Becéző ​szavak (Aurora Greenway 1.) 83% 80 csillagozás

Régóta nem szórakoztam ilyen jól, és régóta nem találkoztam ilyen valóságossá írt karakterekkel. Képtelenség őket pár szóval bemutatni – ehhez ez a vaskos regény kell. Ráadásul, és ez csak a végére derül ki, nem is Auróra, ez a 49 éves, a regény végére nagymamává váló, éles nyelvű akarnok asszonyság, ez a „dáma” az igazi főszereplő – szerintem –, pedig a könyv első, nagyobb részét ő fecsegi végig, hanem lánya, Emma, aki a regényidő másfél-két évtizede alatt frusztrált fiatalasszonyból érett nővé, és hát bizony mamájához hasonlóan kikerekedett családanyává – és karakterré válik.
És akit annyira megkedvelünk (anyját inkább irtózva csodáljuk), hogy őszintén sajnáljuk, hogy nem ismerhettük személyesen, spoiler
Apropó, film: abban ugye főszerepet kap Jack Nicholson (mikor játszott ő mellékszerepben?) Nos, ő itt szerepe szerint csupán egy az idős udvarlók közül, és nem is a „győztes” – Auróra udvartartásában és háza körül még számos remek karakter lófrál, és még egyszer mondom: ilyen pezsgő, szellemes diskurzusokat, csípős odamondásokat – és becéző szavakat – rég nem olvastam, jól indult az év, köszi Larry, újabb kedvenc amerikai írót avattam.

Mint az élet: sírunk, nevetünk, küzdünk, harcolunk,bántunk és bántanak.s mindezt néhány becéző szó reményében.

Remek stílusban, szeretnivaló humorral megírt történet. Voltaképpen hétköznapi események sora, olyan, ami bármelyikünk életéről szólhatna a világ bármely táján. Családi- és egyéb kapcsolatok párbeszédek sokaságán keresztül. Mondhatnám, hogy semmi különös. Ami mégis remek olvasmánnyá teszi a könyvet, az a főszereplő Aurora Greenway alakja, az ő humora, egyszerre elviselhetetlen és vonzó személyisége. Ma azt mondanánk, „megosztó” személyiség – ha a környezetünkben van ilyen, azt vagy nagyon utáljuk, vagy nagyon szeretjük. Én egyfajta csodálattal vegyes irigységgel szemlélem az ilyen embereket, akik merik vállalni önmagukat mindig minden helyzetben, akik nem törődnek a konvenciókkal, és azzal sem, hogy ki mit gondol róluk.
Mivel a történetből készült filmet is láttam – és valamikor a történelmi múltban már a regényt is olvastam egyszer –, már-már meglepődtem, hogy mennyit lehetett nevetni ezen a könyvön. A film egyértelműen olyan emléket hagyott bennem, hogy iszonyatosan sírtam rajta, ami a sztori végét illetően rendben is van, lévén meglehetősen tragikus a vég, de hogy ennyi humorral átszőtt regény, arra nem emlékeztem. Mindenesetre bátran ajánlom mindenkinek, én pedig azon fogok igyekezni, hogy újranézzem a filmet.

„Szerintem a civilizáció arra való, hogy az embernek jusson valaki, akivel egy este befejezéseképpen megihat egy csésze teát.”
Véleményem szerint a fent idézett szöveg a regény egyik legfontosabb mondata. Olyan az esti tea a testnek, mint a becéző szavak a léleknek. Aurora ebből a szempontból szerencsés, hiszen szinte mindig van kivel teáznia, de anyaként nálam mégis leszerepelt. Hiába tündököl nőként, a személyisége egyszerre dühítő és sajnálatraméltó. Emma karaktere sokkal jobban tetszett, több dologgal is meg kellett küzdenie az anyján kívül. A történetet szerettem a vége ellenére is, de mégis a sok különböző karakter fog jobban megmaradni bennem.

Az első szó, ami eszembe jutott a könyvvel kapcsolatban, az a tökéletes! Egyszerűen lenyűgöző, pörgős, érzelmes, és mégsem az a csöpögős! Letehetetlen! Imádtam a karaktereket, legfőképpen Auroráét, hihetetlen egy nő, remek stílussal.
Rosie-t sajnáltam, és valahol csak drukkoltam, hogy összejöjjenek F. V.-vel:)
Emma pedig… egy kicsit vártam a happy endet, de sajnos ez most ebben a könyvben nem vált valóra!
Én csak ajánlani tudom mindenkinek, mert egyszerűen fantasztikus!

Megható olvasmány,igaz a film jobban tetszett

Szép példa arról, hogy lehet humoros hangvételben is írni az élet nagyon komoly dolgairól…
S íme: még hiteles is!
A film valóban nem rossz, Shirley – szerintem – legjobb alakítása.

Könnyű nyári olvasmányra számítottam, meg is kaptam, de annál sokkal többet is! Alíg tudtam letenni, nagyon nagyon tetszett! Humoros, könnyű, máskor elgondolkoztató, szomorú. Tökéletes!

Sok éve olvastam, de máig emlékszem rá, milyen nagy hatással volt rám, mennyire tetszett.
Talán igazságtalanul vagy épp ellenkezőképpen (?) bánt az élet a könyvvel azáltal, hogy a megfilmesítése szenzációs lett! Így ma, ha Aurórára gondolok, Shirley Mclaine-t látom magam előtt és mellette Nicholson fura figuráját.

Nagyon szerettem ezt a könyvet, de bevallom, előbb láttam a belőle készült filmet, amit ha lehet, még jobban szeretek. Shirley Mclaine és Jack Nicholson egészen fantasztikusak benne.