Dobozváros 134 csillagozás

Egy város, amit le kell győznöd
Lakatos István: Dobozváros Lakatos István: Dobozváros

Lakatos István meseregényében egy nem túl szép napon egy Zalán nevű kisfiúékhoz beállít egy Székláb nevű öregember, és azt állítja, hogy a szülei már nem az igaziak, hanem másolatok. Székláb elmeséli a kisfiúnak: szüleit elrabolták a dobozvárosiak, ezért vele kell mennie. Zalán nem tehet mást, mint útra kel az ismeretlen öregemberrel, mert csak így lát esélyt arra, hogy viszontlássa az igazi szüleit. Miután alaposabban megismerkedik Székláb birodalmával, egy családnyi vízimanóval és Jónással, a kecskével, még előtte áll, hogy sárkányokkal is találkozzon Dobozvárosban. Lakatos István könyve kalandos, varázslatos és szívhez szóló történet tíz éven felüli gyerekeknek.

Eredeti megjelenés éve: 2011

Tagok ajánlása: 10 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Nimue, 2023
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156402240 · Illusztrálta: Lakatos István
>!
Nimue, 2023
312 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786150165127 · Illusztrálta: Lakatos István
>!
Magvető, Budapest, 2012
ISBN: 9789631429800 · Illusztrálta: Lakatos István

1 további kiadás


Enciklopédia 4


Kedvencelte 11

Most olvassa 10

Várólistára tette 100

Kívánságlistára tette 102

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

petibácsi>!
Lakatos István: Dobozváros

Lakatos István: Dobozváros Egy város, amit le kell győznöd

Ez egy teljesen korrekt meseregény, ami ráadásul még azzal a fajta virgonc vizualitással is telis-tele van, ami miatt (legtöbben) már a Lencsilányért is odavoltunk. Szóval, igen, elmondhatom, hogy azt kaptam, amire számítottam.
Figyeljetek: van itt sínen közlekedő kertes ház, hidraulikusan megemelt tóvíz, deportált vízimanócsalád, helyváltoztató lomtárak, csillaggyurma, leszerelhető száj meg minden, ami csak szem szájnak ingere, szóval épp csak egy pillanatra vetődött fel bennem, hogy a sok leíró rész néhol kissé túlságosan belassítja a cselekményt (a „sínféreg”-ben való bóklászás és a pályaudvar oldalain is jóformán csak a helyszín bemutatása zajlik), de kénytelen voltam elismerni, hogy a kulisszák is annyira tele vannak ötletekkel, hogy egyáltalán nem szenved csorbát a szöveg emiatt.
És ehhez még vegyük hozzá, hogy míg hőseink elméjét a kommersz amerikai tömegfilmek és képregények (amik számos popkulturális poénkodásra szolgáltatnak okot), addig bendőjét a fröccs, a hagymás bab és a lecsó táplálta, és hogy ez pár „szokványos” mesealakkal (sárkányok, törpék, stb.) még megfejelve így szerintem elég egyedi összképet, ízhatást alkot.
Egyedül talán Székláb és az Egyes előéletének és Dobozváros létrejöttének a kidolgozottságával nem voltam teljesen elégedett, bár igaz, egy ennél konkrétabb, konzekvensebb rendszerbe foglalva őket talán már klisésnek hatnának. Pl. Székláb karakterének istenség jellege könnyen elmehetett volna akár egy bibliai akár egy terrypratchettes irányba is, amivel nem csak kevésbé lett volna egyedi, de kidolgozottsága háttérbe szoríthatta volna a regény két fő témáját: a környezetszennyezés és az egymástól való elidegenedés problematikáját.
Mondjuk ezek sincsenek olyan markánsan, szájbarágósan előre tolva, de mégis ezekkel nyeri a könyv az igazi aktualitását.
Szóval én bátran ajánlom, akár 8-10 éves gyerekeknek felolvasva is. Talán egyedül a Patkányirtás című fejezet tragikuma durvább kicsit, de az sem jobban, mint mondjuk a kis Vuk szüleinek halála.
Bizarrnak persze így is bizarr, de annyira talán nem fogja megosztani az embereket, mint a Lencsilány.

