Anne ​of Green Gables (Anne 1.) 94% 118 csillagozás

Semmiféle prekoncepcióm nem volt Anne Shirley-vel kapcsolatban egészen úgy két évvel ezelőttig, amikor is a hálaadási asztal felett lazán bevallottam, hogy fogalmam sincs, mi az az Anne of Green Gables, mire kanadai barátnőim villáján megdermedt a pulykasült, és valószínűleg örökre elvesztettem jóhíremet, mint a társaság legolvasottabb tagja. Mint kiderült, minden kanadai kislány Anne kalandjain nőtt fel, és még annak a barátnőmnek is megvan a teljes sorozat, akinek a kezében könyvet amúgy csak egyszer láttam életemben, és az is a Szürke volt.
Az meg csak engem meg az egyéb olvasmányaimat minősíti, hogy egy ilyen alaphelyzet után, hogy t.i. kivesznek egy árvát az otthonból háztartási célokra, és rossz szállítmány érkezik egy fiú helyett egy lány képében, egyértelműnek tartottam, hogy Anne a poklok poklát fogja megjárni az igazságtalan és kimerítő házimunka és a gonosz, árvákat kiközösítő osztálytársai között, hogy aztán 300 oldallal és egy százas zsepivel később erkölcsi győzelmet arasson Avonlea lakossága fölött. Az amúgy szintén kortárs f*cked-up irodalmon nevelkedett férjem még azt is hozzá találta tenni, hogy Matthew és Marilla, az Anne-t magukhoz vevő testvérpár nyilvánvalóan vérfertőző kapcsolatban élnek, de én ekkor már rájöttem, hogy ez nem az a könyv, úgyhogy nyugodt szívvel tudtam lehurrogni a feltételezést.
Mindezek után kikiáltom az Anne of Green Gables-t 2014 Legszívmelengetőbb Olvasmányának. Amolyan lelki feketeerdő torta, édes, de nem szirupos, és tele van élettel. Egyfolytában virágot szedni meg teázni volt kedvem, amíg olvastam. Komolyan.
(Azért ez az Anne Shirley tényleg rohadt sokat beszélt. Örülök, hogy kb. pont akkor nőtt ki belőle, amikor kezdtem felvonni rá a szemöldököm, csúnyán.)

Felhívom a kedves női olvasók figyelmét, hogy a következő sorok a nyugalom megzavarására adhatnak okot, továbbá erős szubjektív véleményt tartalmaz.

Gilbert Blythe tökéletesebb, mint Mr. Darcy!

Tini korom legkedvesebb sorozata volt ez anno, nem tudnám megmondani hányszor néztem meg. Újra és újra el tudott varázsolni. A könyvet éppen ezért nem mertem a kezembe venni, talán még most se olvastam volna el, ha nincs egy kihívás. Ahogy olvastam, folyamatosan peregtek előttem a filmkockák, de ez semmit nem von le ebből a csodából. Mindig egyben néztem meg a sorozat összes részét, ezért nem tudtam, hol lesz ennek a könyvnek a vége. Ez egy tipikusan olyan befejezés, ahol az olvasó sóhajtozva teszi le a könyvet, egyrészt Matthew és Marilla, másrészt Gilbert miatt.
Hiába az a rengeteg young adult, meg mindenféle pöttyös könyvek Anne Shirley és Gilbert Blythe szerelménél szebbet azóta se tudott senki írni.

Nem is tudom, hanyadszorra olvastam, de az biztos, hogy ez volt a rengetegedik olvasás (mondjuk angolul az első). Annyira jó volt, elkezdtem, és azt éreztem, hogy hazaértem. Annyira otthonos nekem ez a könyv (és persze az egész sorozat). Azt szeretem benne, hogy annyira bájos, meg hogy folyamatosan mosolyoghatnékom meg kézimunkázhatnékom van tőle. Elfogult vagyok, ez tény. :-)
(És irigykedem közben a kislányokra, hogy az volt nagyon menő akkor, hogy kézimunkáztak, és hogy csereberéltek mindenféle horgolás- és kötésmintákat egymás közt.)

Kilenc és háromnegyed évesen olvastam először az Anne otthonra talált, és azóta is rendületlenül imádom. Hiába telt el több mint tizenöt év, most is ugyanúgy elvarázsol a történet, és mindig találok benne valami új szeretnivalót. (Most éppen Marillát és a szarkazmussal álcázott szeretetét.) Valószínűleg vén csoroszlyaként is ezt fogom olvasni, végignosztalgiázom vele az életemet, és fél lábbal a sírban is Anne-től fogok magasztos dolgokat idézgetni. Gilbert pedig természetesen örök szívszerelmem. :)
Nagyon sokszor olvastam magyarul, szóval igazán rám fért, hogy angolul is megszerezzem. Természetesen a gyönyörűséges Macmillan Collector's Library kiadást, amiknek egyszerűen képtelenség ellenállni. Az illusztrációk is nagyon szépek és bájosak, jó volt nézegetni őket.
Mindig is kíváncsi voltam rá, milyen lehet kedvenc vörös hősnőm ékesszóló stílusa eredetiben, és tényleg nagyon splendid volt, imádtam a szóáradatait, valahogy így még jobban átjött, mint magyarul, pedig a fordítás is kifejezetten jól sikerült. És még mindig úgy gondolom, hogy csodálatos kebelbarátok lehetnénk Anne-nel.
Egyébként meg fenntartom a 2012-es véleményemet: https://moly.hu/ertekelesek/979905

