„Vonnegut: varázsló!”
The New York Times
A világhirű amerikai szerző egyik legfontosabb munkáját – több kritikusa szerint fő művét – végre ismét kezében tarthatja a magyar olvasó. Anyagtakarékossági okokból milliméteresre zsugoritott zseniális kinaiak népesitik be a kötet lapjait. Az Egyesült Államok siet a kőkorszakba, hála az elnök sajátos rendszerének. A kétméteresnél is magasabb, ijesztően rút, de jóságos elnök ugyanis – választási jelmondatát valóra váltva – rendeleti úton teremtette meg országában a nagycsaládok mesterséges társadalmát. A választási jelmondat pedig igy hangzik: „Nincs többé magány!”
„Gyertyatartóm ezernyi van – gyertyám nincs egy se.”
(idézet a könyvből)
Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
Az első Vonnegut könyv amit olvastam. Nagymamámék polcán találtam egy ősrégen lejárt könyvtári példányt mikor unatkoztam és nem volt mit olvasni. Azóta örülök neki, mert az egyik legjobb amit valaha olvastam. Annyira beteg ötletek, de vann bennük valami mégis ami valós vagy az lehetne. Na meg a stílus… Mestermű. :)
Bármilyen hihetetlen, nekem is ez volt az első…:-) És annyira jól szórakoztam, hogy hirtelen elolvastam még pár Vonnegut könyvet.
nem állítom, hogy száz százalékig értettem, h most mi van, de élveztem az olvasását. vagy van, amikor az abszurd az csak úgy abszurd és nem kell tudni, hogy mi van?
Kurt Vonnegut: Börleszk, avagy nincs többé magány (Slapstick, 1976; fordította: Borbás Mária, a verseket Orbán Ottó, 1981) könyvéből két dolgot tanultam. A Tourette-kórt lehet nagyon mókásan elsütni. Hippokratész bölcseleteit az emberek inkább nem szeretik.
Nem az első Vonnegutom, inkább a kedvenc Vonnegutom:)
A legeredetibb írása szerintem, nem tudok ráunni soha. Úgyhogy ha van valakinek eladó, csak szóljon.
De Kurt bácsival nem értek egyet, a családokkal kapcsolatban…
elképesztő!!!! az Alpokban olvastam végig és sokszor eszembe jutott, mennyivel könnyebben boldogulnék, ha éppen kisebb lenne a nehézkedés… :-) bár a hímnemű hegymászók lehet, hogy nem díjaznák annyira … :-)
Köszi, Péter az élményt! ;-)
és AZ a mondat!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Top idézetek
Magként kezdtem,
hússá lettem,
rossz, ha fájok,
jó, ha ettem.
Aludnom kell,
álmot látnom,
röhögnöm és
ordibálnom.
De ha végem
már mint húsnak,
ültessetek
el nárcisznak.
Első fejezet
Az élet szerintem eszményi formájában olyan kell legyen, mint a menüett vagy a virginiai kopogós vagy a ragtime; olyasmi, amit az ember könnyen elsajátít a tánciskolában.
49. oldal
A gyerekek fejében levő múzeum alighanem automatikusan kiürül a parttalan borzalom óráiban – hogy megóvja őket az örök fájdalomtól.
A mesterséges nagycsaládok elmélete Amerikában nem újdonság. Az orvosok rokonuknak érzik az összes orvost, az ügyvédek az ügyvédeket, írók az írókat, sportolók a sportolókat, politikusok a politikusokat, és így tovább.
A szeretet nem keresi az embert, hanem találja. Véleményem szerint ostobaság kutatni utána, meg aztán igen gyakran ártalmas is.
Szívből kívánom, bárcsak mindazok, akik közhit szerint szeretni tartoznak egymást, így szólnának egymáshoz két pofon között:
– Egy kicsit kevesebb szeretetet, ha lehetséges, és egy kicsit több elemi tisztességet.
Előbeszéd
…az értelem és érzékenység ily szörnyeteg testben, mint az Elizáé meg az enyém, csak még visszataszítóbbá tesz bennünket.
Ami a nővéremet meg engem illet: mi azzal az elhatározással születtünk, hogy mindig a lehető legboldogabbak leszünk. Talán ebben a tekintetben is torzszülöttek voltunk. Hehe.
-"Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől – mondtam neki –, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja."
– Ámen – mondta ő.
Negyvenharmadik fejezet
Nem tudtam már, hol végződök én és hol kezdődik Eliza, sem azt, hogy hol végződünk Eliza meg én és hol kezdődik a világmindenség. Tündökletes volt és irtóztató.
Huszonötödik fejezet
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, az orosz regényíró mondotta egyszer, hogy „egyetlen szent gyermekkori emlék talán a legjobb iskola”. Én tudnék éppenséggel még egy gyorstalpaló iskolát, amely a gyermek számára a maga módján jóformán éppoly hasznos: megismerkedni egy emberi lénnyel, aki felnőtt világ véghetetlen tiszteletét élvezi, és rádöbbenni, hogy az illető személy voltaképpen őrült gonosztevő.
Tizenhatodik fejezet
Külső linkek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kurt Vonnegut: Mesterlövész
- Kurt Vonnegut: Kékszakáll
- Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei
- Kurt Vonnegut: Időomlás
- Bartis Attila: A nyugalom
- Kertész Imre: Sorstalanság
- Jay McInerney: Fények, nagyváros
- John Lukacs: A XX. század és az újkor vége
- Joyce Carol Oates: Állatok
- Joyce Carol Oates: Luxusvilág
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- George Orwell: 1984
- Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
- J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
- Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
- Csáth Géza: Mesék, amelyek rosszul végződnek
- Henryk Sienkiewicz: Quo vadis
- J. D. Salinger: Zabhegyező
- Bartis Attila: A nyugalom
- William Golding: A Legyek Ura
- Aldous Huxley: Szép új világ
