Passion ​Unleashed (Demonica 3.) 89% 94 csillagozás

A fél csillag levonás Gem és Ky miatt van. Komolyan ennyit kellett tökölészni egymással..spoiler
Lidérc pedig nem okozott csalódást, oda meg vissza voltam érte, bár sejteni lehetett, hogy előbb utóbb gondok lesznek ezzel a Josh dologgal. xd
Az írónő tényleg jókora fejtörést okozott azzal, hogy ha Lidérc megmenti magát meghal Serena, ha meg Serena nem adja át az igézetét akkor Lidérc hal meg …és mások is..
Ebben a részben valamiért nem jutott eszembe, hogy a fenébe lehetne ebből happy endet kihozni, mert nagyon drukkoltam Lidércért és Serenáért, és amikor a lány rájött, hogy mi is lehetne a megoldás jó nagyot csaptam a homlokomra..hogy basszuuuuuuuuuus tényleg :D
Egyre jobb és jobb ez a sorozat, pedig ritka az ilyen, de Larissa ezzel a világgal nagyon betalált nálam. Örök szerelem lett nálam a Demonica sorozat, még így is, hogy csak három részt olvastam belőle. :)

Nagy lelkesedéssel olvastam ezt a részt. Wraith felkeltette a figyelmemet az előző részekben. Nem okozott csalódást. Nagyon tetszett a védelmező oldala. Kiderült, hogy benne is vannak mélységek ♥
Nem csalódtam Serenában sem, méltó társa lett Wraith-nek.
Gem és Ky kapcsolata hab volt a tortán. Eddig ez a rész tetszett a legjobban, de még mindig várok a legre :o)

Ez nekem most nagyon nehezen indult be. Az első két rész abszolúte kedvenc, de ez annyira nem jött be. Igaz, Wraith-ot az előző részekben annyira nem szerettem. Tudom, hogy szörnyűségeken ment keresztül, de nem volt szimpi. A másik, hogy Gam és Ky szenvedése, nekem is az volt. Abszolúte felesleges sallang volt. Serena aranyos lány, benne volt potenciál. Érdekes dolgok derültek ki róla. Végül csak megoldódott a dolog, bár nem gondoltam volna, hogy ebből pozitívan jönnek ki majd. A vége megoldás viszont tetszett.

Hűha, majdnem pontosan 8 éve olvastam a második részt, nem gondoltam volna, hogy ennyi idő eltelt már. :O A körvonalak megvoltak, de nagyon sokat felejtettem már azóta. Akkor tombolt épp a paranormális romantikus láz nálam (is), ami valójában azóta sem múlt el, és nagyon örültem, hogy újabb sorozatra bukkantam. Megvolt benne minden, amit szeretek, így összességében jó emlékeim voltak, de most ez a kötet nem mutatta meg, hogy miért is tetszett anno a sorozat. Valahogy hiányzott az igazán jól működő kémia a főszereplők közül. A történet nem volt rossz, tetszik, ahogy haladnak a globális események, de sajnálatos módon a főszereplőknél jobban élveztem a mellékszálak szereplőit. A világfelépítés szimpatikus, ezért biztos kap még esélyt a folytatás és nagyon bízom benne, hogy újra egymásra találunk a sorozattal.

Évekkel ezelőtt olvastam a sorozat első kettő részét, így érthető módon a tudásom igencsak megkopott a Deminica sorozatról. Hála az önálló történeteknek és a kis visszautalásoknak ez nem jelentett problémát és a fontosabb elemeket egyszerűen fel lehetett eleveníteni, össze lehetett rakni a történethez.
Wraith kifejezetten bicskanyitogató, kekeckedő, önsorsrontó karakterként mutatkozott be az előző részekben. Természetesen, ahogy az várható is volt a saját kötetében egészen más oldaláról is megismerhettük. A viselkedésének fő meghatározó elemei a gyermekkorában vele történtek, Wraith a tipikus szeretethiányos, „jobb nekem egyedül/nem kell nekem senki” karakter. Ezt az elgondolását Serena kevesebb, mint 300 oldal alatt tapossa földbe. Imádom ezt a típusú női főszereplőt, aki abszolút szeretetteljes, de kellően bad-ass, és nem hagyja, hogy egy „félős” férfi, önvédelmi okokból félreállítsa. Szerettem a Mr. és Mrs. Indiana Jones párhuzamot, szuperek voltak, mint elveszett kincset kutató kalandorok. Serena „problémájára” a megoldás véleményem szerint eléggé evidens volt, mérges voltam Wraith-re, hogy korábban nem jutott eszébe, de szerencsére démoni egészségügyi háttere volt, ami megkönnyítette a dolgát. A lezárás könnyezősen cukira sikerült, az egyik kedvenc jelenetem volt.
Amit furcsállottam az Ky és Gem kapcsolata volt. Eddig is se veled, se nélküled jellege volt a dolognak, de hirtelen meglegyintette őket a halál szele – külön-külön, nem egyszerre, hogy egyszerűbb legyen – és 180 fokos fordulatot vettek, a két sorral előbbi kétségeiket figyelmen kívül hagyva.
Lore kezdetektől gyanús volt, hogy nem csak egy egyszerűen ki/leírható mellékszereplő és nagyon várom, hogy fény derüljön az Ő történetére is. Reaver számára is jól végződött a történet, viszont számomra kicsit hirtelen szakadt meg. Kíváncsi leszek felbukkan-e még.