Ui.1.: nekem (a leendő olvasók többségével ellentétben) nem Kolompóc, hanem Jónás, a sértődősen gőgös kecske és a munkamániás mosómedve (neki meg nincs neve) voltak a kedvenc mellékszereplőim; elviseltem volna, ha többet szerepelnek:)

Ui.2.: valahol írták, hogy kevés az egész oldalas illusztráció és túl sok a picike: ezt én is sajnálom.

15 hozzászólás
ddani>!
Lakatos István: Dobozváros

Lakatos István: Dobozváros Egy város, amit le kell győznöd

Ez a könyv maga ifjúsági-mese-képregény-steampunk-akármi műfajában szuper, és egyben sajnálom is icsit, hogy én már a „felnőtteknek is” olvasótáborból csápolok. Mert ez ilyen többször is újraolvasós, belemerülős fiúkönyvnek lenne tökéletes. Felnőttként az olvasónak már mindenféle elképzelései türemkednek a könyvélmény útjába, és dehogyis akarok fanyalogni – csak elmúlt belőlem a kiskamasz, és mint az apuka a könyvben, én is nagy örömmel fedezem fel újra a játszást és a lézerkardos-csáposszörnyes világot, de már felnőttként, féllábbal nagyjából szilárdan itt. (Reményem szerint nem éppen Dobozvárosban.)
Eredeti és ötletes, ám rengeteg jó helyről merít is Lakatos István, el is ironizál a tipikus helyzeteken és filmkliséken, van képregénybetét, és utalások mindenféle irányba. Zalán, Kolompóc, Jónás, és Székláb nagy, bonyolult és csavaros kalandot hoznak, Székláb a maga kozmológiai mivoltában külön elismerést érdemel.
Kicsit mintha egy magyarul megírt Korongvilág bontaná ki szárnyait, ki tudja. Ha lesz még folytatás ezen a vonalon, azt is mindenképp…

4 hozzászólás
Ross>!
Lakatos István: Dobozváros

Lakatos István: Dobozváros Egy város, amit le kell győznöd

Van egy-két kortárs magyar „író”, akinek most beleverném az orrát a Dobozvárosba. Erősen. Miközben azt ordítom: Nézdmegb*zdmeg! Nézd meg! ÍGY kell ifjúsági regényt írni!
Egyetlen dologba tudnék belekötni, de a többi meg olyan jó, hogy egyszerűen nem veszem hozzá a fáradtságot.
Kell egy saját példány, OCD-s mosómedvés dedikálással!

Chöpp >!
Lakatos István: Dobozváros

Lakatos István: Dobozváros Egy város, amit le kell győznöd

Az Öregistenit! Ez nagyon ott van szakmailag! Összegyúrva olvasom a kedvenceimet: Momo Gombos Jim és Atrasko… Ilyenkor mindig csak a sóhajok: azéngyerekkorombanmérnemvolttöbbilyen?
Ja, és még be sem fejeztem.
Befejeztem. (Középiskolában ezt mindig oda kellett írni a dolgozataim végére.) Nagyon örülök neki, hogy egy ilyen jó kortárs meseregényt olvashatok! Repes a szívem, mert meggyőződésem, hogy az ilyen és ehhez hasonló írásoktól lesz ember a gyerekeinkből. És abban is biztos vagyok, hogy saját példányt fogok beszerezni a Dobozvárosból és a Lencsilányból is.
Csak azt tudom ismételni, amit az előttem szóló Molytársak: Köszönöm @elefes!

