!

Zoo City 167 csillagozás

Lauren Beukes: Zoo City
Ad Astra · 2.990 Ft –20% 2.390 Ft
Apple iTunes
Könyvtár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Senki nem tudja pontosan, mikor kezdett a természetfeletti valósággá válni.
Azokat a bűnösöket, akik valaki más haláláért felelősek, misztikus átok sújtja: állatok szegődnek melléjük élő lelkiismeretként és a társadalomból való kiközösítettség jelképeként. A menő újságíróból a társadalom peremére került és egy családi tragédia következtében elállatosodott Zinzi December Johannesburgban él egy Lajhárral együtt, és különleges képessége segítségével eltűnt tárgyakat kutat fel.
Amikor Zinzit a neves zenei producer, Odysseus Huron azzal bízza meg, hogy találja meg a lemezbemutató előtt álló popsztár ikerpár nemrég eltűnt lánytagját, Songwezát, olyan ügybe keveredik, ahol újságírói ösztöneire, régi és új barátokra, valamint misztikus képességére egyaránt szüksége lesz. Zoo City mélyén sötét titkok lapulnak.

Eredeti mű: Lauren Beukes: Zoo City (angol)

Eredeti megjelenés éve: 2010


Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Zinzi December


Hirdetés

Kedvencelte 8

Most olvassa 11

Várólistára tette 166

Kívánságlistára tette 116

Kölcsönkérné 9

Elcserélné vagy eladná

>!
1.500 Ft ★★★★★ Eladó Elcserélhető
Edit_Tóth_2 könyve Lauren Beukes: Zoo City
>!
1.500 Ft ★★★★★ Eladó
cirmilla könyve Lauren Beukes: Zoo City
>!
2.000 Ft ★★★★★ Eladó
Nikka könyve Lauren Beukes: Zoo City

Kiemelt értékelések

+
>!
vicomte MP

Urbán fantasy, ahogy én szeretem.

A mi valóságunkkal paralel univerzum kísértetiesen ismerős 2011-es évében játszódó kemény, néhol kegyetlenül durva és kíméletlen, noir és természetfeletti elemekkel teli thriller.
Ezt a világot valamikor a ’90-es évek végén elkezdte átszőni a mágia, ami legmarkánsabban abban nyilvánul meg, hogy azok, akik embert ölnek, vagy egy ember halálát okozzák valódi páriává válnak, mivel a tettük örök mementójaként valamiféle állat manifesztálódik mellettük – ezeket hívják mashvi -nak –, amellyel ezt követően szoros szimbiózisban kénytelenek élni.
Ezzel párhuzamosan az „állatkertinek” vagy „állatosodottnak” gúnyolt aposzimbióták mindegyikének támad valami olyan képessége, amit közönségesen mágiának hívnak.
Ezek a képességek, a hatásossá váló afrikai törzsi varázslatok, a modern technológia és a társadalom szétesése olyan komor hangulatú világot termet, hogy csöppet sem csodálkoztam William Gibson méltató szavain.
A könyv sztorija a cyberpunk írások és a noir krimik alapvetéseinek megfelelően nem túl nagy ívű – itt nincsenek nagyszabású leleplezések, csak aljas és mocskos titkokra kerül fény –, de finom részletekből összeálló kép miatt igencsak erős odafigyelést igényel az olvasás.

A könyv bár E/1-ben íródott, szerencsére elkerüli az erőltetett jópofizást és az unalomig koptatott „tökös csaj” klisét is nagy ívbe dobja a szemétbe, habár az írónőnek határozottan jó a humorérzéke és az irónia sem áll távol tőle (nem véletlen a könyvében az utalás a Pillangóra, és az Úr sötét anyagai trilógiára sem.)

A főhősnő sokszínűen árnyalt karakter. Egy polgári családból származó, drogfüggővé vált lány, aki a testvérének a halálát okozva páriává válik, és a kitaszított, megvetett létben megkeményedik ugyan, de továbbra is tele van bizonytalansággal, és ha úgy adódik simán művel egetverő ostobaságot is – de pont ettől marad hiteles a karaktere.

