Miután elkerülte Cel herceg számos kísérletét arra, hogy végezzen vele, Meredith Gentrynek, a Los Angeles-i magándetektívnek új problémákkal kell szembenéznie. Ahhoz, hogy királynő legyen, anyává kell válnia. Ráadásul még az előtt, hogy Cel apa lesz. Ám a láthatáron viharfellegek gyülekeznek: emberek halnak meg titokzatos, ijesztő módon, és hirtelen maga Faerie létezése is súlyos veszélybe kerül. Szóval miközben Merry élvezi az életét és a királyi testőrség tagjainak közreműködésével teherbe akar esni, fel kell vennie a harcot egy ősi ellenséggel, ami magát a valóságot pusztíthatja el. És akkor még nem is beszéltünk Merry éjszakáiról…
Az alkony ölelése (Merry Gentry 2.) 213 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2002
Enciklopédia 8
Szereplők népszerűség szerint
Meredith Gentry · Doyle · Galen (Zöld lovag) · Jeremy Grey · Kitto · Rhys (Fehér lovag)
Kedvencelte 20
Most olvassa 5
Várólistára tette 42
Kívánságlistára tette 34
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Annyira haladni szeretnék a törénettel, de a sok részletes leírástól, és gondolattol nem megy. Ez kicsit visszavesz a lendületemből. Sőt, itt most nekem valami hiányzott, vagy pont ez az „elhúzás” luhasztotta kicsit a kevemet. Nem is nagyon tudom eldönteni….
A törénet még mindig folyamatosan izgalmas, forudlatos, de most az erotikát hányoltam. Ahhoz képest, hogy a testiség nagyon is fontos szerepet kap, nem voltak olyan igazán lánogló együtlétek. spoiler
Merry és testőrei egyre nagyon katyvaszba kerülnek, de igyekeznek a legjobbat kihozni belőle, de egyenlőre nyakik vannak a kakiban, és ez még csak az eleje…
Egy kicsit többet vártam ettől a résztől, ha mondhatom csalódtam. A végére kaptam egy nagy bummot, és kíváncsi leszek mi lesz „ebből”, de voltak olyan részek ahol unatkoztam…. bár lehet, hogy a sok elkanyargás miatt…
A fiúk közül még mindig Fagy a favorit, bár itt nem sokat "szerepelt.
Ha a kövi rész is ilyen lesz akkor lehet pihentetem egy kicst a sorozatot… meglátjuk!
Kicsit lasabban haladt a történet, sok volt az ismétlés így nem kötött le annyira. Ettől függetlenül érdekes történet!
Imádom a lavírozást, a hajszálnyi változáson elbukó udvari politikát, és úgy amúgy szinte az összes szereplőt, kivéve persze a g*nyákat, őket természetesen teljes erőbedobással utálom. :D
A pasik és Merry viszonya is egyre árnyaltabb, szeretem. ;)
2013:
Egyszerűen imádom ezt a világot. Nem tudom elképzelni, hogy ez valakinek a fejéből pattant ki. És mindennek van oka.
Ezt a részt is nagyon élveztem. Megvolt a történet, a szerelem, a stressz, és néha még kétszer is el kellett olvasnom egy párbeszédet, nehogy valami kimaradjon, mert akkor nem érteném a folytatást. Minden összefügg mindennel, mindenre van magyarázat, amikor pedig azt hinnénk, hogy most már itt a happy end, kiderül, hogy valaki hatalomra vágyik, vagy valaki nem úgy fogta fel az esküjét, ahogy kellett volna.
A legjobban azt szeretem Marryben, hogy minden egyes új szereplőnél a szeme színétől a magasságáig mindent elmond, még azt is, hogy milyen márkájú cipő van rajta. Nagyon jó, mert ez olyan mintha lefestené nekem a szereplőt. Még a végén sem hagyta el az írónő ezt a tulajdonságot, és részletezte egy oldalon keresztül, hogy kin milyen fegyver van, hogy abban milyen varázslat van, és mire képes. Azt pedig, hogy csak rá kell pillantania az emberre, és már is megmondja, hogy milyen hangulata van, egyszerűen imádom. Sokat hozzáad a történethez.
