33. legjobb mese könyv a molyok értékelése alapján
!

A Négyszögletű Kerek Erdő 519 csillagozás

Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő

Lázár Ervin klasszikus meséje Mikkamakka, Ló Szerafin, Szörnyeteg Lajos, Bruckner Szigfrid, Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, Vacskamati, na és persze Dömdödöm közös életéről a Négyszögletű Kerek Erdőben…

Eredeti megjelenés éve: 1985

Tartalomjegyzék


Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Dömdödöm · Mikkamakka · Vacskamati · Bruckner Szigfrid · Ló Szerafin · Aromo/Aromó · Maminti · Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon · Nagy Zoárd · Szörnyeteg Lajos


Hirdetés

Kedvencelte 131

Most olvassa 14

Várólistára tette 58

Kívánságlistára tette 47

Kölcsönkérné 4

Elcserélné vagy eladná


Kiemelt értékelések

+
>!
ÁrnyékVirág

Néha, szerencsére nem nagyon gyakran, de előfordul, hogy engem is meglátogat a Szomorúság. Ilyenkor általában beborul az ég, olyan nyúlós és ködös lesz minden, és szürke, de nem szép szürke, hanem csúf, szomorú szürke. A minap megint szürkülni kezdett a világ körülöttem, nem volt íze a teámnak sem, a képernyőm sem villogott-pillogott olyan barátságosan, ahogy szokott, hanem csak úgy ímmel-ámmal, kedvetlenül. Tudtam, hogy közeledik a Szomorúság, de mielőtt ideért volna, gyorsan előkaptam a polcról a Négyszögletű kerek erdőt, szabadon eresztettem a szobában Vacskamatit, Szörnyeteg Lajost, Ló Szerafint, Csodabruckner Csodaszigfridet, Mikkamakkát, Aromot és persze Dömdödömöt, és a Szomorúság úgy eliszkolt, hogy híre-pora sem maradt.

4 hozzászólás
+
>!
Stone P

Csuda jó volt újra köztük lenni! Emlékszem a tévéjátékokra is. Azt hiszem gyermekként azt az oldalát, ami az irónia fele volt nem élveztem, mert nem értettem, nekem ez egy mesevilág volt, érdekes nevű érdekes szereplőkkel, de most újra belekeveredve az erdőbe, már áthallani mást is. Lázár Ervin meg imád játszani, gyanítom, és dobálózik, bukfencezik a szavakkal, rak rájuk szalagokat, dauervízben megúsztatja őket, kirakja a napra, hogy megzöldüljenek, aztán lefesti kékre, hogy sárga legyen, majd rápakol egy kis hamisságot, ragzik a végük és egyébként is az egész dömdödöm…

10 hozzászólás
+
>!
csillagka P

Nem engedem be a szomorúságot, főleg ma nem, mivel ma van az év legdepressziósabb napja ( Angol tudósok szerint: Január első munkanapja) ezért reggel felkeltem, meghallgattam a híreket és eldöntöttem bizony vidám leszek, megpuszilgattam a lányomat, elmondtam a páromnak, hogy még huszonöt év után is úgy szeretem mint amikor először megfogta a kezem, és elkezdtem keresni akkor mit is olvassak.
Nem sokáig tartott mivel kizártam a szomorúságot, olyan társak kellettek aki szintén nem szeretnének vele foglalkozni, így jutottam el a Négyszögletű kerek erdőbe.
Egyszerűen elvarázsolt, részleteket többször láttam belőle és a Dömdödöm versét még néha idézni is szoktam barátaimnak,de egyszerre most volt először szerencsénk egymáshoz.
Kedvenc szereplőm Maminti lett, és nagyon tudtam értékelni Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon mesterkedéseit.
Hihetetlen nyelvi leleménnyel megírt kis történetek. Fantasztikus mesék, nem tudom miért nem ezt meséltem anno a lányomnak, sajnálom, hogy kimaradt.

