A ​kárhozottak cirkusza (Anita Blake, vámpírvadász 3.) 89% 511 csillagozás

Eddig minden rész egyre jobb és jobb. Kezdek belelendülni ebbe az igencsak érdekes világba, ahol a halottkeltés egy szakma.
Anita különösen makacs, ami elkezdett idegesíteni. Szeretem, ha a szereplő erős jellem, de ez már kicsit sok. Tulajdonképpen mindenki életét kockára tette emiatt.
Az események pörögtek, izgalmakban nem maradt el a többi kötettől. Remélem folytatódik ez a felfelé ívelő tendencia, de most egy darabig pihenőre teszem a sorozatot. Újra 4,5 csillagot adok rá, várnék még valami hatalmas áttörésre. Hátha eljön!:)

„(Anita) – Jesszusom, kétszáz év fölött minden vámpír perverz?
(Jean-Claude) – Én is kétszáz év fölött vagyok.
(Anita) – Az állítást továbbra is fenntartom.”

Nem első olvasásom, mivel eredeti nyelven már egyszer végig olvastam.
De azért teljesen más magyarul és a fordítással elégedett vagyok.
Anita itt még hozza a formáját, itt még inkább a cselekményen és a horror – humoron van a hangsúly, amit nagyon tudok értékelni.
Újdonságot nem hozott, mégis jó érzéssel merültem el a mocsok bugyraiban és alig vártam, hogy bizonyos részek eljöjjenek.
Nem tagadom kedvencem, és biztos újra olvasom később. ♥

Ez a sorozat kezd egyre jobban magába szippantani.

El sem hiszem, hogy míg az első részt majdnem egy hétig olvastam, addig a másodikat majdhogynem egyhuzamban sikerült elolvasnom (kétszer ültem neki, másodjára csak azért, mert az első kör végére megfájdult a fejem a sok olvasástól.)

Anita karaktere kezd fejlődni, aminek csak örülni tudok.

Jean-Claude a favorit, a legjobb, a legszuperebb, a legleglegebb.

Érdekesen halad a kialakuló helyzet, kíváncsian várom, mi fog történni ezután. azt hiszem, nem állok meg az ötödik kötet után – addig kell egy kihívásra – hanem lassacsán tovább és tovább fogom olvasni. Ez az olvasásmaraton csak akkor törik meg, ha Anita jelleme visszafele fog fejlődni, ez viszont nem fenyeget, mert a három kötet közül most éreztem úgy, hogy alakulgatnak benne a dolgok. Ez is csak azért, mert kezd beleszeretni az én legszuperebb szereplőmbe. Anita, keep calm, én már az első találkozás után beleszerettem.

Egyre jobb ez a sorozat. Egyre több dolgot tudunk meg Hamilton világábol, és Anitárol is. Tetszik Anita humora, és vakmerösége. Fél csillagot csak azért vonom le, mert szerintem sok volt a táj lefestése.

„Annak, amit ma éjjel látnak, egy része valóság lesz, más része csak látszat. Hogy mi melyik, azt önökre bízzuk.”
Üdv a Kárhozottak Cirkuszában, ahol Anita Blake képes mindig meglepetéseket okozni, ahol vámpírok, farkasemberek és kígyóemberek küzdenek egymással, és ahol tényleg semmi nem az, aminek látszik….

Ooo-kéééé.
Elértem az 5 csillagos fázist. :D
Sőt ha lehetne még egy hatodikat is adnék annyira addiktív.
Szóóóóval…
IMÁDOM-IMÁDOM-IMÁDOM!
Tiszta horror nekem még mindig ez a sokféle iszonytató szörny. De már egész edzettnek éreztem magam így a végére. A következő rész már lehet meg se kottyan. :P
Anitat egyre jobban csípem, csak néha kiabálnék rá hogy 'Mit csinááálsz???'. A beszólogatásain kb. fetrengek a röhögéstől.
„Én nem randizom hullákkal. Az embernek kell, hogy legyenek elvei.”
Az „akció jelenetek” elképesztő adrenalin löketet nyomatnak a vérembe. Csak úgy száguldozik a vérkeringésem az izgalomtól.
A „hústépések” annyira „jól” vannak leírva, hogy konkrétan kavarog tőle a gyomrom. Nem tudom ezt meg fogom-e szokni!? o.O

Ja és annyira tetszett hogy pont akkor olvastam amikor a könyv is játszódik. Október vége, Halloween.

