Kedves Vonnegut-rajongó! Örvendetes hírrel szolgálhatunk: újabb, eddig soha nem publikált novellák kerültek elő Kurt Vonnegut hagyatékából!
A fekete humor mestere Lázár módjára feltámadt, hogy tovább meséljen nekünk a háborúban győztes, gazdag Amerika különös, egyszerre szorongó és optimista világáról. Friss hangon, legjobb formájában.
Kurt Vonnegut kezdő íróként az 1950-es évek elején színes magazinok számára írta történeteit. Csakhogy a rádió és a televízió térnyerésével az addig népszerű lapoknak bealkonyult, ezek a kis remekművek pedig a szerző fiókjában rekedtek.
Kétség sem fér hozzá, hogy eredeti novellákat tartalmaz az új kötet. Mindegyik íráson ott csillog a nagy nevettető, humanista és filozófus védjegye, az utánozhatatlan vonneguti humor – és a szeretet, amelyet Vonnegut abszurd és sarkaiból kifordult világunk és esendő lakói iránt érez.
Újabb tizennégy, nyersen is ragyogó gyémánttal bővült tehát az életmű. Szeretet… (tovább)
A repülő macska 35 csillagozás
Posztumusz novellák, a szerző illusztrációival
Eredeti megjelenés éve: 2009
Kedvencnek jelölte 3
Most olvassa 7
Várólistán 24
Kívánságlistán 21
Népszerű értékelések
Két dolgot tisztázzunk előre.
Egy: utálom a hagyatékból előrángatott írásokat. Azokat azért dugdosta valaki a fiók mélyére, hogy ott is maradjanak. Főleg igaz ez akkor, ha az a valaki ki is jelentette a halála előtt, hogy minden, amit ki akart adni, kiadatott, lehet elhúzni az íróasztala környékéről.
Kettő: Kurt Vonnegut az én egyik korai egyházatyám. Szellemi fejlődésem mentora, és csetlés-botlásom elnéző tanúja. (Olyanokkal együtt, mint Bohumil atya, Muddy Waters atya, Ernesto atya, Hobo atya, Woody atya.)
Szóval elfogult vagyok. Kurt atyától sok mindent lehetett tanulni. Humort, iróniát, kételkedést, empátiát, és mivel a könyvei mind ott sorakoznak a polcomon és rendszeresen olvasgatom is őket, azt hiszem, ezeket a dolgokat megtanultam.
Remélem Kurt atya most egy felhőn ücsörög és segglyukakkal rajzolja tele az eget.
[Ami a novellákat illeti: bár nincs mellettük keltezés, valószínű, hogy ezek az írások az ötvenes években keletkeztek, amikor még nem tarolt le mindent a televízió, és Vonnegut rövid történetek írásából tartotta fönn magát. Ezek a novellák fényességes (mármint ilyen papírra nyomott) és nőiességes (mármint többnyire nőnemű olvasókat vonzó) lapoknak készültek, amikor ezeket még milliók olvasták. Jó értelemben vett szórakoztatásra készültek ezek az írások, kerekek, csattanósak. Persze, hogy vannak benne felejthetőek is, de azt, hogy rossz, egyikre sem mondanám. És van köztük néhány kimondottan jó is – persze elfogult vagyok, mint már említettem.]
Zárom soraimat. Vezessetek óvatosan és tartsátok szárazon a puskaport!
Ez egy rohadt jó könyv!!!! Tipikus Vonnegut, bár teljesen más, mint a többi írása, de mégis érződik a novellákon az a fanyarú humor. Imádtam, hogy pár mondat után már magával ragad az aktuális 10-15 oldalas kis szösszenet. És hogy mindegyiknek megvan a saját mondanivalója hol kevesebb hol több humorral fűszerezve. Mindegyiknek megvan a saját elképzelhetetlen baromsága, és mégis nagyon is életszagúak. Csak ajánlani tudom a Vonnegut rajongóknak, szerintem nem fognak benne csalódni.;)
Első Vonnegutom – tudom-tudom, nem posztumusz kötettel kellett volna kezdenem. Ettől függetlenül pozitív csalódás volt, valamennyire már értem, miért szeretik annyian. :) Szeretnék majd tőle mást is, regény, olyan novellákat, amik kiadásába beleegyezett; csak hát ez a kötetet elsőre kiszúrtam a könyvtárban és mire észbe kaptam, már ki is vettem.
Voltak kevésbé tetszetősek (ezért is a fél csillag levonás), de volt nagyon-nagyon is. A Pelk, a Meghalló, a Tükörterem és még sokáig sorolhatnám.