A regénybe beillesztve kapunk számos rövidebb-hosszabb leírást, cikket, tanulmányt, internetes tartalmat, amelyek a megváltozott világot, és az emberek arra adott reakcióiját mutatják be – ez a kvázi dokumentarista stílus tovább fokozza a világ hitelességét. A hihetőséghez az is hozzájárul, hogy ebben a világban legalább annyira tragikus Afrika helyzete, mint a valóságban – itt is dúlnak a milliók életét követelő polgárháborúk, az egyik leggyakoribb természetes haláleset az AIDS, és a menekülteket jobb esetben gyanakvás, rosszabb esetben gyűlölet sújtja, bárhová is kerülnek.

A könyvnek nem csak a borítója gyönyörű (szerintem még talán szebb is, mint az eredeti borítók), de a fordítás és a kötet műszaki kivitelezése is kivételesen igényes, ami miatt kimondottan jó kézben tartani.

A könyvet csak ajánlani tudom azoknak, akit a kemény környezet, az olykor meglehetősen trágárrá durvuló beszéd, és a könyv horrorba forduló eseményei nem riasztanak meg, és szívesen olvasna egy érett olvasóknak szánt, rendkívül eredeti történet.

8 hozzászólás
+
>!
csartak MP

Pörgős történet, végig az volt az érzésem, mintha egy belső filmet néznék, a jól megírt képi világ és az erős karakterek miatt. A krimi szál nekem elég volt, úgy ahogy volt, jobban örültem, hogyha a fantasy és mítosz részt fejtette ki jobban. Ezért voltak jók a közbeszúrt feljegyzések, magyarázatok. Azt hiszem elsők között vagyok, aki itt leírja, de nekem nem volt szimpatikus Zinzi személyisége. A Lajhár viszont kedves fickónak tűnt.
(megj.: azon kívül, hogy gyönyörű a könyv, de a súlya baromi nehéz, ha az ember arra kényszerül, hogy csak hanyatt fekve tud olvasni.. De legalább minőségi ;)

+
>!
zamil

A világ nagyon jól ki lett találva, elején még nem tudtam hova tenni az állatokat, de aztán minden a helyére került. A cselekménnyel már voltak gondjaim, kicsit lapos volt, túlságosan nyomozós, el kelt volna benne több cselekmény. Az utolsó 50 oldalon aztán meg is érkezett, és mit ne mondjak, egy fél csillaggal emelte is a könyvet, nagyon tetszettek ezek az oldalak, igazán „mocskosak” voltak.
Így utólag is vallom, hogy többet ki lehetett volna hozni belőle, így inkább szórakoztató lett a könyv, mint lebilincselő, pedig adót volt a lehetőség, de valahogy hiányérzetem maradt.

+
>!
Noro MP

Újabb taggal bővült a színvonalas urban fantasy regények – szerintem meglehetősen szűkös – repertoárja. Úgy rémlik, a Marija Morevna és a Halhatatlan borítóján olvastam a „mythpunk” kifejezést. Még nem tudom, arra a könyvre illik-e, de a Zoo Cityre keresni sem kell találóbb jelzőt. Pedig én már azt hittem, a valódi punk hangulat kiveszett a fantasztikus irodalomból az ezredforduló körül.
A könyvet lehet egyszerű krimiként is olvasni, de nem igazán érdemes. A nyomozgatás a regény első (hosszabbik) részében ugyanis inkább csak „alibi” egy különös társadalomrajzhoz. A szerző igazi témája a kitaszítottság, illetve az a kérdés, hogy a társadalomból kihullottak vajon képesek-e, akarnak-e újrakezdeni. Az igencsak valóságos témakör megjelenítése a könyvben azonban már fantasy, méghozzá roppantul eredeti. Az afrikai mítoszokba is nagyon érdekes volt bepillantani, bár ezen a ponton én nem bántam volna még egy kicsivel több részletet.

+
>!
Fummie

Ami a legjobban tetszett benne, az a világfelépítés. Ötletes volt, egyedi és nem túlbonyolított. Bírtam még a fejezetek közti időnkénti kitekintést, jobban megismertük a világot. Kedveltem még Zinzit (és Lajhárt) is. Kemény szereplő, nem az a vinnyogó lány, de azért nem annyira kemény, mint Anita Blake, és ettől lett olyan életszerű. És még humora is van. Tetszett a krimiszál, és az, hogy a végén végre kaptunk valami izgalmat is. Csak sokáig az volt az érzésem, hogy arra várunk, hogy történjen már valami. A stílus viszont könnyen emészthető és gördülékeny.