A végén pedig, lezárásnak, a harc után ott van a szép monológ, hogy kivel mi történik, hogy miket kell még megoldani a közeljövőben, és sejteti, hogy mi lesz (talán) a folytatásban. Nem sok ilyen könyvvel találkozom, kivéve ha előreugranak az időben, egy epilógus gyanánt, de ez más. Teljesen beleolvad az utolsó fejezetbe, és felkelti az olvasó figyelmét a következő részre.
2020:
Újraolvasás
Ugyanezekért a pontokért vagyok oda a sorozatért, mint 7 évvel ezelőtt. Úgy látom nem sokat változtam, legalábbis a könyvek iránti ízlésem terén. Arról nem is beszélve, mennyire élvezem a tündérvilág felfogását a meztelenség, flörtölés, és kedvesség terén. A kedvencem pedig amikor az írónő összeveti az átlagember reakcióit egy fey-ével, és kiderül, mennyire nyomulósak az emberek. Nagyon tetszetős gondolkodás.
Először is szeretném kihangsúlyozni, hogy nem azért tartott ilyen sokáig elolvasnom a könyvet, mert unalmas, és szenvedés olvasni messze nem, csak túl sok program jött össze az utóbbi napokban, amik miatt háttérbe szorultak az olvasmányaim.
Ha lenne négy és háromnegyed csillag, most azt kapná, de az öt csillagot még most sem érdemli meg. Már több mindenre fény derült, amit az első részben nagyon hiányoltam, de sajnos még most sem teljes a kép, és így sokszor nem értem a fajok kapcsolatát, és a fogalmi köreiket.
Talán csak én kezdem megszokni Meredith örömlány mivoltát, vagy valami változás történt, de már ezzel sem volt különösebben problémám.
Kifejezetten tetszik, hogy az írónő mindent ennyire részletesen leír, és így nem veszek el ebben a misztikus világban.
Merry és kisérete visszatér Los Angelesbe, ahol versenyenie kell Cellel az örökösödés miatt. Munkàját is folytatja, Rhys nagy örömére, aki szivesen játszik magànnyomozósdit. Beköltöznek a dìva hàzába, és szàmos veszélyt kell elhàrítaniuk. Ezek közül a legkisebb a lesifotósok helikoptere. A testőrök között kialakul egy kis féltékenykedés, de ennyi pasinàl ez nem is csoda
A világ melyet Hamilton felvázol nagyon érdekes, izgalmas, de a rengeteg szócséplés teljesen agyoncsapja a történetet. Lásd a végén amikor szó szerint csatába indulnak még félórás csacsogásba kezdenek…Gyakorlatilag agyonbeszélnek minden jelenetet. Annyira szájbarágós, hogy szinte gyenge felfogásúnak érzem magam akinek mindent részletesen meg kell magyarázni, lehetőleg hatszor, majd egy másik jelenetben még kétszer a biztonság kedvéért. Fárasztó, na.
Ebbe a részbe kicsit több fantasyt írt az írónő és a Névtelen feltűnésével sok lehetőséget alkotott a mágikus képességekkel kapcsolatban. Nem tartom kizártnak, hogy az írónőnek van némi szerepjátékos múltja, amolyan világmegmentő csapat felépítést irányító mesélő módra. off
Sajnos sok az ismétlés az első részből. Értem, hogy aki évekkel korábban olvasta az első részt, annak hasznos lehet némi ismétlés, de ehhez szerintem nem kell teljes bekezdéseket, fél oldalakat ismételni, elegendő lenne egy rövid összefoglalás. Kicsit olyan, mintha az írónő annyira elégedett lenne némelyik résszel, hogy sajnálná rövidíteni. :)
A nosztalgia sem volt elengedő a négy csillagos értékeléshez, marad a 3,5.
