A ​szikra 71 csillagozás

Egy anya története a zseninevelésről
Kristine Barnett: A szikra

Kristine ​Barnett fiának IQ-ja nagyobb, mint Einsteiné, fotografikus memóriával rendelkezik, és két hét alatt egyedül megtanulta a függvénytant. Jacob kilencévesen fogott hozzá egy olyan eredeti asztrofizikai teória kidolgozásához, amelyért szakértők szerint egyszer Nobel-díjat kaphat, tizenkét esztendősen pedig már fizetésért végzett kvantumfizikai kutatásokat. Történetét azonban az teszi még inkább figyelemre méltóvá, hogy Jake rendkívüli elméje kis híján az autizmus ködébe veszett. Kétévesen, amikor állapotát diagnosztizálták, az édesanyjának azt mondták, ez a gyerek talán soha nem lesz képes önállóan bekötni a cipőjét.

„A szikra” egy édesanya különleges visszaemlékezése. Miután Jake-et otthon és a fejlesztő óvodában olyan „szakértők” vették körül, akik a legalapvetőbb készségekre próbáltak összpontosítani, és korlátozni igyekeztek mindabban, ami elvonta ezektől a figyelmét – a csillagok, a falon mozgó árnyékok, a skótkockás kanapéhuzat tanulmányozásában –, Jake… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2013
404 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630796774 · Fordította: Komáromy Rudolf

Enciklopédia 5


Kedvencelte 17

Most olvassa 1

Várólistára tette 64

Kívánságlistára tette 48

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

gazibla IP>!
Kristine Barnett: A szikra

Kristine Barnett: A szikra Egy anya története a zseninevelésről

Ez egy zseniális könyv egy zseni gyerekkoráról. :) Motiváló és tanulságos történet. :) Nem szabad lemondani egy beteg gyerekről sem, mert nem lehet tudni, hogy mi rejtőzik és lakozik benne/bennük. Szerencsére Jake anyja küzdött a fiáért és ennek meg lett a gyümölcse. Örülök, hogy sikerült elolvasnom ezt a könyvet, mert rengeteg épültem általa. :)

saribo>!
Kristine Barnett: A szikra

Kristine Barnett: A szikra Egy anya története a zseninevelésről

Néha (de inkább sok helyen) hatásvadász, már a cím is, Szikra – ez oké, de alatta az alcím: Egy anya története a zseninevelésről – a zseninevelés pirossal szedve, nehogy valaki elfeledkezzen erről a fontos momentumról, itt egy zseniről lesz ám szó, kérem! Néha meggyőzödésem, hogy túloz, ezenkívül nagyon amerikai – olyan értelemben, hogy fogjunk össze gyerekek, és minden, mindenáron sikerülni fog – mégis (legalább) két dologban nagyon igaza van:
Az első az, hogy minden gyerekben lakozik VALAMI, amiben sokkal jobb a többieknél, a legnagyobb szülői feladat ezt megtalálni és kibontakoztatni. Sokszor elkövetik azt a hibát a szülök, hogy saját, be nem teljesült vágyaikat próbálják gyermekükre kivetítetni, ahelyett, hogy azt megtalálnánk, azt amiben a gyerek a legjobb. És ha az a gyerek, mint ebben a példában is, autista, akkor is kiválóan működik ez a módszer, azazhogy meg kell találni, majd erősíteni kell azt a készséget, képességet, amiben a gyerek erős, ahelyett hogy kudarcélményt okozva neki, azt erőltetnénk amiben valamiért gyengébbek a képességei. Sok türelmet, figyelmet ,kitartást és elfogadást igénylő feladat ez, egy egészséges gyereknél is, nemhogy egy különleges képességűnél. Minél szélesebbre kell tehát tárni a világ kapuját a gyerekek számára és segíteni nekik hogy minél több dolgot megismerjenek, kipróbáljanak és megtalálják azt amiben igazán jók. Igaz ez hobbira, választott sportágra, iskolára és a pályaválasztásra is. A legnehezebb szülői feladatok egyike ez és sokan elrontják. Ez a könyv példát mutat arra, hogy bár az autista gyermekeknél hatványozottabban jelentkezik a kontraszt a kitűnő és a nagyon gyenge képességek között, a terápia folyamán mégis hajlamosak figyelmen kívül hagyni a szakemberek a fenti elvet. A történetben szereplő anyuka végig ezt az elvet szem előtt tartva terelgeti, nevelgeti autista gyermekét, és közben rengeteg időt és energiát szán arra, hogy más autista gyerekeknek is segítsen, sokszor szüleik és orvosaik számára is meglepő és váratlan képességfejlődéseket produkálva. Irigylésre méltó a lendülete, az energiája és az eredményei.
A másik téma amiben nagyon igaza van, az az hogy nem kell mindent elfogadni azokból a gyakorlatokból, amit az éppen aktuális szakembergárda az aktuális gyakorlat szerint követendőnek tart. Bármennyire is jót akarnak, az ÉN gyerekemet ÉN ismerem a legjobban, és sok esetben igenis megérzi a szülő, hogy mi lesz a jó a gyereknek és ez sokszor szembemegy az aktuális elfogadott, gyakorlattal ami nem mindig jelenti-jelentené a megoldást és a gyógyulást. Lehet, hogy ez eretnek álláspont, de rengeteg példa van rá hogy működik, a könyvben szereplő történet is kiváló példa erre.

