Fagyos érintés (Merry Gentry 6.) 86% 74 csillagozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Jajj… imádtam a könyvet, de egyben kissé meg is facsarták a szívemet… Most még csak ott tartok, hogy SPOILER ne, ne, kérlek, ne Fagyot, csak őt ne!! SPOILER vége
A szokásos alig-bírtam-letenni könyv volt; és mivel pár napig egyáltalán nem tudtam olvasni, ez eléggé megviselt. :)
Alig várom a következő részt, hiszen erős fordulóponthoz érkeztünk, tudnom KELL, hogyan tovább! :D

Végre megint egy igazi Merry Gentry kötet! Nem mondanám, hogy hű, de meglepő fordulatok voltak benne, de Hamilton mindig megvesz magának a világkidolgozásával, a mitológia gazdagságával és a karakterekkel. No meg a sötét hangulatával és a vérfertőző utalásokkal.

Na! Következőt! Szeretem,ahogy Hamilton egy egész könyvet tele tud írni maximum 1-2 nap eseményével. Igaz, a végén pörögtek fel az események,és a vége… de nem unatkoztam sehol sem. Kicsit lelkizős,elgondolkodtat, a mitológiai világ pedig egyszerűen fantasztikus.

Hát teljesen mást kaptam mit amire számítottam, de szerencsére a jó értelemben. Nagyon haragudtam az írónőre azért amit csinált, de mégis tetszett az egész könyv. Sokkal több minden történt ebben a részben mint az előzőkben és sokkal jobban előrehaladt a történt. Nagyon várom a következő részt:)

Igazából minden azt kaptam amire vártam. Ha nem látnám a könyvön az íróját is tudnám hogy Hamilton.
Az eleje kissé unalmas, a vége viszont mindent kárpótól (mint szinte az összes általam olvasott Hamilton könyvben)
Szeretem a karaktereit, kifejezetten tetszik Merry érzelemvilága, ahogy egyszer határozott tud lenni máskor pedig hagyja hogy az érzelmei eluralkodjanak rajta.
Határozott fejlődést látok a testőrök személyiségében. Míg a korábbi kötetekben néhol már idegesítően érzelgősek voltak, itt ismét sikerült megtalálni az arany középutat.
A szexjelenetek elég tűrhetőek voltak, pedig ahogy a cselekmény haladt volt néha olyan gondolatom hogy na ebből mi lesz? De aztán szerencsére semmi furcsasággal nem találkoztam:)

Tetszős volt, „visszajött ” a sorozat a béka segge alól, ahová a Misztrál csókja taszította.
Tisztára csodálkoztam, hogy alig volt himi hümi, de annál több mágia. Újra élednek a tündérdombok, csak úgy kavarog a duzzadó mágikus erő a levegőben:)

Az Anita Blake-eket már egy ideje nem veszem, (bár @Shanara jóvoltából azért még elolvasom őket, ha másért nem fanyalogni és reménykedni – mellékszál: az is kezd végre magához térni), de a Gentry-sorozatot továbbra is várom.
És bár már 5 kötet óta tulajdonképpen csak előkészítés, bocs az érzékenyebbektől: felszopás van, de azt is szerettem olvasni, mert a lények sokfélesége, szokásaik tömege adott eddig is egyfajta etnográfiai pluszt, amit nagyon bírtam. Meg a történet is jól halad.
De ebben a kötetben végre felturbósodnak az események, egy etap célszalagját átszakítják, minden szép, minden jó, és semmi nem egyszerű, mert a bonyodalom genetikailag ültetve van a hercegnőnkbe, na, gyerünk már, mi lesz a következőben? :)
Olvassátok, olvassátok, nem fogtok csalódni!

Tökéletes dögrovásos agyzsibbasztó. Végre történetet is kaptunk, nem csak szexet. Egyedül a nyűgös férfiakból volt egy kicsit elegem ha beteg vagyok, akkor csak én lehetek nyűgös!
Kíváncsi vagyok, hogy innen hogyan tovább.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy kis izgalommal nyitott Hamilton, és izgulhattunk Doyle miatt- persze kedvenc főszereplőnknek életben kell maradni nem vitás :)
utána egy kis szex, egy kis lelkizés, majd még egy kis szex – ezzel ki is fújt a szex
majd egy kis mágia, és egy kis meglepi
majd még egy kis izgulás, utálat, majd a boldog befejezés, és a felkiáltás: ENNYI???? NEEE!!!!!!!!!!!!!!! AKAROM MÉG TOVÁBB

Nem erre számítottam, de legfőképpen nem voltam erre felkészülve. Hamilton összetörte Merryt és az én szívemet, most egy kicsit utálom is érte és egyben imádom, hogy egy ilyen történetet hozott össze, hiszen nála a szép és jó, túl egyszerű és unalmas lenne.
Egyszerűen kezdődött, semmi extra azon kívül, hogy meglepett hol is kezdődik a történetünk, majd kezdtem azt érezni, hogy ez a könyv a „kemény magé”, az első és legfőbb szereplőké, akik megnyílnak előttünk, úgy istenigazából és sokaknak megered a nyelve. Fagy történeténél már facsargatták szívemet a sorok, de ott inkább elérzékenyültem, és még nem sejtettem, hogy fájni is fog, de egy újabb fordulattal már teljesen más hangulatot kapott a könyv vége. Az őrültség, a téboly a tetőfokára hágott és nem kímélték Merryt. Most aztán kész káosz a faerie és a való világ. Nem is tudom, hogy bírok ki egy évet a folytatásért.
Most nem az erotika dominált, hanem az őrültség és a fájdalmas szerelem, mert mindenki szeret, csak nem egyformán.