Káosz (Delírium-trilógia 2.) 89% 304 csillagozás

Sokkal jobb volt, mint az első rész. Pörgősebb, eseménydúsabb volt a cselekmény, és az is sokat dobott rajta, hogy mindez két szálon futott. A jelen történéseit egy picit jobban szerettem, ugyanis nagyon sok kiderül mind a Veszettekről, mind a DMA-ról.
Lena itt már nem volt olyan elveszett, mint az első részben, sokkal bátrabb és harciasabb volt, ami nagyon sokat dobott a történet élvezhetőségén. Julian pedig abszolút kedvenc lett. :)
Egy, amivel nem tudok kibékülni, az a borító. Szerintem egyáltalán nem passzol a történethez és annak hanulatához.

A Delirium is nagy kedvenc, de a Káosz is levett a lábamról. Nagyszerű új karakterek léptek a történetbe, ami abszolút mellőzi a sorozat-második-rész szindrómát. Végig magasan tartotta a feszültséget, hozzájárult ehhez a „most” és az „akkor” történtek váltakozása, bár ezt először nem komáztam. A cselekmény akciódús, folyton haladni kell tovább. Az új fiú felbukkanása nekem nagyon tetszett, az ártatlansága elbűvölt, nagyon megszerettem. Szóval Lena, nem lennék a helyedben, vajon a Bad boy vagy a Prince Charming lesz a befutó. Persze függővég:) De nem bánom.

Ez most nem esett igazán jól, sőt, számomra sajnos csalódás volt… nagyon szerettem az első részt, a gyönyörű fogalmazást, a csendesen, finoman kialakuló delíriumi állapotot, a szabadságvágyat, a küzdést. Ebben a kötetben azonban eltűnt ez a különleges hangulat, és egy pörgős, akciódús folytatást kaptam egy csomó ismeretlen szereplővel, ami nem volt ugyan rossz, de valahogy nem erre számítottam, nem erre vágytam, hiányoztak az érzések, érzelmek. Tetszett a sok visszaemlékezős rész, és az időbeli váltakozás is, bár kicsit nehezen raktam össze a részeket, néhol zavaros volt, de végül minden a helyére került. Az utolsó oldalak viszont… nekem végig egyértelmű volt, hogy így fog alakulni, és azon csodálkozom, hogy Lenának miért nem jutott eszébe, miért nem keresett bizonyítékot arra, ami történt? A helyében nem hittem volna el mindent ilyen könnyen… remélem a Rekviem-ben minden kérdésemre választ kapok majd, és bízom benne, hogy nem csak a szerelmi vívódásról fog szólni!

Tökéletes folytatása az első résznek, annyi újdonsággal, hogy két szálra lett szétszedve a történet: az egyik szál bemutatja, hogy Lena hogyan illeszkedett bele az új életébe AKKOR, és alakul át szépen lassan azzá a hősnővé, akit MOST láthatunk. Az AKKOR rész rögtön az első könyv utáni időszakot öleli fel, a MOST rész pedig jó pár hónappal a szökés után játszódik.
A Vadon megkeményíti Lenát, valódi túlélőt farag belőle és a gyenge lányból egy harcias, rátermett hősnő lesz.
És a szerelmi szál. Nem irigylem érte, most éreztem először azt, hogy én se tudnék választani:).
A függővége pedig.. na az ilyet szeretem, az ilyen „tűkön ülős, mikor olvashatjuk már végre az új részt” érzést:).

Kicsit részletesebben:
http://www.kellylupiolvas.com/2012/10/lauren-oliver-kao…

Ismét magával ragadott Lena története. Ahogy az akkor és a most összekeveredtek, szétváltak, majd a végén egyesültek….jó volt megélni.
Szomorú, sötét, harcokkal teli, belső vívódásokkal tűzdelt, a remény örökös körforgását jól bemutató rész ez.
Imádtam az új szereplőket, Hollót, Tövist, Kéket, Vadászt. Egy jó kis csapatot ismerhettünk meg. Juliant viszont nem tudtam hova rakni. Nem sikerült megkedvelnem.

