»Mégis, mit képzel ez magáról?« Az öltönyös, nyakkendős férfi ellenkezést nem tűrő módon tör magának utat a hivatal ajtaja előtt összegyűlt kis tömegen át, pedig a sorban álláshoz sorszámot kell húzni (a cetlit pedig odabenn visszaadni). Önhatalmúlag kinyitja a tisztviselő
gondosan csukva tartott ajtaját, és még át se lépte a küszöböt, már bele is kezd a mondókájába, megkövetelve a rá irányuló figyelmet. Meg is kapja. Arrogancia. Anélkül beszél, hogy közben meghallgatná a másikat is. Nem is törődik azzal, hogy beszélgetőpartnere épp vitába akar szállni vele valamiről. A tanár bízik magában. Mindig mindent tud, mindig igaza van, mert ő a tanár, és azért tanár, mert mindig igaza van. A leghalványabb gyanú sem él benne, hogy esetleg a másiknak is lehet akár egy újszerű nézőpontja a témával kapcsolatban. Abból indul ki, hogy ő mindent tud. Vagy legalábbis ezt gondolja, ettől az egész kissé komikus lesz. Nagyképűség. Politikus, emellett sok pénze is van. Külsőre átlagos, nincs benne semmi különös. De az érződik, az lerí róla, hogy nagy a hatalma. Képzeletében végtelenül sikeres, magát különleges, egyedi lénynek gondolja. Nem fél attól, hogy baklövéseket vagy hibákat követ el, mert imádóinak csapata mindig kész az ő döntő súlyú szavát elfogadni. És ez tetszik neki. El tudja hitetni, hogy minden neki köszönhető, hogy rá nem vonatkoznak a szabályok, a „törvény előtti egyenlőség”. Méltatlankodik, ha valaki megkísérelné úgy kezelni őt, mint a többieket. Ez az „előjoga” valamiképpen a tetteiben is megjelenik, és ez még hatalmasabbá teszi őt. Önteltség. Egy másik államférfi : a semmiből küzdötte fel magát, keményen megdolgozott az elismerésért, és szert tett arra a képességre, hogy mások gyengéit kihasználja. De túl régóta gyakorolja a hatalmat, ezért úgy gondolja, hogy csak ő alkalmas erre a feladatra, ő érti a legjobban. Központosító személyiség. Szereti hűséges végrehajtókkal körülvenni magát, nem hagy teret sem az ellenségnek, sem az építő kritikának. Amikor végre felüti a fejét az elégedetlenség és a viszály, ezeket nem is érzékeli, mivel meg van győződve arról, hogy mint mindig, most is ura a helyzetnek, sőt bárkit egy csapásra el tud hallgattatni egy újabb dührohammal. Biztos magában, biztos a győzelemben. Amikor pedig elbukik, vereségén kisgyermekként csodálkozik. A mindenhatóság képzete.
18-19. oldal
