49. legjobb szépirodalom könyv a molyok értékelése alapján
!

Kékszakáll 159 csillagozás

Kurt Vonnegut: KékszakállKurt Vonnegut: Kékszakáll

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Azon a napon, amikor Circe Berman betéved Rabo Karabekian, a félszemű örmény festő otthonába, minden megváltozik. Az asszony fenekestül forgatja fel az életét, átrendezi a házát, és bár az idős művész nemcsak a burgonyacsűrjében őrzött titkait zárta le hetvenhét lakattal, hanem az emlékeit is, ráveszi arra, hogy önéletrajzot írjon. Így kezdődik el Rabo időtlen, varázslatos utazása a sötét, megkeseredett magányból az érzelmi újjászületés, az életöröm felé.
Vonnegut ragyogó színekkel festi meg az absztrakt expresszionista festő hol kudarcos, hol nevettető, hol tragikus életútját, miközben a művészi alkotóerőben rejlő humánum örök értékéről beszél. Írása hitvallás arról, hogy az erőszak, a háborúk, a kegyetlenség és gonoszság fölött csak a kreativitás, a teremtő szellem diadalmaskodhat.
A Maecenas Kiadó – újabb hagyományaihoz híven – kétnyelvű kötet formájában adja a kedves Olvasó kezébe a Mester méltán híres, egyszerre izgalmas, kacagtató és megrendítő regényét.

Eredeti mű: Kurt Vonnegut: Bluebeard

Eredeti megjelenés éve: 1987

>!
Maecenas, Budapest, 2011
304 oldal · ISBN: 9789632032344 · Fordította: Kappanyos András
>!
Maecenas, Budapest, 2004
274 oldal · ISBN: 9632030990 · Fordította: Kappanyos András

2 további kiadás


Szereplők népszerűség szerint

Rabo Karabekian

Minden enciklopédia-szócikk 1

Hirdetés

Kedvencnek jelölte 45

Most olvassa 8

Várólistán 86

Kívánságlistán 52

Kölcsönkérné 1


Népszerű értékelések

+
>!
HAri P

Tulajdonképpen ezt már mind megírta V. Még a szereplője is használt. Háború, művészet, ember, emberség, emberiség… Na de itt most valami összeér. Az elemek elegye négyüteművé lényegül. gyújt, szív, lenntart, kipufog
Bújtatott életrajzi álcába belopott élet/mű/vész/temésztést stilizáló, álnaívan felfokozott kaotikultikus dugót kifeszegetett absztakt expessionizmust próbálgató, lepusztított teret-ideát újraindító romboló és alkotónemzedék á(l)mokfutása. Mi? A pályája zenitjét fémjelző irodalmiparadigmaváltós vonneguti fenegyerekabszolutizmus. oké, ez így antonimikus analógia, de ez ilyen na A maga valóságkeretein belüli rendezetten kaotikus művészet mementója egy korszakváltásról… Hát mi lehet más, ahol a világ pólusait a Polloc-Lenin-Krisztus háromszög magnetizálja. Ahol a festő sokrahivatottságot csillantó pályájának a rajzolatát az önmegsemmisítő festményei radírozzák ki. De addig is újraél a múltjával és főleg él az alkalommal….

9 hozzászólás
+
>!
gyurmapok

Hetvenhét lakattal a kedvencek közé zárva, zseniális.

+
>!
gb

huhú, nem is rossz könyv, sőt!
Igazából ott ölik meg Vonnegutot a kiadók, hogy minden egyes könyvére rányomják, hogy a legfeketébb fekete humor… és akkor mindenhol azt várom, hogy hol fogok fetrengeni a röhögéstől. Ennél a könyvnél rájöttem, hogy szó sincs nagy nevetésekről, Vonnegut megmosolyogtat, de ami még fontosabb: tanít is.

+
>!
Thorpapa

Hát nem csalódtam a mester eme könyvében sem. Már csak azért is megéri végigolvasni, hogy megtudjuk mit rejt a csűr:) Megint nagyot varázsolt Vonnegut. Jól mondja a végén egy jellemzés, hogy nála a nevetés szomorú és könnyes. És tényleg. „Szerencsétlen” szereplők olyan dolgokon mennek keresztül, ami annyira szörnyű, és szomorú, hogy már nevetünk rajta. Aki nem értené a humort, az az első 20 oldal után abbahagyná.
Ajánlom akár első Vonnegut könyvnek is, mert annyira jó.:D

8 hozzászólás
+
>!
Rea P

Az utolsó harminc oldalig az gondoltam, hogy ez egy piszkosul jó könyv. A legvégén azt, hogy ez a legjobb Vonneguttól. A hatása alatt vagyok még, és azt hiszem végérvényesen megszerettem nemcsak az írásait,hanem magát az írót is. Amikor ez a kettő együtt jár,(mert ez viszonylag kevés íróval szemben alakul ki bennem), akkor érzem azt, hogy ezért érdemes olvasni.

6 hozzászólás
+
>!
Bernadett_Bodor

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A cselekmény két főbb szálon fut. Az önéletrajzi vonal: az időben ugrálva meséli el a főhős Rabo Karabekian életét és művészi fejlődését – hogyan válik Dan Gregory segédjévé és hogyan ismerkedik meg Marilee Kemp által a modern művészetekkel.
A másik szál az idős művész érzelmi újjászületésének története: azon a napon,
amikor Circe Berman betéved Rabo Karabekian, a félszemû örmény festõ otthonába, minden megváltozik.
Az asszony fenekestül forgatja fel az életét, átrendezi a házát, és bár az idős művész nemcsak a burgonyacsűrjében õrzött titkait zárta le hetvenhét lakattal, hanem az emlékeit is, ráveszi arra, hogy önéletrajzot írjon, így újra – vagy tán először – felfedezheti az alkotás örömét.

