A még fiatalnak mondható író első regénye a személyi kultusz időszakában játszódik. A mű korrajz, amelyben a szerző a felcseperedő gyermek felnőtté válásának nagy kalandján keresztül – sok humorral, iróniával – vezeti vissza a kortárs olvasót abba a világba, amely nagy valószínűséggel saját önéletrajzából sem hiányzik.
Dragomán György írja a pályatárs új regényéről: Igazából Lackfi János regényét olvasva értettem meg, hogy mindeddig fogalmam se volt arról, milyen is lehetett a későkádárista gyerekkor. Erdélybe ebből legfeljebb csak a Magyarországról érkezett borítékokban küldött rágóspapírok és matricák édeskés szaga jutott el. A Halottnézőnek köszönhetőn viszont tapintható elevenséggel a bőrömön érezhetem a nyolcvanas évek Magyarországát, hiszen a regény gyermekien pontos érzékeléssel idézi fel a napközizős-iskolaköpenyes gyerekkor kedélyességében is nyomasztó légkörét, és közben úgy bontja ki és építi újjá ezt a misztikusan szorongásos legendáriumot, hogy szinte-szinte a sajátomnak érzem.
Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
Tele poénnal, s nagy igazságokkal, s igen, úgy volt sok minden, ahogyan leírta. Eszembe juttatta azt a limonádés por vackot, amit a műanyag kis üvegből öntöttünk a nyelvünkre, a zenesulis délutánokat. Azt is, hogyan udvaroltak rohadt bénán az általános iskolában a fiú osztálytársak, a rosszalkodásokat, a versmondó versenyeket, énekkart, s még mennyi mindent. Nosztalgikus regény. Bár, sokszor csapong, ennek ellenére élvezhető.
Ismerős a helyszín, ismerős hangulat, ismerősek a figurák, a tárgyak, de a történetek valahogy nem állnak össze regénnyé. És valahogy zavart, hogy nem csak gyerekmód vezet , hanem kibuggyan mögüle a már felülről rálátó felnőtt. Valahogy csapong a kettősség érzet. A legerősebb az eleje. De még így is jóérzéssel olvastam. Mégiscsak a benneélés elfogultsága és az íróval való rokonszenvezés vitte fel pontozást négyig.
A stílusgyakorlatok helyenként bravúrosak, összességében pedig nagyon szórakoztató könyv. Főleg ha valaki ugyanakkor volt gyerek.
Top idézetek
Brezsnyev állítólag annyira félt, hogy megmerénylik, öt példányt tartott kéznél saját magából. Mind annyira hasonlítottak rá, hogy saját maga sem tudta volna megkülönböztetni saját magát saját magától, de szerencsére megmondták neki, melyik ő.
Megnéztük a Mesét, a Híradót és a Menő Manót, aki csak egy vonalból áll, belül teljesen üres, és a végén mindig baleset történik vele.
168. oldal, Noran Kiadó 2007
Vannak öreg szerzetesek Japánban, akik évtizedekig edzik magukat, míg végül tökéletesen sebezhetetlenné válnak. Izmaikat mozgatva képesek elfedni minden érzékeny pontot, gigájukat, kulcscsontjaikat, gyomorszájukat. Megtanulják, hogy kell heregolyójukat visszahúzni szeméremcsontjuk mögé. Egyikükre egyszer tíz méter magasból ugrott rá valaki, az öregnek mégse lett baja. Mikor Muhammad Ali Japánban járt, odavezettek hozzá egy ilyen töpörödött szerzetest, aki kérte, hogy üsse meg a torkát teljes erőből. A bokszoló nagy nehezen ráállt: Ali ütött. Még erősebben. Ali ütött. A negyedik-ötödik ütés után csak annyit mondott: "őrültek"!
Megjegyzés: Próbáltam a golyóimat felhúzni a herevezetéken, de meg se mozdultak. Türelmes emberek a japánok.
