Kékszakáll ​/ Bluebeard 41 csillagozás

Kurt Vonnegut: Kékszakáll / Bluebeard

Azon a napon, amikor Circe Berman betéved Rabo Karabekian, a félszemű örmény festő otthonába, minden megváltozik. Az asszony fenekestül forgatja fel az életét, átrendezi a házát, és bár az idős művész nemcsak a burgonyacsűrjében őrzött titkait zárta le hetvenhét lakattal, hanem az emlékeit is, ráveszi arra, hogy önéletrajzot írjon. Így kezdődik el Rabo időtlen, varázslatos utazása a sötét, megkeseredett magányból az érzelmi újjászületés, az életöröm felé.

Vonnegut ragyogó színekkel festi meg az absztrakt expresszionista festő hol kudarcos, hol nevettető, hol tragikus életútját, miközben a művészi alkotóerőben rejlő humánum örök értékéről beszél. Írása hitvallás arról, hogy az erőszak, a háborúk, a kegyetlenség és gonoszság fölött csak a kreativitás, a teremtő szellem diadalmaskodhat.

A Maecenas Kiadó – újabb hagyományaihoz híven – kétnyelvű kötet formájában adja a kedves Olvasó kezébe a Mester méltán híres, egyszerre izgalmas, kacagtató és megrendítő regényét.

Eredeti megjelenés éve: 1987

>!
Maecenas, Budapest, 2011
540 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632032344 · Fordította: Kappanyos András

Enciklopédia 6


Kedvencelte 6

Most olvassa 11

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

Kkatja>!
Kurt Vonnegut: Kékszakáll / Bluebeard

Imádlak Vonnegut, de ez a történet annyira nem tudott most lekötni, hogy azt már én szégyelltem. Karabekian a félszemű örmény festő hiába festette teli a könyvet és a csűrt különleges képeivel a csúcsminőségű Szatén Dura-Lux festékekkel, most kicsit kevés volt, leszámítva a végső titkot, mert azt a gigafestményt megnézném élőben is! :)

>!
Maecenas, Budapest, 2011
540 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632032344 · Fordította: Kappanyos András
8 hozzászólás
viidori I>!
Kurt Vonnegut: Kékszakáll / Bluebeard

Az írást meg a rajzolást ugyanúgy meg lehet tanulni, mint a kőművességet, az asztalosságot, vagy egy nyelvet, vagy akármi mást. Persze, lesz akinek könnyebben megy, meg akinek nehezebben. De a végén úgyis az dönt, hogy szívvel-lélekkel csinálod-e. És azt hiszem ez igaz az életre is.

entropic P>!
Kurt Vonnegut: Kékszakáll / Bluebeard

Még mindig ezt tartom Vonnegut egyik legjobb könyvének. Tényleg szép, megható, de nem szentimentális, és csak egy nagyon kicsit szájbarágós – de csak olyan Vonnegut-módra az, nem idegesítően. Szerethető könyv, és én szeretem is.

8 hozzászólás
kávésbögre P>!
Kurt Vonnegut: Kékszakáll / Bluebeard

Számomra nem ez a legjobb Vonnegut könyv, de szerethető. Karabekian és Circe „kapcsolata” szórakoztatott, igazából a jelenben történő események engem jobban lekötöttek, mint a visszaemlékezések. Valahogy ez a viharos, ésszerűtlen, valószerűtlen barátság adta számomra a könyv varázsát.

Mary_J>!
Kurt Vonnegut: Kékszakáll / Bluebeard

Ismét egy szuper Vonnegut regény, Rabo Karabekian életéről, az örmény, félszemű visszavonultan élő immár ex-festőről. Megismerhetjük az életét egészen szülei megmenekülésétől kezdve öregkoráig, és feltámadásáig, amit Circe Bermannek eleinte idegesítő jelenlétének köszönhet. Mivel nem olyan rég olvastam az életrajzi könyvét kicsit nehezen tudok elvonatkoztatni ettől és a sok-sok kísérteties összefüggéstől Rabo és Vonnegut élete közt, bukott apák, a nőkkel való kapcsolata, sőt még a saját munkásságához való hozzáállás..