>!
Osiris, Budapest, 2005
172 oldal · ISBN: 9633897068 · Illusztrálta: Réber László
++
>!
Bogas

sziretem e lazárvent
szeritem e lezarvánt
száretim e lezervant
szarátem i lezervent
szeratám e lizervent
szeretam á lezirvent
szeretem a lázervint

1 hozzászólás
+
>!
dontpanic P

Kedves Mikkamakka!

Nem is tudom, hol kezdjem.

Először is köszönöm, hogy gyerekkorom óta ismerhetlek. Emlékszem, amikor a nappali (akkor) hatalmas(nak tűnő) szobanövényei között játszottam négyszögletűkerekerdőset, a Bojtorján bakelit lemezét hallgatva. Azok a szobanövények még megvannak egyébként, most már kicsit kisebbnek tűnnek, és nem játszom már közöttük, de még jó, hogy itt van nekem a könyv, aminek a segítségével bármikor vendégsége tudok menni ebbe a furcsa erdőbe.

Aztán, amit még köszönök… hogy be- és elfogadtad Vacskamatit, minden vacskamatiságával együtt. Tudod, ismertem Vacskmatikat én is. Sok bánatot okoztak nekem, és bár tudtam, hogy ez nem ellenem irányul, hanem vacskamatiságukból adódik, mégis fájt. Elváltak útjaink, mert én nem virág voltam, hanem egy ember, a maga gyengeségeivel és apró sértettségeivel. De mindig szeretni fogom a Vacskamatijaimat, és egy kicsit mindig fájni fog a szívem, amiért elhagytam őket, elhagytuk egymást. Ugye vigyázol a te Vacskamatidra és nagyon sokszor mondod neki, hogy „nem, nem haragszom rád”?

Azt is köszönöm, hogy bár ki tudja, milyen fák nőnek eredendően a te erdődben, de mindig van hely ott egy otthontalan fenyőfának, Nagy Zoárdnak. Bár én nem sétáló fenyőfa vagyok, hanem egy egyhelyben álló ember, mégis úgy érzem, sok közös van bennünk. Nekem is vannak gyökereim, bár kevésbé láthatóak, és engem is lekötnek. Nekem nem kell lábat varázsolni, mert már vannak lábaim, de néha nehezen indulok el, és néha még otthon is honvágyam van. Nagy Zoárd haza akart találni, de téged talált meg és a Négyszögletű Kerek Erdőt. Köszönöm, hogy maradhatott.

Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl is ott lakik nálad, és őt is értem, mert nekem is mondták már, hogy nem vagyok elég jó nyúlfutásban, én pedig nem tudtam, hogy sírjak-e vagy inkább nevessek, mert hát nézzetek már rám! Ki ne lenne jó nyúlfutásban, ha nem éppen én. De te tudod, hogy Aromónál és nálam senki sem lehet jobb nyúlfutásban. Köszönöm, hogy megérted ezt.

Dömdödöm mindenki szívében különleges helyet foglal el, hát persze, hogy az enyémben is. Mert kimond helyettünk mindent. Olyan nagyon irigylem őt. Olyan nagyon szeretném olyan sok embernek azt mondani, hogy dömdödöm, és várni, hogy elhiggyék, hogy tényleg, hogy megértsék, úgy, ahogy az van, de nem megy, mert engem nem Dömdödömnek hívnak, az én számból ez úgysem hangzana hitelesen. Így csak reménykedem, hogy úgy is tudják.

Köszönöm, hogy befogadtad őket, és a többieket is. Mamintiből, a kicsi tündérből szerettem volna valamivel többet látni, de talán ő nem akarta mutatni magát. Talán szeret elbújni, szeret kevesebbet mutatni, mint ami benne van, és talán nem gyávaságból teszi ezt, hanem őszinte szerénységből. Mert ő tudja, mi rejlik benne, és ez éppen elég, nem kell azt állandóan mutogatni. Szeretnék tanulni tőle.

