Beethoven ​tavasza 87% 16 csillagozás

16 évesen olvastam Láng Györgytöl a Primavera-t, Botticelli életét. Nagyon nagy hatással volt rám. Emlékszem, mikor 1973 nyarán összeszedtem a primitív angyalföldi haverjaimat és elvittem öket a szépmüvészeti múzeumba, ahol meséltem nekik az olasz reneszánszról. Biztos marhára unták és utáltak érte, de nem mertek ellentmondani. :)

Ez a könyv is nagy élmény volt, de van egy hibája: csak Beethoven ifjúságával foglalkozik. Én nagyon nagy Beethoven rajongó vagyok, talán azért is volt nagy élmény a könyv. Nekem is hasonló primitív, alkoholista apám volt, de mégsem lettem zenész, söt, 2 év gitár és zongoratanulás után kiderült, hogy nekem a zenét csinálni nem, csak hallgatni szabad. :))
Este a kádban meghallgatom a Waldstein zongoraszonátát.

A Tamás templom karnagya és a Primavera után/alatt olvastam a kötetet és meg kellett állapítsam, hogy ez tetszett a legjobban. Beethoven élete csupa harc és mozgalom és Láng hozni tudja ugyanazt a forradalmi új energiát amit a zeneszerző műveiben. Sajnálatos személyes tapasztalaim nyomán, úgy érzem a családjával és édesapjával való kapcsolatát a szerző húsbavágóan reálisan jelenítete meg. Az író részletes életrajzát ugyan nem ismerem (még…) de az az érzésem, hogy hasonló személyes élmények nélkül nem írhatta volna így meg. Bárcsak lenne egy második kötet Beethoven őszéről is!

Annyira imádom Láng György könyveit… ez az 5 csillag kevés, hogy értékeljem. Teljesen máshogy látom utána azoknak az embereknek az életét, akiket méltónak talált arra, hogy történetüket könyvbe öntse. Csak azt bánom, hogy nem az egész életén kalauzol keresztül az író, csupán a gyerekkorán. De ez is igazán megindító volt. Az anyjával való szoros kapcsolata, Mozart iránti rajongása és az apja negatív karaktere mind-mind meghatározó lehetett a fejlődésében. Most utána is nézek gyorsan, hátha van még hasonlóan jó könyv Beethoven életéről. (bár erősen kétlem)

Idén sokat olvastam Beethovenről, stílszerű volt hát, hogy vele is zárom az évet. Ehhez kitűnőbb olvasmányt, mint Láng György életrajzi regénye, keresve sem találhattam volna. Érzékenyen, rengeteg tudásanyaggal felvértezve vezeti végig a kíváncsi olvasót Beethoven fiatal évein, születésétől kezdve huszonkét éves koráig, mikor végleg elhagyta szülővárosát, Bonnt, és elindult Bécs felé, hogy világhírű zeneszerzővé érjen.

A Beethoven tavasza c. regény ezeket az éveket minden életrajzi műnél részletesebben, érzékletesebben festi meg, kezdve a nagypapa hatásától, az édesanya hányatott sorsán keresztül a testvérekig, akik közül csak kettő érte meg a felnőtt kort. Megismerhetjük az első szárnypróbálgatásokat a zongorával, a hegedűvel, a brácsával és az orgonával, a nagyszerű mestereket (többek közt Neefe, Mozart és Haydn alakját), a segítő és támogató barátokat, a befolyásos mecénásokat (kik közül itt csak az első igazán nagy hatású mecénás, Ferdinand Waldstein jelenik meg, akinek később a Wandstein Szonátát /no. 21. op. 53./ ajánlotta Beethoven), és természetesen az első szerelmeket Leonora Breuningtól a szép és kacér színésznőkig, akikkel Beethoven színházi zenészkarrierje során találkozott.

És természetesen erőteljesen megjelenik az önző, jellemtelen, bántalmazó apa alakja is, aki mindvégig csak hasznot akart húzni tehetséges fiából. Érdekes, hogy ha nem kényszerítette volna ilyen korán a zenészpályára, nem gyakoroltat vele már egészen kisgyermek korában naponta több órát, és nem erőlteti a korai bemutatkozást, vajon akkor is ilyen magasra jutott volna-e Ludwig? Talán igen. Mindenesetre zord, darabos és nehéz természete feltétlenül az apja hatására fejlődött ki, hiszen már korai éveiben rengeteg csalódás érte, arra kényszerült, hogy átvállalja a családfői feladatokat, erején felül dolgozzon és gondoskodjon két kisebb öccséről. Főleg anyja halála után, amikor már semmiféle segítségre nem számíthatott. Az állhatatosság, a vasakarat már gyermekkorában megmutatkozott benne, nem nyugodhatott, míg valamit véghez nem vitt, még akkor is, mikor minden körülmény ellene játszott. Különleges, határozott és erős jellem volt, aki soha nem adta fel a kitűzött céljait.

Különösen tetszett, hogy nem nyugodott bele abba az atyai döntésbe, hogy nem járhat iskolába (zenetanulmányaira kellett fordítani minden idejét), zavarta, hogy tudatlanabb és iskolázatlanabb társainál, ezért erején felül művelte magát, nyelveket tanult, kevéske szabadidejében olvasott, és művelt kávéházi társaságba járt, hogy magába szippantsa a korában szükséges és a művészetéhez elengedhetetlen tudást, illetve forradalmi szellemet. Mindemellett egész életében csodálattal adózott a természetnek, már fiatalként is az erdőket-mezőket járta, óvta-vigyázta az állatokat, a növényeket. Különleges ember volt, amit ez a könyv csak még inkább aláhúzott.

Beethoven-rajongóknak kötelező olvasmány, és azoknak is, akik kíváncsiak arra, hogyan fejlődik ki egy hatalmas, korszakalkotó szellem a leglehetetlenebb és legkedvezőtlenebb körülmények ellenére is.

Kitűnő és korrekt munka a Nagy Zeneszerzőről. Közben és utána kötelező hallgatni Beethoven, de semmi kényszeríz, tényleg többlet. A könyvből amúgy is sokat megtudhatunk, hol is kell ezt a csoda-zenét keresni és hogyan is született mindez.