2 hozzászólás
Uzsonna>!
Lakatos István: Dobozváros

Lakatos István: Dobozváros Egy város, amit le kell győznöd

Ez egy kortalan mese(regény), amely megállja a helyét gyerekeknél, felnőtteknél egyaránt.
Tetszett mert:
– olvastatta magát a váratlan, különleges, izgalmas fordulataival
– elszórakoztatott különleges, varázslatos ötleteivel, helyzeteivel (pl. tó megemelése emelővel)
– vágyat keltett bennem különös helyszíneinek meglátogatására (Székláb háza, annak szobái)
– megszerettem több szereplőjét is (Székláb a favorit, de az apuka megnyilvánulásain is jól szórakoztam)
– elgondolkodtatott metafizikai síkon is
– felhívta a figyelmet a világot fenyegető két fő veszélyre: a környezet elpusztítására és az elidegenedésre (hmm… vajon mikor lehetne észrevenni, ha kicserélik hozzátartozódat, vagy ismerősödet?)
– bólogattam didaktikai útmutatásain
– csorgott a nyálam a magyar konyha remekeinek olvastán (a műkaja itt ciki)
– szeretnék én is egy olyan háztartást vezetni (ha kell azt vezetni egyáltalán), mint Székláb: tisztaságmániás mosómacival, megregulázni a por fejét, elkerülendő a portörlést, és a titokzatos konyhaszekrénnyel, amely akár egy tehenet is rejthet, így nem kell naponta friss tejet venni
– jókat nevettem poénjain (némelyiket lehet, hogy csak a felnőttek értik, de van elég a gyerekeknek is)
– és persze az illusztrációk is nagyon jók, még ha kicsik is
– képregény a regényben, nagy ötlet!
Szóval, kicsik, nagyok olvassátok!

8 hozzászólás
chibizso>!
Lakatos István: Dobozváros

Lakatos István: Dobozváros Egy város, amit le kell győznöd

Régóta vágytam ilyen ifjúsági regényre: ami egyszerre szól a mai kor gyerekeihez. de közben megtartja a mesék báját is. Hogyan is jön ez össze a Dobozvárosban?
Zalán egy olyan kisfiú, akivel bármelyik mostani fiatal olvasó tud azonosulni. Szeret filmeket nézni, rengeteg robotos, kardozós, sárkányos kalandot álmodik meg és teljesen izgalomba jön a képregényektől. Eközben néha gonoszkodik, kicsit önzősködik, kétségbeesik, de folyamatosan tanul és fejlődik. Nagyon is egy mai korban élő igazi gyerek képét adja.

Aztán ott van Székláb, Zalán tanítója és barátja. Ahogy egy másik értékelés is említette, az öreg egy igazi kozmológiai figura, aki rendelkezik a mesék összes furcsaságával és habókosságával – ez adja a regény nagy báját. Őszintén, azokat a részeket élveztem legjobban a könyvben, amikor ő megjelent. Imádnivaló volt a szőrös vizimanó, a Jónás kecske, a szekrényben lakó tehét és a sok átjáró, melyek a fiókban vagy a fazékban lapultak. Konkrétan elmagyarázott felépítés nincs Székláb világa mögött, de nem is hiányoltam egy percig se. Ez az egész így sejtelmesen a legjobb.

A modernség és a régi mesék magában a történetben és a mesélésben is jelen van. Lakatos stílusa idézi a klasszikus meséket, de közben kitér a popkultúra jelenségeire, főleg a filmekre. Legötletesebbnek a beiktatott képregényt tartottam ebben a kettős mesélésben. Továbbá az olvasó igényeihez is illeszkedik a regény: általában cliffhangerrel ér véget a fejezet, ami mindig továbbolvasásra késztet, de közben rövidek is a fejezetek. Szóval mindenképpen az az érzésünk, hogy pörög a történet. De van annyira érdekes és izgalmas, hogy nem csak látszat ez. :) Személy szerint csak annyi bajom volt a könyvvel, és pont a mesélésnél, hogy néha nem tudott lekötni, beszívni. Az egésznek az igazi ereje valahol Zalán dobozvárosi kalandjaitól indul. És az az igazság, hogy nem tudom ennek az érzésnek az okát megmagyarázni. Mert ettől eltekintve hibátlan regény.

3 hozzászólás
Eta IP>!
Lakatos István: Dobozváros

Lakatos István: Dobozváros Egy város, amit le kell győznöd

Végre ismét egy újabb eredeti fantáziavilág!
Kedves @elefes, kérem a következőt! :-)
(Székláb neve, ugye, Az ember tragédiájából van?)

(És Kolompóc is cuki. És az üzenet is nagyon igaz. Köszönöm.)

