Kicsoda Szindbád, az álmok vizén hajózó legendás hajós, akinek édes-bús hazudozásait „hitetlen mosollyal és elámult szívvel” hallgatta mindazon „százhét nő, aki viszontszerette”, kicsoda ez a folytonosan úton lévő, lányszöktető, a halálból is visszatérő és átváltozni tudó gavallér, aki, ha kell, fésű egy kacér asszony hajában, vagy ájtatos olvasó az ábrándos apáca kezében, garabonciás, vagy züllő dzsentri, magyar Casanova, vagy a költészet maga, amelynek varázsában felfénylenek a megkopott utcák és elkopott szívek, s hatására borba mártott ujjak írják az imádott nő nevét a kávéházak asztalának márványlapjára? Kicsoda ez a különös, több száz évet megélt bolyongó, aki „mindent szeretett, ami hazugság, illúzió, elképzelés, regény” és mégis „mindenért hiába rajongott, amit életében elérni óhajtott… hisz még százhétnél több volt azoknak a nőknek a száma, akik Szindbád ábrándvilágában piros karikákon hintáztak?” Immáron hatvan éve tűnődteti… (tovább)
Szindbád 65 csillagozás
Szereplők népszerűség szerint
férfiak · Szindbád · író · nők
Kedvencnek jelölte 11
Most olvassa 18
Várólistán 78
Kívánságlistán 13
Kölcsönkérné 1
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Szindbád szereti a nőket. Vagy a nők szeretik Szindbádot? Nehéz kérdés. Mindenesetre én gyakran érzem magam Szindbádnak, aki néhány másodpercre lát egy nőt, és máris beleszeret. Néha egy óráig is eltart ez a szerelem.
Szindbád mellesleg egy letűnt kor férfija, ahol még jelentett valamit ez a szó, hogy férfi, és az is, hogy nő. Nem emberekből állt az a világ, hanem férfiakból és nőkből. Hogy is lehetne a kettőt összekeverni? Pedig ma gyakran összekeverik/keverjük. Még Karinthy is tudta a különbséget. Most mintha kezdenének eltűnni. Nem tudom, hogy ez baj-e, de nekem furcsa a férfi óvóNÉNI, a női súlyemelő, a férfi modell, a női kőműves.
Szindbád meglátja minden nőben azt, amiért érdemes őt szeretni – és legtöbbször azt is, amiért érdemes elhagyni. Szindbád ismeri a nőket, ezért képtelen leragadni egyikük oldalán is. Szindbád néha szoknyapecér, néha pedig hősszerelmes, aki bármit megtenni az imádott hölgyért.
Miről szól is ez a könyv? Nem szeretem ezeket a kérdéseket, mert általában nem tudok rá válaszolni. Miről szól a Mester és Margarita? Ki tudja és – kit érdekel? De azt elmondhatom, hogy nekem miről szól. Szól a nőkről, és szól persze a férfiakról, szól a szerelemről, mint csodálatos dologról, és főleg szól a szerelemről, mint elkerülendő, káros szenvedélyről. A szerelmes ember keményebb függő, mint a heroinista, képtelen élni a szerelme nélkül. És akkor a dohányzást tiltják be szinte mindenhol. Távol álljon tőlem, hogy azt mondjam, tiltsuk be a szerelmet, mert szerintem ne tiltsunk semmit, illetve… (ezt a világmegváltó elképzelést majd az új regényemben olvashatja, aki akarja, nem lövöm le előre a poént ;)))
Szindbád alteregója lenne Krúdynak? Szerintem elevenebb irodalmi alak, mint amilyen Krúdy lehetett embernek. Szindbád ott él a könyvben, és az olvasójában is, aki néhány novellát olvasott csak el, annak is van egy saját Szindbádja. Ahogy Esti Kornélja is mindenkinek van.
Olvass Szindbádot, a többi majd jön magától.
