6 éve olvastam utoljára Anita Blake-et, és akkor annyira elkeserített az előző rész, hogy félre is tettem a sorozatot. Mivel valami könnyed szórakozásra vágytam, gondoltam, újrakezdem ezt, hiszen mégis csak Anitáról van szó, és ennyi év alatt az ember már nagyon hozzánő a karakterekhez. (Két dolog sosem fog véget érni: az Anita Blake sorozat és a Supernatural.)
Az értékelések miatt azt hittem, ez már tényleg jó kötet lesz, de csalódnom kellett. Ugyan már koherensebb a történet, mint az előző részben, de látszik, hogy Hamiltonnak nincs szerkesztője. Simán le lehetett volna húzni 300-400 oldalt, és rendes történet lett volna itt.
A rothadó zombi-vírus, a központi nyomozás még egész jó is lenne, bár a megoldása elég véletlenszerű és gyorsan összecsapott, de legalább ha csak ez lett volna a könyvben, akkor még egész szórakoztató limonádé lett volna.
De nem… kellett ide hatezer felesleges kapcsolati dráma beszélgetés, ami nevetségesen hiteltelenné teszi a sztori. Gyorsan, menjünk, minden perc számít!!! De azért álljunk le elemezgetni a saját lelkivilágunkat meg a hatezer poli kapcsolatot. Semmi gond a romantikus dráma subplottal, de ide, ennyi mértékben nem kellett volna. Másfelől sokszor nevetséges, felesleges, szerkesztetlen dialógushalmok vannak, olyan dolgokat mondanak el egymásnak, amit a két karakter már tud, nincs értelme erről beszélni – kb. mintha Hamilton csak a papírra hányta volna a mondatokat és újra se olvasta őket. (Bónuszként vannak ilyen szexuális beszélgetések, amiket mintha wikipédiáról másolt volna olyan szárazak.)
Nem akarok a kapcsolatokra kitérni, mert hülyeségek: Nem lehet szex nélkül férfi és nő között barátság, mert nem lehet. Edward és Donna kapcsolata abszolút egészségtelen – és tudom, Anita is megjegyzi, hogy wtf, de az író nem állítja be rossznak, hiszen Edward így boldog. spoiler
Lehetnének egészségtelen kapcsolatok a középpontban, nem lenne vele gondom, de Hamilton erről prédikál, hogy amiket ő leír, azokat ő szentül el is hiszi. Asher és a jajj, azért tudjuk, hogy szeretjük, mert hiányzik száltól a falra másztam – és felesleges is volt. Nicky és a köteléke Anitával még érdekes is lehetne, hiszen annyira etikátlan – de ha rájövünk, hogy Hamilton maga is 19 évessel kavart, már kevésbé lesz élvezhető ez a szál. (Főleg, hogy a saját pasijairól mintázza a karaktereket. T_T)
Egy csomó szál és karakter felesleges: Marhára untam, hogy a 70+ (MEGSZÁMOLTAM!) karakterről minden ízbe menő leírásokat kell olvasnom, és másfelől meg 80+ fejezetszámhoz, minek ennyi karakter? A fele – ha nem több – abszolút szükségtelen, és belógat szálakat, érzelmi dolgokat, amit aztán nem zár le, csak úgy elmismásol, és nem azért mert később fontos lesz. Annyira felesleges volt felépíteni a Micah hazatér és vajon elfogadják-e őt a szülei, mert olyan összehányt, nevetséges, lusta írói megoldása van, hogy ezért aztán tök kár volt meg is említeni. Akkor utána még ne is beszéljünk a random rendőrökről, akik megint utálják és bántalmazzák Anitát. Mindenki szála olyan fontosnak van beállítva, de közben Hamilton is elveszti az érdeklődését…