A kötet címadó novellája is vitte nálam. Csak maga a kifejezés, hogy repülő macska… megkapom a macskautáloktól, hogy ezt be lehetne mutatni a sajátomon. =P
Vonnegut, az Vonnegut, nincs mit tenni.:) Még ha a kötetben egy-két gyengébb novella is található, akkor is azt kell mondanom, hogy ez az ember zseni volt, és nagy kedvenc nálam. Ebben a kötetben meg külön nagyszerű, hogy saját rajzaival illusztrálták. Legalább olyan borultak, mint az írásai, pont ezért tetszenek, még ha némelyik nem egy megfejtős darab, akkor is.:)
Jah és ez volt az első kölcsönkérésem, az újdonsült funkcióval, és kb. seccperc alatt össze is hoztuk. Köszönet érte @entropic-nak.:)
http://rakenroll.freeblog.hu/archives/2010/11/19/A_repulo_macska/
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A kötet 14 – eddig – kiadatlan Vonnegut-novellát tartalmaz. A fekete humor atyja a halála után – a túlvilágról is – mesél abszurd történeteiből az őt hiányoló olvasóknak.
Kurt Vonnegut az 1950-es években színes, népszerű magazinok felkérésére gyakran írt – jól megfizetett – történeteket. Előfordult, hogy egy-egy lapszámba akár öt írása is bekerült! Néha többet fizettek neki az elbeszéléseiért, mint egy korai, filléres kiadású regényéért. Ennek az aranykornak azonban a rádiók és a televíziók térnyerésével egyszer s mindenkorra vége lett, az írások egy része az író fiókjában maradt. Halála után – 2008-ban – az író fia, Mark előszavával megjelent az Armageddon in Retrospect (Ördögcsapda) egy 11 novellát tartalmazó posztumusz kötetet.
A kutatóknak köszönhetően további művek kerültek elő, ezért 2009-ben a Delacorte Press (New York) jóvoltából napvilágot látott a Look at the Birdie című gyűjtemény. Ezt magyarul – A repülő macska címmel – 2010-ben a Maecenas Könyvkiadó jelentette meg Szántó György Tibor fordításában.
A szép kivitelű könyvet a szerző saját, groteszk rajzai teszik egyedivé, a borítót Bíbor Gábor és Bíborné Veres Dorottya készítette.
A posztumusz kötet 14 elbeszéléséről 14 (általában összetett) mondatban: :-)
Meghalló
– Fantasztikus történet egy korszakalkotó találmányról, mely megváltoztathatja az emberek életét, többet ad nekik a boldogságnál, a hitnél és az egészségnél: megértően meghallgatja őket.
Pelk
– Egy lesajnált, magányos kishivatalnok gogoli története meredek, de reményteljes fordulatot vesz.
Háztetőkről harsogjátok!
– A vidéket barangoló ügynök viharvédő ablakokat árulna, de egy nem rég dúsgazdaggá vált házaspár meghökkentő viszályába csöppen.
Ed Luby kulcsos klubja
– Mi történik akkor, ha egy pénzeszsák pofa (Al Capone egykori testőre) kilóra megvásárolja egy kisváros vezetőit, s úgy gondolja, hogy ezentúl bármit megtehet?
Selma dala
– A magas intelligencia a zsenik jellemzője, a szerelem (néha a zene, vagy az önzetlen közösség alkotóereje) azonban csodákra képes.
Tükörterem
– A Romániában született, Budapesten és Edinburgh-ban diplomázott mesteri képességekkel bíró hipnotizőr az Egyesült Államokban akar meggazdagodni: krimibe illően, Poe-i homályba burkolózva, mindenáron.
Kedves kicsike emberkék
– Frappáns és kiszámíthatatlan befejezésű sci-fi novella Swift úrról, aki nem várt, liliputi méretű, vendégeket cipel akaratlanul a házába.
A hídmester
– Salamoni döntést igénylő helyzet, csak most nem anyák harcolnak egy gyermekért, hanem két ellentétes mentalitású férfi.
Apró vízcseppecskék
– Szép élet, víg élet az agglegényélet, de van olyan fiatal lány, aki nem nézi jó szemmel, ha váratlanul (ki)dobja a – kissé pocakos és öregedő, merev napirend szerint élő kiváló énekes – szerelme.
Kőbe zárt hangyák
– Háttérbe szorított és megfélemlített szovjet kutatók – myrmekológusok (hangyakutatók) – szenzációs felfedezésre bukkantak: egy uránbánya mélyéből a felszínre hozott, mészkősziklákba ágyazódott őshangyalelőhelyre.
A hős újságkihordó
– Bűnügyi történetben egy pincérnő gyilkosát keresi egy kis falucska rendőrfőnöke, s a nyomozás során döntő szerephez jut egy 10 éves fiú, egy óriási, félvad kutya és egy szerdai újság.
A repülő macska
– A macskát kőkerítésen hajítják át, de a paranoid főszereplő szerint, csak szimbolikusan, hisz ő hátsó szándékból eredetileg mást akar átvágni.
