Anita Blake visszatér!
A város legdögösebb vámpírvadászának és halottkeltőjének még mindig nincs pasija, de problémája annál több. Először visszautasítja egy gazdag és befolyásos üzletember felkérését, hogy támasszon fel egy háromszáz éves holttestet. Nagy hiba. Aztán magára haragítja a valaha élt egyik leghatalmasabb vudu papnőt. Ez még nagyobb hibának bizonyul. Ha mindez nem lenne elég, Anita belekeveredik egy véres gyilkosságsorozatba is, melynek titokzatos elkövetője a békés kertvárosokban lakó családokat veszi célba. Lehet, hogy minden mindennel összefügg? Anitának minél előbb meg kell oldania a rejtélyt, ha nem akar újabb ártatlan áldozatokat. És kénytelen ellenállni a város új vámpírura, Jean-Claude csábításának is, különben mindörökre búcsút mondhat a lelkének.
A nevető holttest (Anita Blake 2.) 278 csillagozás
Eredeti mű: Laurell K. Hamilton: The Laughing Corpse
Eredeti megjelenés éve: 1994
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencnek jelölte 44
Most olvassa 7
Várólistán 38
Kívánságlistán 29
Kölcsönkérné 3
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Újraolvasás:
Ez a rész már sokkal jobb mint az első, és ezt főleg akkor éreztem, mikor először olvastam a sorozatot. Emlékszem az első rész és a második rész olvasása között szerintem eltelt egy év is, de ezután már sokkal gyorsabban faltam a részeket:)
Sokkal több Jean-Claude-t kaptunk ebben a részben és hát nem panaszkodom..:) És a vége…az a jelenet nagyon jó lett:)
És az újraolvasása a sorozatnak folytatódik:)
Na ez már sokkal jobban tetszett. Főleg az utolsó jelenet miatt, Anita annyira…menő volt. (nincs jobb szó amivel le tudnám írni)
Új kedvenc sorozatom lett, de hogy meddig, azt nem tudom, mert a 10.x kötetekre valaki azt mondja, hogy már nem olyan jók, mint az elején voltak, míg mások végig imádják a sorozatot. Így tehát olvasom tovább és meglátom, nekem hogy fognak tetszeni a további kötetek.
Anita stílusa mindenesetre nekem bejött: laza, de mégse az a hiper-szuper hősnő, aki éppen csak a kisujját mozdítja meg, és már el is intézte a rosszfiúkat, közben pedig egy egészséges pofont sem kap. És nem is olyan, aki folyton nyafog, mert az a másik véglet, amit utálok, egy amúgy kemény csajszinak beállított hősnő karakterben. Ráadásul a gondolatain is látszik, hogy „hús-vér ember”. (mert a történet E/1-ben íródott Anita szemszögéből)
(Részletesebben a blogomon)
Nono, hát nézzenek oda :) December közepén abba akartam hagyni az olvasását, úgy éreztem, hogy ez semmivel sem lett jobb, mint az első rész, és milyen jól tettem, hogy nem tettem :)
A könyv második fele valami istentelenül jól vitte a sztorit, nem hozott be kényszeresen új karaktereket vagy lényeket, mint az első részben, sőt inkább az eddig kapcsolatok bonyolódtak tovább, alakulgattak. A nyomozás izgalmas volt, a gyilkosságok véresek és megrázóak, és volt értelme az egésznek, volt eleje és vége, és közben Anita megmutatta a tökös csajos oldalát, de egy kicsit a női oldalába is beleláthattunk.
Jean-Cloude egy tipikus, igazi vámpír mindenféle sallang nélkül, ő nem a csillogó bőrével vagy a kedvességével vagy a szexre csábító testével nyűgöz le, hanem tényleg a hidegségével, a hatalmával, a halottságával. Megszerettem, úgyhogy remélem még sokat lesz :))
Jöhet a következő, mert most kíváncsi lettem, hogy merre alakul Anita sorsa most, hogy ráérzett a hatalom ízére :)
Ez volt az a könyv, amitől halálira lesápadtam. Tele van erőszakkal, vérrel, halállal, rejtéllyel, zombikkal, Jean-Clauddal (♥). Klasszisokkal jobb volt az elsőnél.
