„Ebben a könyvben egyetlen szó sem igaz” – így kezdődik Kurt Vonnegut számtalan kiadásban és nyelven megjelent, nevezetes regénye. Viszont minden egyes szavát elhisszük – tehetnénk hozzá.
A zárt szerkezetű, feszes ritmusú történet fatális véletlenek szükségszerűen egymásra következő sorozata. Felix Hoenikker otromba különc, ám zseniális tudós, aki játékos kedvében feltalálja a földi életet pillanatok alatt kioltó szuperjeget. A veszedelmes anyag szilánkjait a torzszülött, ám a maguk módján szintén zseniális Hoenikker-gyerekek juttatják el a távoli San Lorenzo szigetére.
A sziget államformája a totális diktatúra, vallása az emberek tökéletes testvériségét meghirdető, sőt megvalósító bokononizmus. A vallás gyakorlására a hívek talpainak összeérintésével kerülhet sor, de az egyéb hittételekkel is részletesen megismerkedhetünk. A szuperjég pusztító erejének Bokonon próféta teremtő tanaival is szembesülnie kell.
E találkozás „naplója” a… (tovább)
Macskabölcső 260 csillagozás
Eredeti mű: Kurt Vonnegut: Cat's Cradle 94%
Eredeti megjelenés éve: 1963
Maecenas, Budapest, 2005 Európa, Budapest, 1978 
Kedvencnek jelölte 51
Most olvassa 13
Várólistán 99
Kívánságlistán 48
Kölcsönkérné 1
Népszerű értékelések
————————— Felnőt tartalom—————————————
Vonnegut épít és eláraszt, felkelt vagy lefáraszt, de kellenek a szavai, mint az angyal szárnyai, az ördög szarvai. Elmond, elmesél, megrémít, rábeszél, Ő éppen arról beszél, hogy ne legyél hülye, és ő pont azért hallgat, hogy te ne legyél süket, hisz fület mutat ha hallod, és szemet hallat ha látsz, ő el visz egy világba ahonnan majd csak kitalálsz.
Vonnegut a testnek a máj, néha elemészt. De néha táplál, és ehhez kell az ész.
Vonnegut egy kibaszott nagy varázsló, ha nem lenne, nem lenne szellemem, ha ő nem lenne akkor lenne igazán seggfejem.
Minden hatalom csak az életemmel játszik, mind egy tóban élünk amely fölött a hatalom pecázik, kifognak, megnyúznak, és eltörnek habár, az életedet tetted le az adó és a kormány asztalán.
Rímek kellenek, és olvasó hadak, kellenek a Vonneguti szavak, mint testnek a kenyér, mint kézfejnek a tenyér, mint vérnek az erek, mint a gondolat emésztéséhez a neuroni belek, vagy a meleg enyhítésére a hideg szelek, kell mint kezemben az erek, kellenek mint decemberben a hideg telek, mint szememben a víz, kell mint a szó a számban az IGAZ az íz, Kell Ő mint sírásnak a fájdalom, vagy az öröm, a meccsekhez a kedv és a söröm, vagy mint íróknak a kéz, vagy mint indiánnak az irokéz, vagy az életnek az íze, sója, kell, és én vagyok, leszek, Vonnegut olvasója!!
Ő az író ki erjed a tej saván, és lesz az író finom étel a könyvek terülj asztalán. A hit kell mert nélküle üres ez az egész, aki hisz csak abból lesz igazi tengerész, csak ő foghat nagyot, akkorát amekkorát saját maga sem bír el, és kell melléd aki segít ilyenkor, és aki elvisel. Na ilyen ez a könyv, a hülyeség ellen tanít, egyenesbe hozza a szemed ha bekancsalít. A hazugságra alapított hatalom és hit, nem ér semmit, csak éget és elpusztít mindenkit, az egész politika olyan mint a szuperjég, amely ha az ajkadhoz ér befagyaszt mert a politika hideggé tesz befalaz, és minden szavad általad fagy, és még ébren s almodban sem hagy.
Vonnegut szavai Kellenek mint keledező csecsemő szemébe a nappali fények, kellenek mint mikor a szemei nemcsak adnak hanem kérnek. Kellenek mikor az ember hiába vár, kellenek mikor semmi nincs csak a hiány.
Vonnegut szavai tanítanak, alakítanak, formálnak, és nem akarja hogy elhülyűj, ha nem olvasol csak barom leszek és együgyű.
Az ember legnagyobb baja az agya, és csak akkor lesz jó neki,
ha életét, diktatúra, nyomor, éhség, gyűlölet, pusztítás,- nélkül élheti.
„Ebben a könyvben egy szó sem igaz” K. V.
Jaj mekkorát hazudtál fomáztál mesterem, nyugodj békében, akik meg téged basztattak míg éltél, azok bekaphatják.
Az a könyvben a jó hogy a diktatúrát, a hazugságra alapozott vallást, a hatalmat, az előretörést, és az egészt irányító emberi eszme nagy marhasága keveredik Voneguti humorral ami nem fekete, hanem világos mint a nap, amibe ösztöneivel belemart a nap.
Szevasz.
