Eldorádó 25 csillagozás

Laurent Gaudé: Eldorádó

Salvatore ​Piraccinak, az olasz parti őrség hajóskapitányának nehéz döntést kell meghoznia: megtagadhatja-e a segítséget az általa megmentett asszonytól, akit az embercsempészek sok más illegális bevándorlóval együtt a sorsára hagytak a nyílt tengeren? A döntés azért nehéz, mert az asszony a bosszújához kéri a kapitány segítségét – fegyvert szeretne kapni tőle, hogy megölhesse azt a férfit, aki miatt elvesztette a gyermekét.
Mindeközben valahol a tenger túlsó partján két fiatalember elhagyni készül hazáját. Úti céljuk a mesés gazdagságú Eldorádó, azaz Európa. Nem új életet akarnak kezdeni: azt remélik, hogy ott végre majd elkezdődhet az életük. Évről évre ez az álom késztet ezreket és ezreket arra, hogy életüket kockáztatva megpróbáljanak eljutni az ígéret földjére. Egy részüknek sikerül is – de milyen áron?
Piracci kapitánynak elege van abból, hogy neki kell feltartóztatnia ezeknek az Európába igyekvő szerencsétleneknek a hajóit. Elege van abból, hogy ő eme nincstelen… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Cartaphilus, Budapest, 2010
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632661353 · Fordította: Takács M. József

Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

jethro>!
Laurent Gaudé: Eldorádó

Egy hihetetlenül aktuális regény. Majd' tíz éve, 2006-ban jelent meg Franciaországban. Mondhatnánk – megelőzte a korát. A főhős, Salvatore Piracci már 20 éve szolgál az olasz parti őrségnél, mint hajóskapitány. Az utóbbi időben munkája nagy részében illegális bevándorlókat ment ki a Földközi-tengerből. Legutóbbi útján kimentett egy nőt, akinek a kisgyermeke a hajón halt meg étlen-szomjan, miután az embercsempészek sorsukra hagyták a bevándorlókat a nyílt tengeren. A nő később felkeresi a kapitányt, egy fegyvert, egy pisztolyt kér tőle, feltett szándéka, hogy megbosszulja amit vele, és a gyermekével műveltek az embercsempészek. A kapitány átad egy pisztolyt a nőnek. Ekkor Piracci elgondolkodik, mi késztetheti arra ezeket az embereket, hogy otthagyjanak hazát, családot, és elinduljanak az ismeretlenbe? Lelkiismeret furdalás gyötri a sok menekült miatt, akiket nem volt lehetősége kimenteni a tengerből. Ezután ő is úgy tesz, mint a menekülők. Ott hagy mindent, vásárol egy kis hajót, és elindul délnek, Afrikába. Eközben Afrikából is elindul egy fiatalember, tele reményekkel, és a célja Európa, azaz Eldorádó. A két ember tehát közelít egymáshoz, nyomon követhetjük útjukat, mígnem egy ponton találkoznak…….
Ha lehet hinni az adatoknak, az elgondolkodtató, hogy 2004-ben egy hajóút az embercsempészekkel Bejrútból Olaszországba 3000 dollár volt. Egy gyermek 1500 dollárt ért. Honnan volt pénzük ezeknek a szegény embereknek?
A könyv tulajdonképp jó volt -Gaudé Goncourt-díjas 2004-ben- , de mint szépirodalom, egy kicsit kevésnek találtam. Mégis azt mondom, az aktualitása miatt érdemes elolvasni ezt a könyvet, egy kicsit elgondolkodtat, és lehet, hogy az ember ezután más szemmel nézi a migrációt. Valószínűleg vannak olyan emberek, akik a halál torkából menekülnek, akik nem kimondottan a meggazdagodás reményében jönnek felénk, csak egyszerűen szabadságra vágynak, elegük van a diktatúrából, az iszlám államból, és csupán csak emberibb életet remélnek. Na, erre kéne valami kerítés, valami határvadász megkülönböztetés. Őrajtuk kéne segíteni, nem a sok robbantgatós, fejlefejezős, nindzsába öltözött…………
Ámen.