Kozmikus_Tahó>!
Kristine Barnett: A szikra

Kristine Barnett: A szikra Egy anya története a zseninevelésről

Az életem röviden, egy kis amerikai hiper-optimizmussal fűszerezve, azzal az egy különbséggel, hogy én nem autista vagyok, hanem mozgássérült. Bár ezek az eltérések nem igazán számítanak. A bejárt út, a lényeg ugyanaz.
Köszönöm a szüleimnek, hogy mindig mellettem álltak és hagytak kiteljesedni. Hogy nem akartak megjavítani, vagy „rendes életet” alkotni nekem tűzzel-vassal. Köszönöm, hogy önmagamért szeretnek. Köszönöm, hogy kíváncsivá tettek a világ és jómagam felé is. Hálás vagyok, hogy hittek a szikrámban.

Vackor6 P>!
Kristine Barnett: A szikra

Kristine Barnett: A szikra Egy anya története a zseninevelésről

Bűbájos olvasmány a reményről és kitartásról, a figyelő szeretet és az ésszerűnek tartott határok átlépéséről, az ösztön döbbenetes útmutatásáról.

„ A világ leghathatósabb katalizátora az, ha megmutatjuk a gyereknek, hogy komolyan vesszük a szenvedélyét, és szeretnénk osztozni benne.”

Hirsch_Betti P>!
Kristine Barnett: A szikra

Kristine Barnett: A szikra Egy anya története a zseninevelésről

Még nem tudom eldönteni, hogy ez amerikai álom vagy rémálom ez a könyv olvasása .De abban sem vagyok biztos, hogy csodáljam vagy sajnáljam a szerzőt .

„ Az autizmus tolvaj. Elveszi a gyermekedet. Megfoszt a reménytől ,elrabolja az álmaidat . ”
https://hu.wikipedia.org/wiki/Jacob_Barnett , mert még vannak csodák és csodagyereket , s nem utolsó sorban csodálatos szülők , akik mernek nagyokat álmodni .
Mindenki olvassa el bátran ezt a könyvet .

tessa64>!
Kristine Barnett: A szikra

Kristine Barnett: A szikra Egy anya története a zseninevelésről

1. Nem tudtam letenni
2. Imádtam, hogy igaz történet, ezért annyira inspiráló :)
3. Vajon, ha én is azzal foglalkoznék amit tudok ahelyett, hogy azt hajkurászom amit nem, többre vinném? És fogom e tudni, úgy nevelni a leendő gyerekeimet, hogy ki tudjanak teljesedni?