Csokisbolondgomba>!
Kurt Vonnegut: Kékszakáll / Bluebeard

Most fejeztem be, nem tudok higgadt értékelést írni. A legjobb regény, amit ebben az évben olvastam.

dobeva>!
Kurt Vonnegut: Kékszakáll / Bluebeard

Rabo Karabekian nyugodt, csevegő, dísztelen mondatokban mesél az életéről. Tárgyilagos, szikár elbeszélés, látszólag érzelmek nélkül. Valójában azonban én, mint olvasó, az első oldalaktól kezdve bevonodtam az elbeszélésbe, nemcsak gondolati, hanem érzelmi síkon is elragadott. A 20. század válogatott borzalmain kell keresztül jutnunk az örmény népirtástól a II. világháború poklának különböző bugyrain keresztül, hogy megértsük, (ha eddig még nem tettük volna) a háború, bármiféle háború értelmetlenségét és kegyetlenségét.
Absztrakt expresszionista festőként kiváló leírást ad kortársai, kollégái életútjáról, miközben önmaga tehetségét, teljesítményét végig elbagatelizálja.
Nagyon erősek a nőalakok és a női nézőpontok. Róluk is tárgyilagosan ír, erényeiket és hibáikat is bemutatja, de mindegyik karakterből a céltudatosság, a kitartás, küzdeni tudás és felelősség vállalás sugárzik.
Számomra a fordulópont a Marileenél tett firenzei látogatás volt. A Marilee körüli női szereplők sorsának bemutatásával jellemző társadalmi és politikai kérdéseket vesz sorra. És itt hangzik el a „Most a nőkön a sor.” mondat, ami végül a minden fejezetben feltűnő burgonyacsűr titkát is feltárja majd.
Nagy hatást gyakorolt rám a könyv, természetesen öt csillag!

hannis>!
Kurt Vonnegut: Kékszakáll / Bluebeard

Első olvasás 2012 március 12
Tele vagyok vele. Szeretem.
Az absztraktról, és hogy miért és hogyan alakul ki. Miért lesz valaki absztrakt festő? Vonnegutosan. Humorral. Annyi szentimentalizmussal, ami közelebb hoz a sorokhoz és a történethez. Nem könnyű, de melyik Vonnegut-könyv az?
A könyv előtt közvetlen, közben és utána is voltam absztrakt kiállításon, és itt bent, bennem, belül egészen katartikus élménnyé állt össze.

Újraolvasás 2022 március 24

Eltiron>!
Kurt Vonnegut: Kékszakáll / Bluebeard

Ismét egy nagyon jól sikerült darab, ami remekül fogja meg az öregedés pszichológiáját, valamint érdekesen próbálja megmagyarázni* az absztrakt művészetet.

*számomra sikertelenül, de hát én nem is erre vagyok kitalálva :)

catnipthief>!
Kurt Vonnegut: Kékszakáll / Bluebeard

Még a múlt téli, Osztrákiába száműzetésem alatt olvastam el angol és magyar nyelven is, az a fajta magány segített is átérezni a, nem is tudom, vénülés pszichológiáját és azt, hogy befordulásunk alatt hogyan húzunk jobban és jobban az absztrakció felé.
Tényleg nagyon szép regény, Vonneguttól szokatlanul csak pusztán szép, bár nincs híján a tőle megszokott szarkazmusnak sem, talán az egyik titkos kedvencemmé vált tőle.


Népszerű idézetek

viidori I>!

– How can you tell a good painting from a bad one? […]
– All you have to do, my dear, – he said – is look at a million paintings, and then you can never be mistaken.

156. oldal

Kkatja>!

    Egy gyönyörű, tavaszi, zöldellő völgy peremén álltunk. Pontos számadat szerint ötezer-kétszáztizenkilenc ember volt velünk a völgy peremén, meg alattunk a völgyben. A legnagyobb ember cigarettányi méretű volt, a legkisebb légypiszoknyi. Itt-ott tanyaházak álltak, és egy középkori őrtorony romjai látszottak tőlünk nem messze. A kép olyan valósághű volt, hogy fénykép is lehetett volna.
     – Hol vagyunk? – kérdezte Circe Berman.
     – Ahol akkor voltam – feleltem –, amikor hajnalodott, és aznap ért véget Európában a második világháború.

226. oldal 34. fejezet

Kkatja>!

