A kárhozottak cirkusza (Anita Blake 3.) 89% 255 csillagozás

Ez egy nagyon jó könyv.
Így a sorozat elejéről olvasva látom csak igazán, hogy mennyiben különböznek a későbbi kötetek.
Mennyivel pörgősebb és eseménydúsabb ez a könyv, mint a tizensokadik rész.
Szeretem Anitát, a humorát, a nagy száját amit akkor se tud befogni, amikor igen rezeg a léc alatta:)
Szeretem Hamilton leleményességét és történetvezetését. Nem lehet unatkozni mellette.

Újraolvasás:
Hát unatkozni azt nem lehetett olvasás közben:) teljesen magával tud ragadni Hamilton stílusa és csak így látom igazán, hogy mennyire hiányzott nekem a későbbi kötetekből ez a pörgés.
És hát feltűnt Richard is….és engem a hideg rázott. Tudom, hogy itt még nem idegesítő, de így, hogy tudom, hogy milyen lesz később legszívesebben megráztam volna Anitát és az arcába üvöltöm, hogy: „Fuss! Vagy lődd le!”

Valamiért mindig a könyv vége győz meg igazán, hogy hány csillagot adjak. Kezdek rájönni hogy milyen rendszer alapján épülnek fel a sorozat könyvei és a végkifejletben mi várható.
Ebben a kötetben azt tetszett a legjobban, hogy életszerűek voltak a párbeszédek, hezitáltak a válaszadások többségekor, tudnak gondolkodni is (ez egy fontos kritérium a mai viszonylathoz képest), és nem minden úgy történt mintha a szájukba rágták volna az egészet. Azt az érzetet keltette bennem mintha csak improvizálásokból lenne összerakva, nem előre megírt 'forgatókönyv' alapján.

Nagyon nagyon jó volt. A krimit ugyan ebben a kötetben nem érzékeltem, de végig nagyon izgalmas volt, Richardot nagyon hamar megkedveltem. Hihetetlenül tetszett a kötet. Még még!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Utálom, hogy Hamilton debilnek nézi az olvasóit. Gondolok itt a sok ismétlésre. Vagy ha meg nem szándékos az még szomorúbb. Na de viszont…természetesen ezt a részt is imádtam, mint az előző kettőt ezért is sír előre a kicsi szívem a sok bekövetkezendő negatív változás miatt :( :D Richard nagyon színpatikus, pont az a tipikus túl jó, hogy igaz legyen karakter, szóval nem fogok meglepődni semmin :P Na meg természetesen már az első pillanattól kezdve lehetett tudni, hogy vérkutyus…szegény naiv Anita :P Maradtam Edward és JC fan :D Edward szerintem az egyetlen olyan karakter, aki hű marad önmagához és nem fog csalódást okozni. JC meg JC :D Ez a mindenki Anitát akarja és hogy mindenki a város ura akar lenni dolog néha kikergetett a világból. Mintha St. Louis lenne a világ közepe. A vége nagyon tetszett, mondjuk kicsit nagyobb sokkot vártam Anita gyilkolászása után. Hipp-hopp elfogadtuk, hogy „mentálisan megerőszakoltak” meg hogy milyen erőnk lett és túléltük a túlélhetetlent? :O Mondjuk tényleg izgat, hogy hogy a francba gyógyult meg hipp-hopp ha már jelmentes volt drága hősnőnk… Szóval a végén a nagy battle kicsit összecsapott volt számomra, de élvezetes, ugrok is neki a Telihodnak :D

Kezdenek ismétlődni a poénok. De még mindig röhögök rajtuk xD A következő könyvet már kihoztam a könyvtárból, de azt hiszem utána tartok egy pár hónapos egészségügyi szünetet a sorozattal, hogy halványuljon :) A leírás alapos, a hasonlatok jók és a cselekmény is pörgős.

Nekem az Anita Blake könyvek, kicsit „ugyanolyanok”.
Az első 3 rész nem sokban különbözött, csak más volt a „gonosz”.
Ideje lenne valamivel felpezsdíteni a történetet, nem az baj hogy nem pörgős a könyv, mert cselekmény az van benne rendesen, csak az ezelőtti részek is ugyanerről szóltak.
Most abba is hagyom a sorozat olvasását, pedig meg van a 11. részig. ( de folytatni fogom…egyszer)

Ez most egy jó rész volt. Bár még mindig állandóan az új szereplőkkel nyúz a könyv, de most már van annyi állandó szereplő, és mozgatja őket annyit, hogy sikerül átbillentenie a dolgokat és nem zavar már annyira.
Még mindig úgy érzem, hogy túl pörög a sztori, egyszer itt vagyunk másszor ott…. és amikor végre valami érdekes beszélgetés kezdődik akkor meg Anita rohadt gyorsan kihátrál belőle…
De a végét befaltam, bár rájöttem, hogy a Jean-Cloude-os dolog miatt érdekel a sztori, mármint a jelek, amiket Anitára rakott, hogy megy ki ebből, mit akar pontosan Jean-Cloude, tényleg szerelmes-e Anitába, milyen ő mint Városúr, mennyiben különbözik a többitől :) Szóval azt hiszem engem Jean-Cloude magával ragadott, inkább olvasom miatta, mint Anita miatt, úgyhogy kicsit félek, hogy a sorozat addig lesz nekem élvezhető, amíg még Cloudika ennyire fontos szereplője :)
Mehetünk tovább, de most kicsit mást is olvasunk, nehogy beleunjak Anitába, meg mert vissza kell vinni a könyveket a könytárba lassan :D

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A könyvet most olvastam újra, és nem emlékeztem mindenre, ezért igen izgalmas volt! Humorból sincs hiány, az tuti :) Zerbowskit imádom, mikor poénkodnak Anitával, de Richard most sem lett kedvenc.
Olyan vaksi Anita, hogy nem veszi észre, Richard is egy farkasember. Larry elég szerencsétlen az én szememben, de hát még kezdő, majd meglátjuk, mi lesz belőle később. Melaine, egy ócska szuka, vagy inkább álnok kígyó? :D
Eléggé szimpi Anita, de néha ki tud borítani a viselkedésével. Bírom a humorát, bírom a gondolatmenetét, bírom Sigmundot, a pingvint :D Zerbowskit, Edwardot…
Szóval nekem nagyon tetszett. :)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A vége tetszett a legjobban. (Már el is kezdtem a negyedik könyvet.) A „nagy csatában” mindenki felvonult aki számított. (Azt tudtam, hogy Anita nem fog meghalni, mivel van még sok kötet, de azért izgultam, hogy mi lesz.)
A kedvencem még mindig Edward. JC…hát, egyenlőre közelebb áll a „nem kedvelem” kategóriához, de még meg lehet győzni. :) Richard elsőre szimpatikus.