1 hozzászólás
atalant IP>!
Lakatos István: Dobozváros

Lakatos István: Dobozváros Egy város, amit le kell győznöd

A Lencsilány igazából nem tetszett annyira (kivéve a rajzokat, mert azok nagyszerűek), így a Dobozváros is sokáig hidegen hagyott. Aztán befészkelte magát a fejembe. Mint Simbának a Trón Szirt. De az egy másik történet.
Zalánt, a főszereplőt, sajnos nem sikerült megkedvelnem. Ráadásul az „Égjetek!” felkiáltása az agyamba égett az olvasás után, és tette brutálisan ellenszenvessé az egyébként nem is annyira irritáló figurát. Azért zavart ez a mondat, mert igazából nem volt indokolt, és nem is éreztem utólag a feloldást. Legyen ez az én bajom. Vele szemben azonban Székláb karaktere nagyon is tetszett. Jól eltalált, frappáns, és felbukkanása mindig azt sugallta, hogy itt aztán most valamilyen agyeldobós jóság fog hamarost bekövetkezni. A háttérsztorija meg hát na.
Leszámítva, hogy a közepét (konkrétan a Dobozvárosban játszódó részt) egy kissé túlírtnak és feleslegesen terjengősnek éreztem, ráadásul a mellékszereplők egy része is súlytalannak hat a kidolgozatlanságuk miatt (bármennyire is aranyosak), mégis a szívemhez nőtt ez a könyv. Már a téma megnyert magának az elején, hiszen a modern kor embereinek egymástól való elidegenedésével ezelőtt még nem találkoztam gyerekkönyvben. Modern téma, modern körítéssel, ráadásul olyan zseniális ötletek tömkelegét sikerült mindebbe beleépíteni, mint a csillaggyurma, a tójavítás, a tehén a szekrényben, esetleg a személyes kedvencem: a Bajuszos Robot. A kutyafáját! Hát az tényleg zseniális. Miegymás. Emellett sikerült a környezetvédelmi tanulságot olyannyira szépen belefűzni, hogy az ne legyen tolakodó, mégis legyen erős. Mint a Pista.
Nagyon is jó gyerekkönyv, és örülök, hogy végül beszereztem (mostmár a Lencsilányt is szeretném), de nem vagyok azért maradéktalanul elégedett. Ellenben mesére vágytam, és azt is kaptam: és ezek után nagyon is várom, hogy vajon a szerző mivel rukkol elő legközelebb.

6 hozzászólás
Anó P>!
Lakatos István: Dobozváros

Lakatos István: Dobozváros Egy város, amit le kell győznöd

Szeretnivaló, humorban sem szűkölködő meseregény. Néhol kissé szürreális elemekkel megtűzdelve. De belefért:)
Buta voltam, mert hagytam, hogy más könyvek „közbeszóljanak”, így megszakadt a történet folyamatos olvasásának élvezete. Később visszatértem hozzá, de az már nem volt az igazi. Talán elolvasom később valamikor újra „egy szuszra”.

Zoltán_Nádor>!
Lakatos István: Dobozváros

Lakatos István: Dobozváros Egy város, amit le kell győznöd

Micsoda vizualitás! Talán nem én vagyok az igazi célközönsége, de nagyszerű könyv.


Népszerű idézetek

brena>!

És bármilyen rettenetes hely is az a Dobozváros, az alsó tagozatos napközinél nem lehet rosszabb. Zalán erről szentül meg volt győződve, szemernyi félelem sem volt hát benne.

27. oldal

Lakatos István: Dobozváros Egy város, amit le kell győznöd

Futtetenne I>!

Az ember mindenhová betette a lábát, mindent a magáénak akar. Még ha nincs rá szüksége, akkor is. Legfeljebb elpusztítja. […] A világ véges. Annyi van belőle, amit magad körül látsz. És egyszer ez sem lesz többé.

219. oldal

Lakatos István: Dobozváros Egy város, amit le kell győznöd

6 hozzászólás
Chöpp >!

– Hogyan lehet az, hogy én vagyok a világ, miközben benne is vagyok?

266. oldal

Lakatos István: Dobozváros Egy város, amit le kell győznöd

2 hozzászólás
Futtetenne I>!