18 hozzászólás
kissakos I>!
Laurent Gaudé: Eldorádó

Egy nagyon mély, drámai és több szálon futó cselekménnyel operáló kortárs francia regény a menekültek helyzetéről. Érzékenyítésnek sem utolsó „módszer” az elolvasása.


Népszerű idézetek

Oswald>!

A világ túl nagy a lépteimhez képest, de én gyalogolok tovább.

133. oldal (Cartaphilus Könyvkiadó, 2010)

Cicu>!

Így aztán Angelo az ég kegyelmébe ajánlotta barátját, és közben arra gondolt, hogy a szépség nem az emberekben, hanem az általuk meghozott döntésekben lakozik.

142. oldal

Cicu>!

Már nem érdekel semmi. Az sem, hogy a gyíkok kiröhögnek minket.

133. oldal

vercsa>!

– Dús lesz a fű – mondta –, és a fák gyümölcstől roskadoznak majd. Aranyrögök csillognak a patakok mélyén, és a földön heverő gyémántok visszaverik a napsugarakat. Az erdőkben vadak, a tavakban halak megszámlálhatatlan sokasága nyüzsög. Ott minden csodálatos. És az élet olyan lesz, mint egy simogatás. Ez Eldorádó, kapitány. Ezt látták maguk előtt. Erre vágytak egészan addig, amíg a hajójuk fel nem borult. És mert hittek ebben, gazdagabbak voltak, mint maga vagy én. A mi vágyaink már elapadtak. És az életünk lassan elfolyik.

119. oldal

Oswald>!

Azt mondták, azért vagyunk itt, hogy őrizzük a citadella kapuit. Maguk lesznek Európa védőbástyája. Ezt mondták nekünk. Ez háború, uraim. Ne legyenek illúzióik. Nem dördülnek lövések, nincsenek bombázások, de ez mégis háború, és maguk ott lesznek az első vonalban. Nem szabad hagyniuk, hogy az ellenség áttörjön. Ki kell tartaniuk. Az ostromlók egyre többen lesznek, és az Európa-erődnek szüksége van önökre.

65. oldal (Cartaphilus Könyvkiadó, 2010)

1 hozzászólás
Oswald>!

Egyetlen határt sem könnyű átlépni. Mert az ember mindig kénytelen maga mögött hagyni valamit. Azt hittük, minden nehézség nélkül elmehetünk, de valójában le kell nyúznunk a bőrünket ahhoz, hogy el tudjuk hagyni a hazánkat.

97. oldal (Cartaphilus Könyvkiadó, 2010)

Oswald>!

És a kivándorolni vágyók továbbra is ott tolonganak majd Európa kapujában, mindig újabbak, még szegényebb, még éhesebb emberek jönnek majd. A gumibotok egyre keményebben sújtanak majd le rájuk, de az elátkozottak is egyre gyorsabban futnak majd.

226. oldal (Cartaphilus Könyvkiadó, 2010)

Oswald>!

Látja a tekintetükön, hogy nem hisznek neki, és hogy bármit mondott is, semmi nem akadályozza meg őket abban, hogy tovább dédelgessék a csodás Európáról szóló álmaikat.

206. oldal (Cartaphilus Könyvkiadó, 2010)

Cicu>!

Mindannyian nem férnének be. És akkor hogy választanák közülük? Miért ezt az ember, miért nem egy másikat? Ebbe beleőrülnék. Nem akarom, hogy döntenem kelljen mások életéről.

138. oldal

Cicu>!

Az öné volt az első európai arc, amit láttam, és a magáé lesz az utolsó is.

41. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Laetitia Colombani: A hajfonat
Jean Hatzfeld: A bozótvágó kések évszaka
Fatou Diome: Az óceán gyomra
Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Valérie Perrin: Másodvirágzás
Virginie Despentes: Vernon Subutex 1-3.
Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai
Nicolas Mathieu: Gyermekeik is utánuk
Borsa Brown: Sapho
Guillaume Musso: Holnap