U.i.: Jean-Claude én lennék a halandó szolgád! ♥

Rájöttem, hogy ez a kedvenc Anita Blake könyvem az összes közül. Persze lehet, hogy az újraolvasgatások után mind újabb és újabb kedvencet fedezek fel, de hát imádom az egész sorozatot. :D

És miért is ez a legek legje? Ez a rész csupa izgalom, sűrűsödnek az események. Vámpírmesterek, halandó szolgák, alakváltók teszik változatossá és izgalmassá a történetet. Anita pedig már kezdi látni, hogy nem minden fekete és fehér.
Valamint belép a képbe Richard. Kapcsolatom Richarddal leginkább egy Gauss-görbére hasonlít. Első olvasáskor zavart, hogy az írónő mindenáron Richarddal akarja összehozni Anitát, mert kérdem én: miért nem az édes Jean-Claude? Aztán kezdtem megszeretni és vele spoiler. Majd a rajongásom a későbbiekben fokozatosan alábbhagyott, már-már idegesítő viselkedése irritált. De ezekben a részekben még imádnivaló, megtestesíti mindazt, amiről Anita itt még az elején azt gondolja, hogy szüksége van rá. Megértem, miért kellett Richardot beiktatni a képbe, Anitának még sokat kell fejlődnie.

Annyit még hozzátennék, hogy sosem voltam Edward-fan, de most újraolvasva egyre jobban megszeretem. :)

Egyértelmű kedvenc!

Hát srácok azt hiszem most értettem meg igazán az irónő stílusát.
Az előző kötetekben lévő hibák megmaradtak és én csak megtanultam figyelmen kívül hagyni őket.

♢ Anita még mindig a legkeményebb ember a világon. ( Ha a történet úgy kívánja)
Egyedül le tud győzni egy egész csapat gonoszt, de ha drámára van szükség eggyel sem tud elbánni.
♢ Egy nap alatt háromszor sérül meg halálosan és után teszi tovább a dolgát, mintha mi sem történt volna. OKé ez nem teljesen igaz ( csak az esetek 99%-ban)
Ha viszont nagy a gond, jön az én hősöm a Halál, Edward. Mindig ő menti ki a legrosszabb helyzetekből, vagy kezeli a sérülésit. A könyv legjobb részei ezek.
♢ Richard nekem szimpatikus volt. Őszintén jobban kedveltem, mint Jean-Claude-ot. spoiler

De a vége az …. az felbosszantott..
♦ Kifejtettem már, hogy mennyire hihetetlen volt az első rész vége. 1000 éves vámpír.. ohh semmi gond. Erre most jön egy 1 millió éves vámpír.. spoiler
Mint mondtam ezeket már elfogadtam. Egyszerűen csak érdekel ez a világ. Nem kérdőjelezek meg semmit, csak bólintok! :)

Kezdem megszokni az alapmintát, amire a sorozat épül. És őszintén nincs semmi problémám vele. Ebben a stílusban tényleg sok könyvet ki lehet adni. Könnyed, izgalmas, még az is előfordul hogy néha picit unalmas, de utána újra bepörögnek a történések.
Legtöbbször kiszámítható, de azért meg is tud lepni.

Ebben a részben jó pár új szereplőt kapunk, és úgy néz ki, hogy vámpírmesterből sosincs elég. Nekem annyira nem tetszett, hogy állandóan idősebbnél idősebb vámpírokkal ismerkedtünk meg. Picit elvett a drámai hatásból. De a végén a cirkuszi háború nagyon tetszett. És sokszor Anitát is tényleg féltettem. Mindenbe IS beleüti az orrát vagy belekeverik. Ő aztán tudja, hogy kell főszereplőnek lenni.

Élvezem, folytatni fogom:)

Ahogy haladok előre a sorozatban, egyre jobban megszeretem. Az első rész egy kicist lassan indul be, de itt csak pörögnek az események. Anita rengeteg fejlődésen megy keresztül. Kezdi kiismerni Jean-Claude-t is. Most olyan gyilkosságban nyomoz, amiben a vámpírokhoz lehet köze. Ki máshoz fordulhatna, mint a fővámpír mesterhez? Jean-Claude, mint eddig, most sem bír magával. Minden áron megakarja szerezni Anitát. Mindent képes bevetni a cél érdekében. A cirkusz érdekes helyszín volt. Volt ott minden, érdekes, vérszomjas szörnyek, és rengeteg akció. Az a kígyó durva volt. Én farkas párti vagyok, ezért inkább Richardnak szurkolnék, mint Jean-Claude-nak, de ki tudja, hogy mi lesz még itt. Az új karakterek is érdekesek voltak. Larry jó gyerek, csak kissé naiv.