Kazinczyról valamennyien tudjuk, hogy a magyar műfordítás történetének egyik legnagyobb mestere, elméletének első kidolgozója, de fordításait ma már nem olvassuk. Néhány művet azonban nemcsak a kegyelet őriz, néhány fordítása vetekszik a maiak munkájával. Ezek közé tartozik az angol tizennyolcadik század különc zsenijének, Laurence Sterne-nek regényes esszéjéből vagy esztétikus útirajzából készült patinás, a maga nemében tökéletes fordítása, amelyet hosszú idő után most a klasszikus magyar műfordításokat bemutató művek sorozatában jelentett meg a kiadó.
Érzékeny utazások 10 csillagozás
Érzelmes utazás és Érzékeny utazás címmel is megjelent.
Eredeti megjelenés éve: 1768
Enciklopédia 2
Most olvassa 3
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 8
Kiemelt értékelések
Még1Fejezet>!
Ez a regény egy valóban jó és érzelmes paródiája az utazóregényeknek, bár egymagában azért ahhoz se nem elég érzelmes, se nem elég jó, hogy paródia mivoltától eltekintve önállóan megállja a helyét… A címe alapján meg már ránézésre egyenesen valószínűnek tartottam, hogy a kedvencek közé teszem… Még jó, hogy ilyeneket is olvastatnak egyetemen: elrettentő példa is kell, nem?
Kicsit ilyen-kicsit olyan, mondjuk a stílusa egészen befogadhatóvá teszi, de könnyed kikapcsolódásként inkább válasszunk valami mást.
De tényleg.
Népszerű idézetek
sophie ♥P>!
MONTREUIL
Midőn másnap reggel La Fleurt a maga hivatalába béiktatám, általadtam neki motyózsákom kolcsát, félducet ingeim s egy pár fekete selyemnadrágom inventáriumával s meghagytam neki, kötné fel a bakra, fogasson s küldje fel a gazdát a számadással.
Ez a legény szerencse fia, mondá a fogadós, mutatván az ablakról, hogy öt-hat leány körülfogá La Fleurt, s azalatt, míg a postillon befogta lovait, tőle a legtapadóbb szívességgel búcsút vevének. La Fleur sorba csókolta s egyszernél több ízben kezeiket, kénytelen vala háromszor megtörleni szemeit s azt az ígéretet tette nekik, hogy Rómából oly ajándékot hoz nekik, mire szükségek van.
Ezt az embert az egész világ szereti, mondá a fogadós s alig van szög Montreuilben, hol utána sóhajtozni nem fognak. Nincs több egy hibájánál: mindég szerelmes. – Annak szívesen örvendek! mondám; az engem megment azon fáradtságtól, hogy nadrágomat minden éjjel vánkosom alá elrejtsem. – Midőn ezt mondottam, nem annyira La Fleurt dicsértem, mint magamat; mert én életemnek minden napjaiban vagy egy vagy más hercegnébe mindég szerelmes voltam s úgy hiszem, hogy az boldog kimúlásomiglan mindég azon szerént lészen. – Tökéletesen meg vagyok győződve, hogy ha képes vagyok valamely alacsony tettet elkövetni, az akkor esik, midőn egyik szerelmemnek vége van s még nem kezdődött el a másik. Míg az ily interregnum tart, mindenkor zár alatt érzem szívemet; ki nem tudok belőle zsarolni három fillért egy szegénynek. Azért rajta vagyok, hogy azt oly kurtává tegyem, amint lehet s azon pillantásban, amidőn ismét lángot kaptam, megint oly szánakozó, nagylelkű vagyok, mint elébb s kész vagyok tenni mindent s mindennel, csak meggyőzettessem, hogy benne nincs sem bűn, sem vétek.
De valóban ezzel a szerelmet magasztalom, nem magamat.
42. oldal
sophie ♥P>!
– Franciaországban, mondám, ahhoz jobban értenek.
– S az úr járt Franciaországban? kérdé az idegen s a legnyájasb diadallal a világon felém fordult.
– Különös! mondám, elgondolván a dolgot – hogy egy huszonegy tengeri mértföldnyi útacska – mert hiszen Calais egy talppal sincsen tovább Dovertól – valakinek ennyi igazat adhat. – Magam akarom meglátni.
S ezzel, anélkül, hogy csak egy szóval is válaszoltam volna kérdésére, egyenesen hazamentem, – öszvepakoltam félducet inget és egy pár fekete selyemnadrágot
– A kabát, mely nyakamon fityeg, mondám, s egy-két pillantást vetettem könyökére, elég jó;
Felelőpénzeztem egy űlést a Doveri postaszekeren s útnak eredvén másnap reggeli kilenckor, már háromkor oly tagadhatatlanképpen Franciaországban ültem egy tányér csibefricassée mellett, hogy ha akkor éjjel meg talált volna ölni a kólyika, az egész világ sem tudta volna motyómat a droit d’aubaine alól kiszabadítani. – Ingeim s a fekete selyemnadrág s a motyózsákom mindenestül ami abban volt, reá holt volna a francia királyra. – Még e kis képet is, melyet oly rég olta hordok és amely eránt neked, Elíza, gyakran tevék fogadást hogy sírba fog velem szállani, levonták volna nyakamból.
Nem nagylelkűsen! Egy gondolatlan külföldinek díbdábságát, ki felségednek alattvalói által szédíttetett el, elfoglalni. – Szír, az egekre! ez éppen nem szép! – s sajnálom, hogy ezt egy ennyire civilizált, ennyire nyájasszerű, egy emberiségre s gyengéd érzései által ennyire elhíresedett nép uralkodójának kénytelen vagyok kimondani.
De hiszen alig léptem felségednek földjére …
5. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Charles Dickens: Két város regénye 85% ·
Összehasonlítás - Emily Brontë: Üvöltő szelek 85% ·
Összehasonlítás - Charles Dickens: Két város ·
Összehasonlítás - Henry James: A csavar fordul egyet 74% ·
Összehasonlítás - Johann Wolfgang Goethe: Az ifju Werther Gyötrelmei ·
Összehasonlítás - Elliot György: A raveloei takács ·
Összehasonlítás - Charles Dickens: Nagy várakozások 79% ·
Összehasonlítás - Émile Zola: Thérèse Raquin 82% ·
Összehasonlítás - Charles Dickens: Két város története ·
Összehasonlítás - Matthew Lewis: A szerzetes 77% ·
Összehasonlítás