Gondoltam felütöm a könyvet és idézek értékelés gyanánt, beszéljen Vonnegut helyettem és lám lám a 193. oldal közepén ez áll:
" – Nagyjából fedi az én pillanatnyi érzelmeimet.
– Talán elrendeltetett, hogy így érezzen.
– Úgy beszél, mint egy bokononista, Newt."
Lehetne öt csillagos is. Nem az író tehet róla, hanem én, mert nem volt elég időm rá, így kicsit elnyújtottam, ami az élvezeti értékéből bizony igencsak levesz.
Mindig elcsodálkozom, hogyan képes valaki ilyen sztorikat kitalálni, jelen esetben egy külön vallást és verseket is. Egy biztos, olvasok még Vonneguttól, mert bírom a humorát, az agyszüleményeit, és nem utolsó sorban a rajzait is.
Na most mit mondjak? Bokononista lettem.
—
Borbás Mária az egyik kedvenc fordítóm, és ezt is a lehető legjobban fordította le, de eredetiben felülmúlhatatlan, úgyhogy azt kedvenceltem.
Néha elgondolkodtam, hogy vajon nem ez történik a világban? Biztos, hogy sci-fit olvasok?
Kitalált sziget, kitalált szereplők, kitalált vallás és kitalált gyilkos fegyver – de valahogy mindez nagyon valóságosnak is tűnt, egy világvégét teljesen el tudnék így képzelni.
A Bokononizmus (nem kevés iróniával) pedig kiválóan érzékelteti az emberi életet, a maga kicsinységeivel és gyarlóságaival, szépségével és csúnyaságával, emberi igazságaival és hazugságaival együtt, de hol is határ a fogalmak között?… azért kicsit tényleg buzgó, buzgó, buzgó:)))
(csak így zárójelben, a Bajnokok reggelije jobban tetszett)
Ez sajnos most nem jött át!
Túl értelmetlen, túl zavaros, túl humortalan, túl agyatlan, túl semmilyen…
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Részleteiben tetszett, de a könyv egésze nem annyira. Nem lesz a kedvenc Vonnegutom, pedig vevő vagyok a humorára. Az extrán rövid kis fejezetek miatt gyorsan, pörgősen olvasható. A történet „vámpétere", azaz a szuperjég megjelenése „feldobta a hangulatot", ez tagadhatatlan. Sőt, San Lorenzo nyelvjárásán is jókat kacagtam. Már csak arra lennék kíváncsi, hogy az író vajon kifizette-e azt a kőangyalt, amelyet még az ük- vagy dédapja rendelt meg felesége sírjára. Szerintem nem, mivel „ebben a könyvben egy szó sem igaz." :)
Népszerű idézetek
– Mondja, doktor úr, hogy hal meg az az ember, akitől megvonják az irodalom vigasztalását?
– Vagy szívrothadásban – mondta –, vagy az idegrendszer elsorvadásában.
– Egyik sem lehet kellemes – véltem.
– Nem – mondta idősebb Castle. – Az isten szerelmére, csak írjatok tovább, gyerekek!
– Hol tartottam?
– A bubópestisnél. Hogy a talajgyalu elakadt a hullákban.
– Ja igen. Na, szóval egy álmatlan éjszakán én is fennmaradtam, míg apa dolgozott. Alig találtunk élő beteget, akivel kezdhettünk valamit. Sorra minden ágyban halottak feküdtek.
– És apa erre elröhögte magát – folytatta Castle. – Nem tudta abbahagyni. Kiment az éjszakába, egy szál zseblámpával. És röhögött. Végigjártatta a zseblámpa fényét a felhalmozott hullákon. Fejemre tette a kezét, és tudja-e, mit mondott nekem az a bámulatos ember? – kérdezte Caste.
– Nem én.
– „Fiam – szólt hozzám apám –, egyszer ez mind a tiéd lesz.”
Az orrán át beszélt, mint W.C. Fields, és olyan volt az orra, mint a mezőgazdasági kiállítás díjnyertes szamócája.
30. oldal
Ifjabb éveimben, két feleséggel ezelőtt, kétszázötvenezer cigarettával, harminc hektó piával ezelőtt…
7. oldal (Aznap volt a Világvége)
– Szerintem az érettség az, ha az ember ismeri önnön korlátait.
140. oldal (Miért nem lehet Frank köztársasági elnök?)
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
És eszembe jutott Bokonon Könyvének Tizennegyedik Könyve, amelyet előző este végigolvastam. A Tizennegyedik Könyv címe: Mit remélhet a földön az emberiség számára a gondolkodó ember elmúl évmilliók tapasztalatai alapján?
A Tizennegyedik Könyvet hamar el lehet olvasni. Egy szóból és egy pontból áll.
Így hangzik:
„Semmit.”
Maecanas Kiadó, 2005, 235. o. - A Tizennegyedik Könyv
Nem olvastam tovább; utánanéztem, mi az a fata morgana. Megtudtam, hogy a tófenéken élő Morgan tündérről elnevezett délibáb. Rendszerint a messinai szorosban jelenik meg, Calabria és Szicília között. Egyszóval a fata morgana romantikus szar.
39 Fata Morgana