Mindvégig vártam A Csodát , és a végén megkaptam.

Ez már sokkal jobban tetszett mint az előző. A helyszín is érdekesebb volt, jobb volt a cselekmény és az új embereket nagyon bírom. Főleg Hollót és Julian. Őket nagyon megkedvelnem. Sőt… Az előzőhöz képest Lenaban is kellemesen csalódtam. Jó irányban halad, hogy igazi túlélő legyen, mert a könyv elején kételkedem benne nagyon. :D
Az utolsó oldalon történetekkel nem tudom, hogy mi lesz, mit fognak vele kezdeni, de már nagyon várom, hogy ki derüljön.

Ó, drága Lena! Hát komolyan mondom, most aztán nem irigyellek!! :D :D Ilyen egy függővéget, hát nem is hiszem el! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit lépsz erre! :D spoiler
A Delírium is nagy kedvenc, de ez a rész is bőven vitte a prímet. Nagyon tetszett, hogy akkor és most szerint haladtunk előre a történetben, és az, hogy újabb szereplőkkel is megismerkedhettünk. Holló, és Tövis is egy kicsit a szívemhez nőtt. Nagyon jó volt olvasni, hogyan küzdött meg Lena a Vadonnal, és hogyan élte túl az első időszakot. Még sokkal tovább is olvastam volna erről. :) A most -ban történt események nagyon gyorsan pörögtek, szinte kapkodtam a fejem, hogy úristen, úristen, már megint mi van, és ez hogy lehet? Volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, hogy ez már kicsit sok, és hihetetlen, de mindennek oka, és jelentősége van! ;)
Egyetlen „baj” van csak a sorozattal, hogy mindjárt végzek vele, már csak egy könyv van hátra! :D És arra még mindig nem derült fény, hogy pontosan hogy zajlik a kúra, és a kezelés. Én ezt tudni akarom!!!:D Különben nem tudok aludni! :D

Más volt, mint az első rész, és ezt eleinte nehezen is szoktam meg. Nem tetszett az új Lena, az új hely, az új élet – Alex nélkül valahogy minden elveszítette a fényét. Ellenben tetszettek a cselekmények, a sok-sok izgalom, ami végigkísérte a könyvet, az új, különleges szereplők. És Julian.
Én imádtam Alexet, emiatt eleinte szúrós szemmel vizslattam Juliant, mert eléggé sejthető volt, hogy valami ki fog alakulni közte és Lena között. Csak aztán akármennyire is akartam utálni, valahogy mégis megszerettem. Lauren Oliver csodás személyeket alkot, Julian pont annyira szerethető, mint Alex, csak másképp. Alex egy megsebzett ragadozó: vad és szenvedélyes, aki a végsőkig küzd. Ezzel szemben Julian ártatlan, megfontolt, beletörődő, de titokban talán mégis lázadó jellem. Egy közös van bennük: mindkettejüket elgyengíti Lena.
És ők is mindketten elgyengítik Lenát, amit teljesen megértek. spoiler Tény, hogy nem tudhatta biztosan, hogy Alex meghalt-e, de számomra érthető a viselkedése. Inkább ölje ki az emberből az érzéseket a szívszaggató, majdnem biztos tény, mint a valószínűtlen, mégis sokkal kecsegtető remény. Mellesleg a remény elgyengít, Lena pedig nem lehetett gyenge ezekben az időkben. Ő elhitte, elhitette magával, hogy Alex halott, ez a tudat erősítette, ennek köszönhető, hogy felállt a földről és képes volt minden egyes nap egyre tovább menni. Julian pedig annyira szerethető volt, hogy ne Lenát hibáztassuk, amiért nem tudott ellenállni a csábításnak. Most várt volna akár évekig, amíg be nem bizonyosodik, hogy Alex él vagy halott? És ha esetleg soha nem derül ki? Akkor örökre utasítson el mindenkit, csak mert nem tudhatja biztosan, hogy él-e még Alex?