Ez a rész végig Los Angelesben játszódott, ugyan a tükör túloldalán gyakran feltűnt a „tündérdomb” off.
Könnyebben követtem, hogy ki kicsoda, annyira sok szereplő nem került be újonnan a képbe, és ők is szépen adagolva. Azért Fagyot és Rhyst néha keverem. Mármint összefolyik előttem a két karakter, és visszaemlékezve nem mindig tudom egy-egy eseményről vagy tulajdonságról, hogy akkor melyikük is volt. Merry szépen építgeti a háremét, és utasítja el azokat, akiket zsarolással, cselszövéssel próbálnak az ágyába lökni.
Itt már volt egy központi szál, ami köré épül a teljes sorozaton átívelő esemény is. (Az első könyv még csak egy bevezetés volt, amolyan játékszabály ismertetés.) Azt hittem, hogy Maeve csak egyrészes szereplő lesz, de úgy tűnik, hogy marad még egy ideig. Petherson nyomozótól szívesen szabadulnék, de Tate egész szimpatikus.
Taranis meglepett. Azt hittem, hogy vele és a meghívásával kapcsolatban még az első olvasásom időszakából egy emlékképem van, de lehet, hogy már akkor is csak mást sejtettem a szándék mögött.
Ez az egész szövetségesdi nagyon izgalmas. Mondjuk nem mindig sikerül követnem a dolgokat. Az sem segít, hogy néha a párbeszéd két összefüggő mondatát egy féloldalas közbeszúrás szakítja meg.
Az nem teljesen világos, hogy most akkor a gyilkosságok végül megoldódtak-e. spoiler
Az első két könyv alapján sokkal összefüggőbb a sztori, mint az Anita Blake sorozatnál. Talán ezért is áll kevesebb darabból. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy az utolsó könyvre milyen lezárást kapunk, de addigra még hátra van pár rész.
Népszerű idézetek
– Az emberek dúdolnak, énekelnek, vagy rossz vicceket mesélnek a testek mellett, azért, hogy ne féljenek – próbálom Rhysnek megvilágítani a dolgokat. – Te azért dúdolsz, mert örülsz, és nem zavarnak a halottak.
– Őt már nem érdekli – nézett le a lábánál heverő halott nőre. – Halott. Akár egy Wagner-operát is előadhatnánk rajta, az sem zavarná.
174. oldal
– Galen, ne becsüld alá a féltündéket amiatt, amit veled tettek. A foguk azért használták, mert élvezték, nem pedig azért, mert nincsenek kardjaik – világosította fel Doyle.
– Egy akkora kard, mint egy gombostű – mulatott Rhys –, nem túl fenyegető.
– Csak adj egy pengét, ami nem nagyobb egy tűnél, és fogadjunk, hogy meg tudlak ölni – felelte nyugodt, mély hangján Doyle.
123. oldal
A sorozat következő kötete
Merry Gentry sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Laura Thalassa: Rhapsodic – Az Éjszaka Királya 86% ·
Összehasonlítás - Jeaniene Frost: Síri csendben 94% ·
Összehasonlítás - Karen Chance: Átölel az éjszaka 86% ·
Összehasonlítás - Richelle Mead: A szukkubusz dala 85% ·
Összehasonlítás - J. R. Ward: A király 92% ·
Összehasonlítás - Jeaniene Frost: Második kísértés 91% ·
Összehasonlítás - Chloe Neill: Ha eljön a péntek 90% ·
Összehasonlítás - Kayra B King: Chaos 84% ·
Összehasonlítás - Kresley Cole: Vámpírbosszú 91% ·
Összehasonlítás - Karen Marie Moning: Iced – Megnyílik az ég 89% ·
Összehasonlítás