+
>!
Haarkon

Érdekes pontja Földünknek Dél-Afrika, ez az ellentétektől feszített ország a kontinens déli csücskében. A gyönyörű természeti kincsek és csillogó, modern városok, a kristálytiszta öblökben ringó luxusjachtok és az ultramodern stadionok, ugyanakkor a külvárosi nyomornegyedek, lepusztult kis falvak és a nagy társadalmi egyenlőtlenségek országa.

Mondhatnánk hogy csakúgy mint még sok másik állam, ám ez esetben ez talán hatványozottan igaz. Itt csúcsosodott ki ugyanis a XX. század második felében a gyarmattartó fehérek és az őslakos feketék az egész Fekete-Afrikára jellemző ellentéte. Az apartheidnek ugyan ma már vége, ám a felszín alatt még most is hatalmas indulatok forronganak, nem véletlenül az egyik legveszélyesebb város a világon Johannesburg, ahol a lőfegyver legalább olyan elterjedt technikai eszköz mint a mobiltelefon.

A helyi születésű Beukes ebbe a világba kalauzol minket biztos kézzel, nyitott szemmel és szívvel, nagy empátiával. Stílusa friss és olvasmányos, erőteljes és szókimondó. Nagyon hatásosak a történet főszálához csak indirekt módon kapcsolódó epizódok (interjük, emailek, film adatlapok, újságcikkek), melyek ügyesen adnak mélységet ennek a világnak. Sajnos a történet összetettsége számomra nem nőtt fel a stílushoz, egyszer sem éreztem hogy magával ragad az a sodró lendületet amire számítottam, az események lassan csordogáltak a maguk medrében. Egy-két helyem nem volt teljesen világos az sem hogyan jutottunk A-ból B-be, ami egy tulajdonképpeni detektívregényben nem túl szerencsés élmény, bár ez lehet csak az én hibám volt.

A regény alapötlete ettől függetlenül zseniális, a lajhár nagyon cuki – fiú létemre is egészen megszerettem – és egészen biztosan fogok még olvasni a szerzőtől, de úgy érzem ezúttal valami hiányzott az öt csillaghoz.

+
>!
Shanara 

Igazán eredeti és különleges történet, az urban fantasyk sorában kimagasló alkotás. Tartalmilag és mondanivaló szempontjából mindenképp. Tetszett a mágiával átszőtt világ, ahol a bűnösök mintegy bélyegként állattársakat kapnak maguk mellé. Tetszett az állatok sokfélesége, illetve hogy a felbukkanásukat nem korlátozta semmilyen földrajzi korlát. (Bár arra igazán kíváncsi lettem volna, hogy milyen logika alapján jelenik meg az a bizonyos állat az ember mellett.)
A történet eleje nem igazán nyűgözött le, mert többet vártam Zinzitől, a nyomozás nem volt az igazi, eléggé felszínesre sikerült. A fő téma inkább a bűnösök, az állatiasodottak és a normál emberek kapcsolata, a kitaszítottság, a megbélyegzés következményei és az ezzel való együttélés. A könyv utolsó harmada volt az, ami igazán meggyőzött, ahol a cselekmények igazán felpörögtek és ahol a nyomozás tényleg nyomozássá vált.
Összességében tetszett és igazán egyedi, jól felépített világgal találkoztam. Lajhárt és Mongúzt nagyon megkedveltem. Szívesen megdögönyöztem volna őket párszor. :)
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.com/2012/05/lauren-beukes-zoo-city.html

+
>!
Izolda A×+SP

Mi történik, ha Philip Pullman „ifjúsági” világára ráeresztjük a világ mocskát/az alvilágot/Afrika rosszabb részét?
Hát ez. Jó, pörgős, hihető. Tetszett.
Külön kedvenceim voltak a beillesztett „dokumentumok”, bár mint az utószóból kiderült, ezeket nem is Beukes írta. De nagyon a helyén voltak.