Szóval, Mikkamikka, köszönök mindent. Köszönöm, hogy pajtásként tudsz tanítani, nem is tanítasz te, csak élsz, a szó nemes értelmében. Köszönöm, hogy időről-időre elmehetek hozzád vendégségbe, és ha néha el is felejtem, amiket ott látok, és újra meg újra megbántódom a Vacskamatijaimon vagy esetleg lekicsinylően kinevetem a dicsekvő Bruckner Szigfridjeimet, akkor is tudom, hogy a Négyszögletű Kerek Erdő engem is visszavár. Mert pont ez a lényeg. Te úgyis értesz.

Persze a köszöngetéseimre úgyis csak legyintenél, hagyjam már ezt a monológot, menjünk inkább csavarogni, mondanád. Tudod mit, felejtsd is el, amiket itt összehordtam, neked úgyis kár magyaráznom, hisz te vagy az, aki ezeket a dolgokat szavak nélkül is sokkal jobban el tudod mondani. Menjünk inkább bárányfelhőt bodorítani, jó?

+
>!
cseri

Ez a könyv olyan ismeretlenül ismerős, tulajdonképpen szégyenletes hiány, mert szerintem nem olvastam még, ettől függetlenül persze azért ismerem, innen-onnan. :)
Most egy hirtelen ötlettől vezérelve a kisfiamnak kezdtem olvasni a nyaralás alatt esti mesének e-book formájában, ahhoz képest, hogy szerintem még nem igazán neki való, szerette, és talán többet meg is értett belőle, mint gondolnánk. Azóta van, amikor csak dömdödömmel hajlandó kommunikálni. :)

+
>!
eme MP

Nagyon bánom, hogy csak most találkoztam Mikkamkkával és csak most ismerkedtem meg az erdő lakóival. Nagyon jó lett volna tudni róluk eddig is, mikor néha meglátogatott a Szomorúság, és sajgott, sajgott a szívem. De annak azért nagyon örülök, hogy végül mégiscsak betévedtem a Négyszögletű Kerek Erdőbe. Csak úgy csilingeltem meg gilingalangoltam, miközben olvastam. Próbáltam lépést tartani a fékezhetetlen agyvelejű nyúllal, szívembe zártam Szörnyeteg Lajost, akinek beletörött ugyan az agyveleje – mibe is…? – de a szíve óriási. Aztán rájöttem, mennyire szeretném kipróbálni, ha ideiglenesen is a bárányfelhő-bodorítás mesterségét. És szeretnék egy virágot, amelyik csak úgy fog sárgállani, zöldelleni, kékelleni és lilullani, ha majd az enyém lesz. Aztán majd elpüsztültem a rühügéstül, mikor Csodabruckner Csodaszigfrid megcsodaőrült és micsoda történt.
Végül, mikor letettem a könyvet, majdnem biztos voltam benne, hogy majdnem mindent tudok, avagy majdnem tudok mindent, vagyis hogy mindent majdnem tudok. Például azt, hogy az igazi kihívás: fuss versenyt önmagaddal és győzd le önmagad. Értitek, ugye? Dömdödöm.

7 hozzászólás
+
>!
ppeva MP

Valószínűleg most értem meg rá. Végre. Fiatalon nem szerettem.
+ egy szavazat Dömdödömnek.
Dömdödöm.

+
>!
Dün ×SP

Kimaradtak a gyermekkoromból Lázár Ervin gyöngyszemei, de örömmel tapasztalom, hogy még mindig elég infantilis vagyok ahhoz, hogy elbűvöljenek a meséi, főleg Mikkamakkáról és barátairól.
Bár elvinne Mikkamakka mindenkit a Négyszögletű Kerek Erdőbe, amikor szomorú, vagy valami gondja van…

23 hozzászólás

Népszerű idézetek

+
>!
Dün ×SP

Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: szomorúság
7 hozzászólás
+
>!
Psyche