Miközben olvastam a Szindbád-történeteket, láttam magam előtt a szereplőket, éreztem a helyszínek illatát, az ételek ízét (fogyókúrázóknak szigorúan ellenjavallott az olvasása). A gyönyörű stílus miatt megbocsátható minden rossz érzés: hogy Szindbád egy léha naplopó, hogy a barátnők többsége ostoba és kicsinyes; hogy ez ugyanaz a korszak, amiről az Illyés-, Erdei- vagy Féjja Géza-szociográfiák szólnak, épp csak a szerencsésebbek oldaláról megörökítve.
A filmet akkor néztem meg, amikor a könyv kétharmadánál jártam – megéri, mert hihetetlen hangulata van.
„Szűzek és víg özvegyek / Ha kell én házhoz megyek /Tudom, hogy melyiknek mi való” – énekli Ákos Szindbádról a dalban. És teljesen jól eltalált. A Szindbád-novellák végére érve arra jutottam, hogy Szindbád nem (csak) Krúdy Gyula alteregója. Szindbád minden férfi alteregója, de ha épp nem is, akkor minden férfiben található egy kicsi Szindbádból. A vágy, hogy minél több nőt megismerjenek, némelyiknek a kedvében járni, kitalálni a gondolataikat. Talán sokszor az utolsó dologra vágynak a legjobban a férfiak, és hogy megesik, hogy érdekes következtetésekre jutnak. A Szindbád-novellákban vannak jó meglátások a nőkről, kritika is, amely jogos, de azért butaságok is, és olyan dolgok, amiket inkább a férfi értette másként a „jeleket”. Mindenesetre, érdekesek a novellák, de nem szabad egymás után olvasni, mert fárasztóak így, és nagyon egysíkúnak fogja érezni az olvasó. Minden napra egy vagy két novella, többet nem szabad.
Az álomképek egyáltalán nem tetszett. Nem értettem, hogy miért írta meg, mi értelme. Bár lehet, csak hangulatom nem volt hozzá. Viszont a két Szindbád-regény fantasztikus! Nem hibátlanok (például a Francia kastély vége számomra nonszensz), de magával ragadóak, humorosak, röviden szórakoztató. Miért nem ezek lettek híresek és miért a novellákat tiszteljük úgy? Nagy talány.
Úgy tértem vissza hozzá újra meg újra, akár Szindbád Majmunkához. Sose tudtam igazán ottmaradni, pedig.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
http://moly.hu/ertekelesek/984108
Hamarabb megkapta az esélyt Szindbád, mint gondoltam volna. Ennek az az oka, hogy kihívást teljesítettem vele.
Meglehetősen ambivalens érzéseim vannak vele kapcsolatban…
A Szindbád történetek közül alig volt olyan ami tetszett, és elgondolkoztatott, de ami ilyen volt, az tényleg "ütött"… Mikor a szelleme járt, az annyira megfogott, vagyis inkább az, hogy az olyan természetes volt, Szindbádnak is és a nőknek is. De mikor már a fia is képbe került, azok a történetek szinte kínoztak.
Szindbádot valahogy úgy tudom elképzelni, mint aki a szerelembe (a szerelem érzésébe) szerelmes, és csak mellesleg vannak ott a nők, akiken ezt „kiélheti”.
Az Álomképeknél vártam szenvedéseim folytatását, de azok elmúltak. És lehet abban tényleg van valami, ha valaki vacsora nélkül fekszik le, akkor álmodni fog. 4-5 napja minden éjjel álmodok. :)
(na jó valószínű véletlen egybeesés, vagy a tudattalanom tréfája)
A Purgatórium pedig úgy egymaga 5 csillagot érdemelne. Ahogy a beteg ember képzelődik, ahogy keresi a halált, vagy éppen a szökést.
Azért mégiscsak jó, hogy elolvastam, ezért megérte.
