St. Louis-ban fellép a világhíres vámpír balett-társulat. A nagy eseményre rengeteg vámpírúr érkezik, pomme de sang jelölteket hozva magukkal Anitának, akinek energiaháztartása az ardeur miatt egyre csökken. És ha ez még nem lenne elég, úgy tűnik, teherbe is esett, a teszt pozitív. A lehetséges apák száma viszont majdnem ugyanannyi, mint a pomme de sang jelölteké. Ezzel egy időben a triumvirátus hatalma véletlen események során megerősödik, Anitát pedig több ízben is meglátogatja Minden Vámpírok Öreganyja, a sötét Marée Noire, aki minden jel szerint ébredezik…
Haláltánc (Anita Blake 13.) 110 csillagozás
Eredeti mű: Laurell K. Hamilton: Danse Macabre
Eredeti megjelenés éve: 2006

Kedvencnek jelölte 21
Most olvassa 3
Várólistán 42
Kívánságlistán 45
Kölcsönkérné 1
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Egy fokkal kevesebb benne az indokolatlan szex, mint az előző részben, de csak egy fokkal, ami nem javít sokat a helyzeten. Főleg, ha hozzávesszük, hogy a könyvben szinte egyáltalán nem történik semmi, egy darab megoldandó rendőrségi esettel nem találkozunk, csak elmennek az egyik helyre, ott is csinálják valamiért, aztán átmennek a másik helyre, ott meg másért csinálják, közben pedig kapjuk a nyakunkba a vinnyogást (úristen, komolyan ezen sipítozott fél könyvön keresztül…) meg a sok metafizikai dumát.
Szóval a kedvenc karaktereim még megvannak, ahogy a humor is, de még mindig sok a szex, sok a vinnyogás, kevés a történet, és Richard még mindig él. Ez biza kevés egy jó történethez. Javaslom Richard végleges kiiktatását, és fél könyvvel kevesebb rinyát kapunk, ahova már befér némi történetszál is.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
És igen, ebben a könyvben már elég jelentékenyen emlegetnek… :D
Anno első olvasásra még kicsit zavarba jöttem a meleg pornótól, ami már itt folyik, ám most rájöttem, hogy csak az első sokk és meglepődés ereje volt, a történetbe passzol. ;) Persze, Anita nemi élete már nem egyszerű, de szépen a helyén van minden, nem tudnám azt mondani, hogy a sok szex bele lenne erőltetve, úgy jó, ahogy van. :D
Ezennel jelentem, hogy véget ért a küzdelem. Győztem! :) Nagyon nehezen, de csak sikerült a végére érnem ennek a könyvnek, ami úgy érzem túlságosan hosszúra sikeredett. A kevéske valódi cselekmény bőven elférhetett volna fele ennyi oldalon is. Bár azt állítani is túlzás némileg, hogy volt történet. Túl hosszú párbeszédek váltakoztak a túl hosszú, változatosnál is változatosabb létszámú és összetételű légyottok leírásával. Ez a fajta részletesség mindkét esetben csak ártott a történetnek, ami ugye tulajdonképpen nem is volt. A sorozatban folyamatosan észlelhető csökkenő színvonal itt már iszonyatos mélységekben jár. Még a következő rész is a tulajdonomban van ugyan, de nem tudom, hogy mikor leszek képes folytatni… képes leszek-e egyáltalán valaha folytatni? :(
Néha arra gondolok, hogy Hamiltonnak kéne egy jó pszichológus.
Szex,szex, konfliktusok, veszekedések, szex, duma,duma, veszekedések, szex, konfliktusok, veszekedések, szex. Történés gyakorlatilag nulla. Ez a rész nagyon rossz lett.
Hova lett Anita?! *vicsorog* Ezek után senki ne várja, hogy örömmel fogom tovább olvasni a sorozatot. Mert igen, tovább olvasom (én mazomoly), de csupán azért, mert nem szeretem félbehagyni a könyveket (mikor lesz vége?!).
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nálam viszi az AB-re jutó negatív rekordot. Az eleje elmegy egy olvasatnak. Habár Roonie-t jól megvertem volna, ha engem árul így el. De a többi érrtékelhetetlen. Hol a gyilkosság? Hol a régi nyomozás? Hol a régi Anita? Sehol! Csak szex, meg hosszú értelmetlen beszélgetés az Ardeur témáról. Uncsi. Én sokat átlapoztam, átfutottam csak. Nem is igazán tudom miről is szólt leginkább. Szóval nem tetszett. Egyszer olvastam, az bőven elég volt belőle. Ezután a könyv után gondoltam rá, hogy nem veszem tovább a sorozatot, de végül nem így lett. Az biztos, hogy sokat nem forgatom!
