A ​betörő, aki parókát viselt (A betörő, aki... 1.) 86% 239 csillagozás

2022/3, 60/212 eddigi értékelés

Már olvastam néhány könyvet a sorozatból, gondoltam érdemes a kezdőkötettel is megismerkedni.
Szórakoztató és nem túl nehéz, a végén meglepően csavaros történet. Nos, a kedves úri betörő, Bernie bemutatkozása teljesen rendben van…

Nem is értem, hogy kerülhettük el eddig egymást Lawrence Blockkal?! Épp a zsánerem pedig az ironikus humorával! Bernie is azonnal belopta magát a szívembe, még szerencse, hogy rengeteg lehetőségünk lesz az ismeretség elmélyítésére. Fordulatos történet, 70-es évek, kevés vér, sok ötlet: nekem ennél több nem is kell egy jó krimihez. Beállok a rajongók közé!

Lett egy újabb kedvencem, és egy újabb sorozat, illetve szerző, aminek-akinek az összes könyvét el kell olvasnom. Szerintem ezzel mindent elmondtam. Nagyszerű krimi, és végre nem a pipázós brit detektív, aki hegedűn játszik és kokaint lő be magának, és nem is a Humphrey Bogart-féle ballonkabátos, whiskeyivó, rezignált, jó dumájú, folyton szexisen cigiző magándetektív oldja meg a rejtélyt, hanem éppenhogycsak… na, ki fogja kitalálni?… úgy van, a betörő!

Annyira megtetszett az egész, hogy egyszer csak úgy poénból be fogok törni… mondjuk magamhoz. Vigyáznom kell, föl ne ébresszem magamat.

Bernie kalandjai a legjópofább krimik közé tartozik, amit valaha olvastam. Itt még holmi hulla se zavarja meg a kedélygörbét: maximum főhősünk berzenkedik miatta, hisz ő a fő gyanúsított. Így hát nyomozásba kezd és parókát húz, mert a műbajusz rémesen áll.
Vidám, felhőtlen olvasmány, talpraesett betörőnk pedig teljesen szimpatikus figura. Furcsán ismerős, rejtélyes megbízója egy hasonló mértékben titokzatos tartalmú kék doboz ellopásával bízza meg, ám a keresés eredménye „nulla. Illetve hulla.” (mondta volt Szivar az Ellopott futárban. :D)
Betörőket nyomozónak!
„Egyszer nagyon belemerültem, és elkezdtem könyveket venni a lakatosmesterségről. Később meg egy levelező tanfolyamot is elvégeztem. Lakatostanfolyamot. Egy cég szervezte Ohióban. Szerintem csak betörők végzik el.”
Könyv várólistám már eddig is a végtelenhez konvergált, és most még 9 újabb könyv nyújtja tovább ezt a befejezhetetlen sort… de egyszer akkor is végigolvasom Bernie összes kalandját!

„- Mennyi idôs vagy?
– Májusban leszek harmincöt. Miért?
– Bika vagy? – kérdezte Loren.
– Május vége. Ikrek.
– A feleségem bika – mondta Loren. Elôhúzta gumibotját a tokjából, és ritmusosan ütögette a tenyeréhez.
– Miért? – kérdeztem újra. Az elkövetkező pillanatok kicsit kaotikusra sikerültek: Loren igyekezett elmagyarázni, hogy a felesége azért bika, mert akkor született, mire én azt akartam megtudni, miért fontos, hogy milyen jegyben születtem, Ray meg piszkosul sajnálta, hogy feltette a kérdést. Úgy látszott, Loren vonzza magához az általános kavarodást.”

Már elég régóta itt várakozik ez a könyv a polcomon és egy kihívás kellett hozzá, hogy el is olvassam végre, amit szerencsére nem bántam meg.
Főszereplőnk, Bernie, egy igencsak szerethető karakter, amin jómagam is meglepődtem, tekintettel arra, hogy mégiscsak egy betörő. Teljesen normális, hétköznapi figura, csak éppen a mindennapi betevőjét eme „foglalkozásból” finanszírozza. Amit viszont mesterien művel.
Egyik megbízása alkalmával viszont egy gyilkosság első számú gyanusítottja lesz, és innen kezdődnek főhősünk megpróbáltatásai.
Egy igazán szórakoztató, könnyű olvasmányt kaptam, kíváncsi vagyok a folytatásokra is.

