Hét ​szeretőm 90% 66 csillagozás

Azt sajnáltam, hogy az egyes novellák mellett nincsen évszám. Bár valamelyest sejteni lehet, melyek a korábbiak, és ha valaki nagyon módszeres, a korábbi kötetek megjelenési évéből is visszafejtheti hozzávetőlegesen a kronológiát.

Szerintem Lázár Ervin nagyon boldogtalan fiatalember volt. Boldogtalan volt, mert ott kellett hagynia Rácegrest és Illés Ézsaiás nevű alter egójának sorsából kikövetkeztethetjük: boldogtalan volt a szeherehelehembehen… A fiatalkorában írt vagy arról szóló, olykor kisregénynek is beillő novellái – gyakrabban töredezettek. A Masoko kötetben olvastam a legtöbbet már, de alig emlékeztem rájuk, mert a töredezettség nem tesz jót a memóriának. Ő akkor találta meg magát (valamikor Simf nevű hősének születése táján és után) és akkor lelt rá arra a hangra, melybe mindannyian beleszerelmesedünk, amikor apuka lett. Olyankor van helitica és katikopter, retemetesz, várkisember, ibolyáll az ibolya és a többi.

A Lázár Ervin életműolvasás egyszerre lesz csodálatos és Q nehéz. Egyrészt mert olyan mintha az ember töményen szedné a legdrágább gyógyszert a lelkére. Másrészt tudni, hogy végigszántok rajta, aztán kész, nincs több… No nem baj, de bevállaltam, és időközönként úgyis mindent elfelejtek, mert az én fejem is nagyon kápos.

emberi

Az elején kicsit elveszetten ténferegtem a novelláiban. Aztán felfedeztem benne Lázár Ervint magát, és onnantól vitt. A gyerekkorából az ifjúkorán és felnőttkorán át az apakorába és mesélőkorába. Ahogy ment előre a gyerek- és ifjúkoron, a képzeletbeli és valódi (kiábrándítóan valódi) pusztán, és elért egy másik gyerekkorba, a gyerekeiébe – egyre szebb és szebb lett, egyre jobban melegített.
Van benne néhány kedvencem, mondjuk a Simf, a füst meg az utolsó, a Hét szeretőm. De tudnék még jópárat felsorolni, főleg a könyv második feléből.
A kedvenc első mondatom a Szerelmes történet kezdősora volt:
„Egy csendeske, vékonypénzű horkolás kiment az ablakon.”

Néhány hosszabb-rövidebb novella és több nemlétezik történet. A novellákkal néha bajban voltam, volt, ami nem is tetszett (ami azért Lázár Ervin esetében ritkaság, de ezzel a Veréb a Jézus Szívében c. novellával nem először próbálkozom). Illés Ézsaiást megkedveltem, Simfet már korábban is szerettem, most megörültem az új novelláknak. De legszívesebben a gyerekekkel közös történeteket olvasom.

Nagyon szívesen olvastam ezeket a történeteket is. A bűvész történetével elvarázsolt és nehezen tudtam letenni a könyvet. (Alvás rovására is ment.) Találtam benne olyat most is, amely elgondolkodtatott és meg kellett állnom, hogy csak figyeljem merre mennek a gondolataim.

Rovid meseszeru kis novellak, szivet , lelket melengetok…
Az elejet el is lehet felejteni, azok nem voltak olyan jok, vagy inkabb nem szolitottak meg, vagy nem ertettem meg, de a masodik fele tetszett… :) Mikor a kisgyerekeivel van, talan a kedvencem a Tüskés Varabin volt… :)

Egy szeretni való ember szeretni való történetei. A novellagyűjtemény néha mesés, néha groteszk, néha már-már szocreál, de mind mögött ott van Lázár Ervin szíve.
Legszívesebben leülnék Lázár Ervin mellé, hogy meséljen: felnőtt- és gyerekmeséket. Sajnos erről már lekéstünk…

Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban.
Egyes novellák nagyon tetszettek, mások nem annyira. Sajnos több olyan történet volt, ami nem annyira tetszett. Ráadásul azt hiszem többségében voltak azok, amik nem tetszettek. Nem tudom megmagyarázni miért. Mert végül is olyan érzésem volt olvasás közben, mintha meséket olvasnék – legalábbis elég gyakran. Sszóval adott egy kellemes érzést, és valahogy mégsem működtek. Komolyan nem tudom megmondani, miért.
Nem tudom, talán máskor újra kellene olvasnom. Meglátjuk… Talán akkor jobban tetszenének. Mindenképpen adnom kellene neki még egy esélyt valamikor.

Ezzel a kötettel vegyesek az érzéseim. Vannak benne olyan novellák, amikkel egyszerűen nem tudtam mit kezdeni, amiket kicsit erőltetettnek éreztem, amik jó ötletből indulnak, aztán kifulladnak, vagy ahol már az ötlet is biceg egy kicsit. És voltak olyanok is, amik nagyon megfogtak. Személyes kedvencem a Masoko Köztársaság volt, talán mert ismerős volt a játék, én is külön államot csináltam egyszer a szobámból, még útlevelet is készítettem hozzá. Úgyhogy a személyes kötődés megvolt. Összességében inkább tetszett a könyv, de vannak benne olyan novellák, amiket nem szeretnék újraolvasni.

A női témájú novellák nekem nem sokat adtak a frusztráció érzésén kívül. A kötet második felétől következnek azok az írások, amelyek magukon hordják Lázár védjegyét. Kedvencem A Masoko köztársaság és a Társasjáték.