Megkérdezték hát a virágot.
– Akarsz Vacskamatinál maradni?
A virágnak szép virághangja volt.
– Igen – mondta.
– De hiszen nem öntözött!
– Tudom – mondta a virág.
– De hiszen nem kapálgatott!
– Tudom – mondta a virág.
– De hiszen rád se nézett!
– Tudom – mondta a virág.
– Aztán meg agyonöntözött.
– Tudom – mondta a virág.
– Agyonkapált.
– Tudom – mondta a virág.
– Sápadt lettél.
– Tudom – mondta a virág.
– Csenevész lettél.
– Tudom – mondta a virág.
– Akkor még miért maradnál nála!? – mordult rá Bruckner Szigfrid.
– Azért, mert szeretem – mondta a virág.
– Miért szereted? – háborgott Aromo.
– Csak – mondta a virág.
Vacskamati táncra perdült, ugrált a virágja körül, alig látott az örömtől.
– Meglátod, rendesen öntözlek, kapállak, törődöm veled ezután – mondta a virágnak.
A virág meg azt mondta:
– Hiszi a piszi.
És olyan boldog volt, amilyen még soha.

Vacskamati virágja

Kapcsolódó szócikkek: Aromo/Aromó · Bruckner Szigfrid · Vacskamati
17 hozzászólás
++
>!
jeno

Nagy pironkodva előállt Dömdödöm, akiről mindenki tudja, hogy csak annyit tud mondani, dömdödöm.
Így szavalt:

Dömdödöm, dömdödöm,
dömdö-dömdö-dömdödöm

– Nem ér! – rikoltozott Bruckner Szigfrid. – Akkor én meg azt mondom, hogy:

Prampapam, prampapam,
prampa-prampa-prampapam

– Nono – mondta Mikkamakka –, csak azért kiabálsz, mert nem tudod, mit jelent Dömdödöm verse.
– Miért, mit jelent?
– Azt, hogy mindannyiunkat nagyon szeret.
– Engem is? – kérdezte gyanakodva Bruckner Szigfrid.
– Persze, téged név szerint is megemlített – mondta Mikkamakka.
– Éljen Dömdödöm – kiáltott Bruckner Szigfrid –, adjuk neki az első díjat!
– Adjuk! – kiabálták a többiek.

Dömdö-dömdö-dömdödöm című fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Bruckner Szigfrid · Dömdödöm · Mikkamakka
1 hozzászólás
+
>!
Tíci

– Aromo úgy meséli, hogy Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit. El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: „Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!…” Mi az hogy „de ha még egyszer” – gondolkozott Dömdödöm –, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt. Világéletükben gyűlölték egymást. „Ejha!” – mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre. Ott éppen egy zsinóros zekés poroszló püfölt egy rongyos gyereket. „Én szeretem az embereket – ordította a poroszló, és zitty! a somfa pálcával –, de azt nem tűrhetem…!” – óbégatta a poroszló, és zutty! a somfa pálcával. „Már megint ez a szó, már megint ez a szeretni szó!” – mormogott Dömdödöm, és elgáncsolta a poroszlót, s amíg őkelme feltápászkodott, ő is meg a rongyos gyerek is kereket oldott. S úgy futás közben fülébe jut egy beszélgetésfoszlány. Egy fiú éppen azt mondja a másiknak: „Én a világon a legjobban a pirított tökmagot szeretem.” Erre igazán elkeseredett Dömdödöm, de ez nem volt elég, mert akkor meghallotta, ahogy a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak: „Én igazán szeretlek.” Mi az hogy igazán, háborgott magában Dömdödöm. – Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem. S akkor elgondolkozott ezen a szeretni szón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit a tökmagevő fiúéból, és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: „Dömdödöm.” Azóta se hajlandó mást mondani, csak ennyit, hogy dömdödöm.