    Slazinger, aki még mindig azt hiszi róla, hogy Mrs. Berman csak amatőr, finnyás hangon kijelentette:
     – George Santayana, a neves filozófus szerint „ aki nem ismeri a múltat, arra van kárhoztatva, hogy megismételje.”
     – Valóban? – kérdezte Mrs. Berman. – Nos, van egy hírem Mr. Santayana számára: az a végzetünk, hogy megismételjük a múltat, tök mindegy, hogy ismerjük-e. Az élet erről szól. Elég gügye gyerek, aki erre tízéves koráig nem jön rá.
     – Santayana híres filozófus volt a Harvardon – mondta Slazinger, aki maga is a Harvardon végzett.
    Mire Mrs. Berman ezt mondta: – A legtöbb gyerek nem engedheti meg magának, hogy a Harvardon butíttassa magát.

82. oldal

Kkatja>!

[…] amikor bebarangoltam New Yorkot, ennyi tudással és ilyen szép beszédre képesen, mégis olyan magányosan és gyakorta éhesen és fázva, megtanultam az amerikai önművelés mélyén rejlő tréfát: a tudás csak hulladék, amit a nagy egyetemek produkálnak, így vagy úgy. A nagy egyetemek által nyújtott igazi kincs valójában egy élethosszig tartó tagság egy köztiszteletben álló, kiterjedt mesterséges családban.

151. oldal 22. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: egyetem · oktatás · tudás
Kkatja>!

    A háború utáni idők egyik csodája volt, ami betett nekem. Fiatalabb olvasóimnak, ha vannak egyáltalán, el kell magyaráznom, hogy a második világháború Armageddonnak, a jó és gonosz közti végső háborúnak számos ígéretes jellemzőjét magában hordozta, így hát nem lehetett másképp, csodának kellett jönniük utána. A neszkávé volt az egyik. A DDT a másik. Ez utóbbinak az volt a célja, hogy minden kártevőt elpusztítson, és majdnem sikerült is neki. Úgy nézett ki, az atomenergia olyan olcsóvá teszi az áram előállítását, hogy fogyasztását talán nem is fogják mérni. Ráadásul elképzelhetetlenné tesz egy újabb háborút. Gondoljatok az isteni beszédre: kenyér és halak… Micsoda gazdagság! Az antibiotikumok véget vetnek minden betegségnek. Lázárnak nem kell meghalnia többé. Hát nem úgy nézett ki, hogy Isten fia fölött eljárt az idő?
    Igen, és csodás reggeli eledelek jöttek, és várható volt, hogy rövidesen minden családban lesz helikopter. Csodálatos új szövetek jöttek, amelyeket hideg vízben ki lehet mosni, és aztán nem kell vasalni! Ezekért a csodákért csak érdemes volt megharcolni ezt a háborút!

26-27. oldal

Szelén>!

A háború alatt a világban különös, mesterséges rendetlenség uralkodott, a mesztecs, ami ennek a rövidítése: „minden emberi számításon túl elcseszett”.

Kkatja>!

    Back to the past I go again, with the present nipping at my ankles like a rabid fox terrier:

54. oldal

Kapcsolódó szócikkek: foxterrier, foxi
Medin>!

– Nos, nem gondolja, hogy itt volna az ideje, hogy a lelke, amely olyan hosszú ideig szégyenkezett a teste miatt, most köszönetet mondjon a testének, amiért végülis csak tett valami csodálatosat?
Átgondoltam a dolgot.
– Ez is igaznak hangzik -ismertem el.
– Tényleg meg is kell tennie – mondta.
– Hogyan? – kérdeztem.
– Tartsa a kezét a szeme elé, és nézzen szeretettel és hálával ezekre a furcsa és okos állatokra, és mondja nekik hangosan: “Köszönöm, Test.”

Medin>!

A grófnő abban is jócskán megelőzte a korát, hogy a férfiakat nemcsak haszontalannak és idiótának, hanem rettentő veszélyesnek is tartotta.

Szelén>!

Ő élte az életet. Én meg anekdotákat gyűjtöttem rakásra. Ő otthon volt. Számomra az otthon olyan hely, ahol, azt hiszem, én még sohasem jártam.


Hasonló könyvek címkék alapján

Richard Bach: Jonathan, a sirály / Jonathan Livingstone Seagull
Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes történetei 2. / Adventures of Sherlock Holmes 2.
Theodore Dreiser: A bankár
Anand Dilvar: Rab
Richard Halliburton: Mister Odysseus
Kocsán László: Az Istenek Hegye / The Mountain of Gods
Roger Lancelyn Green: The adventures of Robin Hood / Robin Hood kalandjai
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe / The Picture of Dorian Gray
Werner Lansburgh: Drága New-see!
Charles Dickens: Karácsonyi történetek / Christmas stories