Hát az úgy volt, hogy felfedeztem a LibriVox applikációt, és ez volt az első könyv, ami szembe jött velem rajta. Kellett valami, ami lekösse munka közben a figyelmem, na.
Sokat hallottam róla, és mind csak jókat, úgyhogy örülök, hogy végre én is megismerhettem Anne történetét, legalábbis az elejét. Nagyon szerettem én is, egyszerűen nem tudtam megunni, bármennyire is idegesített volna egy idő után Anne folyamatos beszéde. Marilla is egy szerethető karakter, és szerintem Anne karakterfejlődésére ő nagy hatással volt. Mathew volt az, akiről úgy gondolom, hogy túl keveset szerepelt a könyvben ahhoz képest, hogy milyen különleges kapcsolat alakult ki az elején közöttük. spoiler A végén sírtam.
Számomra az furcsa egyelőre, hogy rengeteg minden történt az első könyvben, és rengeteg idő telt el, és vár rám még egy jó néhány kötet, amiben nem tudom elképzelni, hogy mi fog történni, ha az első kötetben eltelt 5 év. De Anne-t ismerve biztosan nem fogok unatkozni az olvasásuk hallgatásuk alatt. :)
Egy off a végére: nem ezt a verziót hallgattam, ami itt van molyon, hanem egy másikat, ahol szinte minden fejezetet már ember olvasott fel, ami sokat rontott a könyv hangulatán. Anne-nek megvan a stílusa, amit ezek a felolvasók közül kevés tudott visszaadni. Másodjára tanultam a hibámból, és olyat választottam, amit egy ember olvas fel végig. De erről többet akkor, amikor befejeztem azt a kötetet is. :)
Úgy amúgy ajánlom, mert instant szerelem a könyv. Egyszerűen folyamatos mosolygásra késztet, és olyan szívmelengető az egész történet. Olvassátok el. :)

Hullámvasút érzésem volt olvasás közben, mert voltak helyek, ahol legszívesebben félretettem volna. Nagyon ösztönöznöm kellett magamat, hogy olvassam, néhol meg sikerült teljesen magával ragadnia. Engem a gyermek Anne nagyon sokszor idegesített, a monológjaival ki tudott volna kergetni a világból, de végül ahogy egyre idősebb lett, úgy váltak ezek a sokszor oldalnyi hosszúságú eszmefuttatások egyre elviselhetőbbé. Avonlea nagyon kellemes és szép helynek tűnt a leírások alapján, igazi vidék, nagyon szerettem a helyszínt. Kellemes történet, megvolt a maga bája, de nem tudom, szeretnék-e sorozatként tekinteni rá és elolvasni a többi részt is.

Bűbájos történet. Anne szeretnivaló nagyon annak ellenére, hogy néha kissé elfáradtam a szóáradataiba. Mindenesetre nekem mégis a film marad a legkedvesebb.

Nekem a filmsorozat nagy része kimaradt – akkor amikor játszották, nálam nem ez a műfaj volt már fókuszban. De sok barátnőmnek a kedvenc filmje volt, és abból, amit el-elkaptam belőle a tévében, egy nagyon kellemes hangulatú, lélekmelengető történet képzete alakult ki bennem.
A hallgassunk angolul hangoskönyveket fellángolásom következő állomásaként került ez a könyv a kezembe (akarom mondani, a fülemre ;-) ). Egy számomra ismeretlen, de nagyon karizmatikus, szuggesztív színésznő olvassa fel. Szuper program volt a főzés-mosás-takarítás kínlódása közepette. :)
Megkedveltem Anne-t, Marillat, Matthew-t, Dianát, Gilbertet, drukkoltam a boldogulásukért, a szerelemért, mindenért. Nagyon szerettem, hogy az igazán fontos emberi értékeket magasztalja fel a könyv. A barátság, a család szeretete, a tanulás fontossága, a kitartás, az, hogy ne add fel soha a reményt – és még sorolhatnám.
Bár erősen ifjúsági regény, bizony ez nálam folytatásra vár. Szintén hangoskönyv formájában! :)

Újraolvasás, jelen esetben: hallgatás. És emiatt a csillaglevonás, nagyon nehezen barátkoztam meg Rachel McAdams narrációjával… A történet még mindig fantasztikus!