Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Lotus blues (Martin Benner 1.) 88 csillagozás
Egy esős napon szabadul el a pokol. Martin Benner ügyvéd ajtaján egy kétségbeesett férfi kopogtat be azzal, hogy a húgának segítségre van szüksége. Ebben nem is volna semmi különös, ha a lány nem lenne hónapok óta halott. Vagy ha nem derülne ki, hogy az illető nem más, mint az újságok által Sara Texasnak elnevezett sorozatgyilkos, aki – mielőtt végzett magával –, ötrendbeli gyilkosságról tett beismerő vallomást.
A bátyja ennek ellenére ártatlannak tartja őt, s elégtételt akar, valamint megtalálni a lány eltűnt fiát, Miót. Martin Benner pedig olyan ember, aki nem tud ellenállni egy ilyen kihívásnak. Ám az igazságkeresés olykor igencsak veszélyes, és Benner üldözőből hamarosan üldözötté válik, óriási veszélybe sodorva nem csak magát, de kislányát is.
Eredeti megjelenés éve: 2014
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Skandináv krimik Animus
Enciklopédia 3
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 5
Most olvassa 4
Várólistára tette 66
Kívánságlistára tette 36
Kiemelt értékelések
Jó néhányszor meg kellett állnom az olvasással, kíváncsiságból, no meg a szokásos időhiánnyal küzdve, mint minden átlagos túlórázó dolgozó ember. És eléggé elcsodálkoztam Kristina Ohlsson stílusán, mennyire tiszta, követhető, világos, mégis izgalmas és lebilincselő egyben az írás módja. Az első oldaltól az utolsóig emlékeztem az eseményekre, és tudtam követni kis szünetekkel a történetet. És hozzá kell tennem, Isteni szerencsém, hogy a két részes sorozatnak az első kötetét sikerült először kézre kapnom. Arról nem is beszélve, hogy a két könyvet kikölcsönöztem, pedig valahogy egyszerre nem csengett le, hogy Lotus Blues, Mio Blues lehet folytatásos krimi lesz. spoiler És szerencse, hogy Mio a főszereplő kisfia a második folytatásos kötettel fogom folytatni. De nem lövöm le a poént, mert igazán cselekmény gazdag, szövevényes történet. Egy kézbe futnak a szálak, de ki lehet az a Lucifer, és vajon az ötszörös sorozatgyilkossággal megvádolt halott nő mögött mi és ki áll, egyáltalán illúzió vagy egy zord háttér, melyen mindenki meg kell, hogy botránkozzon.
Kifordította írásával a világot a négy sarkából, legalább is számomra. Telitalálat volt elsőre ezzel a kötettel kezdenem.
A könyv, ami nem hagyott nyugodni éjszaka, még elalváskor is a fejemet törtem az ügyön. Mindent megadott, amit csak egy krimitől várhatok, bár a vegyes fogadtatás miatt nem tudtam előre, hogy mit várhatok, de szerintem alul értékelt egy könyv lett. Persze, talán az is közrejátszik, hogy ez volt a második könyvem az írónőtől, és ha így folytatja, akkor valószínűleg az összes könyvet sorra fogom zabálni.
Martin Benner egy átlagos ügyvéd, akinek a mindennapjaiba belép egy férfi, aki a halott húgának akar igazságot szolgáltatni. Már ez nagyon bizarrul kezdődik, hisz már semmivel nem tudják feloldozni a lányt, mégis a báty nem tud nyugodni. Ezért Martin belevág, ő maga sem tudva milyen köveket mozgat meg ezzel, ami egyenesen a maffiáig repíti.
A fél csillag levonás Martin személyisége miatt volt. Nem igazán tudtam azonosulni a gondolataival, ha egy teára leülnénk, akkor elég kényes lenne a szitu. Viszont a cselekményekre abszolút nincs panasz, hisz annyi minden történik a történetben, hogy csak úgy fogom a fejem. Alig emésztettem meg az előbbi információt, már jött a következő és bumm. Olyankor vissza kellett olvasnom a mondatokat, hogy elhiggyem, már megint mibe keveredtünk!
Igen, szerintem pont így kell megírni egy krimit, ahol csak úgy zajlanak a történések, és mindig egyre több cseppet kapunk az igazságból, hogy aztán teljes történetet kaphassunk. Az előző krimi könyvemhez képest után igazi felüdülés volt. Alig várom ,hogy a folytatást is elolvassam!
De nagyon jó volt ez a történet. Minél többet olvasok az írónőtől,annál jobban meg vagyok róla győződve,hogy nagyon ért az izgalmak fokozásához. Nagyon tetszett,ahogy az amatőr főhősünk nyomoz,ahogy göngyölíti fel a szálakat. Nem egy szokványos krimi. Idegörlően ért véget,még jó hogy megszereztem a második részt.
Az első 50 oldalig háromszor tettem le… majd a 120. oldalnál inkább váltottam, és elővettem a Hableányt. Klasszissal jobb volt.