3 hozzászólás
dudorka>!
Kristine Barnett: A szikra

Kristine Barnett: A szikra Egy anya története a zseninevelésről

Nagyon tanulságos volt ez a könyv, mind emberileg, mind szakmailag. Gyógypedagógus szemmel kicsit kétségbe ejtő és elgondolkodtató, ha egy anya inkább saját kezébe veszi a dolgokat, és nem kér az állami ellátásból… hogy nem holmi nagyképűségből mondja ezt, hanem azért mert jól „lát”, és velejéig benne van mindaz a pedagógiai érzék, tudás, amit oly sokan könyvekből nem tudnak elsajátítani…
Életük részletes leírásán keresztül úgy tudtam örülni a sikereiknek, mintha egy közeli ismerősük lennék, és úgy érzem ez a fajta részletesség nagyon kellett ahhoz, hogy Jake fejlődéstörténetét is pontosan megértsük. Bámulatos volt az a minden problémán felülkerekedő szeret, ami az egész könyvet áthatotta.
A YouTube-on rengeteg videót láthatunk Jake-ről, aki úgy nyilatkozik, hogy büszke az autizmusára, hiszen ez tette őt az átlagból kiemelkedővé. Viszont ahhoz, hogy így érezzen, kellett mindaz a rengeteg erőfeszítés és megpróbáltatás, amit a könyvből megismerhettünk. Élmény volt.

hattori>!
Kristine Barnett: A szikra

Kristine Barnett: A szikra Egy anya története a zseninevelésről

Csodálatos könyv, egy csodálatos anyától, egy csodálatos gyermekről. Végig melegséggel a szívemben olvastam.

Shea>!
Kristine Barnett: A szikra

Kristine Barnett: A szikra Egy anya története a zseninevelésről

Tanulmányaim miatt különösen érdekelnek a gyógypedagógia körébe tartozó művek, és jól esik néha szakkönyvek mellett valami mást, életszerűbbet is olvasni, amely nem csak a száraz tényeket közli, hanem esetleg olyan személy tollából származik, aki valamilyen formában érintett a témában.

Amit legjobban hiányoltam Kristine írásából az a szerénység. Nem szándékozom ezzel őt kritizálni, mert nem vagyok benne biztos, hogy a bőrébe bújva nem fogyna el az összes energiám csupán néhány nap alatt, de sokat számít mások szemében – főként hitelesség szempontjából – ha az ember szerény tud maradni.

Voltak benne laposabb részek, de alapjában véve egyáltalán nem untam, sőt, szerintem olvastatja magát. A fordítással szintén nem volt problémám. A borító tetszik, és örülök, hogy a magyar változatnak nem terveztek egy teljesen új borítót.

Szívesen olvasnék Jacob felnőtt életéről is, de nem tartom valószínűnek a folytatás megjelenését.

Suzana>!
Kristine Barnett: A szikra

Kristine Barnett: A szikra Egy anya története a zseninevelésről

Ez a könyv valami elkepesztő! Teljesen megváltoztatta a gyereknevelésről alkotott kepém. És megmutatta, hogy soha ne adjuk fel az almainkat, mert ha van kitartassunk akkor az csak valóra válhat. Tudom, hogy ez a könyv nem a beszélgetésekről szólt, de én mégis hiányoltam a hosszabb párbeszédeket. Ennek ellenére ez a könyv valami csoda.


Népszerű idézetek

dianna76 P>!

Az érzékek kényeztetése nem luxus, hanem szükséglet. Muszáj mezítláb mászkálnunk a fűben. Muszáj tiszta havat ennünk. Muszáj a lábujjainkat a langymeleg homokba vájni. Muszáj hanyatt fekve süttetni az arcunkat a nappal.

