Fagyos ​érintés (Merry Gentry 6.) 85% 156 csillagozás

Végre ez jóval izgalmasabb volt az utóbbi kötetektől! Többet haladtunk a mágiával és kevesebb szexjelenet volt benne!

Éjjel három óra, és nagyon igyekszem nem bőgni. Nagyon utálom, hogy a kedvenc szereplőmet kiírta a könyvből, de remélem, nem végleg.
Ennél a kötetnél kezdtem megbékélni s szemtelenül nagy átfedéseket az Anita Blake-kel, a sok ismétlést és szószaporítást. Noha imádtam az egész háremet, a cselekményt csak most kezdtem élvezni. De ha nem hozzák rendbe ezt a katyvaszt, amivel a kötet zárult, nagyon morci leszek.

Mondanám, hogy amiatt kapja meg végre az öt csillagot, mert Merry teherbe esett, de tulajdonképpen ez a rész volt eddig a legkiemelkedőbb.
Még egy ilyen elviselhetetlenül zűrös családot nem igazán fogok találni, az biztos. spoiler Szegény Meredith nem csoda, hogy ennyi szeretővel veteti magát körben, mikor a saját családjától sem azt kapja, mint amit elvárhatna.
Az ismétlések úgy látom rendszerré váltak. Néha elolvasom, de mivel szóról-szóra azt ismétli meg, amit előző részekben már leírt, ezért legtöbbször átugrom az ilyen mondatokat.
Nagyon megszerettem az írót ezzel a sorozattal, ugyanis elképesztően jól tud világot alkotni a legkisebb részletekig kidolgozva. Letud írni egy-két napot egy egész könyvben úgy, hogy majdnem mindenkinek tetszik, hogy élvezhető, pörgős, és mindeközben ezerféle érzelmet ad át.

Ez a kötet nekem jobban tetszett az eddigieknél, a tündérintrikák és a mágikus események is megmozgatták a fantáziámat. Egészen sokat tudok gondolkodni azon, hogy merre vezet a hercegnő útja és hogyan lavíroznék a helyében, hogy életben maradjak és megszerezzem az áhított biztonságos életet. Valószínűleg az írónő szándékainak megfelelően azt is éreztem, hogy Merry spoiler.
A kötet feléig nem volt szexjelenet, ez üdítő volt és bár féltem, hogy a második felében bepótolja, végül nem vitte túlzásba és nem fokozta az előző kötetben leírtakat sem. Ezeknek most is volt némi kapcsolódása a történethez, három férfit jobban bemutatott: spoiler.
Csak most esett le, hogy Merryre és a fordított háremjére passzol a poliamória fogalma, hiszen a hercegnő mindet szereti, bár nem egyformán. Igaz a másik oldal korlátozva van, de ki tudja mit hoz még ez a sorozat.

Igazából a történet második fele fogott meg ennyire. Talán onnantól kezdve, mikor Taranis megjelent Merry előtt a maga testi valójában. A két udvar közötti politikai játszmáktól és beszélgetésektől viszont a plafonra mások. Komolyan nem tudom, hogy Merry hogy bírja ki ezeket! Ha pedig nem harangozták volna be ismerősök, hogy mi fog történni Merryvel és Faggyal, akkor mos biztos, hogy a földszintről kéne felhoznom a állam, mert annyi minden történt ebben a kötetben.
Mindenképpen el kell a következő részt is olvasnom! Már alig várom!

Végre megint egy igazi Merry Gentry kötet! Nem mondanám, hogy hű, de meglepő fordulatok voltak benne, de Hamilton mindig megvesz magának a világkidolgozásával, a mitológia gazdagságával és a karakterekkel. No meg a sötét hangulatával és a vérfertőző utalásokkal.

Az eleje elég lassan telt, utána egy gyors cselekmény, majd megint sok duma, ami néha nagyon bejött, néha pedig nem. De határozottan jó volt, és azért tudtam értékelni az infót, csak néha túl sok volt, és le kellett állnom az olvasással. Emiatt lassan haladtam, és 5 napig tartott a könyv elolvasása.

De most befejeztem és véégreee! És amilyen a könyv utolsó negyede volt… Volt egy pillanat ahol nem bírtam tovább, felálltam az olvasásból és csak rekramáltam a páromnak, hogy mennyire igazságtalanság itt minden. Ahhh…

A legvégén pedig egy nagyon izgi lezárást kaptunk, és csupa libabőr voltam minden másosik mondat után, annyira oda tudtam magam képzelni a tündérdombokba. Remélem, sikerül az utolsó 3 részt is elolvasnom, és hozzák majd ezt a várt stílust. :)

u.i. Ez a legszebb borítója a sorozatnak♥

Na! Következőt! Szeretem,ahogy Hamilton egy egész könyvet tele tud írni maximum 1-2 nap eseményével. Igaz, a végén pörögtek fel az események,és a vége… de nem unatkoztam sehol sem. Kicsit lelkizős,elgondolkodtat, a mitológiai világ pedig egyszerűen fantasztikus.

Igazából minden azt kaptam amire vártam. Ha nem látnám a könyvön az íróját is tudnám hogy Hamilton.
Az eleje kissé unalmas, a vége viszont mindent kárpótól (mint szinte az összes általam olvasott Hamilton könyvben)
Szeretem a karaktereit, kifejezetten tetszik Merry érzelemvilága, ahogy egyszer határozott tud lenni máskor pedig hagyja hogy az érzelmei eluralkodjanak rajta.
Határozott fejlődést látok a testőrök személyiségében. Míg a korábbi kötetekben néhol már idegesítően érzelgősek voltak, itt ismét sikerült megtalálni az arany középutat.
A szexjelenetek elég tűrhetőek voltak, pedig ahogy a cselekmény haladt volt néha olyan gondolatom hogy na ebből mi lesz? De aztán szerencsére semmi furcsasággal nem találkoztam:)

Na végre! Ez a rész kimondottan mozgalmasra és izgalmasra sikeredett, csak úgy peregtek az események. Miközben Taranis és Andais őrületének és hatalommániájának sajátos formája borzolta a kedélyeket, igazi érzelmekkel és újabb különleges mágiákkal találkozhattunk. Talán ez volt eddig a legjobb rész a sorozatból. És végre újabb szintre emelkedett a történet alakulása. Igazán kíváncsivá tett a helyzet.