Kevélység (A 7 főbűn) 5 csillagozás

A létezés szenvedélye
Laura Bazzicalupo: Kevélység

A ​hét főbűn

Ke­vély­ség, fös­vény­ség, bu­ja­ság, irigy­ség, tor­kos­ság, harag, jóra való rest­ség – ez a hét ki­fe­je­zés a bűnök egész uni­ver­zu­mát fog­lal­ja össze. A hét fő­bűn­re az ókori vi­lág­ban a go­nosz meg­tes­te­sü­lé­se­ként te­kin­tet­tek, a zsi­dó-ke­resz­tény kul­túr­kör­ben pedig az er­kölcs­te­len­ség meg­fé­ke­zé­sé­nek egyik fő­pil­lé­re­ként ka­pott ki­emelt sze­re­pet. Mit mon­da­nak ezek a ki­fe­je­zé­sek nap­ja­ink­ban? Mi ma­radt meg egy­ko­ri vég­ze­tes és ve­sze­del­mes ter­mé­sze­tük­ből?

Vajon sze­re­pet kap­nak-e ko­runk tár­sa­dal­má­ban is, vagy netán már el­avult­nak szá­mí­ta­nak egy olyan vi­lág­ban, ahol „min­den el­megy”, ahol már min­den ha­tárt meg­szeg­tünk. Fel­ele­ve­nít­he­tők és új­ra­ér­tel­mez­he­tők, netán be­épít­he­tők a pszi­cho­ló­gi­á­ba és a pszi­cho­ana­li­ti­kus te­rá­pi­ák­ba? Egy biz­tos: vé­tek­ről és bűn­ről lehet idő­sze­rű­en be­szél­ni. Ebben az új so­ro­zat­ban hét tudós kutat az újabb vá­la­szok… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Typotex, Budapest, 2011
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632792989 · Fordította: Horváth Csaba

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

Khimaira>!
Laura Bazzicalupo: Kevélység

Laura Bazzicalupo: Kevélység A létezés szenvedélye

Typotex megint ígéretes sorozattal jelentkezett:
A hét főbűn.
Még csak három kötet jelent meg, a Torkosság, a Jóra való restség, és a Kevélység.
Én ezek közül egyelőre csak Laura Bazzicalupo művével ismerkedtem meg, amely érdekes gondolatokat tartalmaz, érdemes elolvasni. Ugyanakkor jár egy csillag levonás, mert én visszaküdltem volna még legalább kétszer átgondolásra – főleg szerkezetét és stílusát tekintve. A könyvben párbeszéd zajlik az írőnő és (képzelt?) barátja Ulrich között, aki Musil „tulajdonságok nélküli emberének mintapéldánya” – a végén össze is zavarodtam, hogy csak egy regényszereplő vagy valóságos-e egyáltalán. Mindenesetre ő egy matematikus, aki nagy műveltségel és iróniával tud hozzászólni bármilyen témához, kettejük labda passzolgatása adja a könyv dinamikáját. Végigsétálhatunk velük a különböző korok és emberek gőgjén, számbavehetjük a kevélység megjelenési formáit. Ugyanakkor ez a párbeszéd helyenként rendkívül idegesítő, kimódoltnak tűnik, amennyire valóságos hatást akar kelteni, annyira nem tűnik valóságosnak.
Ettől eltekintve a könyv valóban jó, a téma önmagában is érdekes – a megközelítés nem feltétlenül vallásos, de nem maradnak el a bibliai és irodalmi példák, amik sokat dobnak rajta. Akit érdekel a gőg eredete, és hogy miért tartják a legsúlyobbnak a hét főbűn közül, azoknak tudom ajánlani.


Népszerű idézetek

Typotex_Kiadó KU>!