Nagyon nehezen csúszott le, akadt, nyögött a történet. Zavaros és hihetetlen… a szereplők idétlenek, idegesítőek. A végére picit javít, de akkor már késő… ez valami ifjúkori zsenge, amit elővettek a láda mélyéről? Két csillag +1, mert írt már 5 nagyon jót!! .
Kristina azért szeretlek… Ezt meg felejtsük el.
Eszméletlenül jó volt! Kezdettől fogva tartott a sztori; tudtam, hogy szövevényes lesz, de hogy ennyire! A nyomozás során A tetovált lány jutott eszembe, abban is ilyen lassú, aprólékos munkával jutott előbbre a két főhős. Imádom Martint, tipikus férfi hibái vannak, mégis egy négyéves az, aki bármikor leveszi a lábáról :) Folytatom is a sorozatot, tűkön ülök, hogy mi jöhet még!
Úgy látszik egyszer a kezedbe kerül egy védőügyvédes sztori, és márcsak azt veszed észre, hogy idén ez már a negyedik ebben a témakörben :D De szerencsére ennyiben ki is merül a hasonlóság a könyvek között.
Itt egy külön új dolog bukkan fel, hogy egy már halott ember kellene tisztára mosni, az is újdonság nekem ( bár semmiben nem különbözik egy másik ügyvédtől), hogy színesbőrű a főszereplő.
Folyamatos csavar, folyamatos izgalom jellemzi a regényt a történései során.
Részletes, de nem túl sok leírást tartalmaz, jól ejti el, a semmiségnek tűnő részletek között a fontos dolgokat, nyomokat a nyomozáshoz.
Vajon mi lesz Mioval? Megtalálják? És ki az igazi Lucifer? A második részt is biztos elolvasom, kíváncsi vagyok, hogy végződik ez a kalamajka, és mi mivel kerül még szoros összefüggésbe.
A Fredrika sorozat miatt lett Ohlsson az egyik kedvenc írónőm, ez a könyve azonban nem nyert. Pedig nagyon jó az ötlet, az iró ismét remekül vezeti a szálakat, öli az embereket. Martin Brenner alakja is nagyon erős, az elköteleződésre képtelen ügyvéd, aki nem is tudja, mennyire elkötelezte magát mikor Belle-t magához vette, ezzel együtt Lucyhez is mennyire kötődik. spoiler Pörög a cselekmény is Svédország és Amerika között, mindenkiről jópár réteg lehull, mire kissé kitisztul a kép, mit tett Sara, gyilkos-e, miért tette, amit megtett és miért lehetett bármire rávenni.
A könyv azonban nem hozta az a „beszippantott” érzést, nyugodtan le tudtam tenni, mást olvasni. A szereplőket sem kedveltem meg, talán éppen ezért.
Nem is értem én ezt az alacsony százalékot, remélem csak azért, mert érzésem szerint háttérbe szorítja a Fredrika Bergman sorozat pedig ez sokkal jobban tetszett nekem.
Izgalmas, pörgős kis krimi, tele nyomozással, még ha nem is a rendőrség részéről. Tetszettek a karakterek, nagyon jól kidolgozottak és igazán emberiek. Folyamatos újabb és újabb nyomokra leltünk, a fél világot átrepültük és hát a vége… waaa ez az igazai kegyetlenség, bár rá is bírt, hogy szokásomtól eltérően szinte azonnal a kezembe vegyem a folytatást is.
Talán a hangulatára kevésbé mondanám, hogy „a megszokott skandináv légkör” de ez esetben ezt most egyáltalán nem éreztem hátránynak.
Elég sok gondolat kavarog most a fejemben, miután végére értem a könyvnek. Tény, hogy az eddig olvasott értékelések alapján Ohlsson új sorozatának első könyve igencsak megosztó lett. Én azok közé tartozok akik látnak ebben az új kezdődő sorozatban is fantáziát, bár eddig nem olyan erős mint a Fredrika Bergman széria.
Sokan írták, hogy rendkívül zavaros a történet ezzel nem vitatkozom, de én el tudtam rajta igazodni és itt megjegyzem megint igencsak fordulatos és csavaros történetet szolgáltat Kristina. Ami engem zavart az a Fredrika sorozattal ellentétben, hogy itt mindent a főszereplő Martinon keresztül ismerünk meg ez az E/1. történetmesélés kicsit távol áll tőlem, de hozzá lehet szokni. Igazság szerint igazából csak az ő életét ismerjük meg mélyebben, pedig engem különösen érdekelne még egy pár szereplő életének egyes eseményei itt gondolok pl: Boriszra vagy Didrikre ezekből a karaktereből többet is ki lehetett volna hozni. Lucy-t kb a Texas-i utazásig ki is hagytam volna teljesen érdektelen volt és a könyv végére se tett rám nagy hatást.
