"Vonnegut: varázsló!"
The New York Times
A világhirű amerikai szerző egyik legfontosabb munkáját – több kritikusa szerint fő művét – végre ismét kezében tarthatja a magyar olvasó. Anyagtakarékossági okokból milliméteresre zsugoritott zseniális kinaiak népesitik be a kötet lapjait. Az Egyesült Államok siet a kőkorszakba, hála az elnök sajátos rendszerének. A kétméteresnél is magasabb, ijesztően rút, de jóságos elnök ugyanis – választási jelmondatát valóra váltva – rendeleti úton teremtette meg országában a nagycsaládok mesterséges társadalmát. A választási jelmondat pedig igy hangzik: "Nincs többé magány!"
"Gyertyatartóm ezernyi van – gyertyám nincs egy se."
(idézet a könyvből)
Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
elsőre csalódás, 3 és fél, most újraolvasom, többnek kell benne lennie!
Abszurd- kétségtelen. Arcul csap, ez is kétségtelen. De nem Vonnegut lesz a nagy szerelmem.Valami hiányzott, és a vége összecsapott, úgy érzem.
Hehe. :)
http://pupillaolvas.freeblog.hu/archives/2009/09/17/Kurt_Vonnegut_Borleszk/
HammerWorld No. 176 / 2005. július
Az önéletrajzi jellegű Virágvasárnap c. könyvében Vonnegut 1-től 5-ig osztályozta addig megjelent regényeit, és a Börleszket 2-esre értékelte. Hovatovább nekem sem igazán tetszett, mikor először elolvastam. Másodjára jobban bejött, ami nem árul el semmi jót a helyzetemről, pedig.
Alapvetően nagyszerű gondolatok vannak a Börleszkben is, pl. arról, hogy a magány milyen kártékony, és hogy milyen fontos, hogy az embernek legyen családja, még ha az valami mesterséges család is. Mint amilyen teszem azt a metal-rajongóké. S még egy metal-vonatkozás: Vonnegut úgy fogalmaz egy bizonyos kérdésben, hogy ha valakinek nem tetszik, az “eriggyen, oszt bassza meg a hullócsillagot! Vagy ha nem tetszik, megbaszhatja akár a fényességes telihóóóóóóódat!”, ami arra utal, hogy Kurt minimum látens metalos, hiszen ez a mentalitás a metalban is alapvető. Akár mottónkul is kiírhatnánk a leghangosabb rockmagazin helyére. Hehe.
A sztori amúgy Wilbur Nárcisz-11 Swainről szól, ő meséli el. Wilbur egy időben az Amerikai Egyesült Államok elnöke volt (mármint a regényben), mely posztot a “Nincs többé magány!” programjával nyerte el. Wilbur és ikerhúga, Eliza egyébként szörnyszülöttek, és ha összedugják a fejüket, olyan zseni jön létre, mely a világ számos problémájára képes megoldást kiagyalni. Mindazonáltal a könyv apokaliptikus jövőképet fest. És így tovább.
Ami miatt nem tetszett a Börleszk, az az, hogy túlságosan morbid, groteszk, bizarr. Vonnegutnál pedig az nagy szó! De tényleg, néha már fárasztó, erőltetettnek hat. Nyilván ő is így érezte, azért adott rá kettest.
A második Vonnegut könyv, amit olvastam, és eddig az abszolút favorit! Fantasztikus módon ábrázolja a szerző az általa elképzelt groteszk jövőképet, a könyv gyakorlatilag "olvastatja magát". Nálam 5-ös.
Hát nem tetszett, nem is értem mért ez a fő mű.
Top idézetek
Manapság gyakran mondom, hogy "hehe". Ez csak olyan szenilis csuklás. Túlságosan régóta élek már. Hehe.
23. oldal. Első fejezet - Európa Könyvkiadó, 1981
A szeretet nem keresi az embert, hanem találja. Véleményem szerint ostobaság kutatni utána, meg aztán igen gyakran ártalmas is.
Szívből kívánom, bárcsak mindazok, akik közhit szerint szeretni tartoznak egymást, így szólnának egymáshoz két pofon között:
– Egy kicsit kevesebb szeretetet, ha lehetséges, és egy kicsit több elemi tisztességet.
Előbeszéd
Mire hét évesek lettünk, írtunk és olvastunk franciául, németül, olaszul, latinul és ógörögül, elsajátítottuk továbbá a differenciál- és integrálszámítást. (…)
De továbbra is nyáladztunk és gagyogtunk és így tovább, valahányszor felnőttek voltak a színen. Jó vicc volt. Nem akarózott a nyilvánosság előtt kiteregetnünk az intelligenciánkat. Egy percig sem hittük, hogy intelligenciánk hasznos vagy vonzó lehet.
37. oldal. Negyedik fejezet - Európa Könyvkiadó, 1981
A gyerekek fejében levő múzeum alighanem automatikusan kiürül a parttalan borzalom óráiban – hogy megóvja őket az örök fájdalomtól.
A mesterséges nagycsaládok elmélete Amerikában nem újdonság. Az orvosok rokonuknak érzik az összes orvost, az ügyvédek az ügyvédeket, írók az írókat, sportolók a sportolókat, politikusok a politikusokat, és így tovább.
Ami a nővéremet meg engem illet: mi azzal az elhatározással születtünk, hogy mindig a lehető legboldogabbak leszünk. Talán ebben a tekintetben is torzszülöttek voltunk. Hehe.
Magként kezdtem,
hússá lettem,
rossz, ha fájok,
jó, ha ettem.
Aludnom kell,
álmot látnom,
röhögnöm és
ordibálnom.
De ha végem
már mint húsnak,
ültessetek
el nárcisznak.
Első fejezet
Az élet szerintem eszményi formájában olyan kell legyen, mint a menüett vagy a virginiai kopogós vagy a ragtime; olyasmi, amit az ember könnyen elsajátít a tánciskolában.
49. oldal
Eliza meg én hittük, amit én még ma is hiszek: hogy az élet fájdalommentes lehet, feltéve, ha kellő békességben lehet egyszerűen a végtelenségig ismételni vagy egy tucatnyi rítust.
38.o. Ötödik fejezet (Budapest: Európa, 1981)
Amire a bátyám így válaszolt, miközben megkocogtatta a tulajdon homlokát:
– Ha maga szerint a laboratóriumom rendetlen, azt látná, mi van idebent.
9. o.
Külső linkek
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jeffrey Eugenides: Öngyilkos szüzek
- John Irving: Árvák hercege
- Michael Cunningham: Az órák
- Cserna-Szabó András: Puszibolt
- Örkény István: Tóték
- Kurt Vonnegut: Mesterlövész
- Kurt Vonnegut: Kékszakáll
- Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei
- Kurt Vonnegut: Időomlás
- Christopher Moore: Mocskos meló
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- George Orwell: 1984
- J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
- Kurt Vonnegut: Macskabölcső
- Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
- Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
- Kurt Vonnegut: Kékszakáll
- J. D. Salinger: Zabhegyező
- Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak
- William Golding: A Legyek Ura
- Frank Herbert: A Dűne