Peregtek a lapok a kezem alatt, lekötött a cselekmény, a humora pedig sokszor csalt mosolyt az arcomra, nem számít, hogy néha morbid, jól szórakoztam. :) Néha egy oldal alatt háromszor is leesett az állam, de voltak események, amiket előtte tudtam, hogy csak úgy lesz értelme. A pingvines pizsamámban olvastam xD
jó lesz ez a sorozat, csak nem így egyszerre, egymás után. túl sok hibán fennakadtam olvasás közben, úgyhogy most egy pöttyet pihentetem.
egyébként izgalmas, meg érdekes, meg satöbbi, csak most kicsit sok lett Blake-ből. (akit még mindig nem tudok Anitázni .)
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Egyre kíváncsibb vagyok Anita és JC különleges kapcsolatára. Imádom, hogy JC játszadozik Anitával :D Simán cserélnék vele :D Mondjuk az ő javára írandó, hogy ellen tudott állni. Respect.
UPDATE:
http://casilya.freeblog.hu/archives/2012/03/05/Laurell_K_Hamilton_A_neveto_holttest/
Azt hiszem kezdek belejönni. Sokkal jobban élveztem, mint az első részt, mind a történet, mint a szereplők sokkal jobban tetszettek.
Anita plüss-pingvinjeihez fűződő viszonya abszolút szimpatikussá tette őt számomra, és ameddig fenntartja ezt, azt hiszem jóban leszünk. :D Najó, persze nem a pingvinektől függ a dolog, de ebben a kötetben nem éreztem annyira ellenszenvesnek, mint a Bűnös Vágyakban. Kíváncsi vagyok mi sül még ki Jean-Claude rajongásából, illetve nagyon tetszett, hogy most kicsit többet láttunk a „Szellemirtók” csapatból is. A zárójelenet pedig… ha már a második kötetben ennyire kemény a kedves főhősnő, alig várom megtudni, mit hoz még ki belőle az író.
A legszebb pedig: annyira bele tudtam feledkezni az olvasásába, hogy az utóbbi héten többször is majdnem mindennap túlmentem az úti céljaimon, éppen csak az utolsó pillanatban, valamilyen belső sugallat hatására pillantottam fel, és már rohanhattam is le a járműről. :D
Népszerű idézetek
A nevetése olyan volt, mint a cukorka: édes és ragadós. Tudom, hogy ha Jean-Claude nevetését palackozni lehetne, akkor vagy hizlalna, vagy azonnali orgazmust okozna.
– Miért nem hozod be a pingvines bögrédet a melóhelyre? – kérdezte Manny.
Bert legújabb ötlete az volt, hogy mindannyiunknak személyre szabott kávéscsészéje legyen. Azt hitte, ettől majd otthonosabb lesz az iroda. Bevittem egy szürke alapon szürke feliratos csészét: „Ez egy rohadt meló, de meg kell csinálnom.” Bert hazahozatta velem.
– Imádom cukkolni Bertet.
– Tehát továbbra is lehetetlen csészéket fogsz behozni.
39. oldala
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Egymillió dollár , Miss Blake – szólt Gaynor lágy, barátságos hangja.
Láttam, hogy Bert mekkorát nyel. Görcsösen kapaszkodott a fotel karfájába. Bertnek a pénz jelentette a sexet, és most valószínűleg élete legnagyobb erekcióját élte át.
13. oldal
Elmegyünk Tenderloinba. Reszkessetek stricik. A Város Urát viszem kíséretül. Olyan volt, mintha termonukleáris fegyvert vetnék be a hangyák ellen. Mindig is tömeggyilkos alkat voltam.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Mit képzeltek, mit fogok csinálni, ellopok egy holttestet? Ha azt akarnám, az egész rohadt helyet kiüríthetném, és minden hulla megy a gőzöst játszana.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Persze, csak mert ő volt a legveszedelmesebb vudu papnő, akivel valaha találkoztam, még nem jelentette azt, hogy nem volt egyben jó nagymama is. Az emberek ritkán egyfélék. Hitler is szerette a kutyákat.
