renit!

Hivatalosan is tök hülye vagyok (23 évesen ráadásul. no comment.), hogy egy képzeletbeli 15 éves lány képzeletbeli naplójában szereplő képzeletbeli fiú képzeletbeli távozásán elérzékenyülök, dehát most mit tehetnék? :)
És bár még mindig sokfelé nyúl ki az a bizonyos lóláb (nem Kingáé) (de tényleg, ez már elég elcsépelt, elég a lovazásból!), totális függőséget okoz, szóval egyszerűbb behódolni. De miért?
Nyilván most találom fel a spanyolviaszt (nem ér alumíniumfóliagalacsinnal megdobálni!), de valószínűleg azért ilyen töknépszerű, mert mindenki a csodás kis fiatalságát fedezi fel, mindenki osztályában volt egy Ricsi meg egy Zsolti meg egy Cortez meg egy Virág meg egy Kinga…. és egy Reni. Reni mindenkinél volt.

És igen, elolvastam, hogy ki kivel fog összejönni, attól még NAGYON remélem, hogy Arnold azért még tenni fog valamit, hogy öhm… szóval a kamaszfiúi szótlansága ellenére, értitek. Én akkoris neki szurkoltam és pont. Galaxis útikalauzt és Hunter Thompsont olvas, hát hagyjuk már, tökéletes!

Azért 4 *, mert a hihetetlen rajztanár viszonylag keveset szerepelt benne, ellenben Rejtő és Douglas Adams neve jó sokszor.
Nem tudom felbecsülni, irodalmilag milyen értéket képvisel, a rengeteg netes és zenei utalás miatt valószínűleg nem lesz tartósan hatása a fiatalokra (talán már tíz év múlva sem fogják tudni, mi az a Facebook meg a Farmville, a Teveklubról nem is szólva).
Viszont elszontyolodva olvastam, hogy a Harry Potter már mennyire nem trendi.

Ellenben a kölykök magatartását mint közéjük heti rendszerességgel bejáró tanárnak látszó tárgy (valójában lelkész, de ez senkit sem érdekel) tanúsíthatom. Ilyen. A pofám leszakad.
De azért jó egy kicsit a másik oldalról nézni őket. Úgy nem vágnék hozzájuk egy (a bejegyzés további része lelkiismereti okok miatt törölve)

Kezdjük azzal, mit is hallottam erről a részről…
1. Innentől kezdve lesz igazán jó.
2. Ha az eddigi részek nem, ez a rész biztos rajongóvá fog tenni.
Reménykedtem? Persze! Főleg, hogy a második rész után kissé kétségbeestem, mert nem lehet, hogy mindenki áradozik róla, én meg csak hibákról tudok írni.
Az eredmény? A könyv mesterien megtanult játszani az idegeimen… igazi virtuóz.
Pozitívumok (szerettem volna növelni ezt a listát…nos, ez lett belőle):
– Arnold. (engem nem érdekel senki/semmi, ő a kedvenc szereplőm)
– 263 és 418-21.
– Az a pár oldal, mikor Reni nem nyivákol Cortez miatt, vagy nem bánik úgy Arnolddal, mint… áh, nem tudok ide jó jelzőt.

Negatívumok… (ezt a listát viszont csökkenteni akartam, ehelyett úgy érzem, elég lenne átmásolnom a második rész negatívumait… – emiatt lesz csak rövidebb a lista)
– Könyv nem változott az előzőhöz képest… pedig szerettem volna.
– Az ismételgetések, és a már igencsak erőltetetté váló poén
„megsétáltattuk xy-t (mármint a kutyát).” – Ez az első részben vicces volt. Másodikban nem. Harmadikban pedig már kifejezetten irritált.
– „kúl” és „no comment” – valamikor 30 tájékán hagytam abba a számlálást…
– a nap értékelései…. főleg Cortezről.
– Rentai Renáta. Így ő maga… az áldozati bárány, aki totál egyedül maradt… -.-" Inkább hagyjuk az okokat… de ha rágondolok, komolyan az egekbe szökik a vérnyomásom.
– Reni és Arnold barátsága… Arnold igazi barát… remek idegrendszerrel.
– Reni még mindig… nem szoktam ezt a jelzőt használni, de amit művelt az Szánalmas! Most komolyan elértük azt a szintet, hogy könyörögjön Corteznek, hogy lemásolja a háziját? Itt nagyon vonzott már a dolog, hogy abbahagyjam/ 1 csillagot adjak rá.
– Smiley-k valami szörnyű használata… pl. „nem vettek komolyan :)” – tényleg, de jóóó!
– Rajzóra…. Vladárt tényleg kezdem megérteni… az a szeptemberes téma nagyon betett nálam, ennyire nem lehet Reni idióta, mikor osztályharmadik… -.-
Összegezzünk!
Tovább olvasom, mert szeretném, ha végre engem is elkapna az SZJG láz… Elegem van, hogy így produkált eddig nálam…
u.i.: Ricsi/Reni-t pártolom még mindig… bocsi, Cortez…

Egész nap olvastam: reggel, kávézás közben, ebéd közben, munkahelyre mentve, gyerekekre várva a buszmegállóban, munkahelyen, hazafelé a munkahelyről, nem ettem semmit, leültem és kinyitottam újra a könyvet, most fejeztem be.
Teljesen beszippantott, és tudom, hogy 16-án fogom megkapni születésnapomra a többi kötetet, de alig várom, hogy hazaérjen a párom, és kikönyöröghessem előlegbe a negyediket, mert most nagyon szükségem van rá.
Annyira belemerültem, hogy szerencsére semmiféle hangot nem hallottam meg a környezetemből, és csak a végén döbbentem rá, hogy szomjas vagyok, éhes vagyok, fel kéne hívnom Csabit, és megmondani neki, hogy még mindig nagyon szeretem, s végül arra is csak most döbbentem rá, hogy ez az értékelést csak három mondatból áll, de teljesen szétszórt lettem a könyv végétől…