Before I Fall 85% 10 csillagozás

„Never too late.”
A fenti mondatot Sam Kingston a saját bőrén tapasztalhatja meg. Lehetőséget kap az élettől, de sokáig nem tudja, hogyan éljen vele…
A könyv első része néhol irritáló volt, annyira messzire áll tőlem Sam életstílusa. De a könyv végére közelebb került hozzám, és a történet végén már nagyon izgultam érte… Az írónő remekül vegyíti a könnyedséget a torokszorító pillanatokkal. Ha a regény nem is változtatta meg az életemet, sok mindenről elgondolkodtatott. És számomra ez a lényeg.

Tetszett, habár az alapötlet a Groundhog Day-ből ismerős volt, mégis lekötött ugyanaz a nap elmesélése. Különösen tetszett, ahogy Sam próbálgatta magát minden nap, és küzdött a céljaiért.

Még tavaly vettem ezt a könyvet, akkor, amikor észrevettem, hogy a közeli angol ruha-turkálóban árulnak könyveket is – kilóra és egy hatalmas toronnyal tértem haza. Nem is hallottam róla, felpakoltam a polcra, nem is foglalkoztam vele. Aztán nemrég kezdtem észrevenni, hogy egyre többen beszélnek egy bizonyos Mielőtt elmegyek című könyvről itt a molyon, megnéztem mi az. És akkor rájöttem, hogy ismerős a borító. Hogy ez megvan nekem is.

Ezt is agyondicsérték. Ráadásul úgy, hogy 'Kicsit féltem elolvasni, mert annyira dicsérték, de…' És reméltem, hogy nem fogok csalódni benne, mint a mostanában olvasott, nagyon dicsért könyvekben.

És nem is csalódtam. Az azért szerencse, hogy olvastam az értékelésekben, hogy nem érdemes letenni, ha nem tetszik az első negyven-oldal, mert jobb lesz. És tényleg jobb lett. Az elején nagyon, nagyon nem volt szimpatikus Sam. Aztán történtek az események, változtak a dolgok, változott Sam is, és egész szerethető karakter lett belőle.

Nem volt egy világrengető élmény, de nagyon jól jött a tizenkét órás vonatutam során, érdekes történet, nem untam. Nagyon jól bemutatja Sam személyiségfejlődését. Mindenképp érdemes volt elolvasni. Bár én sírni nem tudtam rajta, hiába ajánlgatták a könyv elején két oldalon keresztül az ajánlókban a Kleenexet. És bár az nem az értékeléshez tartozik, de a Groundhog Daynek (ami nem rossz film, amúgy) ennek kapcsán találtam rá a magyar címére, és ennél idétlenebb filmcímmel még nem találkoztam.

(Én meg sokszor ingadozok az 'I can't be fixed.' és az 'It's never too late.' között.)

Szerencsére nem ilyen iskolába jártam, egészen megdöbbentett, hogyan kínozzák egymást a tinik, anélkül, hogy felmerülne bennük, hogy a másik mit érezhet…
Az utolsó nap eleje megért pár könnycseppet (bár honnan tudja, hogy az az utolsó?).

Tetsztt, egy barátnôm adta kölcsön, hogy olvassam el és sokkal jobb volt, mint amilyenre számítottam :)