264. oldal

Kristine Barnett: A szikra Egy anya története a zseninevelésről

dianna76 P>!

[…] egyetlen szakember sem ismerhette úgy a fiamat, ahogyan én ismertem. És szikrát láttam Jake-ben. Igaz, egyik-másik nap csak alig észrevehetően derengett.

99. oldal

Kristine Barnett: A szikra Egy anya története a zseninevelésről

frtia>!

– Tudom, hogy föl vagy dúlva – mondtam Jake-nek –, de van egy skála. Ha a szeretteid közül meghal valaki, az a skálán tíznek felel meg. Olyankor jogos, ha kiborulsz. Sőt annál többre is jogod van. Bebújhatsz az ágybam és ott is maradhatsz, én meg viszek egy csomag papírzsebkendőt. De a skálának másik vége is van, és a tojáscukros üveg éppen oda való. Nem olyan, mint ha valaki eltöri a lábát vagy elveszti a fél kezét; ez csak egy édességel teli üveg, a boltban vehetünk ugyanolyan cukorkát. Ez csak kétpontos baj, és kétpontos bajra kétpontos viselkedéssel válaszolunk, nem tízpontossal.

189. oldal

Kristine Barnett: A szikra Egy anya története a zseninevelésről

KönyvBűvölő>!

Az ő példájából tanultam meg, hogy sosincs egyedül az, aki másoknak segít.

266. oldal

Kristine Barnett: A szikra Egy anya története a zseninevelésről

Színek>!

– Ha az ember nem tud rajzolni, az senkit sem zavar. De ha a matek nem megy neki,
mindenki azonnal kiborul.

114. oldal

Kristine Barnett: A szikra Egy anya története a zseninevelésről

dianna76 P>!

Akkor még nem tudtuk, de tökéletes világunk szélei már kezdtek fölfesleni.

33. oldal

Kristine Barnett: A szikra Egy anya története a zseninevelésről

dianna76 P>!

– A kisfiú Asperger-szindrómás.
A megkönnyebbülés hulláma futott végig rajtam, hiszen rosszabbtól tartottam.
– Ja! ez nagyszerű! – mondtam a nőnek. – Már attól féltünk, hogy autista.
Stephanie a továbbiakban kifejtette, hogy az Asperger az autizmus egy formája.

52-53. oldal

Kristine Barnett: A szikra Egy anya története a zseninevelésről

frtia>!

Minden szülő azt hiszi, hogy újszülött gyermeke maga a tökély, de Ethan tényleg az volt. Nem sírt. Nem nyűgösködött. Szépen evett. Átaludta az éjszakákat. Mosolygott, ha mókás képet vágtunk, és mosolygott, ha nem.

158. oldal

Kristine Barnett: A szikra Egy anya története a zseninevelésről

Suzana>!

A harmadik osztály magányossága és unalma végül minden erőfeszítésünk dacára kezdett Jake idegeire menni. Mindenre elszántan tanulni akart, és az iskola mintha csak gátolta volna ebben.

215. oldal

Kristine Barnett: A szikra Egy anya története a zseninevelésről

KönyvBűvölő>!

Bármennyi könyvet olvastam már, mindig különleges érzés marad kinyitni egy vadonatúj kötetet, és egész délután belefeledkezni.

190. oldal

Kristine Barnett: A szikra Egy anya története a zseninevelésről


Hasonló könyvek címkék alapján

Katie Kirby: Szülők a pácban
Révész Máriusz: Sorsfordítók Erdélyben
Lukácsné Nádas Krisztina – Kocsyné Nádas Anikó (szerk.): A szülői ház
Gyarmati Andrea: Apróságaim
Jeannette Walls: Az üvegvár
Jeannette Walls: Az üvegpalota
Kerstin Gier: Anyák maffiája
Jack Jordan: Ne árts
Jana Aston: Te vagy a végzetem
Kendall Ryan: A lakótárs