– A nélkülözés mindenkit nagyon el tud keseríteni – magyarázta Székláb. – Ha minden gondolatod csak akörül forog, hogy mit fogsz enni, és még csak nem is holnapután, vagy a jövő héten, hanem aznap este, hamar, nagyon hamar kétségbeesel. Megtelsz haraggal, gyűlölöd az egész világot, mert csak azt látod ilyenkor, hogy másoknak nincs ilyen gondjuk, és gyűlölöd magad is, mert szegény vagy. És ezen nem tudsz változtatni. Úgy érzed, örökre így marad. Aztán belefáradsz a küszködésbe. Közönyössé válsz, és várod, hogy segítsen végre valaki.

49. oldal

Lakatos István: Dobozváros Egy város, amit le kell győznöd

>!

Mindennél jobban fáj, hogy bele kellett törődnöm, hogy igenis léteznek szörnyű dolgok. De el sem tudod képzelni, hogy mellette mennyi szépség van ezen a világon. Nemcsak, ami látható, hanem ami a benne élők lelkében van. És már ezért megéri küzdeni.

233. oldal

Lakatos István: Dobozváros Egy város, amit le kell győznöd

7 hozzászólás
petibácsi>!

– Tudod, biztosan neked is vannak olyan nadrágjaid, amiknek a zsebébe mindenféle holmit pakolsz – anyukád nyilván azt mondaná rájuk, hogy haszontalan ócskaságok, de szerintem nem, mert bármikor szükség lehet rájuk.
– Persze. Gyufásdobozok, üveggolyók, törött játékkatonák és kiszáradt, döglött bogarak. A döglött bogarak a leghasznosabbak, mert a lányokat meg lehet velük dobálni.

213. oldal

Lakatos István: Dobozváros Egy város, amit le kell győznöd

Melia>!

– Azért jöttem, hogy elvigyem a fiukat. De ne aggódjanak, hoztam helyette egy másikat.

7. oldal

Lakatos István: Dobozváros Egy város, amit le kell győznöd

Futtetenne I>!

Egyszerűen elment a kedve a félelemtől.

159. oldal

Lakatos István: Dobozváros Egy város, amit le kell győznöd

5 hozzászólás
ddani>!

– Ő itt a kecském, Jónás – közölte Székláb.
Zalán tudomásul vette.
– Mi az, tán nem tudsz köszönni?
– De hisz ez csak egy kecske…
– Nem ez, hanem ő – javította ki Székláb. A kecske káposztalevelet majszolva, unottan méregette Zalánt.
– Városi gyerek – vetette oda a kecske. Aztán harapott egyet a káposztából.
Hát persze, egy beszélő kecske. Gondolhattam volna. Mégis, hogyan illik köszönni egy kecskének? Kezit csókolom? De hiszen nincs is keze… Patáját? Netán mancsát? Mije is van egy kecskének?
– Üdvözlöm – nyögte ki végül, bár érezte, hogy nem ez a legmegfelelőbb módja egy kecske üdvözlésének.
Székláb és a kecske vigyorogva összenéztek. Zalán pedig zavarában egyik lábáról a másikra állt. Végül Jónás, a kecske szólalt meg:
– Tudod mit? Megteszi. – És folytatta a káposzta csócsálását.

16. - 18. o. Ház kecskével

Lakatos István: Dobozváros Egy város, amit le kell győznöd

Chöpp >!

– Ne nevesd ki anyádat, fiam, nem szép dolog – mondta Apu, majd a fejére húzta az egyik takarót, és a könnyei is potyogtak, úgy rázkódott a röhögéstől.

285. oldal

Lakatos István: Dobozváros Egy város, amit le kell győznöd


Hasonló könyvek címkék alapján

Berg Judit: Rumini
Nyulász Péter: Helka
Valeria Screwy: Miss Screwy csavaros árvái
Lezsák Levente: Emerson & Tsa., avagy a titokzatos mordiai bűneset
Böszörményi Gyula: Rúvel hegyi legenda
Dér Adrienn: Egy jeti lakik a pincénkben
J. K. Rowling: A karácsonyi malac
Tea Stilton: A lángoló hegy
Tea Stilton: A sötétség hercegnője
Trenton Lee Stewart: A Titokzatos Benedict Társaság