“karabekian (e: karabékján) (fn. Rabo Karabekian, 20. sz. USA festő után.) Olyan kudarc, amikor valaki butaság, gondatlanság vagy mindkettő következtében saját munkái
teljes megsemmisülését idézi elő.”

+
>!
katacita P

á ez valami szuper. kár, hogy a Macskabölcső már úgy hozzánőtt a szívemhez, különben tuti ez lenne a kedvenc Vonnegutom.

++
>!
csend_zenésze

Tényleg érdekes és olvasmányos, de egészen az utolsó részt kivéve nem tudott igazán lenyűgözni, de azért sejtettem, hogy nem ez lesz az egyetlen könyvem Vonneguttól. A befejezés pedig egyenesen biztossá tett ebben az elhatározásban.

3 hozzászólás
+
>!
plutyka

Szeretem Vonnegut humorát.
Imádom, ahogy mindent olyan sajátos szemszögből lát, mutat :-)
Ez is egy jó könyv :-)
A vége meg pláne:-)


Népszerű idézetek

+
>!
tasiorsi

– Ez a titka annak, hogy az ember élvezze az írást, és hogy amit ír, az a legmagasabb elvárásoknak is megfeleljen – mondta Mrs. Berman. – Nem szabad az egész világnak írni, és nem szabad tíz embernek írni, vagy kettőnek. Csak egyetlen embernek kell írni.

Maecenas Könyvkiadó, 68. o.

+
>!
tasiorsi

– Hogyan lehet megkülönböztetni egy jó képet egy rossztól? – kérdezte Solomon, akinek az apja magyar lóidomár volt, a bajsza is gyönyörűen pödrött, mokány.
– Annyi az egész, drágám – mondta Syd Solomon –, hogy meg kell nézni tízmillió festményt, aztán már soha nem téved az ember.
Így igaz! Így igaz!

147. oldal (Maecenas Könyvkiadó)

5 hozzászólás
+
>!
tasiorsi

Olyan boldogtalan volt mellettem, hogy egyfajta humorérzéket is kifejlesztett, pedig amikor feleségül vettem, bizonyosan nem rendelkezett ilyesmivel.

Maecenas Könyvkiadó, 224. o.

+
>!
Dora

Viszonyunkban nincs semmi erotikus. Huszonnyolc évvel vagyok öregebb Mrs. Bermannál, és úgy elcsúnyultam, hogy kutyánál magasabb rendű lény nem képes megszeretni. Valóban úgy nézek ki, mint egy gutaütött iguána, és ráadásul félszemű vagyok. Ami sok, az sok.

1. fejezet - 24-25. oldal

+
>!
Katja

Én már minden tőlem telhetőt megtettem, hogy ne kelljen magam komolyan venni.

1 hozzászólás
+
>!
gyurmapok

Számomra az otthon olyan hely, ahol, azt hiszem, én még sohasem jártam.

217. oldal

+
>!
tasiorsi

– Nem tehetek róla – mondtam. – A lelkem tudja, hogy a testem rossz dolgokat tesz, és szégyenkezik miatta. De a testem csak csinálja tovább a rossz, buta dolgokat.
– A micsodád és a micsodád? – kérdezte.
– A lelkem és a testem – mondtam.
– Külön vannak? – kérdezte.
– Nagyon remélem, hogy igen – válaszoltam. Nevettem. – Utálnám, ha felelős lennék mindazért, amit a testem csinál.

Maecenas Könyvkiadó, 237. o.

1 hozzászólás
+
>!
gyurmapok

Ha egy művész istenigazában fel akarja verni alkotásai árát, a következőt tudom javasolni: kövessen el öngyilkosságot.

57. oldal

+
>!
tasiorsi

– George Santayana, a neves filozófus szerint „aki nem ismeri a múltat, arra van kárhoztatva, hogy megismételje”.
– Valóban? – mondta Mrs. Berman. – Nos, van egy hírem Mr. Santayana számára: az a végzetünk, hogy megismételjük a múltat, tökmindegy, hogy ismerjük-e. Az élet erről szól. Elég gügye gyerek, aki erre tízéves koráig nem jön rá.

Maecenas Könyvkiadó, 97. o.

+
>!
tasiorsi

Így hát azt mondtam, sok függ attól, hogy kinek a testéről és kinek a puskájáról beszélünk, és bármelyik lehet jó is, meg rossz is.
– És ki hozza meg ebben a dologban a végső döntést? – kérdezte.
– Isten? – véltem.
– Úgy értem, a földön – mondta.
– Nem tudom – feleltem.
– A festők… meg az elbeszélők, beleértve a költőket és drámaírókat és történészeket – mondta. – Ők alkotják a Jó és Rossz Legfelsőbb Bíróságát, amelynek én már tagja vagyok, és amelynek talán maga is tagja lesz egy napon.
Szép kis melléfogás az erkölcsi nagyság értelmezésében!

Maecenas Könyvkiadó, 135. o.

14 hozzászólás

Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el