Annyira jó történet kezdemény, és annyira kevés történet. Ha legalább a fel szexjelenetet történetté kovácsolta volna, imádtam volna, de így gyakorlatilag misztikus pornóregény.
Egy blogban olvastam asszem, hogy csak ki kell keresni a könyvben azt a néhány mondatot, ami a cselekményhez tartozik, aztán akár félre is lehet tenni, mert a többi pornó. Ez annyira igaz, hogy nagyon. Kár ezért a sorozatért.
Üdítő változatosság Anitát a halandó szolga szerepkör gyakorlása közben látni, de nekem hiányzott mellette a nyomozási szál.
Érdekes a szirén/sellők feltűnése – amiből a végén újra előhúzható kártya válik.
Richard előadja a szokásos csiki-csuki jeleneteit. Ebben nincs semmi meglepő, épp ezért szeretnék többet olvasni arról, amikor jó passzban van és a triumvirátus rendesen működik egy ideig.
Szeretem Jason feltűnéseit, szépen felnőtt gondolkodásban a történet kezdete óta.
Maga a történet olyan se füle se farka, de hiányozna ez a kötet a folytatáshoz.
Ami nagyon zavaró az a sok elírás a magyar fordításban. Nem csak sima helyesírási hibák, hanem olyan tévesztések, amik olvasás közben komolyan kizökkentenek.
Népszerű idézetek
Olyan ez, mint az osztriga: az egyiknek ínyencfogás, a másiknak viszont zöldtakony a szájban.
456. oldal
– Ez itt Nyuszika. Bemutatom Nyuszikát.
Nyuszika. Ez most az igazi neve? Nyilván, mert ki választana a rendes neve helyett ilyen baromságot. Akkor már legyen inkább Nyúl.
Az ösztöneim veszélyesnek bélyegezték, és ha az ember az ösztöneire hallgat, tovább él. Csak annyi hiányosságuk van, mármint az ösztönöknek, hogy nem fejtik ki a sejtéseiket, nem magyarázzák el, mit miért szeretnének. Így aztán csak a bizonytalanban való óvakodás marad.
– Szeretlek.
– Én is szeretlek – feleltem rá gondolkodás nélkül, mert tényleg szerettem.
– És gyűlöllek is, Anita – tette hozzá ugyanazon a hangon.
– Ahogy én is téged, Richard.
23. fejezet
Olyan ez, mint a piramisjáték, a fenti kevesek csak akkor csorgatnak, csepegtetnek a lenti sokaknak, ha becsületes, jó emberek. Ha nincs szerencséd, csak szívsz odalenn.
26. fejezet
Eszményien szépséges arcába bámultam, és a szerelem megindult bugyborogva a bensőmben, minden elárasztott, mászott fel az összeszorult gyomromból a torkomba, fel a szemeimbe, szinte túlcsordultam, kibuggyant belőlem az érzelem. Hülyén hangzik, tudom, de hirtelen rádöbbentem, hogy tiszta szívemből szeretem, és szerelmem csak még lehetetlenebbé mélyíti a hála és önszeretet kevercse, hogy lám, tőlem tanult valamit az érzelmekről. Szinte elsírtam magam. Mert Richard mellett konstansan azt kell éreznem, hogy mennyire rémesen kegyetlen meg vérszomjas egy némber vagyok, egy hideg alak. De ha ez így lenne, akkor Jean-Claude sem tanulhatott volna tőlem ilyesmit az érzelmekről, nem igaz? Mert ha nincs mit átadni, akkor átadás sincs ugyebár.
26. fejezet
Már azt sem tudtam, mi zavar és mi nem. Én vagyok a totális reménytelen eset esszenciája, a nyomor maga, aki minden külső segítség nélkül könnyűszerrel képes összezavarodni, végletesen.
Én magam sem vagyok éppen fáklyásmenet, na hozzám képest ő maga az emocionális hátramenés.
191. oldal
Lehet, hogy kávéfüggő vagyok? Lehet, hogy kávéfüggő vagyok. De vergődhetnék ocsmányabb szerek rabságában is.




































































