Külön kiemelem a borítót ami ismét nagyon szuper lett nagy gratula a kiadónak ezért. Kíváncsi leszek, hogy viszi tovább az írónő a történetet, természetesen kíváncsi vagyok a folytatásra, de szerintem annyi nincs ebben a sztoriban, mint a Fredrika sorozatban volt, így én max 2 részt várnék még hozzá és akkor lenne egy trilógia.
Bár sok helyen olvastam, hogy lassan indul be a történet, de ha megnézzük az elején mi történt: felkeresik főhősünket vállaljon el egy halott ügyét, természetesen azzal kezdi, hogy minden iratot felkutat úgymond igazi pepecselős akta nézegetős részt olvashatunk, de nem tudom mit vártak sokan, hogy majd tele lesz akcióval egyébként nekem ez a rész külön tetszett ahogy az archivált anyagokban olvasgat az ügyvédünk.
Minden esetre a végére talán több kérdés marad mint amennyivel indultunk, de azért egyeseket meg is válaszolnak. Ízlések és pofonok, aki szereti Kristina Ohlsson műveit szerintem az tuti elolvassa, aztán majd, hogy mi lesz a véleménye róla az mindenkinek a sajátja. Bár a Fredrika Bergman eseteihez képest tényleg gyengébb, de ki tudja lehet majd a következő rész lendít egy nagyot az új sorozaton.
Elolvastam pár értékelést mielőtt olvasni kezdtem a könyvet, ami egy kicsit visszavetette a hozzáállásom, de csalódnom kellett. Jó értelemben. :)
Nekem éppen ellenkezőleg, tetszett a könyv, tipikus Ohlssen volt, bár nem az a tipikus skandináv-krimi kategória. A nyomozás szempontjából most a másik oldaláról nézhettük a történteket, nem a rendőrségéről és ez tetszett.
A sztori érdekes volt, számomra egyáltalán nem volt nyakatekert és nem vesztem el benne. Sok kérdéssel zárult a történet, amikre várom a választ a folytatásban! :)
Népszerű idézetek
Azt hisszük, tudjuk, hogyan reagálunk majd, amikor az élet meglep bennünket így vagy úgy. Azt képzeljük, tudjuk, hogyan viselkedünk, ha váratlanul több milliót nyerünk a lottón, vagy ha közlik velünk, hogy egy éven belül meg fogunk halni, vagy amikor a szeretteink eltávoznak az élők sorából.Pedig fogalmunk sincs róla. Bizonyos forgatókönyvek annyira elképzelhetetlenek, hogy még belegondolni is nevetséges, mit tennénk, ha bekövetkeznének. Mégis újra meg újra megtesszük. Eljátsszuk az elképzelhető legrosszabbat és a legnagyszerűbbet is, azután kiejtjük a szánkon a leghazugabb szavakat, amire csak ember képes:
– Ha ez történne velem, én ezt és ezt tenném…
Azzal a meggyőződéssel születünk ugyanis, hogy mi és a szeretteink halhatatlanok vagyunk. A legszörnyűbb és a legfantasztikusabb dolgok pedig úgyis mindig csak másokkal történnek meg. Ezzel hamis biztonságba ringatjuk magunkat. Nagyvonalúan és jelentőségteljesen távol akarunk maradni a legkomolyabb előrelépésektől, mert nem merünk sem Istennel, sem az ördöggel szövetséget kötni. Így azután a legnagyobb kegyben ugyan nem részesülhetünk, viszont a legkomolyabb veszteségek sem sújtanak minket soha.
Azután valami olyasmi történik, ami bebizonyítja, hogy ezek a megállapodások mindig is csupán a fantáziánk szüleményei voltak. S ekkor egy egész világ omlik össze bennünk. Minden egy pillanat alatt változik meg a szemünk előtt, hirtelen kevésbé előreláthatónak s épp ezért veszélyesebbnek tűnik. Ami azelőtt sötétnek látszott, most koromfekete. Ami hófehér volt, piszkosszürkévé változik. A rettegés jeges marokkal szorítja a szívünket, amikor szembenézünk a halállal, és nem is ereszt minket többé.
292. oldal
– A legtöbb zseniálisnak tűnő gondolat hangosan kimondva veszít a fényéből.
319. oldal
A sorozat következő kötete
Martin Benner sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- J. D. Robb: Meztelenül a halálba 87% ·
Összehasonlítás - Gillian Flynn: Éles tárgyak 85% ·
Összehasonlítás - T. M. Logan: Bízz bennem! 83% ·
Összehasonlítás - Chris Carter: Egy gonosz elme 94% ·
Összehasonlítás - Lars Kepler: A bosszúálló 94% ·
Összehasonlítás - Steve Cavanagh: Tizenhárom 93% ·
Összehasonlítás - Mike Omer: Egy gyilkos elme 93% ·
Összehasonlítás - Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik 92% ·
Összehasonlítás - Greg Iles: Lángoló kereszt 92% ·
Összehasonlítás - Søren Sveistrup: A gesztenyeember 91% ·
Összehasonlítás