Anita Blake, nekromanta és vámpírhóhér a világ előtt, szukkubus és vérpán a barátai és szeretői körében, most jó barátként kerül nehéz helyzetbe. Egyik legjobb barátja és egyben szeretője, Jason apja haldoklik. Anita elkíséri hát szülővárosába, hogy örökre elköszönhessen a goromba szülőjétől, aki mintha soha nem olyan fiúra vágyott volna, mint Jason. És ha a családi béke felélesztése nem lenne elég nehéz feladat, kiderül, hogy Asheville nagy szülötte, az elnökjelölt-várományos kormányzó is éppen most utazott haza családjával, hogy itt ülje meg fia lakodalmát, aki a megtévesztésig hasonlít Jasonre. Sajnos, Keith Summerland nem éppen minta-vőlegény, és nemcsak a sajtó érdeklődik minden lépése iránt. Lehet, hogy az élet ismétli önmagát, és Jason megint hasonmás/unokatestvére és volt iskolatársa miatt kerül bajba? És vajon ki vagy mi ébresztette fel Anitában a vértigriseket? Csak annyi biztos, hogy néha még a legnagyobb ellenségünknek is hasznát vehetjük.
Fekete vér (Anita Blake 15.) 83 csillagozás
Eredeti mű: Laurell K. Hamilton: Blood Noir ↑ 11%
Eredeti megjelenés éve: 2008
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencnek jelölte 16
Most olvassa 4
Várólistán 42
Kívánságlistán 52
Kölcsönkérné 1
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Úristen, ebben tényleg csak két szexjelenet volt, vagy én valami vágott verziót olvastam?
Határozottan javuló tendenciát mutat, és nem csak a kevesebb szex miatt. Na jó, főleg amiatt. De a végén volt akció meg gyilkolászás, meg némi rejtély is (bár abból tényleg nem sok). Szeretem Jasont, és örülök, hogy ez a rész róla szólt. Most így kedvem lett folytatni a következő résszel, de nem vívom ki magam ellen a sorsot, inkább várok még egy kicsit. :D
Akit viszont utáltam… kettőt találhattok. Hát persze, hogy Richard. Feltűnik, és akkor megkeveri az amúgy is nyakig érő szart. Kinek van erre szüksége? Tényleg nem fog már soha meghalni? Mert komolyan nagyon utálom.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Végre eljutottam egy olyan részig, amit eddig csak egyszer olvastam – azt is a megjelenéskor –, és mivel a memóriám elég pocsék, szinte semmire sem emlékeztem belőle! :D Imádtam olvasni, mintha csak először vettem volna a kezembe. ;)
Szerettem a történetet, hogy Jasonról ennyi mindent megtudhattunk; bár Richardot valahogy eléggé utáltam… Soha semmit nem tud a helyén kezelni, borzalmasan fárasztó és bosszantó pasi. :/
Az elmúlt részek elgjobb Anita Blake-e egyrészt a mellékszereplők miatt, másrészt a főbb szereplők hiánya miatt. Most már hivatalos, hogy jót tesz Anita könyveinek, ha nem odahaza tartózkodik, valamint az is, hogy Hamilton néni kb 5 oldalnyi sztorit tud néhány izgi jelenettel, pár elmélkedéssel, és rengeteg szexszel 350 oldalig elhúzni. Mert végülis mi történt? Megtudtunk pár új dolgot, oszt kész. Gyakorlatilag a történet egy szemernyit nem haladt előre, maximum egy nagyon vérhangyányit, de helyette kaptunk sok szőke cicababát :)
Örülök, hogy nem volt az egész orgia, de azért mégis nekem kevés történet volt, és nem kárpótolt még az az utolsó 40 oldal sztori sem.
Az elején még aggódtam kicsit,de a végére nagyon megörültem neki,hogy a régi Anita kezd visszatérni.Az utolsó pár könyv elég nyögvenyelősen ment és még csak nem is hasonlított a régi jó sztorikra, de végre vége a vergődésnek! :)
Tényleg kezd javulni a sztori minősége. Fura volt, hogy Jean-Claude nem kapott nagyobb szerepet, de nekem most nem hiányzott. De ez a sok metafizikai katyvasz… Néha nekem is megüli a gyomrom, nem csak Anitának, mire kibogozom. :)
Mondjon bárki bármit, én annyira szeretem Jasont, hogy ha a 359 oldalon keresztül csak róla olvashattam volna a nagy semmit, én akkor is imádtam volna.
A vértigriseket egyáltalán nem kedveltem meg, és ez egy kicsit meglepett. Richard (lévén kedvenc és szívem csücske) által kialakult újfajta metafizikai katyvasz alakulására kíváncsi vagyok.