Ez is egy tipikusan olyan könyv, ami csak magyarul lehet igazán értékelni. Szép magyar nyelven íródott. Viszont kicsit tömény, igazából szerintem úgy lehetne élvezni, ha minden nap csak egy-egy történetet olvas el belőle az ember. Mivel én nem így olvastam kicsit nehezen haladtam vele.
Ez volt a kedvenc mondatom, ebben minden benne van:
,Ott követtem el a szamárságot, hogy szóhoz engedtem jutni – gondolta néha magában a kalandjáról –, és ő hazudta, amit nekem kellett volna mondani.'
Népszerű idézetek
Minden embernek van valami titka, amelyről sohasem beszél életében. Régen elmúlt dolgok, szégyenek, kalandok, szívfájások és lelkipofonok. Az volna a legérdekesebb olvasmány, amelyet a halálos ágyán mondana el valaki őszintén, igazán: a titokról, amelyről az életen át hallgatott.
Szindbád titka
Szeretőim meghaltak, megöregedtek… Istenem, egykor mily boldog megnyugvással gondoltam arra, hogy időm eljöttével csendesen, derűsen sétálgatok egy öreg katonatiszt oldalán a bástyasétányon! Ma pedig nem tudok ebben megnyugodni. Miért, hogy nem vagyok fiatal? Miért, hogy nem hullanak többé könnyeim álmatlan éjjelen egy hűtlen férfiért? Igaz, hogy amíg megvoltak, nem sírtam soha egyikért sem. De ma szeretném őket mind végigsiratni, a hazugságaikat, a komiszságaikat és a csalfaságukat. Nem haragudni, csak sírni, hosszan, örökké sírni fölöttük, hogy így szótlanul el tudtak menni. Még csak azt sem mondták meg, hogy miért hagytak el! Csak elmentek…
– Tulajdonképpen mit is néz a lábamon?
– Csak úgy véletlenül, régi rossz szokásból, amikor még romlott ember voltam, és néha az életemet is szívesen föláldoztam volna azért, hogy egy női lábat megfogjak. Régi dolog ez.
A ködmönös nő
Szindbád bizonyosan tudta, hogy a tükör előtt, a gyertyafényben egy darabig tetszelegve megállnak a nők, mielőtt az első kapcsot megnyitnák. A tükörbe néznek, lágyan mosolyognak, a szép szavakra gondolnak, amelyeket az imént hazudtak a sötétben. S amint így a tükör előtt állnak, úgy látszik, hogy egyetlen vágyuk, többé sohasem vetni le ruhájukat – hisz így voltak elragadóak, felejthetetlenek, szerelmet ébresztők. Így tündököltek, ha csak rövid időre is a korzó lámpásai alatt.
Amint én önt magam előtt elképzeltem, azon férfiak közé tartozik, akik szó nélkül veszik kalapjukat, kesztyűjüket, sétapálcájukat, amint észrevették, hogy immár feleslegesek. Ah, mily ostobaság terhére lenni egy nőnek! Mily ásító unalom, mint egy beteg őszi délután, a férfi, aki még mindig szerelmére hivatkozik, holott erre már senki sem kíváncsi.
Hullaszínű öregasszony jelent meg, aki olyan félelmetes volt, mint az ábécében az x, y és z betűk, mikor az ember még nem tudja végig az ábécét.
Az életmentő kékfestő
Úgy kell az embereknek. Miért gondolnak mindig a tegnapra! Az emberek egész élete azzal telik el, hogy arról fecsegnek, ami már egyszer úgyis megtörtént.
Sírontúli boldogság
Azt mondják, hogy minden férfiúnak van valamely betanult mondókája, amelyet legjobban tud, mint a színész szerepét, amelyben sikere volt.
Margit nem jött el
Hisz sok nő sértésnek veszi, ha a férfiú nem fenyegetőzik azzal, hogy majd felköti magát az ablaka alatt egy fára.
Tájékoztatás