Két éve halogattam ennek a könyvnek az elolvasását. Nem is értem, hogy miért. Talán mert teljesen ismeretlen számomra az író, és a történetet sem tartottam túl meggyőzőnek a fülszöveg alapján. Szerencsére a könyv elfeledtette velem az előítéleteimet.
Ez a történet egy remekmű. Vannak túlírt regények, vannak sztorik, amik önmagukban nem érdemelnének nyomdafestéket, annyira vérszegények. És vannak az ehhez hasonló könyvek.
A történet bár próbál kibújni a kereteiből, részleteiben tipikus marad. A szó legjobb értelmében. A betörés, a zárak rejtelmei, mint központi motívumok végig stabil vázat alkotnak. Újra és újra visszatérnek bizonyos témák, állandó az ironikus önreflexió és a humor, és ahogy haladunk előre, egyre több rétegre bukkanunk a felszín alatt.
Tökéletesek az arányok, ebben a sztoriban ennyi volt. Ha ennél rövidebb vagy egyszerűbb lett volna, vagy ha hosszabb és lazább, akkor talán már holnap elfelejteném. Ezzel szemben így, ebben a formában és terjedelemben az egyik kedvencem lett, amit még valószínűleg sokszor el fogok olvasni.

Jópofa történet volt, az elején sokat nevettem, nagyon vicces volt. Főleg az tetszett, mikor Bernie a két rendőrrel volt több jelenetben, az mindig mosolyt csalt az arcomra. Bernie egy amúgy teljesen szerethető betörő, és Ray pedig egy szimpi zsaru még ha picit korrupt is… Szerettem, hogy énelbeszélő, mondjuk az nekem bármikor jöhet. A közepén egy picit ellaposodott, mert akkor több volt a gondolkodás, mint az akció, de a végére ismét nagyon felpörögtek az események és bevallom egyáltalán nem jöttem rá a gyilkos személyére, így ez is nagyon frappáns volt. Jót szórakoztam, könnyed kis krimi. A folytatásokat is biztos el fogom olvasni.

Nagyon könnyed krimi, talán kissé unalmas is. Talán azért, mert nem a napjainkban, hanem még a ’70-es években íródott. A főszereplő, annak ellenére, hogy egy betörőről van szó, szimpatikus volt. Főhősünk kapott egy megbízást, és nagyon nagy slamasztikába keveredik. A spoiler ő maga oldja meg. Nem lett a kedvencem, de kíváncsi vagyok, hogy ezek után hogyan alakul Bernie karrierje és élete.

Könnyed, szórakoztató krimi, amely pár nap alatt elolvasható, és még a véres történetektől tartó olvasóknak is simán beleférhet.
Kedveltem a szereplőket, a főhős Berniet különösen. Tetszett ez a magát komolyan vevő betörő szerepkör, és sokszor meg is mosolyogtatott. :) Ha ilyen szintűek a sorozat következő kötetei is, elképzelhető, hogy folytatni fogom. Krimiből is jól esik néha a könnyedebb fajsúlyú.

Végre!!!!!Hogy én mennyire ki voltam éhezve egy ilyen típusú krimire! Tény, hogy mostanság jobbnál jobb, többnél több zseniális krimi jelenik meg. Azonban érezhető, hogy az emberek ingerküszöbe mennyire megnőtt, hisz lassan egy jó krimihez elengedhetetlen a brutális, lehetőleg részletgazdagon leírt sorozatgyilkosság. Mondjuk ezzel nem értek egyet, de ugye ízlések és pofonok. Én meg öregszem (na ezzel se értek egyet). Engem a krimikben a nyomozás menete, a csavarok és meglepetések fognak meg. És bizony jól esik, ha az író átver, miközben szentül meg vagyok győződve nyomozói zsenialitásomról és azt hiszem tudom ki a gyilkos, aztán jól pofára esek. Block regényétől mindezt megkaptam, plusz a humort is, amire nem számítottam. Igazi klasszikus krimi. Imádtam és természetesen folytatom.