Édes mostoha 167 vélemény


Gyönyörű parkkal, csodálatos virágoskerttel övezett kastélyban él a regény kis hősnője, a csudaszép kislány, Hargitay Erzsike. A házban mindenki körülötte sürög-forog, és sokan próbálják felvidítani, ugyanis ő a Hargitay-kastély legszomorúbb lakója is egyben édesanyját nemrég veszítette el. Az árva kislánynak senki sem tud örömet szerezni, s amióta Ibolya kissasszony a maga kibírhatatlan éles, parancsnoki hangjával a házban átvette a hatalmat, nem is reméli, hogy a boldogság újra rá fog találni. Azonban édesapja újra találkozik ífjúkori szerelmével, a bájos Berényi Máriával, akit Erzsike előbb tanítónénijeként szeret meg, majd benne fog ráismerni édes mostohájára. Addig viszont Frici kutyájával, Picivel mindent megtesz, hogy mosolyt varázsoljon Erzsike arcára… Lakner Bácsi műve film formájában már világszerte sikert aratott, és hirdette a szeretet minden szomorúságot legyőző erejét.
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
| 9635002629 | 152 | Róna Emy | Ugrás | ||
| 9635004591 | 152 | Róna Emy | Ugrás | ||
| 9635007930 | Ugrás | ||||
| 9635007930 | 152 | Ugrás |

Most olvassa
Most nem olvassa senki.
Várólistán 9
Kívánságlistán 4
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Már gyerekként is éreztem, hogy valami nem kóser a történetben, csak még nem ismertem azt a szót, hogy giccses.
4 kommentNagyon szerettem annak idején, többször is elolvastam:)
Kicsit talán tényleg giccses, de még ez sem zavart…
Még a szereplőket is nagyon szerettem, talán kivétel nélkül az összest úgy emléxem:)
Sírós.
Mi kell egy megható gyerekkönyvbe? Szomorú kislány, aggódó (özvegy) papa, gonosz rokon meg egy kedves pótmama, aki mind az apukát, mind a kislányt vigasztalósra szereti. Szép könyv, persze a maga idejében kell olvasni.
Jaj ! A kutyát majdnem kihagytam;)
Jáháj, nagyon giccses, de tízévesen tetszett. Jókat sírtam rajta én is.
Tüneményes gyerekkönyv. Majd' húsz éve olvastam, így már alig-alig emlékszem rá, csak érzésekre, hangulatokra. Szerettem ezt a könyvet.
Amikor kisebb voltam imádtam ezt a könyvet olvasni, szerettem a történetét és a szereplőket is egyaránt. :)
Gyerekkori élményeim a színpadi változatával kapcsolatban: miután olyan 7-8 éves lehettem, a történetre nem emlékeztem, csak arra, hogy nagyon kedves mese. Na meg arra, hogy a szünetben egy nő úgy arcon vágott a könyökével, hogy szájzárat kaptam, és napokig csak szívószálazni tudtam. :O Most, amikor korom az édes mostohához közelít, és nem Erzsikéhez, változatlanul tetszik, csak szerintem Mária túl nagy rizikót vállalt. Az egész ellenkezőleg is elsülhetett volna.
Ha jól emlékszem egyszerre kaptam meg úgy 7 éves koromban ezt a könyvet A sehány éves kislánnyal együtt.
Nem az az édesszülő minden esetben, aki világra hozza a gyermeket, hanem aki szeretetben felneveli. …
http://azajtom.blogspot.com/2010/03/lakner-artur-edes-mostoha.html
Népszerű idézetek
A világon van sok millió ember
S van sok ezer, ki téged szeret,
De hogyha baj van, már egyik sem ismer,
S nem törődik senki sem veled.
Csak egy van, aki melletted áll mindig
Jó szellemként követ vigyázva rád –
Ha rossz is vagy, ő mindig jónak lát:
A te drága, édes, édes, édes jó anyád!
A Hargitay család gyönyörű parkjában még a virágok is szomorúbbak, mint máshol.
(első mondat)
Az élet megtanított arra, hogy pillanatnyi örömért ne áldozzam fel egész életem boldogságát.
Mária néni titka.
Almásy Margit országos hírű Boldog Otthonában ugyanis nem a tantermekben tanultak a gyermekek, hanem kint a parkban, az árnyas fák alatt. Egy-egy bokrokkal körülölelt tisztás volt a „tanterem”. Reggelenként elindultak a csoportok, és kikerestek egy-egy megfelelő szép tisztást. Safranek felaggatta a fára az iskolai ábrákat és térképeket. Terka néni kisasztalt és széket vitt a tanárnőknek, a növendékek pedig a kerti raktárból előhozott apró padokon helyezkedtek el, vagy pedig leheveredtek a magas fűbe. A tanítás ugyanis a szabad ég alatt folyt, és így minden tanév végén pirospozsgás, egészséges növendékek hagyták el a Boldog Otthont. Nem csoda, hogy soha nem volt üres hely az intézetben.
Tanulás a szabadban.