Ténylegesen kevesebb kemény testiség és valóban több érzelem – nekem megérte ebbe is belekóstolni :)
Nem ez volt a legjobb rész amit olvastam, de végre kezd a történet az eredeti mederbe visszaterelődni. Jöhet a folytatás.
Népszerű idézetek
Amíg nem ismertelek, azt gondoltam, hogy az a bátor, aki nem fél. Pedig az az igazán bátor, aki retteg, de leküzdi a rettegését és megy előre.
77. oldal
Az emberek úgy beszélnek a bánatról, mintha az valami puha, nedves, könnyes valami lenne. Pedig a mélységes, valóságos bánatban nincsen semmi puhaság, a valóságos bánat, az igazi gyász és a fájdalom kemény, mint a kő, és éget, mint a tűz. Kiégeti a szívet, sziklák súlyával összezúzza a lelket. Mindent elpusztít, és hiába, hogy a szíved dobog tovább, hogy a tüdőd nem áll meg pumpálni, meghalsz. Az, aki pár pillanattal korábban még voltál, az ütközés, a fémek csattanása pillanatában megszűnik létezni. Vége. Minden, ami addig biztos volt, amit a valóságnak hittél véget ér. Elég egyetlen ügyetlen sofőr, örökre tovatűnik, meghal, elpusztul, nem lehet visszacsinálni. A világ darabjaira hullik, és már csak a fortyogó, tüzes, megrepedezett földkérgen taposol, lábad alatt felbugyod az izzó magma, tüdőd megtelik a mérges gőzzel és dögletes pernyével, és ha nem akarsz végleg eltűnni, a túlélésért magadba kell szívni ezt a kipárolgást, ezt a gyűlöletet, hogy bele ne hullj örökre, és fel ne emésszen. Magadba gyömöszölöd, megtöltöd vele a frissen feltépett sírgödröt, amivé a világ hasadt benned.
313. oldal
Van, hogy nem a fény vonz abban, akibe beleszeretsz, van, hogy éppenséggel a benne lakozó sötétbe szeretsz bele. Van, hogy nem a derűlátás vonz, hanem a saját szkepszised rokona, ugyanaz a pesszimista, ami magad is vagy. Van, hogy nagyobb szükséged van a bizonyosságra, hogy a sötétben igenis egy szörnyeteg lapul és les rád, mint a megnyugtató hazugságokra, hogy minden rendben lesz.
314. oldal
Megint elővette a női pénztárcák gazdáit bűvölő mosolyát, csakhogy most az igazit, ami még a szemében is ott ragyog. Ettől aztán elveszíti az ember lánya az eszét. Meg a talajt a lába alól. De legalábbis belepirul. Hogy a fene esne bele!
67. oldal
– Tényleg azt gondolja, hogy a farkasok elé lökném?
– A farkasokkal semmi bajom – nevettem –, csak az újságíróktól félek.
85.
Megfogtam a kezét, és ahogy megszorítottam, görcsös sóhaj szakadt fel a melléből, és már azt hittem, mindjárt sírva fakad, de visszanyelte a könnyeket, amik az előbb már ott remegtek a szemében. És ez megijesztett. Szorosan magamhoz öleltem, ő pedig kapaszkodott belém, mintha én lennék az utolsó reménye ezen a világon. Annyira nagyon férfira vallott ez az ölelés. Egy nő sírva fakadt volna, de legalábbis minden felszakad belőle, kibeszéli magát. Egy férfi eddig jutott el, nem tovább, ennyit tudott felfedni a fájdalmából.
14
Alapelvem, hogy minél kevesebbet bámuljam idegen férfiak nemi szervét. Elemi udvariasság, nem?
231.
– Valahogy sokkal… – ráztam meg a fejem, nem is tudtam hirtelen hogy fejezzem ki magam.
– Sokkal… stabilabb vagyok – találta meg ő a megfelelő kifejezést. – Te vagy a legstabilabb ember, akit ismerek, Anita. Lehet, hogy én ezt kapom. Jézuskám, ambícióim lesznek. Meg céljaim!Tiszta perverz.
361
– Jövök itt az életem katasztrófájával meg a haldokló faterral – nézett a szemembe –, és te azon akadsz ki, hogy a csajommal csak a misszionárius pózt nyomtuk?
– Szereted a szexet – próbáltam szavakat találni a gondolataimhoz. – És elég jól is csinálod.
– Hú, kösz – vigyorgott.
– A szex az egyik legszemélyesebb vonulata az életünknek – folytattam, mert kivételesen nem fogom hagyni magam kizökkenteni. – Ha valaki puszta szeretetből ebben is korlátoz bennünket, ha az ágyban is szabályok közé szorítanak, akkor vége mindennek. Az a lélek halála.
21. oldal
