„-” Segítség! – jajdult föl Szörnyeteg Lajos. A halálmegvető bátorságú oroszlán, a nagyhangú Bruckner Szigfrid se düllesztette a mellét. Azt suttogta: – Meneküljünk! Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon diadalmasan nézett a berezelt társaságra. – Hiába is menekülnétek. Körül vagytok zárva. Bármerre futtok, a pomogácsok kezére juttok. Erre lett aztán igazi haddelhadd! Futkostak, ugráltak, jajgattak, siránkoztak. Csak az egy Dömdödöm támaszkodott szótlanul, karba tett kézzel egy fának."

Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
Lázár Ervin tüneményes humora utánozhatatlan – egyszerűen dömdödöm :)
Top idézetek
Hiába, no, a legjobb dolog a világon, süttetni a hasunkat a nappal.
(első mondat)
Szörnyeteg Lajos konokul lehajtotta a fejét.
– Akkor se láttam még soha egy darab pomogácsot sem.
Aromó csípőre tette a kezét, odaballagott Szörnyeteg Lajos elé.
– Miért, talán bumerángot láttál már? Vagy hangyászsünt, kacsacsőrű emlőst, huszonnégy karátos aranyat, harisnyakötőt, gőzkalapácsot, bálnát, anakondát, hexencsúzt, lámát, bálombökit és guttermuttert? Láttál? Nem láttál! És mégis létezik valamennyi.
– Halljátok – mondta Ló Szerafin –, dörög az ég.
Néztek rá megütközve. Még hogy az ég? Hiszen sehol egy árva felhő, nagy fönnen süt a nap.
De a hang csak nem szűnt: döbb-döbb.
– Aha – csillant fel Vacskamati szeme –, biztosan a dinnyefáról potyognak a dinnyék.
Hát az tényleg így szólhat. Valahogy ilyesféleképpen. Persze csak akkor, ha jó nagy dinnyék potyognak egy jó nagy dinnyefáról. De hát dinnyefa? Ki látott már dinnyefát? Húzta is az orrát Ló Szerafin.
– Dinnyefa – mormogta –, ott nő az úritökfa mellett, mi?
Bruckner Szigfrid ünnepélyesen Dömdödöm felé nyújtotta a mutatóujját.
– Én téged ezennel regenátnak nyilvánítlak.
– Talán generátornak – javította Vacskamati.
– Renegátnak – mondta Aromó, immár helyesen.
Vacskamati hadonászott.
– Regenátor vagy generátor, mindegy. Büntetésből idekötözzük a fához. Itt aztán renegáthatsz!
– Lajoskám… – kezdett bele egy mondatba Vacskamati, de nem tudta befejezni, mert Dömdödöm szigorúan közbevágott.
– Dömdödöm – mondta. És nehogy félreértsék, megismételte. – Dömdödöm!
Elsápadtak valamennyien. Ijedten néztek Dömdödömre.
– Csak nem? Ezt komolyan mondod, Dömdödöm? – kérdezte reménykedve Vacskamati, hátha nem komolyan mondja.
Ló Szerafin lesunyta a fejét. Krákogott.
– Az az igazság, hogy pomogácsot én csak meglehetős távolságról láttam.
– A termetét meglehetős távolságról is megítélheted – mondta Bruckner Szigfrid.
Ló Szerafin csűrte-csavarta.
– Hát ez, kérlek szépen, nem egészen így van. Mert ha az a meglehetős távolság nagyon nagy, akkor ugye, a pomogács kicsinek látszik. Ha meg a távolság igen kicsi, akkor a pomogács óriásnak látszik.
Külső linkek
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
- Marék Veronika: Kippkopp és Tipptopp
- T. Aszódi Éva (szerk.): Minden napra egy mese
- Benedek Elek: Világszép nádszál kisasszony
- Bálint Ágnes: Mi újság a Futrinka utcában?
- Zelk Zoltán: Mese a kiscsikóról és sok más barátunkról
- Boldizsár Ildikó: Királylány születik
- Marék Veronika: Boribon és a hét lufi
- Karinthy Frigyes: Fából vaskarika – A csokoládékirály meséi
- Alexandra Bizi: A kislány, aki nem tudott aludni
-
Sarkady Mária: Csil-csal füzike
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- James Joyce: Ifjúkori önarckép
- Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
- Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
- Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
- Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio
- Catharina Habsburg-Lothringen: Marie Antoinette
- Szabó Magda: Abigél
- Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában
- Esterházy Péter: A szív segédigéi
- Frank Herbert: A Dűne





















