Lágy szellő lengedez, madarak édes éneket énekelnek, a költők szerelmesek, a hölgyeik pedig (majdnem) elérhetetlenek. Íme, a hagyományos szerelmi költészet megszokott sztereotípiái. A fordítások és a tanulmányok megpróbálnak az olvasók kérdéseire „válaszolni”: hogyan alakultak ki, hogyan változtak ezek a toposzok, hogyan jött létre ennek során a középkori Európában a népnyelvű irodalom. Ám válogatásunkkal nemcsak az irodalomtörténészeknek akarunk a kedvében járni, hanem – az édességeket bűntudatosan fogyasztó, az érzelmi önkifejezést csak bajosan vállaló korunkban – minden szerelmes versre éhes olvasónak is.
[…] Antológiánk sokszínű – miként az első trubadúr megjegyezte, „minden madár a maga latinján énekel”. A magyar műfordítások rendkívüli sokfélesége összefügg azzal is, hogy itthon nem alakult ki egységes udvari nyelvhasználat, így a trubadúrversek fordítását illető kötelező érvényű konvenció és közhelykészlet sem. Ráadásul a… (tovább)