A fél csillag levonás csupán azért, mert szerintem voltak benne furcsaságok. A vadonban zajló élet számomra túlontúl visszamaradott volt. Természetes, hogy nem lehet ott ezüst étkészletet várni, de valószínűleg évtizedek óta ott laknak az emberek, ennél magasabb szintre kellett volna már emelkedniük. Például evőeszközöket szerintem lehetett volna találni néhány kifosztogatott házban, ha meg nem, akkor egy fából ki lehet faragni. Nem kell állat módjára élni, csak mert az élet nem dobott eléjük mindent. Ha a testi erőt (amiből nem volt hiány a vadonban) összekombinálták volna egy kis ésszel és találékonysággal, akkor szerintem sokkal magasabb szintre emelkedhettek volna, főleg ennyi év után a vadonban. Nem értem, hogy a szereplőknek miért nem volt rá igényük.
Továbbá a kijutás és megmenekülés mindenhonnan néhol túl egyszerű volt, túl szerencsés volt. Az első részben rettegett rendfenntartók most már cseppet sem tűntek áthatolhatatlannak, a rettenthetetlen dögevők pedig nem tudnak segítség nélkül megjegyezni egy kódot.
Végül a vadonban élő szereplők számomra kicsit kevesek voltak. Túl sokat megtudtunk róluk ahhoz, hogy ne érdekeljenek, hogy úgy tegyek, mintha csak egyszerű mellékszereplők lennének. Ahhoz viszont túl keveset, hogy igazán a szívembe lopják magukat. Szerintem jó lett volna még pár ember múltját és jelenét kifejteni, Tövisről és Vadászról például alig tudtunk meg valamit. Remélem, hogy a végső kötet pótolja ezt :)

De ezek az apró hibák eltörpültek számomra a könyv többi részéhez képest. És a végén az apró kis feszültség, a kis csavar zseniális lett. Kíváncsi vagyok, hogyan alakul tovább a történet :)

Ez megint csak nagyon középső rész volt. Olyan érzésem volt, hogy ez csak egy átmenet valami nagy dolgok között. Az első rész minden esetre nekem jobb volt ennél, kíváncsi vagyok majd a befejezésre is.
Túl nagy dolgok nem voltak benne, talán a vége az, ahol voltak nem várt fordulatok és volt némi izgalom. Valahogy éreztem, hogy Lenával kapcsolatban mi van a háttérben, ezért talán nem izgultam érte annyira. Sejtettem, sőt vártam, mikor kerül nehéz helyzetbe.

Már az első rész is teljesen letaglózott, annyi izgalom és újdonság volt számomra, és most jött a Káosz, ami szintén megannyi új dolgot tárt elém. Le sem tudtam tenni, annyira magába szippant az olvasmány. Az elején egy kicsit nehéz volt kapcsolnom, hogy mi zajlik éppen, mivel a történetet két idősíkon keresztül meséli el az író. Az egyik a jelen a másik a múlt. A múltból megtudhatjuk Lena Vadonbeli életét, a jelenből pedig a Vadon utáni városi életét. Voltak ugyan kiszámítható események, mint hogy Lena beleszeret Julianba. Valahogy én is csalódásként éltem meg az Alex nélküli életet, melyben a boldogságot nem lehet megtalálni. Az viszont egy nagyon tetszetős dolog volt a történetben, hogy Lenát végig az a remény éltette, és sarkalta kitartásra, hogy majd megjelenik Alex, és boldogan élnek együtt, úgy ahogy eredetileg tervezték. Hónapok múltán is élte tovább életét, majd egy hirtelen fordulat jött az életében, spoiler spoiler A szerelmeken túl, nagy szomorúsággal sújtott, hogy olyan személyeket veszítünk el a szomorú események alatt, akik kezdtek közel kerülni Lenához.