A világmindenség királya és királynője
– A nagy gazdasági világválság közepén egy dúsgazdag fiatal szerelmespár találkozik egy szerencsétlen vegyésszel, aki egyetemi diplomával és cifra bizonyítványokkal a zsebében is nyomorog.
A specialista
– A háziorvos nem specialista, de Barbara problémájára megmondja a tutit.
+++
Az Előszó (Sidney Offit) felidézi az író alkotói módszerét, figyelemfelkeltőnek kiváló. Ám néha nem mindig a jó irányba befolyásolja (pl.: Kedves kicsike emberkék) a leendő olvasót.
Az Utószó (Szántó György Tibor) a fordító aggályának ad hangot: vajon biztosan eredetiek-e a novellák? A költői kérdésre bizonyítékok felsorolásával válaszol, hogy nagy valószínűséggel: azok. :-)
Az Utószó (Két aggály tizennégy fogódzó) nekem segített az elbeszélések értelmezésében, meggyőző magyarázatokat kaptam a történetekhez, válaszolt – szinte gondolatolvasó módjára – a bennem felmerült kérdésekre.
Nem volt rossz, de hiányérzetem volt. Lehet azért, mert a novellák annyira nem adják át annyira a groteszk jelleget, de a regényeit jobban szeretem Vonnegutnak. Úgyhogy ha valaki arra az igazi Vonnegutra vágyik, akkor ne ezt olvassa.
Nem rossz. Összességében tán egy picit jobb az első posztumusz novelláskötetnél, az Ördögcsapdánál. Van benne egy nagyon jó, jó pár egész OK, és akad felejthető is. Vonneguttal való ismerkedéshez nem való, fanatikusoknak de.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2010-11-09/kurt-vonnegut-a-repulo-macska
Előfordulhat, hogy nem ő írta. Tény, hogy nem minden novella tökéletes. Én mégis bazira örülök nekik.
Bár a fülszöveg „Kedves Vonnegut-rajongó”-kat szólít meg, és én egyelőre csak „Kedves Vonnegut-ízlelgető” vagyok, úgy érzem, hogy ezt érdemes volt elolvasni. Eddigi egyetlen könyvem Vonnegut-tól Az ötös számú vágóhíd volt, azzal nem éreztem magam teljesen meggyőzve. Tetszett az, tetszett, de valahogy mégis… főleg a téma miatt inkább mégsem.
Jók ezek a novellák, nagyon jók, így aztán nem is igazán értem, hogy miért végezték a fiók alján, és miért lett ez posztumusz kötet… maga az író nem találta őket elég jónak a megjelentetésre, ennek alapján mostmár nagyon érdekelnek a további művei is, hiszen ezek szerint azok, amiket kiadott, remélhetőleg jobbak, vagy legalább ilyen jók. Ha Az ötös számú vágóhídból ítéltem volna, valószínűleg nem sokat olvastam volna tőle, de így… várom a következő könyv élményét.
Népszerű idézetek
A szabad ember vadidegenek igazáért is képes megküzdeni.
132. oldal Ed Luby kulcsos klubja
Gyorsan leszögezem, hogy szeretem a nőket, de úgy döntöttem, hogy agglegény maradok. Mert ugyan az agglegény magányos, de hát a férj is az, ráadásul el kell tartania a családját.
Apró vízcseppecskék - Maecenas, 2010, 205. o.
Újra eszébe jutott a megaláztatása. Egy hónappal korábban nyilvános bocsánatkérésre kötelezték Raptiformica sanguinea című tanulmányáért. Ez a harcos hangyaalfaj a sövények alatt él, és kifosztja a dolgozókat. Pjotr mesterien és tudományos módszerességgel mutatta be a világnak ezen hangyákat. Dicséret helyett azonban durva feddést kapott, egyenest Moszkvából. Olyan személyek, akik a Raptiformica sanguineát még a százlábútól sem tudnák megkülönböztetni, ideológiailag elhajlónak minősítették, aki vonzalmat táplál a hanyatló Nyugat iránt. Pjotr nekikeseredett. Összeszorította az öklét, azután eleresztette, azután ismét összeszorította. Voltaképpen azért kellett önkritikát gyakorolnia, mert a legnevesebb kommunista tudósok kórusa szerint ezen hangyák egyáltalán nem viselkedtek pártszerűen, pedig ez lett volna a kívánatos magatartás.
228. oldal Kőbe zárt hangyák
Ekkor ült le közéjük Ernest Groper, a fizika tanára. Ez a nyers, két lábbal a földön álló ember, akinek testalkata leginkább egy bombára emlékeztetett, hadat üzent a felszínes gondolkodásnak. Már a mód is, ahogy tányérját a tálcáról az asztalra helyezte, azt érzékeltette, hogy ő, Groper önként és örömest veti alá magát a természet törvényeinek. És nem azért, mert nincs is más választása, hanem mert piszok jó törvényeknek tartja őket.
139. oldal Selma dala