Bemutatkozunk

Kapcsolódó szócikkek: Aromo/Aromó · Dömdödöm
29 hozzászólás
+
>!
Adrienne

– Csend legyen! – kiáltott Mikkamakka. – Ki következik?
– Én – mondta Vacskamati. – Egy egészen rövid verset írtam.
– Halljuk!

Szerda ablakában
csütörtök ül,
és ordít
csütörtökül.

Egy darabig csend volt, aztán Szörnyeteg Lajos megkérdezte:
– Miért csütörtökül ordít?
– Mert csütörtök – mondta Vacskamati –, ha péntek lenne, péntekül ordítana.
– Idegen nyelveket nem tud? – akadékoskodott Bruckner Szigfrid.
– Nem – mondta Vacskamati –, ez egy műveletlen csütörtök.

Kapcsolódó szócikkek: Bruckner Szigfrid · Mikkamakka · Szörnyeteg Lajos · Vacskamati
+
>!
elle

– Születésnapja mindenkinek van – jelentette ki Mikkamakka.
– Jó, jó, ezt tisztáztuk – komorodott el Vacskamati –, de mikor?
– Hogyhogy mikor? – tárta szét a kezét Mikkamakka. – Nekem például december elsején.
– Neked – mondta fitymálva Vacskamati –, neked! De nekem mikor van?
– Honnan tudnám azt én? Neked kéne tudni.
– De nem tudom – mondta szomorúan Vacskamati.
Mikkamakka vakarta a feje búbját.
– Ajaj! – mondta.
– Azazhogy még sincs születésnapom – keseredett el Vacskamati.
– De ha egyszer van! – mérgelődött Mikkamakka.
Vacskamati nem tágított.
– Mikor?
– Például ma – mondta sarokba szorítva Mikkamakka.
Vacskamati felvidult.
– Kedden?
Mikkamakka bólintott. Nagy kő esett le a szívéről.
– Tehát minden kedden – virult Vacskamati.
– Azt már nem. Milyen kedd van ma?
– Április tizenötödike, kedd.
– Na, akkor ez az – emelte fel az ujját Mikkamakka –, április tizenötödikén születtél.
– Nem lehetne inkább kedd?
– Hogyhogy kedd? Hiszen kedd van.
– Hogy minden kedden születésnapom legyen.
– Még mit nem! Csak minden április tizenötödikén. Egy évben mindenkinek csak egyszer lehet születésnapja.
– Kár – mondta Vacskamati.

Vacskamati virágja

Kapcsolódó szócikkek: Mikkamakka · Vacskamati
8 hozzászólás
+
>!
Dün ×SP

– Úgy döntöttem, hogy az a véleményem, miszerint…
– Ezeket a miszerinteket hagyjuk! – legyintett mérgesen Bruckner Szigfrid. – Egyszer találkoztam egy miszerinttel, és összevissza hazudozott nekem. Elegem van a miszerintekből. Az ámbárokból meg az annak ellenérékből is elegem van. Az ugyebárokról meg az ámbátorokról nem is beszélve.

A fájós fogú oroszlán

Kapcsolódó szócikkek: Bruckner Szigfrid
3 hozzászólás
+
>!
hencsibe

Ha elpusztul a tulok,
szarvából lesz a tülök,
de ha én elpüsztülök,
belőlem nem lesz tulok.

– Hát az biztos – kiabálták a többiek –, mert már most egy nagy tulok vagy!
– Még hogy elpüsztülök – vihogott Bruckner Szigfrid. – Elpüsztülök a rühügéstől.

Dömdö-dömdö-dömdödöm

Kapcsolódó szócikkek: Bruckner Szigfrid
2 hozzászólás
+
>!
hencsibe

– Miért fogtad be a száját?! – recsegett Zordonbordon.
– Naponta csak tizenkét butaságot tudok végighallgatni – hadarta Ló Szerafin. – A tizenharmadiktól idegzsábát kapok. És most ez lett volna a tizenharmadik.

Gyere haza, Mikkamakka

Kapcsolódó szócikkek: Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon · Ló Szerafin
1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is