181. oldal, Noran Kiadó 2007
Mikor az órára megérkeztem, rögtön tudtam, hogy kopognom fölösleges, úgyse hallja. Benn dübörgött a zongora, az Editke épp valami virtuóz darabot játszott teljes extázisban fetrengve, ültében hajlongott, mint akit erős gyomorgörcs bánt, pulikutyahaja libegett a levegőben, sosem éreztem még zenét ennyire ragacsosnak. Mint mikor az ember süteményevés vagy szörpivás után nem mos kezet, leül gyakorolni, és szivaccsal kell tisztogatni utána az elefántcsontot. A művésznő csak a kötelező öt perc után ereszkedett alá fönséges lebegéséből, addig füzettel a kézben vártam. Pofonegyszerű kis darabjaimat úgy játszotta elő, mintha legalábbis ő rázná ki rendszeresen Liszt Ferenc lakásán a porrongyot.
67-68 oldal, Noran Kiadó 2007
Mert a nagybátyám repülőgéppel jött mindig, az ingjeinek jó szaga volt, és szép türelmesen elmagyarázta a világot, ne haljunk meg hülyén, mi meg tátott szájjal hallgattuk, és panaszkodtunk erre a rohadt, rohadt országra, ahol élünk.
46. oldal, Noran Kiadó 2007
Talán olyat, mint Onídün kapitány a sorozatból, meg Miszter Béjnsz, és ennek az Onídünnek a magyar hangja egy hősszerelmes lehetett volna, színpadi jelenség, de nem lett, mert sokat ivott vagy mert a rendező megfogta a fenekét vagy más hasonlót, és ő nem kacsingatott vissza. Bánatában szinkronba állt, és akkor már nem is lehetett volna nagy színész, mert ha bejön a Hamlet, és a lenni vagy nem lenit az Onídün kapitány hangján mondja el, kitör a röhögés. Ugyanúgy, mint mikor egy szovjet társulat játszott Shakespeare-t, és azt mondták, Gamlet, igyi szudá, mármint, hogy gyere ide, és akkor még nem régen volt, hogy némelyeket kényszermunkára vittek el az oroszok, és az is így kezdődött, hogy igyi szudá, ezért mindenki azon röhögött, viszik a Hamletet málenkij robotra.
224-225. oldal, Noran Kiadó 2007
A Krisztinek persze nem volt apja, ahogy sok más lánynak sem a környéken, illetve csak évi egyszer, minden születésnapjára eljött, és hozott dolgokat. A férfiak itt valahogy nem bírták a gyűrődést, leléptek vagy beadták a kulcsot, jó, ha a tartásdíjat fizették.
42. oldal, Noran Kiadó 2007
Mindössze a mezőn arca verítékével fáradozó paraszt tűrte közömbösen az újabb csapást, mely egy volt csupán keservesen lemorzsolt élete számolatlan tehertételeinek, s hajtotta éppoly egykedvűen barmát, nyelte éppoly közömbösen gyorsan megszikkadó kenyerét, megáporodott kútvizét, mint amily állati természetességgel megkergette s izzadtan leteperte a maga vagy másvalaki asszonyát a frissen rakott kazlak tövén.
27. oldal, Noran Kiadó 2007
Külső linkek
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
- Fejes Endre: Rozsdatemető
- Szilágyi István: Kő hull apadó kútba
- Békés Pál: A bűntárs
- Bódis Kriszta: Kemény vaj
- Bächer Iván: Rötúr
- Bartis Attila: A nyugalom
- Réz András: Orr
- Csender Levente: Szűnőföldem
- Spiró György: Fogság
- Nemere István: A várúr fia
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- Madách Imre: Az ember tragédiája
- George Orwell: 1984
- Örkény István: Tóték
- Arany János: Arany János balladái
- Örkény István: Egyperces novellák
- Karinthy Frigyes: Így írtok ti
-
Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső versei
- Arany János: Toldi
- Babits Mihály: Babits Mihály összegyűjtött versei
- Gerlóczy Márton: Igazolt hiányzás