Kedvelem a sorozatot, de még várat magára az érzés, hogy azt mondhassam: EZ IGEN!
Az írónő világának felépítése érdekes, a karakterei szintén, de valami mindig hiányérzetet kelt bennem.

Ebben a részben kicsit komolyabb volt a fő konfliktus, mint korábban. Nemcsak Wraith és Serena, hanem a világ sorsa is veszélybe került. Ennek én kifejezetten örültem (nem mintha nagy világvége rajongó lennék), csak kezdtem attól félni, hogy hasonló köröket kell futniuk a főhősöknek, mint korábban, és ezt nem akartam.
Kedveltem a párost, Serena számomra az eddig legjobban eltalált női karakter a sorozatban. Wraith viselkedése időnként zavart, de szerencsére ügyesen visszamanőverezett a kedvelt zónába. Túllépett a múltján, és a változás útjára lépett.
Örültem, hogy Gem és Ky kapcsolata rendeződött, bár, ahhoz képest, hogy mennyit szenvedtek eléggé összecsapottnak éreztem az egymásra találást.
Shade és Eidolon kicsit negatívan álltak ebben a részben Wraith-hoz, ami valamilyen szinten érthető, hiszen nem volt éppen tündérmese, ahogy eddig viselkedett, de engem mégis zavart több megnyilvánulásuk is.

Összességében tetszett a könyv, határozottan fejlődik könyvről könyvre az írónő, egyre több és érdekesebb karaktert vonultat fel (Lore, Reaver, stb), egyre izgalmasabb a fő konfliktus, szóval úgy érzem, hogy megéri folytatni, és remélhetőleg hamar megérkezik az az Ez igen! érzés.

Ó, wow.
Tetszett. Nagyon. :)
Nem sírtam, mint ahogy előre megjósoltam, de Wraith így is meglepett és a vége.. nem lehetett volna még 5 oldallal többet írni? :) Csakhogy kicsit többet kapjunk a reakciókból.

Újraolvasás után értékelem…
Végreee…. már úgy vártam a 2 testvér után, hogy olvashassam Wraith történetét és nem csalódtam benne!
Az első pillanattól kezdve megszerettem Serena karakterét, teljes mértékben összeillenek Wraith-al! :)
A vége nagyon jóra sikeredett, szeretem a happy end befejezéseket! :D
A Gem-Kynan szál nagyon tetszett, örülök, hogy ők is összejöttek! :P
Lore karaktere pedig felkeltette az érdeklődésem!

őszintén szólva, icurkát csalódott vagyok, olyan mintha az írónő, nem is tudom a szót rá.. talán a visszafogta magát illik ide. wraith-ból sajnálatos módon eltűnt a seggfejéne.. amit én nagyon bántam. persze voltak megvillanások, de nem volt az igazi. nem mondom, hogy nem jöttbe az új érzelmes wraith, csak hiányzott a régi.
aztán ott van serena, eleinte nem is idegesített.. de ahogy haladt előre a történet, úgy kezdett irritálni..nem beszélve az állandó josh szólongatástól. E és shade karakterét imádtam na jó nem annyira mint wraith-ot sőt még ky-ért is oda lettem.. úgy örültem, h végre gem-el összejöttek :)
nekem kicsit kiszámítható volt.. nem volt olyan nagy csavar benne, a lágy szívem,a happy and-ek miatti állandó szurkolásom miatt mégis megnyert magának ez a könyv.
bár kicsit lassabb volt a történet, nem volt olyan pörgős mint shade könyve de a több szempontú nézet kárpótolt érte. érdekes emberkék, bocs démonok és bukott angyalok bukkantak fel, akikről szerettem volna többet tudni. és persze shade ikreire is kíváncsi lettem volna végre.. a fentiektől eltekintve imádtam, és nem bántam meg, hogy az első rész után folytattam… :)

Wraith történetétől kicsit többet vártam.Talán rá voltam a leginkább kiváncsi ,de nem volt ez a rész annyira érdekes ,mint Eidolon története .Selena és Wraith szerelme aranyos volt nagyon illetek egymáshoz..Ebben a részben Wraith végre felnőttként gondolkodik és viselkedik. Ky és Gem tette igazán izgalmassá a történetet.