»Mégis, mit képzel ez magáról?« Az öltönyös, nyakkendős férfi ellenkezést nem tűrő módon tör magának utat a hivatal ajtaja előtt összegyűlt kis tömegen át, pedig a sorban álláshoz sorszámot kell húzni (a cetlit pedig odabenn visszaadni). Önhatalmúlag kinyitja a tisztviselő
gondosan csukva tartott ajtaját, és még át se lépte a küszöböt, már bele is kezd a mondókájába, megkövetelve a rá irányuló figyelmet. Meg is kapja. Arrogancia. Anélkül beszél, hogy közben meghallgatná a másikat is. Nem is törődik azzal, hogy beszélgetőpartnere épp vitába akar szállni vele valamiről. A tanár bízik magában. Mindig mindent tud, mindig igaza van, mert ő a tanár, és azért tanár, mert mindig igaza van. A leghalványabb gyanú sem él benne, hogy esetleg a másiknak is lehet akár egy újszerű nézőpontja a témával kapcsolatban. Abból indul ki, hogy ő mindent tud. Vagy legalábbis ezt gondolja, ettől az egész kissé komikus lesz. Nagyképűség. Politikus, emellett sok pénze is van. Külsőre átlagos, nincs benne semmi különös. De az érződik, az lerí róla, hogy nagy a hatalma. Képzeletében végtelenül sikeres, magát különleges, egyedi lénynek gondolja. Nem fél attól, hogy baklövéseket vagy hibákat követ el, mert imádóinak csapata mindig kész az ő döntő súlyú szavát elfogadni. És ez tetszik neki. El tudja hitetni, hogy minden neki köszönhető, hogy rá nem vonatkoznak a szabályok, a „törvény előtti egyenlőség”. Méltatlankodik, ha valaki megkísérelné úgy kezelni őt, mint a többieket. Ez az „előjoga” valamiképpen a tetteiben is megjelenik, és ez még hatalmasabbá teszi őt. Önteltség. Egy másik államférfi : a semmiből küzdötte fel magát, keményen megdolgozott az elismerésért, és szert tett arra a képességre, hogy mások gyengéit kihasználja. De túl régóta gyakorolja a hatalmat, ezért úgy gondolja, hogy csak ő alkalmas erre a feladatra, ő érti a legjobban. Központosító személyiség. Szereti hűséges végrehajtókkal körülvenni magát, nem hagy teret sem az ellenségnek, sem az építő kritikának. Amikor végre felüti a fejét az elégedetlenség és a viszály, ezeket nem is érzékeli, mivel meg van győződve arról, hogy mint mindig, most is ura a helyzetnek, sőt bárkit egy csapásra el tud hallgattatni egy újabb dührohammal. Biztos magában, biztos a győzelemben. Amikor pedig elbukik, vereségén kisgyermekként csodálkozik. A mindenhatóság képzete.

18-19. oldal

Laura Bazzicalupo: Kevélység A létezés szenvedélye

Khimaira>!

Bár az önhitt ember gyakran öltözik a dicsőség köntösébe, a hatalom szavaiba, bár sokszor emeli ki saját nagyságát, szenvedélye halálszenvedély. Oidipusz lányának kecses alakja, a fekete kendővel keretezett halottsápadt arccal, egy csapásra leleplezte vad hajlamát, hogy saját létezését csak az élő, bizonytalan, zavaros környezet eltávolításával erősítheti meg, csak azzal, hogy elszakítja magától az élvezetet, azaz csakis egy önpusztító győzelemben, ami engem megrémít.

91. oldal

Laura Bazzicalupo: Kevélység A létezés szenvedélye

11 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Marcello D'Orta: Én, reméljük, megúszom
Ignacio Iturralde Blanco: Machiavelli
Giovanni A. Fava: Well-being terápia
Francesco Alberoni: Szeretlek
Lénárd Sándor: A római konyha
Firenze, a város és remekművei
Urbach Zsuzsa: Mantegna, Bellini, Giorgione
Juhász Zsuzsanna: Olasz élet – olasz kultúra
Christian Zuccarelli – Fabrice Virgili – Gabriella Cadié – Hélène Trocmé – Michael Rapoport – Vladimir Troubetzkoy: A megújuló világ rendje
Guido Tonelli: Genezis