>!
Ad Astra, Budapest, 2012
356 oldal · ISBN: 9786155229022 · Fordította: Körmendi Ágnes
+
>!
papirzsepi

Kicsit cyberpunk, kicsit urban fantasy, de egyáltalán nem hétköznapi mű.
A könyv világa egyedi és érdekes, de sajnos egy csomó kérdésre nem kaptunk választ. Ez volt a legnagyobb szívfájdalmam.
A történet kicsit lassan pörög fel, de a feszültséget végig fenntartja, mert az a gettósodott környezet, amibe Lauren Beukes helyezi a szereplőit, alapből hoz egyfajta „vihar előtti csend” hangulatot.
Zinzi December, a főhősnő nagyon izgalmasra sikeredett. Mármint, igen, van az a mondás, hogy minden ember főhős a saját történetében, de Zinzin keresztül ezt a gondolatot tényleg igazán meg lehet érteni. Legalábbis én más magyarázatot nem tudok adni arra, hogy szimpatikus legyen egy drogos, lecsúszott, csalásokból élő csajszi. XD
Az utolsó ötven oldal egyenesen sokkoló. Nem gondoltam volna, hogy ilyen brutális vége lesz.
Ezt a könyvet leginkább a cyberpunk, illetve a sötét hangulatú urban fantasy rajongóinak tudom ajánlani, nekik viszont mindenképpen. :)

+
>!
kvzs

Üdítően újszerű világba helyezett, megcsavart noir krimi, aminek minden sorát imádtam. Tetszett a világ, és annak bemutatása, hogy az állatosodás hogy rendezte át a társadalmi viszonyokat. Az írónő nagyon jól adagolta az információkat, sehol nem éreztem szájbarágósnak a magyarázatokat, a mágia bemutatásánál pedig kellően homályos maradt. Az újságcikkek beszúrása nagyon jó ötlet volt, számomra nem törte meg a könyvet, hanem inkább még feszesebbé tette a történetet.
A főhős nagyon emberi, nagyon plasztikus volt, és szerencsére a mellékszereplők sem csak egysíkű, sztereotip háttérfigurák voltak. A kedvenceim természetesen az állatok, illetve a teljesen véletlenszerű szerepeltetésük, az, hogy nem a szereplőre hasonlító fajok jelentek meg kísérőnek.


Népszerű idézetek

+
>!
Dominik_Blasir 

A joburgi közlekedés olyan, mint a demokrácia. Ahányszor azt hinné az ember, hogy végre megindult, és tart valamerre, megint megáll.

11; 101. oldal

+
>!
No_Exist

Ki mondta, hogy a rossz dolgok nem lehetnek gyönyörűek?

139. oldal

+
>!
MoonGirl

Kemény munka valakit halálra vagdosni. A hutuk sokat mesélhetnének róla.

294. oldal

1 hozzászólás
+
>!
KoŁibri MP

Láthatóan teljesen felvillanyozta az érkezésünk, úgy mosolyog, mintha ledugtak volna a torkán egy napsugarat.

86. oldal

+
>!
Fanni_F_V

A tárgyak szeretik, ha van céljuk. Boldogok, ha valaki megmondja, mit csináljanak. Az emberekre ez már jóval kevésbé jellemző.

136. oldal

+
>!
rlb_32557241 

– Nem vagyunk roppant közhelyesek?
– Mindenki az, nem? – mondta.

68. oldal

+
>!
Shanara 

A gondok olyanok, mint a gyom. Mindenkinek vannak. Kitépheted, megmérgezheted, de előbb vagy utóbb visszanő.

177. oldal (Ad Astra, 2012.)

+
>!
Noro MP

– Nem is tudtam, hogy az ősök manapság már SMS-eznek.
– Nem, felhív. A szellemeknek könnyebbség a technológia. Nincs úgy telizsúfolva, mint az emberi agy – kocogtatja meg saját fejét az érthetőség kedvéért. – Még mindig a folyókat és az óceánokat szeretik a legjobban, de az adat is olyan, akár a víz: a szellemek könnyen mozognak benne.

197. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Zinzi December
+
>!
rlb_32557241 

Csak lingalául szólít a szerelmének, így könnyebb úgy tennem, mintha nem is mondaná.

9. oldal

+
>!
Izolda A×+SP

A narkós feromonok úgy vonzzák, mint pedofilt a bölcsiudvar.

227. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is